adozona.hu
AVI 2005.3.30
AVI 2005.3.30
A kedvezményezett tevékenység végrehajtását jelenti a tevékenység támogatása is (1996. évi CXXVI. tv. 4. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi alapítvány részére a magánszemélyek 1996. évi személyi jövedelemadójuk meghatározott részének felajánlása alapján 1997. október 17. napján 1 649 699 Ft került átutalásra. A kedvezményezett felperes ezt a felajánlott összeget 1997. december 3. napján az M. Főiskola részére átutalta.
Az adóhatóság ellenőrizte az átutalt 1% felhasználását. Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott 2001. február 12-én kelt elsőfokú határozat a felperest kötelezte az 1 649 699 Ft visszafizetésére.
A fe...
AVI 2005.3.30 A kedvezményezett tevékenység végrehajtását jelenti a tevékenység támogatása is (1996. évi CXXVI. tv. 4. §)
A felperesi alapítvány részére a magánszemélyek 1996. évi személyi jövedelemadójuk meghatározott részének felajánlása alapján 1997. október 17. napján 1 649 699 Ft került átutalásra. A kedvezményezett felperes ezt a felajánlott összeget 1997. december 3. napján az M. Főiskola részére átutalta.Az adóhatóság ellenőrizte az átutalt 1% felhasználását. Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott 2001. február 12-én kelt elsőfokú határozat a felperest kötelezte az 1 649 699 Ft visszafizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság 2001. április 2-án az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatában megállapította, hogy a felperes a kapott 1%-os adóösszeget felhasználás nélkül átutalta. A kedvezményben részesülő szervezet a jogszabályban felsorolt tevékenységgel ténylegesen kell, hogy foglalkozzon. Az alapítvány tényleges oktatási tevékenységet nem végzett, azt valójában a támogatott főiskola végzi.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését érte.
Álláspontja az volt, hogy a közoktatás illetőleg a felsőoktatási törvények kizárólag az iskolák részére teszik lehetővé az oktatási tevékenység végzését. Ebből adódóan az alapítvány közvetlen oktatási tevékenységet semmilyen formában nem jogosult folytatni. Az adóhatóság határozata sérti az 1996. évi CXXVI. törvény 4. § (1) bekezdés b) pontjában írtakat, mivel hibás kiterjesztő jogértelmezésen alapul.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartotta a határozatában kifejtett álláspontját.
A megyei bíróság 4. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet idézte a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Szftv.) 4. § (1) bekezdés b) pontját, majd megállapította, bár köztudomású hogy a felperesi alapítvány működteti az M. Főiskoláját, azonban az Szftv. rendelkezéseinek megfelelően a magánszemélyek jövedelem adójának meghatározott részét az alapítvány számára lehet átutalni. Az alapítvány közhasznú tevékenysége oktatási tevékenység a bíróság bejegyző végzése szerint. A bíróság álláspontja szerint a jogalkotó szándéka az Szftv. megalkotásával arra irányult, hogy a társadalmi szervezetek és alapítványok egy meghatározott részének, amelyek közhasznú szervezetként műkődnek, támogatást és bevételi forrást biztosítsanak. E körben kizárólag azok a közhasznú társadalmi szervezetek és alapítványok jöhetnek számításba, amelyek tényleges tevékenységet folytatnak a bíróság által bejegyzett közhasznú tevékenység formájában. Az alapítványnak kellőképpen igazolnia kell azt, hogy az adóhatóságtól átutalt összeget valóban a közhasznú tevékenységének megfelelően és ilyen célokra használta fel. A perbeli esetben nem vitásan a felperes a teljes összeget felhasználás nélkül utalta tovább a főiskolának. Az átutalás tényén kívül a felhasználást egyéb okirat nem támasztja alá. Önmagában nem elegendő az a köztudomású tény, hogy az alapítvány működteti az M. Főiskoláját.
A törvény által írt feltételek a törvény célja nem valósult meg, mert nem az alapítvány használta fel a pénzösszeget, hanem azt teljes egészében tovább utalta.
Az elsőfokú bíróság egyetértett az alperes azon jogértelmezésével, hogy az alapítványnak magának kell az összeget felhasználnia, és a felhasználást igazolnia. Nem lehetséges ezen összegek felhasználás nélküli tovább utalása, bizonylatok nélküli átengedése.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes megismételte azt az álláspontját, hogy a bíróság tévesen értelmezte az Szftv. előírását, szerintük ugyanis "a tényleges szó azt jelenti, hogy valóban azok az alapítványok kapjanak támogatást, akik az alapító okiratban megjelölt közhasznú tevékenységet folytatják. Az alapító okirat és tényleges működés alapján megállapítható, az általuk fenntartott főiskola kizárólag oktatással foglalkozik, tehát nyilvánvaló, hogy az általuk átutalt pénz az oktatási célokra fordítódott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú jogerős ítéletét, valamint az alperes 2001. április 2-án kelt határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
A nem vitás tényállás szerint a felperesi alapítvány részére a magánszemélyek 1996. évi személyi jövedelemadójuk meghatározott részének felajánlása alapján 1 649 699 Ft került átutalásra. Ez azt jelenti, hogy a felperes az Szftv. 4. § (1) bekezdés b) pontjában írt kedvezményezetti feltételnek megfelelt, azaz olyan alapítvány volt, amelyet a bíróság a magánszemély rendelkező nyilatkozata évének első napja előtt legalább három évvel nyilvántartásba vett, és alapszabálya, illetőleg alapító okirata szerint az említett rendelkező nyilatkozat évének első napja előtt legalább egy évvel betegség megelőző és gyógyító, szociális, kulturális, oktatási, tudományos kutatási tevékenységgel, a gyermekek, a fiatalok, az idős korúak, a fogyatékosok, a hátrányos helyzetűek segítésével a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek illetve a határon túli magyarság támogatásával, környezetvédelemmel, műemlékvédelemmel, természetvédelemmel, gyermek- és ifjúság védelemmel, közlekedésbiztonsággal, az állampolgári jogok a közrend, közbiztonság védelmével kizárólag gyermek ifjúsági és szabadidő sport, valamint a fogyatékosok sporttevékenységével ténylegesen foglalkozik.
A felperes alapító okiratában feltűntetett alapítványi cél: "egy nyitott államilag is elismert alapítványi magánfőiskola működtetése T. városban. Az alapítvány segítse elő, hogy a főiskola olyan gazdasági üzleti és idegennyelvi képzést nyújtson, amely európai szinten is elfogadott tudás megszerzését lehetővé teszi." Az alapítói okiratban feltüntetett ezen célkitűzést az alapítvány az oktatási tevékenységet végző M. Főiskolájának támogatásával hajtja végre.
A Legfelsőbb Bíróság már számos döntésében rámutatott: a felsorolt kedvezményezett tevékenység végrehajtását jelenti a meghatározott tevékenységek támogatása is. Ezért önmagában az a körülmény, hogy az alapítvány ténylegesen nem maga folytat oktatási tevékenységet - amelyre az egyéb törvényi szabályozás nem is adna lehetőséget, - nem jelenti azt, hogy a magánszemélyek által átutalt 1%-os adó összegének felhasználása nem felelt meg az Szftv. 4. § (1) bekezdés b) pontjában írtaknak.
Nem vitás tény az is, hogy az Szftv. 7. §-a alapján az adóhatóságnak joga és kötelezettsége ellenőrizni az átutalt összeg felhasználását. Ezen eljárás során a kedvezményezettnek pedig kötelessége igazolni, hogy az átutalt összeget a jogszabályi cél szerint használta fel.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felhasználás jogszerűségét tehát önmagában nem zárja ki az a tény, hogy a felperesi alapítvány az átutalt 1%-os adó összegét a közhasznú tevékenységnek minősülő oktatási tevékenységet végző főiskola részére átutalta. Önmagában azonban ez az átutalás még nem igazolja, hogy a felhasználás a meghatározott célra történt. A felperesi alapítványnak, mint kedvezményezettnek ezt a megfelelő oktatási célra való felhasználást bizonylatokkal és egyéb módon igazolnia kell. Az adóhatóság eltérő jogi álláspontja következtében ezt a bizonyítási eljárást az ellenőrzés során nem folytatta le, e tekintetben a tényállás tisztázása nem történt meg. Az adóhatóság ugyanis a határozatát kizárólag arra az egy okra alapította, hogy a felperes azért köteles az átutalt összeg visszautalására, mert ténylegesen a felsorolt (oktatási) tevékenységgel nem foglalkozott. Az elsőfokú bíróság az ítéletében helytállóan jelezte, hogy az átutaláson kívül a felperesnek egyéb igazolási kötelezettsége is van. Ez a bírósági ítéleti megállapítás azonban a közigazgatási határozatoknak tárgya nem volt, illetőleg e tekintetben az adóhatóság a tényállást nem tisztázta.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a keresettel támadott alperesi határozattal együtt - az elsőfokú adóhatósági határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az új eljárás során az adóhatóságnak fel kell hívnia a felperest annak igazolására, hogy az átutalt összeget az Sztv. 4. § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt oktatási tevékenységre fordította. E tekintetben a tényállást tisztázni kell. Ezt követően lehet dönteni arról, hogy a felperes az átutalt összeg visszafizetésére kötelezhető-e. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.943/2001.)