adozona.hu
AVI 2005.2.20
AVI 2005.2.20
Az áfa levonási jog jogszerűségének vizsgálata keretében tisztázni kell, hogy a szolgáltatás a munkavégzés feltételeinek biztosítása érdekében merült-e fel (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1997-1999. években dolgozói munkába járását szerződéses autóbuszjárattal oldotta meg. Az autóbuszbérletről szóló számlák alapján a felperes az előzetesen felszámított általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) levonásba helyezte.
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 2 567 000 Ft áfa adókülönbözetet írt elő, amiből 497 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adókülönbözetnek, 248 ...
AVI 2005.2.20 Az áfa levonási jog jogszerűségének vizsgálata keretében tisztázni kell, hogy a szolgáltatás a munkavégzés feltételeinek biztosítása érdekében merült-e fel (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
A felperes 1997-1999. években dolgozói munkába járását szerződéses autóbuszjárattal oldotta meg. Az autóbuszbérletről szóló számlák alapján a felperes az előzetesen felszámított általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) levonásba helyezte.Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 2 567 000 Ft áfa adókülönbözetet írt elő, amiből 497 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adókülönbözetnek, 248 000 Ft adóbírságnak, 335 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (1) bekezdésében, az 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 103. § (1) bekezdésében, 153. § (1) bekezdésében, a 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a dolgozónak munkaviszonyból eredő kötelezettsége, hogy munkahelyén megjelenjen, a munkavállalónak alapvető érdeke fűződik a munkahelyre való eljutáshoz. Ebből következően nem csak a felperesnek, mint munkaadónak, hanem a munkavállalóknak is személyes szükségletét fedezi az autóbusz bérlése, ezért az előzetes áfát nem lehetett volna levonásba helyezni.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy eljárása megfelel az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltaknak. Az alperes tévesen hivatkozott az Mt.</a> és a Korm. r. szabályaira, mivel azok a jogvita eldöntésére nem lehetnek irányadóak. A közlekedési lehetőség hiányában ún. charter járatot működtetett ahhoz, hogy a dolgozókat a munkavégzés helyére cége telephelyére szállítsa. Az más módon megközelíthetetlen, ezért adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez szükséges beszerzésnek kell tekinteni az autóbuszbérlést.
Az alperes ellenkérelmében - határozatában foglaltakat fenntartva - a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az Mt. 103. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel osztotta azt az alperesi jogi álláspontot, mely szerint fő szabályként a munkába járás és annak költsége a munkavállaló érdekkörében merül fel. Az a körülmény pedig, hogy tömegközlekedés hiányában a dolgozók munkahelyre történő eljuttatásában a munkáltató maga is közreműködik, ezen a tényen nem változtat. A bérelt autóbusz szolgáltatást ezért a felperes nem maga használta, hanem azt dolgozói vették igénybe. Utalt arra, hogy jogalanyiság szempontjából különbséget kell tenni a felperes, mint gazdálkodó szervezet és áfa-bevallásra kötelezett, továbbá az alkalmazottak, mint Áfa. tv. hatálya alá nem tartozó munkavállalók között. Rögzítette, hogy a Korm. r. is alátámasztja ezt tekintettel arra, hogy a munkába járás költségét a dolgozó és a munkáltató között 20-80%-os arányban megosztja. A rendelet ugyan a tömegközlekedési eszközzel történő munkába járás költségtérítésével foglalkozik, a megosztás jogi indoka azonban nyilvánvalóan a munkavállalói kötelezettség, illetve érdek és nem a személyes szabadidős felhasználás. Ezért az alperes határozata nem volt jogszabálysértő.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát a keresetben előadottakra figyelemmel.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. sorszámú ítéletét, az alperes 2000. november 10-én kelt határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
A jogvita eldöntésére irányadó Áfa. tv. 33. § (1) bekezdése a) pontja értelmében nem vonható le az áfa, ha az adóalany a terméket, szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja. A jogerős ítélet helytállóan utalt arra, hogy az Mt. 103. § (1) bekezdésének előírásai értelmében a munkavállalónak kötelezettsége, hogy munkahelyén időben és munkavégzésre alkalmas állapotban megjelenjen. A munkába járást a munkavállalónak magának kell megoldania, vagy, ha a munkáltató valamilyen formában gondoskodik is erről, akkor annak költségeit egészben vagy részben indokolt a munkavállalóra áthárítania. A munkáltató által munkavállalónak térítésmentesen nyújtott közlekedési szolgáltatás pedig nem tekinthető az adóköteles bevételszerző tevékenység részének, ezért az ezzel összefüggő áfa nem levonható.
A perbeli esetben azonban a felperes a közigazgatási és peres eljárás során arra hivatkozott, hogy az előző bekezdésben említett általános szabályoktól és feltételektől eltérő, sajátos, speciális körülményeinek feltárására, érdemi vizsgálatára nem került sor, így a közigazgatási szerv és az elsőfokú bíróság nem kellő alapossággal végezte el tevékenységének helyes jogi értékelését sem. Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy ha a munkavállalónak nincs lehetősége menetrendszerű tömegközlekedés igénybevételére, ha a munkavégzés helyszíne tömegközlekedéssel megközelíthetetlen, a munkavállaló részére megoldhatatlan és ezért a munkáltatónak kell gondoskodnia a munkások csoportos munkába szállításáról, akkor azt saját adóköteles bevételszerző tevékenysége érdekében teszi. Ilyenkor ugyanis a dolgozók munkába szállítása a munkavégzés feltételeinek biztosítása érdekében történik, és a munkáltató rendeltetésszerű működését, gazdasági tevékenységének végzését szolgálja abban az esetben, ha munkáltató által biztosított személyszállítás csakis és kizárólag a munkavégzés céljából vehető igénybe, illetve így kerül igénybevételre.
Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a közigazgatási és elsőfokú peres eljárásban el nem bírált tények értékelésének a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az alperes határozatára és az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. [Pp. 339. § (1) bekezdése]
Az új eljárás során az adóhatóságnak tisztáznia kell, hogy volt-e vagy sem a munkavállalóknak lehetősége menetrend szerinti közlekedés igénybevételére, milyen munkarendben dolgoztak, a munkavégzés helyszíne tömegközlekedéssel megközelíthető volt-e vagy sem. A munkavégzés helyszíne valóban olyan-e, mint amilyenekre a felperes hivatkozik, azaz településektől távol esik, oda menetrendszerű járatok nem közlekednek, egyéb úton elérhetetlenek. Tisztáznia kell, hogy a felperes által biztosított személyszállítás csakis és kizárólag munkavégzés céljából vehető-e igénybe, vagy sem, illetőleg igénybevételére az előzőekben említettek során kizárólag így került-e sor vagy sem. Az így lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként kell döntenie a közigazgatási szervnek abban a kérdésben, hogy az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében a felperes áfa-levonási jogosultságát jogszerűen gyakorolta-e vagy sem, azaz a személyszállítás a munkavégzés feltételeinek biztosítása érdekében a munkáltató rendeltetésszerű működésének biztosítása kapcsán merült-e fel vagy sem. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.858/2001.)