adozona.hu
AVI 2005.7.83
AVI 2005.7.83
Az illetékhatóság a bírság kiszabásánál mérlegelési jogkörrel rendelkezik [1990. évi XCI. tv. 74. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes jogelődje 1997. szeptember 22-én adásvételi szerződéssel vásárolta meg a H. Rt.-től a B., H. út 135. szám alatti ingatlant. A felek a szerződésben részletfizetésben állapodtak meg, és megállapodtak abban is, hogy a megállapodás akkor lép hatályba, amikor a vevő a teljes vételárat kifizeti. Az adásvételi szerződést az ingatlannyilvántartásba 1997. november 3-án jelentették be.
Az illetékkiszabási eljárás során az elsőfokú hatóság 1998. július 3-án kelt fizetési meghagyásában a felp...
AVI 2005.7.83 Az illetékhatóság a bírság kiszabásánál mérlegelési jogkörrel rendelkezik [1990. évi XCI. tv. 74. §]
A felperes jogelődje 1997. szeptember 22-én adásvételi szerződéssel vásárolta meg a H. Rt.-től a B., H. út 135. szám alatti ingatlant. A felek a szerződésben részletfizetésben állapodtak meg, és megállapodtak abban is, hogy a megállapodás akkor lép hatályba, amikor a vevő a teljes vételárat kifizeti. Az adásvételi szerződést az ingatlannyilvántartásba 1997. november 3-án jelentették be.Az illetékkiszabási eljárás során az elsőfokú hatóság 1998. július 3-án kelt fizetési meghagyásában a felperest visszterhes vagyonszerzési illeték, eljárási illeték, továbbá késedelmes bejelentés miatt 100 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság 1999. július 8-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok mulasztási bírságra vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes álláspontja az volt, hogy a felek az adásvételi szerződésben felfüggesztő feltételt állapítottak meg, ezért az adásvételi szerződés hatályba lépése a teljes vételár kifizetése után történik, így nem mulasztották el az ingatlan-nyilvántartási bejelentés határidejét.
A per során az illeték hatóság a fizetendő illetékelőleg összegét módosította, a mulasztási bírság vonatkozásában azonban határozatát nem változtatta meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság 2. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatának mulasztási bírságra vonatkozó részét az elsőfokú határozat ezen részére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a hatóságot új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 1. §, 27. § (1) bekezdés, 91. § (1) bekezdése, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi XXXI. tvr. végrehajtására kiadott 27/ 1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 73. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a hatóság a felperes terhére törvényesen szabott ki mulasztási bírságot. A részletfizetés nem felfüggesztés, nem felbontó feltétel, ezért alaptalanul hivatkozott a felperes a szerződés felfüggesztett hatályba lépésére. A felperes az illeték-kiszabásra megállapított 30 napos határidőt túllépte, ezért a mulasztási bírság jogalapja fennállott.
A mulasztási bírság összegszerűsége tekintetében azonban az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes határozata törvénysértő volt, ugyanis a határozatból nem volt megállapítható, hogy az alperes miként számította ki a 100 000 Ft-os mulasztási bírság összegét. A bíróság e vonatkozásában hivatkozott az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 74. § (1) bekezdés a), b)</a>, c) pontjára és ehhez képest megállapította, hogy az új eljárásban a hatóságnak meg kell állapítania, hogy hány napot mulasztott a felperes, és ehhez képest az idézett Art. rendelkezések szerint mérlegeléssel kell megállapítani a bírság mértékét, feltüntetve azt is, hogy mely körülményt milyen súllyal értékelt.
A jogerős ítéletnek a mulasztási bírság jogalapjára vonatkozó rendelkezése ellen a felek nem nyújtottak be jogorvoslati kérelmet, így e vonatkozásban a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság nem bírálta felül.
A mulasztási bírság összegszerűségére vonatkozó ítéleti rendelkezés ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte ezen ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezését és a felperesi kereset teljes egészében történő elutasítását.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 2. számú jogerős ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy felperes az ingatlan-nyilvántartásba való bejelentési 30 napos határidőt túllépte, ezért a jogszabály alapján mulasztási bírsággal kellett sújtani. Az Itv. 82. §-a szerint az illeték fizetésére kötelezett terhére a vagyonszerzéssel kapcsolatos bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítése esetén a fizetendő illetéken felül az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott mértékű mulasztási bírságot kell fizetni.
A mulasztási bírság összegét tehát az Art. szabályozza. Az Art. 74. § (1) bekezdése azt tartalmazza, hogy amennyiben az adózó a vagyonszerzési illetékkel kapcsolatos bejelentési kötelezettséget késedelmesen teljesíti, és késedelmét nem menti ki, a vagyonszerzési illeték esetén a kiszabott illeték után ha a késedelem
a) a 15 napot nem haladja meg 5%,
b) a 30 napot nem haladja meg 20%,
c) a 30 napot meghaladja 30%,
de legfeljebb 100 000 Ft mulasztási bírságot fizet.
A perbeli esetben a felperes 1997, szeptember 22-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolt ingatlant. Az ingatlan-nyilvántartási bejelentést 1997. november 3-án tette meg.
Az elsőfokú bíróság által helyesen idézett 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 73. § (1) bekezdésében előírt 30 napos határidőt így a felperes túllépte, és a bejelentési kötelezettségének 12 nappal később tett eleget. Ez azt jelenti, hogy a felperesre kiszabható mulasztási bírság az Art. 74. § (1) bekezdés a) pontja alapján, mivel a 15 napot a késedelme nem haladta meg, a kiszabott illeték után 5% bírság, de legfeljebb 100 000 Ft terhelheti. A perbeli esetben a felperest az illetékkiszabási hatóság a módosított határozat szerint 2 352 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték fizetésére kötelezte. Ezen összeg 5%-a 117 600 Ft lenne, így az Art. 74. § (1) bekezdés szerint legfeljebb 100 000 Ft mulasztási bírság fizetésére volt a felperes kötelezhető. Ebből következik, hogy az alperes határozata a jogszabályi előírásnak megfelelt. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg ítéletében, hogy az illetékkiszabási hatóság az Art. 74. § (17) bekezdése alapján a bírság kiszabásánál mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Az adott esetben ugyanis az ingatlan-nyilvántartási bejelentési határidő elmulasztásakor a jogszabály pontosan megállapítja, hogy a mulasztási időtartamához igazodóan mennyi lehet a mulasztási bírság összege.
Az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette ítéletében, hogy az alperesi másodfokú határozat tévesen 30 napon túli késedelmet rögzít. A rendelkezésre álló adatokból azonban pontosan megállapítható volt, hogy az 1997. szeptember 22-ei adásvételi szerződés dátumához képest, az 1997. november 3-ai ingatlan-nyilvántartási bejelentés a 30 napot mennyiben lépte túl. E vonatkozásban tévesen rögzíti az ítélet azt is, hogy az új eljárás szükséges ahhoz, hogy meg lehessen állapítani a késedelem mértékét. Az alperes e téves utalásán túl érdemben helyesen rendelkezett a jogszabályi előírásnak megfelelően a mulasztási bírság összegszerűségéről, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéleti rendelkezést a Pp. 275/A. § (2) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.151/2002.)