adozona.hu
AVI 2005.7.75
AVI 2005.7.75
Amennyiben a jogszabály értelmező rendelkezést nem tartalmaz, a rendelkezést a jogalkotónak a normaszövegben rögzített akarata szerint kell értelmezni. A törvény indokolása nem jogszabály (2000. évi CXIII. tv. 12. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes forgalmi vezetőként állt az F. Kft. alkalmazásában. Munkáltatójától 1998. évben 120 000 Ft-ot, 1999. évben 795 000 Ft-ot kapott üzemanyag-megtakarítás címén. A munkáltató az üzemanyag-megtakarítás címén kifizetett összeget nem tekintette adóköteles jövedelemnek, így azt a dolgozó személyi jövedelemadójának (továbbiakban: szja.) elszámolása során nem vallotta be, az azt terhelő adót nem vonta le. Az üzemanyag-megtakarítás a munkáltatónál a kamionok üzemeltetése és használata során k...
AVI 2005.7.75 Amennyiben a jogszabály értelmező rendelkezést nem tartalmaz, a rendelkezést a jogalkotónak a normaszövegben rögzített akarata szerint kell értelmezni. A törvény indokolása nem jogszabály (2000. évi CXIII. tv. 12. §).
A felperes forgalmi vezetőként állt az F. Kft. alkalmazásában. Munkáltatójától 1998. évben 120 000 Ft-ot, 1999. évben 795 000 Ft-ot kapott üzemanyag-megtakarítás címén. A munkáltató az üzemanyag-megtakarítás címén kifizetett összeget nem tekintette adóköteles jövedelemnek, így azt a dolgozó személyi jövedelemadójának (továbbiakban: szja.) elszámolása során nem vallotta be, az azt terhelő adót nem vonta le. Az üzemanyag-megtakarítás a munkáltatónál a kamionok üzemeltetése és használata során keletkezett.Az adóhatóság a felperesnél szja. adónemben ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatot az alperes másodfokú határozatában - az indokolás részbeni megváltoztatásával - helybenhagyta. Kötelezte a felperest 392 880 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetnek, 12 810 Ft adóbírságnak, 18 106 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az adókülönbözetet arra figyelemmel állapította meg, hogy nem fogadta el adómentes jövedelemnek az üzemanyag-megtakarítás címén kifizetett összeget, és az adózó által szellemi tevékenység után, illetve felesége rokkantságára tekintettel igénybe vett családi adókedvezmény összegét. Bírság és késedelmi pótlék alapnak a 25 620 Ft-ot, az el nem fogadott adókedvezményeket tekintette. Döntését az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 4. § (1) bekezdésében, 24. § (1) bekezdésében, 25. § (1) és (2) bekezdésében, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1/A. § (1) bekezdésében, 1. § (7) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes részére - gépjármű használata nélkül - kifizetett összeg nem minősül adómentes jövedelemnek, azt munkaviszonyból származó adóköteles jövedelemnek kell tekinteni.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezése mellett a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta az üzemanyag-megtakarítással kapcsolatos döntés jogalapját. Álláspontja szerint bevallása helyes volt, az alperes határozatában megjelölt jogszabályhelyeket tévesen értelmezte. Nem ő, hanem az alperes követett el a nem rendeltetésszerű joggyakorlást azzal, hogy nem alkalmazta az általa kiadott 9280130793/98. számú tájékoztatást, 1999/127. számú APEH iránymutatást. Olyan jogértelmezés alapján írta elő fizetési kötelezettségét, ami csak a 2001. január 1-jétől hatályos jogi szabályozás alapján lenne lehetséges. Ezért az eljárása nem felelt meg az 1987. évi XI. törvény (továbbiakban: Jat.) 18. § (2) bekezdésében foglaltaknak.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy a jogalkotó adómentes juttatásban a gépjárművet ténylegesen használó személyt kívánta részesíteni. A felperes pedig azokat a gépjárműveket, amelyeken az üzemanyag-megtakarítás keletkezett, nem használta, így ezen a címen adómentes juttatásra nem volt jogosult. Az alperes jogalkalmazása nem volt jogellenes, visszamenőleges. A gépjármű használata 2001. január 1-je előtt is csak a gépjárművezető részéről valósulhatott meg. A felperes által hivatkozott tájékoztatás sem mond ellent az alperes álláspontjának, mivel e szerint is "a munkakörtől függetlenül adómentes a magánszemély részére üzemanyag-megtakarítás címén kifizetett összeg a törvényi feltételek megléte esetén". A felperesnél azonban az egyik feltétel a gépjármű tényleges használata hiányzott.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra új határozat hozatalára. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg a perrel érintett időszakban hatályos Szja. tv. 25. § (2) bekezdése szerinti rendelkezéseknek, az iránymutatás és tájékoztatás alapján is követett joggyakorlatnak, a Pp. 221. § (1) bekezdésébe, a Jat. 12. § (2) bekezdésébe, 18. § (2) bekezdése ütközik. Abban az elvi jelentőségű jogkérdésben kérte a Legfelsőbb Bíróság döntését, hogy a perrel érintett időszakban a munkáltató által üzemanyag-megtakarítás címén kifizetett összeg mikor minősült adómentes juttatásnak, illetve mikor lehetett adóztatni összevonandó jövedelemként.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint az alkalmazandó törvényszöveg nyelvtani és logikai értelmezése alapján is az a következtetés vonható le, hogy csak a gépjárművet ténylegesen használó személyt kívánta a törvényalkotó adómentes juttatásban részesíteni. Az iránymutatás és tájékoztatás sem támasztja alá a felperesi álláspontot, visszamenőleges jogalkalmazás nem történt.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 275. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott keretek között.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. sorszámú ítéletét, és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a 367 260 Ft személyi jövedelemadó különbözetet érintő részében hatályon kívül helyezte.
A Szja. tv. 25. § (2) bekezdésének a) pontja 1996. január 1-jétől több alkalommal is módosításra került.
1996. január 1-jétől 1998. január 1-jéig hatályos törvényszöveg szerint a jövedelem megállapításánál nem kellett figyelembe venni azt a bevételt, "amelyet a munkáltatótól az általa üzemeltetett gépjármű használatára tekintettel az üzemanyag-fogyasztási norma mértékéig költségtérítés címén kap a magánszemély, feltéve, hogy a kapott összegről útnyilvántartással (menetlevéllel), valamint az APEH által közzétett üzemanyagár (vagy számla szerinti üzemanyagár) figyelembevételével elszámol a munkáltatónak". Az 1997. január 1-jétől hatályos módosítás értelmében a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tag által használt gépjármű esetében is irányadónak kellett tekinteni ezt a rendelkezést.
1998. január 1-jétől 2001. január 1. napjáig hatályos törvényi rendelkezés a következő volt: "a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a munkáltatótól az alkalmazottja, a társas vállalkozástól a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja üzemanyag-megtakarítás címén kap a munkáltató, a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjármű használatára tekintettel, azzal, hogy üzemanyag-megtakarításnak minősül az az összeg, amely nem több, mint a gépjármű által futott, útnyilvántartással (menetlevéllel) igazolt kilométer alapján az üzemanyag fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár figyelembevételével kiszámított összegnek a munkáltató által, a társas vállalkozás által számla alapján elszámolt összeget meghaladó része". Az 1999/127. APEH iránymutatás tartalmazza, hogy "az Szja. tv. nem határozza meg az üzemanyag-megtakarítás címén elérhető, a munkavállalók részére adómentesen kifizethető összegek jogosultját. Ennek eldöntése a munkáltató hatáskörébe tartozik". A 2000/65. APEH iránymutatás, amely "a 127/1999. APEH iránymutatás kiegészítése, az üzemanyag-megtakarításra jogosult magánszemélyek körének meghatározásához" címet viseli, a következőket rögzíti: "A munkáltató az üzemanyag-megtakarításban részesülők körének meghatározásához azokat a munkavállalókat veheti figyelembe, akik a járműveket használják, és olyan mértékű megtakarítást fizethet ki számukra adómentesen, amekkora az adott járműnél (kinek-kinek az általa használtnál) mutatkozik". A felperes Pénzügyminisztériumnak címzett megkeresésére az APEH Adónemek Főosztálya az 1998. szeptember 11. napján kelt tájékoztatásban azt rögzítette, hogy az Szja. tv. 25. § (2) bekezdése csak a jogviszonyt (munkáltató-alkalmazott, társas vállalkozás-személyesen közreműködő tag) határozza meg, és nem rendelkezik részletesen azon magánszemélyek köréről, amelyeknél a jogszabály szerint üzemanyag-megtakarításból származó összeg a jövedelem megállapításánál nem minősül bevételnek. Ezért a megkeresésben foglalt esetekben a munkáltató jogosult arra, hogy a törvényi feltételeknek megfelelő üzemanyag-megtakarítás összegéből részesülő alkalmazottait meghatározza.
2000. január 1-jétől hatályos szabályozás csupán az üzemanyag-megtakarítás fogalmát pontosította.
A 2001. január 1-jétől hatályos szabályozás értelmében azonban a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, "amelyet a munkáltatótól az alkalmazottja, a társas vállalkozástól a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja, a munkáltató, a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjármű vezetőjeként - az általa teljesített kilométertávolság (futásteljesítmény) alapulvételével - üzemanyag-megtakarítás címén kap, azzal, hogy az üzemanyag-megtakarításnak minősül az az összeg, amely nem több, mint a gépjármű által futott, útnyilvántartással (menetlevéllel, fuvarlevéllel) igazolt kilométer alapján a közúti gépjárművek... üzemanyag és kenőanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet szerinti - korrekciós tényezőkkel módosított - alapnorma, és az APEH által közzétett üzemanyagár figyelembevételével kiszámított összegnek a munkáltató által, a társas vállalkozás által számla (számlák) alapján elszámolt üzemanyag-mennyiség és az APEH által közzétett üzemanyagár figyelembevételével meghatározott összeget meghaladó része". Az Szja. tv. 25. § (2) bekezdését a 2000. évi CXIII. törvény 12. §-a módosította. Az ehhez fűzött indokolás mindössze annyit rögzít, hogy a módosítással adómentessé válik az üzemanyag-megtakarítás címén kapott bevétel, aminek alapja az útnyilvántartással igazolt futásteljesítmény szerinti alapnorma figyelembevételével kiszámított üzemanyag-megtakarítás.
A törvény indokolása nem jogszabály. A jogalkotói cél az anyagi jogszabályban ölt testet, a tételes rendelkezésekben. Ha maga a jogszabály értelmező rendelkezést nem rögzít a rendelkezést a jogalkotónak a normában kifejezett akarata szerint kell értelmezni.
Nemcsak a többszöri módosítás tényéből, hanem az ismertetett törvényi szövegekből is következik - az alperes érvelésével ellentétben -, hogy az Szja. tv. 25. § (2) bekezdésének a) pontja az egyes időszakokat illetően nem azonos tartalmú szabályozást rögzített, és a módosítások nemcsak az üzemanyag-megtakarítás fogalmát, számításának módját, hanem a személyi kört is érintették. Ha a jogalkotó a törvény szövegét - a személyi kört érintően - változatlanul kívánta volna hagyni, akkor nem lett volna szükség e körben módosításra, illetve a módosítás során használt szövegezésnek - a törvényhely egyéb rendelkezéseivel egybevetve - ugyanazt a normatív tartalmat kellett volna rögzítenie a személyi kört érintően is, mint a korábbi szabálynak.
Az előzőekben ismertetett szabályozásból megállapíthatóan a jogalkotó a törvényben, egyes időszakokban a személyi körhöz tartozó konkrét személyeket kifejezetten megjelölte, vagy oly módon írta körül, hogy a szövegezés alapján e körbe tartozónak csak meghatározott személyeket lehetett tekinteni. (1996-tól 1998. január 1-jéig és 2001. január 1-jétől hatályos törvényi szabályozás.) Ezekben ugyanis bár alkalmazottról és tagról beszél, egyértelmű, hogy csak az üzemanyag-megtakarításban, a gépjármű használatban ténylegesen résztvevő személy tartozik e körbe, mert a törvényhely az ő elszámolásához köti az alkalmazhatóságot. A 2001. január 1-jétől hatályos szabályozás pedig kifejezetten rögzíti, hogy nem minden alkalmazott, illetőleg tag, hanem a gépjármű vezetője jogosult egyéb feltételek megléte esetén arra, hogy az üzemanyag-megtakarítás címén kapott összeget ne vegye figyelembe a jövedelem megállapításánál.
Ettől eltér az 1998. január 1-jétől 2001. január 1-jéig hatályos szabályozás, mert nem határozza meg konkrétan azon magánszemélyek körét, akiknél az üzemanyag-megtakarításból származó összeg nem minősül bevételnek, és az üzemanyag-megtakarítás fogalmának, az elszámolás módjának meghatározásánál is olyan szövegezést használ, amelyből nem következik a konkrét személyhez, valamilyen alkalmazotti minőséghez, foglalkozáshoz való kötöttség.
A perben vitatott időszakra vonatkozó tételes jogot nemcsak a felperes, hanem maga az alperes is - a tájékoztatásból és az iránymutatásból megállapíthatóan - akként értelmezte, hogy az Szja. tv. 25. § (2) bekezdés a) pontja csak a jogviszonyt határozza meg, illetve, hogy az alkalmazottat és a személyesen közreműködő tagot tekinti jogosultnak. Ilyen körülmények mellett teljes körűen téves az alperesnek az Art. 1/A. § (1) bekezdése szerinti szabály megszegésére alapított döntése. Nem lehet szó rendeltetésellenes joggyakorlásról abban az esetben, ha a tételes jog lehetővé teszi azt az értelmezést, az olyan fajta jogkövetést, amit az alperes magára nézve is irányadónak tekint. A 2000/65. sz. APEH iránymutatás kapcsán pedig megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az nem tekinthető a 127/1999. APEH iránymutatás kiegészítésének, mivel attól teljesen eltérő tartalmat rögzít. A nélkül semmisíti meg továbbá az ún. "élő jogot", hogy a normatartalom korábbitól eltérő értelmezésének tételes jogi rendelkezésekkel alátámasztott indokát adná. A normatartalom értelmezésére a bíróság jogosult, az egységes jogalkalmazás érdekében iránymutató döntések meghozatalára pedig a Legfelsőbb Bíróság. (1997. évi LXVI. törvény 27. §) Ezért is került sor e perben a felülvizsgálati eljárás elrendelésére. Az elvi jelentőségű jogkérdésben pedig a Legfelsőbb Bíróság úgy foglal állást, hogy 1998. január 1-jétől 2000. december 31-ig hatályos Szja. tv. 25. § (2) bekezdés a) pontja alapján nemcsak a gépjárművet ténylegesen használó alkalmazottat, tagot (gépkocsivezetőt) lehetett üzemanyag megtakarítás címén adómentes jövedelemben részesíteni.
Megjegyzi egyben, hogy az alperes határozata és a jogerős ítélet nem ütközik a Jat. 12. § (2) bekezdésébe, 18. § (2) bekezdésébe. Az Szja. törvény kihirdetését megelőző időre ugyanis nem állapít meg kötelezettséget, és nem nyilvánít magatartást visszamenőlegesen jogellenessé, a határozatok csupán téves jogértelmezésen illetve téves jogalkalmazáson alapulnak. Az a tény, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában nem minden kereseti érvelés tekintetében rögzítette részletesen az álláspontját még nem elegendő alap egy új eljárás elrendelésére. Az ügy érdemi eldöntéséhez szükséges tények a felülvizsgálati bíróság rendelkezésére állnak, a perben a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő határozat meghozható volt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése, 339. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően a perben vitatott kört érintően hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.198/2003.)