adozona.hu
AVI 2005.5.59
AVI 2005.5.59
Termékértékesítésnek minősül az is, ha az adóalany a terméket saját célra olyan állapotban használja fel, hasznosítja, amelyet ha közvetlenül így szerezne be, nem lenne joga adólevonásra (1995. évi CXV. tv. 1. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1998. IV. negyedévére általános forgalmi adónemben célvizsgálatot tartott.
Megállapította, hogy a felperes ebben az időszakban lízingelt egy H. G. TDI Super típusú gépjárművet 4 144 000 + 1 036 000 Ft általános forgalmi adó összegért. Ezen időszak beszerzései között szerepeltette a gépjárművel kapcsolatos alkatrészek vásárlását, amely 113 382 Ft volt. A Rendőr-főkapitányság Közrendvédelmi Osztálya 1999. július 11-én tartott közúti ellenőrzés során megállapította, ...
AVI 2005.5.59 Termékértékesítésnek minősül az is, ha az adóalany a terméket saját célra olyan állapotban használja fel, hasznosítja, amelyet ha közvetlenül így szerezne be, nem lenne joga adólevonásra (1995. évi CXV. tv. 1. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1998. IV. negyedévére általános forgalmi adónemben célvizsgálatot tartott.Megállapította, hogy a felperes ebben az időszakban lízingelt egy H. G. TDI Super típusú gépjárművet 4 144 000 + 1 036 000 Ft általános forgalmi adó összegért. Ezen időszak beszerzései között szerepeltette a gépjárművel kapcsolatos alkatrészek vásárlását, amely 113 382 Ft volt. A Rendőr-főkapitányság Közrendvédelmi Osztálya 1999. július 11-én tartott közúti ellenőrzés során megállapította, hogy a felperes által vásárolt tehergépjárművet személygépkocsivá alakították át.
Az ellenőrzést követően megkeresték a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézetét, amely a vizsgálata alapján a 8703 vtsz. alá tartozó személygépkocsinak sorolta be a gépjárművet.
Az elsőfokú adóhatóság 2000. január 27-én kelt határozatával a felperes terhére 1 149 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből fizetendő adóhiány 875 000 Ft volt. A megállapított adóhiány után 114 000 Ft bírságot és 112 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság 2000. március 22-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes arra hivatkozott, hogy a vámáru nyilatkozatban szereplő vámtarifaszám szerint vásárolt tehergépjárművet. A vámáru-nyilatkozatban szereplő besorolás utólagos átminősítése nem fogadható el.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 20. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet hivatkozik az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (2) bekezdés b) pontjára, amely alapján nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha a személygépkocsi beszerzése nem továbbértékesítési céllal történik. Idézi a továbbiakban: az Áfa. tv. 67. § b) pontját, valamint a Kereskedelmi Vámtarifa 2. számú melléklet 124.) pontjának tehergépkocsi fogalmi meghatározását. A bíróság hivatkozott a műszaki szakértő megállapítására, mely szerint amennyiben hátsó ülést rögzítenek a gépkocsiba és felszerelik a térelválasztót, akkor a járművet lényegében átalakították személygépkocsivá. A hátsó ülés rögzítési pontjait a szakértő szerint az autógyárban alakították ki. E megállapítás alapján a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete elvégezte a gépjármű besorolását és annak javasolt vámtarifaszámát a személygépkocsi szerint határozta meg.
A bíróság megkereste a vámkezelést végző 7. számú Vámhivatalt a vámtarifaszám besorolás közlésére és mindezen adatok egybevetésével arra a következtetésre jutott, hogy a felperes ténylegesen személygépjárművet vásárolt nem tovább értékesítési céllal, ezért az előzetesen felszámított adót nem vonhatta volna le. A számla kétségtelen, hogy tehergépjármű értékesítésről szól, de az Art. 1. § (7) bekezdés alkalmazásával az ügyletet a valós tartalma szerint kellett minősíteni. Utalt a bíróság az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés c) pontjára is, amely szerint termék-értékesítésnek minősül az is, ha az adóalany a terméket saját célra olyan állapotba használja fel, hasznosítja, amelyet ha közvetlenül így szerezne be, nem lenne joga adólevonásra.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Megismételte azt a jogi álláspontját, hogy a becsatolt vámáru-nyilatkozat szerint a gépjármű teherautóként érkezett az ország területére, így történt meg a vámkezelése is. Ugyanezt tartalmazta az értékesítésről készült számla is, hasonló módon elfogadták a besorolást a műszaki vizsgán is. A felperes hangsúlyozta hogy a vámhatóság vegyvizsgálati laboratóriumának megállapítása ellentétes volt a korábbi 7. számú vámhivatali besorolással.
A felperes tévesnek találta azt a bírósági következtetést, amely ilyen adatok mellett jutott arra a következtetésre, hogy személygépkocsi beszerzése történt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Utalt arra, hogy hatósági ellenőrzés állapította meg a személygépkocsivá átalakítást, a forgalmi engedélyt ezért vissza is vonták.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 20. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetése is. Az Áfa. tv. 33. § (2) bekezdés b) pontja alapján az előzetesen felszámított adó nem vonható le személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik.
A tehergépkocsi termék-értékesítésénél az általános forgalmi adó visszaigényelhető, viszont létezik az a műszaki lehetőség, hogy a tehergépkocsi belső átalakításával személyszállításra alkalmassá tegyék, illetve személyszállítás céljára felhasználják. Vagyis olyan gépjárművet alakítsanak ki, amelynek a beszerzése esetén az előzetesen felszámított adó nem lenne levonható. Az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés c) pontja alapján termékértékesítésnek minősül az is, ha az adóalany a terméket saját célra olyan állapotban használja fel, hasznosítja, amelyet ha közvetlenül így szerezne be nem lenne joga adólevonásra.
Ezt a rendelkezést az 1995. évi CXV. törvény 1. §-a állapította meg, e jogszabály bevezetésének indoka az volt - erre utal a törvény miniszteri indokolása is - hogy visszaélésekhez vezetett az olyan terméknél, amelynek általános forgalmi adója a beszerzett formában levonható volt, és később az adózó maga átalakította olyan termékké, amelynek általános forgalmi adója ha eredetileg is így vásárolta volna, már a levonást tiltó rendelkezésekbe ütközne. A miniszteri indokolás példaként említette meg, hogy ez a helyzet leginkább a kishaszon-gépjárművek személygépjárművé történő átalakuláskor fordult elő.
A perbeli gépjármű vámtarifaszám szerinti besorolása eredetileg valóban tehergépkocsi volt, de az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés c) pontja éppen az ilyen gépjárművek átalakítására állapította meg a fent idézett szabályozást. A felperes a személygépkocsi üzemeltetéshez szükséges üléseket a későbbiekben beszerezte és be is szereltette, a rendőrhatósági ellenőrzés bizonyította a személygépkocsiként történő üzemeltetést. Ennek alapján helyesen állapította meg az alperes határozatában - és hasonlóan a jogerős ítélet, - hogy a valódi gazdasági esemény az volt, miszerint a felperes egy személyszállításra alkalmas gépjárművet kívánt beszerezni, az adózás szempontjából legmegfelelőbb konstrukció kialakításával.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem volt jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275/A. § (2) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.093/2002.)