adozona.hu
AVI 2005.2.27
AVI 2005.2.27
A védjegybirtoklással érintett vámáru raktározási díjának megfizetésére kötelezettet nem a vámtörvény rendelkezései alapján kell megállapítani [128/1997. (VII. 24.) Korm. r. 8. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes jogerős határozatával 2 327 100 Ft raktárdíj megfizetésére kötelezte a felperest arra figyelemmel, hogy mint védjegy jogosult, a kérelmére helyezte közvetlen vámfelügyelet alá a beraktározott vámárut.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a raktárdíjat annak kell megfizetnie, aki a vámárunak belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a felperes a védjegynek nem jogosultja, így a vele szembeni kötelezés jogszabálysértő volt.
A...
AVI 2005.2.27 A védjegybirtoklással érintett vámáru raktározási díjának megfizetésére kötelezettet nem a vámtörvény rendelkezései alapján kell megállapítani [128/1997. (VII. 24.) Korm. r. 8. § (4) bek.]
Az alperes jogerős határozatával 2 327 100 Ft raktárdíj megfizetésére kötelezte a felperest arra figyelemmel, hogy mint védjegy jogosult, a kérelmére helyezte közvetlen vámfelügyelet alá a beraktározott vámárut.A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a raktárdíjat annak kell megfizetnie, aki a vámárunak belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a felperes a védjegynek nem jogosultja, így a vele szembeni kötelezés jogszabálysértő volt.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) és a végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) alapján nem tekinthető vámtehernek a raktározási díj. Mivel a raktárdíj nem része a vámtehernek, így nem is lehet a raktárdíjra vonatkozó kötelezettséget a vámteher fizetési kötelezettség alapján megállapítani.
A felek közötti jogviszony tartalmát az 1997. évi XI. törvénynek és annak végrehajtásáról rendelkező 128/1997. (VII. 24.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) írja elő. A vámkezelést kérő terhére a raktárdíj fizetési kötelezettséget megállapítani csak a Korm. r. 5. § (5) és (6) bekezdése alapján lehetséges, de a jogerős ítélet szerint jogait a felperes (a védjegyjogosult) érvényesítette a Fővárosi Bíróság előtt. Ebből következően a raktárdíj fizetési kötelezettsége a védjegyjogosultnak a Korm. r. 8. § (4) bekezdése szerint áll fenn.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését. Fenntartotta álláspontját, hogy a raktárdíj megfizetésére a vámkezelést kérőt kellett volna kötelezni, illetve, hogy a nem a felperes, hanem az olaszországi F. S. S.p.A. a védjegyjogosult és a Fővárosi Bíróság előtt is ő lépett fel. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 28.459/1999. számú ügyére is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte azzal, hogy a Korm. r. 5. § (5) és (6) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában a 8. § (1) és (3) bekezdése alapján a védjegyjogosult köteles a vámáruk raktározási díjának megfizetésére. A közigazgatási eljárásban tett felperesi nyilatkozatok és cselekedetek arra utaltak, hogy ő a Korm. r. szerinti jogosult.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján a Legfelsőbb Bíróságnak két kérdéskörben kellett jogi álláspontját kifejtenie. Egyrészt, hogy a raktárdíj fizetésére a vámkezelést kérőt, vagy a jogosultat kell-e kötelezni. A második kérdés pedig, hogy a felperes a Korm. r. alkalmazásában jogosultnak tekinthető-e.
A vámraktárdíj fizetési kötelezettség körében a Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében kifejtette (Kfv. X. 35.124/02/5., Kfv. IV. 35.420/01/4., Kf. I. 35.628/01/6.), hogy a Vhr. 1. § (2) bekezdése kifejezettek kimondja, hogy nem tekinthető vámtehernek a raktározási díj. A raktárdíj tehát nem vámteher még akkor sem, ha a Vhr. 99. § (1) bekezdése alapján a vámteher megfizetésére vonatkozó szabályok szerint kell kiegyenlíteni.
A védjegybitorlással érintett vámáru raktározási díjának megfizetésére kötelezettet nem a Vtv. alapján kell megállapítani, hanem a Korm. r., mint speciális szabály alapján. A Korm. r. 8. § (4) bekezdése alapján a vámhatóság a jogosulttal az eljárás lezárását követően elszámol a letett biztosíték összegével. Az elszámolás egyrészt jelentheti azt, hogy amennyiben a védjegyjogosult magasabb összeget helyezett letétbe, mint a tényleges raktározási díj, akkor a vámhivatal köteles a különbözetet visszatéríteni. Amennyiben viszont a letétbe helyezett biztosíték összege nem fedezi a raktárdíj összegét, akkor a különbözet megfizetésére kell kötelezni a védjegyjogosultat. A Korm. r. 8. § (3) bekezdése ki is mondja, hogyha a (2) bekezdésben meghatározott mértékű biztosíték nem fedezi az (1) bekezdésben említett költségeket, a jogosult köteles a különbözetet megtéríteni.
A jogerős ítélet helyesen hivatkozott arra, hogy a vámkezelést kérőt csak a Korm. r. 5. § (5) és (6) bekezdéseiben meghatározott esetben lehet a raktározási díj megfizetésére kötelezni. Jelen perben azonban ezeket alkalmazni nem lehetett, mert a védjegybitorlási pert megindították, amelyre a bíróság a vámáru lefoglalását is elrendelni. Ezért a raktározási díjat a vámkezelést kérő terhére megállapítani nem lehetett.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra is hivatkozott, hogy a Korm. r. 3. § (4) bekezdése alapján nem lehet jogosultnak tekinteni, mivel a védjegyjogosult az F. S. S.p.A.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján megállapította, hogy a jogerős ítélet iratellenesen hivatkozott arra, hogy jogait a felperes érvényesítette a Fővárosi Bíróság előtt. A Fővárosi Bíróság 3. P. 29.114/1998. számú perének felperese nem jelen közigazgatási per felperese, hanem az F. S. S.p.A. volt. Az iratok alapján az is megállapítható, hogy a felperes a közigazgatási eljárásban következetesen, mint az F. védjeggyel ellátott márkatermékek kizárólagos magyarországi képviselője nyújtotta be nyilatkozatait. Ebből megállapíthatóan a közigazgatási szervek és az elsőfokú bíróság is tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a perbeli vámáru védjegyjogosultja a felperes volt. A felperes az F. termékeknek nem védjegyjogosultja, így a Korm. r. 3. § (4) bekezdése értelmében nem lehet jogosultnak tekinteni. Mint nem jogosultra pedig a Korm. r. 8. § rendelkezései nem vonatkozhatnak. Annak pedig nincs jelentősége, hogy a felperes maga kérte a közvetlen vámfelügyelet alá vételt és adott esetben a vámhatóság ennek a kérelemnek eleget is tett, és a vámhatóság a felperest tekintette jogosultnak.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme a védjegyjogosulti minőségének vitatása körében megalapozott volt, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
A Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy a jogerős ítélet nem tartalmaz részletes indokolást a felperes védjegyjogosulti minőségével kapcsolatban, de az elsőfokú ítélet 4. oldalának (4) bekezdésében kifejezetten védjegyjogosultként jelöli meg. Az elsőfokú bíróság tehát a Pp. 221. §-ban rögzített indokolási kötelezettségének e körben részletesen nem tett eleget. Ugyanakkor a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján, ha a megfelelő határozat meghozatalához szükséges tények az iratokból megállapíthatók, a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályokkal összhangban új határozatot hoz. Márpedig a felperes védjegyjogosulti minőségének hiányával kapcsolatos iratok a Legfelsőbb Bíróság rendelkezésére álltak, ezért szükségtelen volt az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.783/2001.)