adozona.hu
AVI 2005.2.19
AVI 2005.2.19
Önmagában az a tény, hogy a fél természetbeni juttatást nyújt, megalapozza az Áfa törvény 33. § (1) bekezdés a) pontja szerinti megállapítást [1992. évi LXXIV. tv. 33. § (1) bek. a) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el 1999. évre vonatkozóan. Az ennek realizálása tárgyában kiadott elsőfokú határozatban különböző adónemekben a felperes terhére 81 261 000 Ft, javára 3 312 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest 78 098 000 Ft adóhiánynak, 19 722 000 Ft adóbírságnak, 14 610 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybe...
AVI 2005.2.19 Önmagában az a tény, hogy a fél természetbeni juttatást nyújt, megalapozza az Áfa törvény 33. § (1) bekezdés a) pontja szerinti megállapítást [1992. évi LXXIV. tv. 33. § (1) bek. a) pont]
Az adóhatóság a felperesnél költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el 1999. évre vonatkozóan. Az ennek realizálása tárgyában kiadott elsőfokú határozatban különböző adónemekben a felperes terhére 81 261 000 Ft, javára 3 312 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest 78 098 000 Ft adóhiánynak, 19 722 000 Ft adóbírságnak, 14 610 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében az alperes határozatának bírói felülvizsgálatát kérte az 1. 2. és 3. határozati pontok tényállása, jogalapja és jogkövetkezményei tekintetében, amelyek a következőket tartalmazzák:
A felperes 1999. évben a Magyarországon gyártott új, október 7. és november 7. közötti időszakban befizetett és visszaigazolt S. gépkocsikra vonatkozóan "születésnapi akció"-t hirdetett. E szerint a márkakereskedők ajándékaként a készpénzfizető vevők egy garnitúra téli gumit és rádiósmagnót kaptak. A felperes összesen 145 494 746 Ft értékben adott rádiósmagnó szettet és téli gumit a dealereknek térítésmentesen. Az átadásra került eszközök beszerzésekor a számlákban feltüntetett általános forgalmi adót (áfát), mint előzetesen felszámított adót levonásba helyezte. A térítésmentesen átadott eszközök után, amit az alperes ajándéknak minősített, a felperes áfát nem vallott és nem fizetett be, társasági adóalapját a térítésmentesen átadott eszközök értékével nem emelte meg. Az alperes jogi álláspontja szerint a felperes eljárása nem felelt meg az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 7. § (1) bekezdésének a) pontjában, 25. § (1) bekezdésében és az 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Ta. tv.) 3. sz. mellékletében, 8. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak. (alperesi határozat 1. pont)
A felperes képzőművészeti alkotásokat jutalomként, térítésmentesen adott át márkakereskedőknek. A képzőművészeti alkotások számlákban szereplő áfa-tartalmát levonásba helyezte. Az alperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes ezeket gazdasági tevékenysége köréből kivonta, nem adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használta fel. (alperesi határozat 2. pont).
Az alperesi határozat 3. pontja a felperes által márkakereskedők részére szervezett programokra vonatkozott. Ezeket az alperes természetbeni juttatásnak minősítette az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 69. § (1) bekezdése, (4)-(6) bekezdése alapján.
A felperes keresetében a másodfokú határozat 1. pontja tekintetében azzal érvelt, hogy az alperes az ügyleteket tévesen minősítette ajándéknak. Az akció valós gazdasági tartalmára tekintettel az Áfa. tv. 22. § (4) bekezdés a) pontja szerinti engedmény volt, ami az adó alapjába nem tartozó tételnek minősül. Az alperesi határozat 2. pontja tekintetében kifejtette, hogy a számla szerinti képzőművészeti alkotások kifejezetten reklámcélúak voltak, ezért a gépjármű értékesítésből eredő árbevétel növekedését szolgálták, a vállalkozás bevételszerző üzleti tevékenységéhez kapcsolódtak. A márkakereskedők részére rendezett programokat az alperes tévesen minősítette adóköteles természetbeni juttatásnak. A másodfokú határozat 3. pontjában értékelt juttatások ugyanis mindenki által igénybe vehetők voltak, feltételhez kötötten. Az egyik feltétel az volt, hogy az adott fél márkakereskedő legyen, a másik, hogy meghatározott értékesítési volument elérjen. Aki ezeknek a feltételeknek megfelelt a juttatásokat teljes körűen megkapta.
A megyei bíróság jogerős ítéletében azt állapította meg, hogy a felperes keresete a másodfokú határozat 2. pontja tekintetében alapos. A másodfokú határozat 1. és 3. pontja kapcsán pedig nem. E jogi álláspontjából következően az alperes határozatát a 2. pont tekintetében, az elsőfokú határozat 3.2. pontjára is kiterjedően részben hatályon kívül helyezte, egyebekben a felperes keresetét elutasította. Kötelezte 200 000 Ft perköltségnek és 750 000 Ft kereseti illetéknek a megfizetésére. Az volt a jogi álláspontja, hogy a gépkocsikkal együtt értékesített téli gumikészletek és rádiósmagnók nem minősülhetnek árengedménynek az ügylet tartalmára, az adásvétel egyes elemeire figyelemmel. Árengedményről csak abban az esetben lehetne szó, ha kifejezetten a gépkocsik értékéből történt volna engedmény, nem pedig a gépkocsikkal együtt eladott téli gumikészletek és rádiósmagnók értéke vonatkozásában. A rádiósmagnók és téli gumik extraként jelentkeznek és megnövelik a gépkocsik értékesítési értékét. Abban az esetben pedig, ha ezekért a plusz extra szolgáltatásokért a vásárlónak nem kell fizetnie, az nem tekinthető gépkocsi árából való árengedménynek, hanem ezeket a tárgyakat ajándékképpen, ellenérték nélkül veheti birtokba az egyébként járművet vásárló személy. Ezért az alperes megfelelően minősítette a felperes jogügyleteit, jogszerűen írta elő az adókülönbözetet. Nem osztotta a felperes azon állítását sem, hogy a márkakereskedők részére rendezett programok mindenki számára igénybe vehetők lettek volna, hiszen a felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy azok feltételhez kötöttek voltak. Nem fogadta el a felperes által becsatolt okirati bizonyítékokat a kereset alaposságának alátámasztására. Rögzítette, hogy az alperes a programokat jogszerűen minősítette adóköteles természetbeni juttatásoknak, és a határozatába foglalt törvény helyekre figyelemmel megalapozott és jogszerű döntést hozott e körben is. A perköltségre vonatkozó döntését a Pp. 78. § (1) bekezdésében és a 12/1998. (VI. 3.) IM rendelet (továbbiakban: IM r.) 1. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra alapította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte a keresetet elutasító ítéleti döntés hatályon kívül helyezését, és e körben is a kereseti kérelem szerinti határozat meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. §-ában foglaltaknak. Az alperesi határozat 1. pontját érintő döntés tekintetében "okszerűtlen és logika" szabályaival ellentétes megállapításokra hivatkozott Az alperesi határozat 3. pontját érintő ítéleti döntés kapcsán csak az ún. Japán út vonatkozásában kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését. Vitatta a jogerős ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezését is azzal, hogy részleges pernyertesnek tekintendő, ezért a teljes perköltségviselésre kötelezés helyett alkalmazni kellett volna a Pp. 81. § (1) bekezdése szerinti szabályozást.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 10. sorszámú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
A felperes a közigazgatási eljárásban és a keresetében arra hivatkozott, hogy a téli gumik és rádiósmagnó szettek a személygépkocsik tartozékának minősültek, a gépkocsik önköltségének részei voltak, a vevő - kedvezményes árért - magasabb felszereltségű gépkocsit kapott. A felülvizsgálati kérelmében azonban már ettől eltérő érvelést terjesztett elő. Az eszközök átadásának visszterhességét azzal kívánta alátámasztani, hogy vevőnek nem a személygépkocsi tényleges megvásárlóját, hanem a márkakereskedőt kell tekinteni.
Előadta, hogy részükre a téli gumi és rádiósmagnó fejében ellenértéket kötött ki, aminek összege attól függött, hogy azt a születésnapi akciós időszakban sikerült-e a vásárlónak eladni. A felülvizsgálati eljárásban azonban nincs lehetőség a jogerős ítélettel el nem bírált megtámadási jogcím érvényesítésére. A felülvizsgálati kérelemben a felek sem új jogcímre, sem korábban nem érvényesített kifogásra, előadásra, bizonyítékra, jogi álláspontra nem hivatkozhatnak [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (2) bekezdése]. Ezért a rendkívüli jogorvoslati eljárásban eljáró bíróság az alapeljárásban el nem bírált felperesi érvelést érdemben nem vizsgálta meg. Rámutat egyben arra, hogy a jogerős ítélet e körben megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében és 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az elsőfokú bíróság a Pp. 213. § (1) bekezdésében, 215. §-ában foglaltak szerint eljárva hozta meg érdemi döntését. Az alperesnek és a felperesnek e körben elétárt okirati bizonyítékait egyaránt értékelte, döntésének indokát is adta. (Jogerős ítélet 2. oldal, 3. oldal 1-4. bekezdése) Kiemeli egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy nem állapítható meg iratellenesség, illetve megalapozatlanság és jogszabálysértés a tényállás tekintetében akkor, ha a felperesnek valamely bizonyítékra vonatkozó álláspontja nem egyezik a jogerős ítéletben rögzített jogi állásponttal. Ez ugyanis nem jogszabálysértésre utaló előadás, hanem bizonyítékok felülmérlegelésére irányuló kérelem, amire a felülvizsgálati eljárásban nincs törvényes lehetőség (Pp. 275. §, 272. §). A bíróságnak ítéletét nem egy, valamelyik fél által meghatározó jellegűnek tekintett bizonyítékra alapítottan, hanem valamennyi fél által rendelkezésére bocsátott összes okirat értékelése és mérlegelése alapján kell meghoznia. Így az ügylet minősítésénél nemcsak a felperes által megjelölt okiratra, hanem az adózó által folytatott belső levelezésre, könyvelési anyagra, elszámolásra, utókalkulációra is figyelemmel kellett lennie. Megjegyzi egyben a felülvizsgálati bíróság, hogy tanúvallomás adóügyi perben nem alkalmas a könyvelésben, dokumentumokban, számlákban rögzített adatokkal ellentétes ténybeli és jogkövetkeztetés levonására. Ezért a felperes bizonyítási indítványának elutasítására helytállóan került sor.
Az ún. külföldi úttal kapcsolatban előterjesztett felülvizsgálati kérelem tekintetében sem állapítható meg jogszabálysértés a tényállás kapcsán és téves jogértelmezés sem. Valamely kedvezmény ugyanis csak akkor tekinthető mindenki által igénybe vehetőnek, ha saját döntése alapján bárki részesülhet benne. A felperes saját előadása szerint is a programot márkakereskedői részére szervezte, biztosította. Ebből következően az Szja. tv. 1. sz. melléklet 8.14. pontjában az adómentesség egyik feltételeként előírt mindenki általi igénybe vehetőség kizárt. A program célja egyébként sem kedvezmény, engedmény nyújtása volt, hanem márkakereskedők jutalmazása és ösztönzése. Az előre meghatározott személyi kör számára szervezett felperes által kifizetett jutalomút ezért nem felel meg az Szja. tv. 1. sz. melléklet 8.14. pontja szerinti törvényi feltételnek, így nem minősülhet adómentes természetbeni juttatásnak. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy önmagában az a tény, hogy a felperes természetbeni juttatást nyújtott a márkakereskedőnek a jutalomút költségének megtérítése formájában, már önmagában megalapozza az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja szerinti megállapítást. E szerint ugyanis nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és szolgáltatást egészben vagy részben nem adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel. A külföldi út kapcsán pedig a programtájékoztató, amely városnézés, műemlék látogatás, ki-monó-show partikon való részvételt egyaránt tartalmaz, igazolja, hogy a jutalomút költségei nem kizárólag a felperes adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységét szolgálták. Ebből következően az Szja. tv. 69. § és az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a felperes terhére szja és áfa-adókülönbözet megállapítása a perben irányadó tényállás alapján nem tartalmaz logikai ellentmondást, hanem a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő döntést rögzít.
Arra a felperes helytállóan hivatkozott, hogy a jogerős ítéleti döntés értelmében részben pernyertes lett, ezért a perköltségre vonatkozó döntés tekintetében ezt, vagyis a részleges pernyertességet és a rész-perköltség megnevezést fel kellett volna tüntetni. Ez az eljárási szabályszegés azonban nem tekinthető az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási szabálysértésnek. A felperes ugyanis pernyertesnek kizárólag az alperesi határozat 2. pontja szerinti döntés tekintetében minősül, itt pedig a pertárgy értéke 375 000 Ft volt. A felperes pervesztes az alperesi határozat 1. és 3. pontja kapcsán, ahol a pertárgy értéke 36 374 000 Ft, illetőleg 17 669 724 Ft. A perköltség összegének megállapításánál helytállóan utalt az elsőfokú bíróság az IM r. 1. § (1) bekezdésének b) pontjára is, mely szerint az ügyvédi munkadíj, ami a perköltség része, legalább 1000 Ft, legfeljebb a perérték 5%-át kitevő összegű lehet. A perköltség megállapítására irányadó Pp. 75. § (1) és (2) bekezdése és a 81. § (1) bekezdése szerinti szabályozásból következően a jogerős ítéletnek a perköltség összegére vonatkozó érdemi döntése jogszerű, arányban áll a pernyertességgel és pervesztességgel. Figyelemmel van a pertárgy értékére és az IM r. hivatkozott rendelkezésére is.
A kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemmel érintett jogerős ítéleti döntést a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.909/2001.)