adozona.hu
AVI 2005.1.10
AVI 2005.1.10
A tarifális besorolás elsődlegesen jogkérdés, a vámjogszabályok alkalmazása a vizsgálat tárgya. Ehhez képest a műszaki szakértői vélemények csak kisegítő jellegűek lehetnek (1995. évi CI. tv. 5. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1903-ban épült 1953-ban átépített "P." nevű hajót első ízben 1997. március 20-án vámkezeltette aktív feldolgozás címén. A vámáruval a visszaviteli határidőn belül elszámolva 2000. augusztus 25-én újrakiviteli eljárásban szállodahajó árumegnevezéssel 8901 10 90 00 vámtarifaszám feltüntetésével kérte a vámkezelés elvégzését.
A belföldi forgalom számára történő 2000. november 3-án előterjesztett egységes vámáru nyilatkozatban a "P." nevű szállodahajó a felperes 8906 00 99 00 vámta...
AVI 2005.1.10 A tarifális besorolás elsődlegesen jogkérdés, a vámjogszabályok alkalmazása a vizsgálat tárgya. Ehhez képest a műszaki szakértői vélemények csak kisegítő jellegűek lehetnek (1995. évi CI. tv. 5. §)
A felperes az 1903-ban épült 1953-ban átépített "P." nevű hajót első ízben 1997. március 20-án vámkezeltette aktív feldolgozás címén. A vámáruval a visszaviteli határidőn belül elszámolva 2000. augusztus 25-én újrakiviteli eljárásban szállodahajó árumegnevezéssel 8901 10 90 00 vámtarifaszám feltüntetésével kérte a vámkezelés elvégzését.A belföldi forgalom számára történő 2000. november 3-án előterjesztett egységes vámáru nyilatkozatban a "P." nevű szállodahajó a felperes 8906 00 99 00 vámtarifaszám feltüntetése mellett kérte vámkezelni. A Szobi Vámhivatal valamennyi esetben a kérelemmel egyezően elvégezte a vámkezeléseket.
A felperes utóbb vám-visszatérítési kérelmet terjesztett elő azon a címen, hogy a szálloda hajót tévesen sorolta a megadott vámtarifaszám alá, amelyet a vámhivatal elfogadott.
Álláspontja szerint - melynek alátámasztására M. János igazságügyi vámszakértő véleményét is csatolta, - a Kereskedelmi Vámtarifa rendelkezései szerint a hajó 8901 10 90 00 vámtarifaszám alá tartozó tengeri személyszállító hajó, ezért jogosult a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 123. § (1) bekezdésében meghatározott vámmentességre. A kiszabott vámterhet megfizette, a vámmentességre való jogosultság utólagos igazolása címen a Vtv. 137. § (1) bekezdés c) pontjára alapítva terjesztette elő a vám-visszatérítés iránti kérelmet.
A felperes kérelmét az első- és másodfokú vámhatóság határozatával elutasította.
A megyei bíróság ítéletével a keresettel támadott határozatokat hatályon kívül helyezte, és a vámhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az új eljárás során az elsőfokú Sz.-i Vámhivatal 2002. március 19-én kelt határozatával a felperes vám-visszatérítési kérelmét ismét elutasította.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság az elsőfokú közigazgatási határozat indokolási rész kiegészítésének megváltoztatásával határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatában utalt arra, hogy a Vtv. 123. (1) bekezdése szerint vámmentes a tengeri hajók beszerzése, és az ilyen hajók építésekor felhasználásra kerülő külföldről származó anyagok és alkatrészek.
A tengeri hajó fogalmának meghatározása, amely egyetlen előírása a vámmentességnek, kizárólag a vámtarifaszám alá besorolással állapítható meg. Ezek után értékelte az alperes az eljárás során kirendelt öt szakértő véleményét, akik szerint az eredeti műszaki paraméterek alapján a folyami- tengeri közlekedésben való részvételre alkalmas a hajó, de működésképtelen állapotban van, önálló meghajtása nincs, kormányállása, navigációs berendezése nincs.
Az alperesi határozat szerint nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy parthoz kötve szálloda-casinóhajóként kívánják a hajót üzemeltetni, vontatóhajóval érkezett a helyszínre. Ezért az alperes álláspontja szerint a hajó vámkezeléskori állapota kizárja a 8901 vt. szám alá sorolást. Kitért a határozat arra is, hogy nem volt megfelelő a behozatalkori 8906 00 99 00 vt. számú sem, mert ez a hadihajó, tengeralattjáró stb.-re vonatkozott, így a helyes besorolás a 8905 90 90 00, ez a szám ugyanis a világítóhajó .....és más úszószerkezetet jelenti, ha elsődlegesen használati célja nem a közlekedés, hanem valamilyen feladat ellátása. Az ide besorolt hajók, feladatukat rendszerint álló helyzetben végzik.
Az alperes határozata ellen a felperes nyújtott be keresetet, kérte a határozat hatályon kívül helyezését.
A felperes jogi álláspontja az volt, hogy a Vámhivatal a részére beérkezett tengeri hajót ideiglenes behozatalban vámkezelte, aktív feldolgozás címén a 8901 10 90 00 vtsz. alkalmazásával. A hajó már az ideiglenes behozatalban történt vámkezelés alkalmával is a Vtv. 123. § (1) bekezdésére figyelemmel vámmentességet élvezett volna. A Vámhivatal azonban kiszabta a vámterhet, de tekintettel arra, hogy az ideiglenes behozatalban történő vámkezelés sajátossága, hogy a visszaviteli határidőn belül a vámhivatal csak kiszabja, de nem vételezi be a vámterhet, a felperes nem élt jogorvoslati lehetőségével. A hajót egy különleges sólyát igénylő javítás céljából kellett Szlovákiába szállítani. A javítást követő visszahozatat során a felperes az EV. rovatban a 8906 00 99 00 vámtarifaszámot tüntette fel, ezt a tévedését a Vámhivatal nem korrigálta. Ennek következménye volt az, hogy a felperes jelentős összegű vámterhet volt kénytelen befizetni, ugyanis jelzálogjogot kívánt érvényesíteni, amelyet csak a vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelésével tehetett meg.
A felperes ezt a tévedést észlelve nyújtotta be, az alaphatározat módosítás iránti kérelmét, részben a vámtarifaszám módosítást, részben a vámteher fajta kód módosításával, annak következményeként a vámteher visszatérítést kérve.
Az alperes határozati megállapításai ellentétesek az alapeljárásban kirendelt hajózási, műszaki nautikai igazságügyi szakértők által készített szakvéleménnyel, amely szerint a hajó - folyami tengeri közlekedésre -, folyami tengeri közlekedésben való részvételre alkalmas, a számítások igazolják annak tengeren való közlekedésben való részvételre alkalmasságát, még a Beaufort 7-es körüli szélerősség esetén is, vízhatlan fedélzettel rendelkezik, és 12 métert meghaladó hosszúságú.
A felperes saját megítélése szerint a 8906 00 91 00 vámtarifaszám a helyes, de számára bármelyik "tengerjáró" vámtarifaszám elfogadható, amit a bíróság helyesnek tart.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A bíróság a felperes kérelmére meghallgatta M. Tibor hajózási műszaki, nautikai igazságügyi szakértőt, aki kiemelte, hogy a perbeli hajó 1996. március 29-én kiállított bizonyítvány szerint D-260 regiszteri szám alatt az Orosz Hajó Regiszter által tanúsítottan tengeri(folyam)-tengeri minősítést kapott. A hajóban minden olyan eszköz fellelhető, amely bizonyítja, lapátkerekes, gőzgéppel hajtott luxus jacht volt. Tény, hogy ma már nem önjáró, de a pontozást végző hatóság állapítja meg azokat a feltételeket, amelyeket biztosítani kell, hogy a nemzetközi hajózási normáknak a hajóvontatási üzemben megfeleljen.
A vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény és a Kereskedelmi Vámtarifa ill. Vámtarifa Magyarázat kifejezései nem mindenben azonosak. A szakértő véleménye szerint a hajó felépítése átépítés utáni állapotban nem önjáró, szállodai vendéglátást szolgáló önálló energiaforrással, vízellátással rendelkező, hosszú parti kapcsolatot nem igénylő létesítmény két funkcióval.
Az egyik amikor állóhajóként üzemel tengerparton, tengeri öbölben, folyók öblében, sziget mellett kötve szolgáltatást biztosít, a másik amikor vontatott hajóként működve külön engedéllyel helyzetváltoztatást végeznek vele, és áthelyezik a szolgáltatási tevékenységét más helyre.
A bizonyítási eljárás lefolytatását követően a megyei bíróság 15. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú határozatot hozó közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú bíróság mindenekelőtt leszögezte, hogy a jelen eljárásban kizárólag az alperes határozatának jogszabályszerűségét kell felülvizsgálni. Nem képezte a per tárgyát az az alperes által, az utolsó tárgyaláson felvetett kérdés, hogy a felperes rendelkezési joga is kétséges a hajóval kapcsolatosan. A per tárgyát képező közigazgatási határozat e kérdést nem érintette, az alperes a vámárut vámkezelte, a megismételt eljárásban is csak az áru tarifális besorolása volt a vizsgálat tárgya, tehát az ítélet is kizárólag ezzel foglalkozott.
A jogerős ítélet részletesen tartalmazza a perben eldöntésre váró kérdés jogszabályi hátterét, a Vtv. 123. § (1) bekezdését, 137. § (1) bekezdés c) pontját, 12. § (1) bekezdését, a vámtarifáról szóló 1995. évi CI. törvény rendelkezéseit. Az áruknak a vámtarifaszámba történő osztályozásánál követendő alapelveket, valamint a konkrét Kereskedelmi Vámtarifa 89. Árucsoportja kiegészítő megjegyzéseit.
Ezek alapján a bíróság megállapította, osztja az alperes álláspontját abban, hogy a törvényi vámmentesség is elsősorban tarifális problémaként kezelendő. Így a hajó minősítésekor vámszempontból történő osztályozásakor a Kereskedelmi Vámtarifa előírásait kell alkalmazni.
Az eldöntendő tarifális kérdése jogkérdés, ugyanakkor az alapja olyan szakkérdés, amely tudományos technikai gyakorlat alapján elsajátított tételek ismeretét feltételezi, ezért a bíróság mindenképpen támaszkodott a kirendelt hajózási, műszaki, nautikai igazságügyi szakértők véleményére. A szakértők egyetértettek abban, hogy a perbeli hajó felépítésénél fogva tengerjárásra szánt hajónak tekinthető, hossza közel 100 méter. A tengeren való közlekedésre rossz időjárás esetén is alkalmas, vízálló fedélzete vízhatlan felépítménnyel van ellátva.
Nem követelmény hogy a műveletezési feladatok elvégzéséhez szükséges kormány és navigációs berendezéssel rendelkezzék, más egyéb felszereltségére vonatkozóan pedig osztva a szakértők álláspontját az adott konkrét engedélyezi eljáráson támasztott követelményeknek megfelelően ezek a berendezések beszerezhetők, pótolhatók.
A szállodahajót a vámtarifa konkrétan nem nevesíti, de az áruk kimeríthető sokrétűségére figyelemmel ez önmagában nem jelenthet automatikusan "más" kategóriába sorolását. A perbeli hajó 350 fő plusz személyzet befogadására alkalmas, szállodahajóként kívánja ellátni feladatát, ezt a funkciót meghatározónak kell tekinteni a 8905 alá tartozó áru megnevezések között felsorolt, munkavégzésre koncentrált feladatot ellátó árukkal szemben, ugyanígy a 8906 alá tartozókkal szemben.
A jogerős ítélet megállapítja, hogy a perbeli hajó 8901 10 10 00 vámtarifaszám alá tartozó voltára vámmentességre jogosult. Az új eljárásra meghagyta a vámhatóságnak, hogy ezzel összefüggésben hozzon a felperesnek vám-visszatérítési igényét elismerő határozatot, mivel a tengeri hajót tárgyi vámmentesség illeti meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Másodlagosan kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását.
Az alperes részben sérelmezte, hogy az új eljárásra a bíróság konkrét besorolási megállapítást tett, másodlagosan részletesen kifej tette azt az álláspontját, hogy a bíróság helytelenül határozta meg az adott hajó vámtarifaszám alá sorolását. Az alperes lényegében fenntartotta az eljárás során elfoglalt jogi álláspontját és azt ismételten részletesen kifejtette.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
Ezt követően mindkét fél újabb bizonyítéknak szánt bejelentéseket tett, amely a felülvizsgálati eljárásban figyelembe vehető nem volt, tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítási eljárás folytatásának nincs helye.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 15. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A megyei bíróság helyesen állapította meg a tényállást, az abból levont jogi következtetésével azonban a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet.
A Vtv. 123. § (1) bekezdésében foglaltak szerint vámmentesek a tengeri hajók beszerzése és az ilyen hajók építésekor felhasználásra kerülő külföldről származó anyagok és alkatrészek. A tengeri hajót tehát jogszabályi vámmentesség illeti. A vámtörvény által biztosított vámmentesség különböző feltételekhez, értékhatárhoz, felhasználási célhoz, valaminek az igazolásául stb. kötődnek. Jelen esetben a tengeri hajó esetében az egyetlen feltétel volt a bizonyítottan tengeri hajó fogalma alá tartozás.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett azzal a bírósági és alperesi megállapítással, hogy a jelen esetben a hajó vámmentesség iránti kérelem illetőleg a vám-visszatérítési kérelem elbírálása lényegében alapvetően tarifális probléma, a megfelelő vámtarifaszám alá történő besoroláson alapul.
A vámtarifáról szóló 1995. évi CI. törvény 5. § (1) bekezdése szerint a tarifális besorolás a termék azonosításához szükséges, az árumegnevezések alapján legközvetlenebbül meghatározható a termék fajtájának, jellegének megfelelő, a vámtarifában feltüntetett vámtarifaszámok alkalmazását jelenti.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a tarifális besorolás elsődlegesen jogkérdés, ahol a vámjogszabályok alkalmazását kell felülvizsgálni. Az úgynevezett műszaki szakértői vélemények csak kisegítő jellegűek lehetnek.
Az elsőfokú bíróság és az alperes helyesen állapította meg, hogy a vitatott vámmentesség jogcím alkalmazása szempontjából a HR.</a> Kereskedelmi Vámtarifa szabályait kell alkalmazni.
A vámtarifa alkalmazásának általános szabályai közül az első 1. szabály szerint az áruosztályok, árucsoportok és áru alcsoportok címe csak tájékoztatásul szolgál; az árukat a vámtarifaszámok szövegében foglalt árumegnevezések, az áruosztályokhoz és az árucsoportokhoz tartozó megjegyzések rendelkezései szerint kell osztályozni, valamint a következő szabályok szerint, feltéve hogy azok nem ellentétesek a vámtarifaszámokkal és megjegyzésekkel.
Ide vonatkozik még a 6. szabály, amely szerint a vámtarifaszámok alszámaí alá történő osztályozás, a vámtarifa alszámok szövegében foglalt árumegnevezések, a vámtarifa alszámra vonatkozó alszámos megjegyzések rendelkezései szerint kell elvégezni, valamint az előző szabályok alapján azzal a feltétellel hogy csak azonos szintű vámtarifa alszámok hasonlíthatók össze. E szabály értelmében a vonatkozó áruosztályhoz és árucsoporthoz tartozó megjegyzéseket is alkalmazni kell, feltéve, hogy azok ellentétes rendelkezést nem tartalmaznak.
A XVII. Áruosztály 89. Árucsoportjába tartozik a hajó, csónak és más úszószerkezet. A 89. Árucsoport előtt található kiegészítő megjegyzések az egyes vámtarifaszámok alszámai alá történő besorolás feltételei határozzák meg.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperesnek azzal az álláspontjával, hogy a perbeli hajó besorolását az 1. szabály értelmében a 89. Árucsoport egyes vámtarifaszámainak (első négy számjegyhez tartozó) szövegében foglalt meghatározások alapján, illetőleg a Megjegyzés 1. pontjában foglaltak alapján kell elvégezni.
A felperesi és az elsőfokú bíróság álláspontja szerinti besorolás a 8901 vámtarifaszám alá történhet. Az e vámtarifaszám alá tartozó árumegnevezés tengeri személyszállító hajó, kiránduló hajó, komphajó, teherszállító hajó, bárka, dereglye és személy vagy áruszállításra alkalmas hasonló vízi jármű. Az ide tartozó magyarázat szerint az e vámtarifaszám alá tartozik az összes személy vagy áruszállító hajó, a 8903 vámtarifaszám alá tartozók, valamint a mentőcsónak, (az evezős csónak) kivételével csapatszállító hajók, és kórházhajók kivételével. Lehetnek tengerhajózási vagy belvízi hajózásra szolgáló járművek. Tehát az e vámtarifaszám alá besorolt hajóknál kifejezett, kiemelt szerepe van a személy vagy áruszállításra alkalmasságnak. A perbeli hajó vonatkozásában ez nem állapítható meg, ugyanis az nem volt vitás, hogy a perbeli hajót elsődlegesen álló helyzetben üzemeltetik, tekintettel arra, hogy a part mellé kikötve szállodaként és casinóként kívánják üzemeltetni. Önálló meghajtással, saját gépi erővel navigációs berendezéssel nem rendelkezik, kormányállás nincs rajta, a rendeltetési helyére vontatóhajóval érkezett. Nem vitás tény, hogy a hajó építéskori állapotának és rendeltetésének megfelelően a szakértői megállapítások alapján is a tengeri hajók egyes jegyeit magán viseli. A hajó vámkezeléskori állapota azonban kizárja a 8901 vámtarifaszám alá történő besorolását. A perbeli hajó elsődleges feladata nem a közlekedés, hanem elsősorban az álló helyzetben történő használat, ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperesi vámtarifaszám meghatározás pontosabb; a termék fajtájának és jellegének jobban megfelel. A Kereskedelmi Vámtarifa 8905. vámtarifaszám áru megnevezése "világítóhajó, tűzoltó hajó, kotróhajó, úszódaru és más úszószerkezet, ha esetleges használati célja nem a közlekedés, hanem valamilyen feladat ellátása; úszódokk, fúrásra vagy kitermelésre szolgáló úszó vagy víz alá süllyeszthető berendezés." A Vámtarifa Magyarázat szerint ezek főfeladatukat rendszerint álló helyzetben végzik. A 8905. vámtarifaszám lehetséges alszámai közül a 8905. 10 és a 8905. 90 rendelkezik továbbá úgynevezett "tengerjáró" alszámmal is. A kirendelt igazságügyi szakértő a felek által nem vitatottan megállapította, hogy az 1996. március 9-én kiállított "bizonyítvány" szerint D-260 regiszteri szám alatt az O. Hajó Regiszter által tanúsítottan folyam tengeri hajózásra alkalmas úszólétesítmény. A tengeri közlekedésre való alkalmasságot a kiegészítő megjegyzés egyes számában felsorolt alszámok alá történő osztályozás esetén kívánja meg, ebbe a sorszámba sorolta be a perbeli hajót a felperes és az elsőfokú bíróság. Ugyanakkor megállapítható, hogy a perbeli vámáru behozatalkori állapotának, amely állapotnak a vámtarifaszám alá történő osztályozás szempontjából jelentősége van - nem felelt meg -. A belföldi forgalom számára történő vámkezeléskor a tengeren való közlekedésre a jármű nem volt alkalmas. Ugyanakkor a kiegészítés 2-es pontjában a 8905 10 10 és a 8905 90 10 alszámok csak tengeri használatra tervezett hajókra és úszódokkokra alkalmazhatók.
Összegezve a fentieket a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperesi vámtarifaszám meghatározása pontos, a termék fajtájának és jellegének megfelelő. Ezért nem volt jogszabálysértő az a határozat, amely a felperes vám-visszatérítési kérelmét elutasította.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.803/2002.)