adozona.hu
BH 2008.8.225
BH 2008.8.225
Önmagában az intézménynek és a fenntartó önkormányzatnak a létszámleépítés szakszerűsége érdekében való együttműködése nem jelenti a felmentés rendeltetésellenességét [Mt. 4. §, Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes módosított keresetében az alperes 2005. július 28-án kelt felmentése jogellenességének megállapítását, és a közalkalmazotti jogviszonya helyreállításának mellőzésével az anyagi jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, és kötelezte az alperest a jogellenesség jogkövetkezményeként hat havi átlagilletmény, valamint elmaradt illetmény megfizetésére; az ezt me...
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, és kötelezte az alperest a jogellenesség jogkövetkezményeként hat havi átlagilletmény, valamint elmaradt illetmény megfizetésére; az ezt meghaladó keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperes biológia-technika szakos tanárként dolgozott az alperesnél. A munkáltató a 2005. július 28-án kelt felmentést létszámleépítéssel indokolta.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a gyermeklétszámmal összefüggő tanulócsoportszám és óraszám csökkenés alapján az önkormányzat képviselő-testülete határozatával egy fő létszámcsökkentést rendelt el, így az alperes költségvetési létszámkerete 22 főről 21 főre csökkent. Erre tekintettel valósnak minősítette a felmentés indokát. Ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy a felmentés az Mt. 4. §-ába ütközik, mivel az alperesi munkáltatói jogkör gyakorló a képviselő-testületnél a felperest érintően "kikényszerítette" a létszámleépítésre vonatkozó határozatot azért, hogy "megfelelő jogi hátteret biztosítson a felperes jogviszonya megszüntetéséhez".
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette annak megállapításával, hogy az alperesi iskolaigazgatót, miután kiderült a tanulócsoport és a napközis csoport csökkentés szükségessége, a polgármester felhívta a szakos ellátottság biztosítottsága melletti létszámcsökkentés előterjesztésére. A felperesen kívül szóba jöhető testnevelés tanár nem kívánt nyugdíjba menni, és a felperesi szakok voltak a többi pedagógus végzettségére tekintettel elláthatók, ezért a létszámcsökkentésnél a felperes jöhetett szóba. A másodfokú bíróság mindezek alapján nem látta bizonyítottnak a rendeltetésellenes joggyakorlást.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú ítéletnek megfelelő határozat hozatala iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a Kjt. 30. § (1) bekezdés a)-b) pontjai, a 30. § (2)-(3) bekezdései, 34. §-a, az Mt. 4. §-a és a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseiben kifejtettek megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint az alperesnél nem került sor létszámcsökkentésre, mivel az ő felmentésével egyidejűleg D. L.-né nyugdíjba ment, és 2005 szeptemberben dolgozni kezdett T. A., akit a felmentése után vettek fel. Létszámcsökkentésként kell értékelni a T. Sz.-t "vélhetően csak ideiglenesen helyettesítő" M. M.-nek az óvodából történő besegítését. Azzal is érvelt, hogy F. A. láthatta volna el az angol-tanítási feladatokat a felperes által oktatott biológia órák átvétele helyett. Előadta, hogy a munkaköre tanár (pedagógus) volt, így új pedagógusok felvétele önmagában jogsértő, mivel ez azonos munkakörbe történt. A létszámcsökkentésre vonatkozó indok ellentmond az önkormányzati határozatnak, emiatt az indok nem világos, továbbá, miután az adott tantárgy oktatása az alperesnél nem szűnt meg, a tanulólétszám csökkenés önmagában nem szolgálhat a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének alapjául. Álláspontja szerint a tartósan beteg és a kollégák által helyettesített napközis tanár munkakörét is fel kellett volna a részére ajánlani a bírói gyakorlat (EBH 2002/791.) szerint. Amiatt is jogellenesnek minősítette a jogerős ítéletet, mert nem vette figyelembe, hogy a csupán edzői végzettséggel rendelkező P. Sz. nyugdíjazásával a létszámcsökkentés megoldható lett volna, ehelyett a felperes név szerinti javaslata megfelelt az elsőfokú bíróság által megállapított "kikényszerítésnek". Kérte még az elmaradt munkabér összegének a jogerős ítélet meghozataláig terjedő időre történő felemelését.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felmentés a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjának megfelelő indokon alapult, és a másodfokú bíróság a fenntartó képviselő-testület határozata alapján helytállóan állapította meg, hogy az indok valós és okszerű.
Az elsőfokú bíróság a rendeltetésellenes joggyakorlás vizsgálatakor tévesen indult ki abból, hogy az óvodai csökkenő gyerekszám miatt csökkenő tanulólétszám a felső tagozaton oktató felperest nem érintette. Ezzel szemben a felülvizsgálati kérelem által nem vitatott jogerős ítéleti tényállás szerint a létszámcsökkentésre vonatkozó képviselő-testületi döntésnek az volt az alapja, hogy a 2005/2006-os tanévben - az év végi beszámolókból megállapíthatóan - a két 8. osztály helyett csak egy 5. osztály indult a felső tagozatban. A polgármesterrel történt egyeztetésből továbbá az iskolaigazgató tudomást szerzett arról, hogy a várható központi költségvetési támogatás csökkentése miatt csak egy napközis csoportot indíthatnak. Ezek után kérte a polgármester az iskolaigazgatót, hogy a létszámcsökkentésre a szaktantárgyak ellátása figyelembevételével tegyen javaslatot.
A 60 éves, tehát a Kjt. 37/B. §-a alapján nyugdíjasnak még nem minősülő, csupán előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult P. Sz. felmentésére nyugdíjazás miatt nem kerülhetett sor [Kjt. 30. § (1) bekezdés adott esetben irányadó e) pontja]. A 62. életév előtt kedvezményes nyugdíj igénylése a közalkalmazott döntésén alapul, ezért a "munkáltatói nyugdíjazás" elmulasztására a felperes alap nélkül hivatkozott.
Nem volt megalapozott a felperesével azonos üres munkakörnek a felmentéssel egyidejű betöltésére vonatkozó felperesi érvelés sem.
D. L.-né igazgatóhelyettes 2005 nyarán ugyan nyugdíjba ment, ő azonban matematika szakos volt, és azt a felperes sem vitatta, hogy a helyére felvett T. A. nevű közalkalmazott is matematikát tanított, így az azonos felajánlható üres munkakörre a felperes alap nélkül hivatkozott. F. I. angol-biológia szakos tanárként a felperes felszabadult biológia óráit átvehette, figyelemmel arra, hogy 2004. évben a felperes kötelező óráit az alperes már csak úgy tudta biztosítani, hogy hétfő, kedd, szerda, csütörtök délutánra a napközibe osztotta be. A napközis csoportok csökkenését és a keresőképtelen napközis pedagógus fennmaradó óráinak más pedagógusok közötti szétosztását is helytállóan értékelte a másodfokú bíróság akként, hogy ez nem jelentett üres (helyettesítésre fennálló) munkakört, ezért a felajánlás elmulasztására ebben a körben is alaptalanul hivatkozott a felperes.
A másodfokú bíróság a perbeli bizonyítékok okszerű értékelésével állapította meg, hogy a felperes munkakörét érintően új pedagógus alkalmazásra az alperesnél nem került sor; a más szakos tanár helyébe történt vele azonos szakos tanár felvétele, a megmaradó napközis óráknak a meglévő pedagógusok közötti szétosztása, és a kistérség általi alkalmazás (logopédus, gyógytornász) ilyenként nem értékelhető.
A másodfokú bíróság a felperes által betöltött szakpár tekintetében a fenntartó által elrendelt, de az alperes által kezdeményezett létszámcsökkentés rendeltetésellenességének hiányára helytállóan következtetett, mivel az alperes szakmailag megalapozott létszámcsökkentést javasolt a szakos ellátás biztosításának lehetséges megoldásai figyelembevételével. A javaslatot az önkormányzat Oktatási Bizottsága is megtárgyalta, és csak a bizottsági ellenőrzést követően került a felperesre vonatkozó létszámcsökkentési javaslat a képviselő-testület elé.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a jogerős ítéletben kifejtettekkel arról, hogy önmagában az intézménynek és a fenntartó önkormányzatnak a létszámleépítés szakszerűsége érdekében való együttműködése nem jelenti a felmentés rendeltetésellenességét [Mt. 4. § (1) bekezdés]. Ha az intézménnyel egyeztetett fenntartói döntés konkrét munkakört érintő létszámcsökkentésről rendelkezik, az ezzel indokolt felmentés jogszerű [Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pont]. Ezért az elsőfokú ítéletet megváltoztató és a felperes keresetét elutasító jogerős ítélet nem ütközött az Mt. 4. § (1) bekezdésébe.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletet nem érintő rendelkezését nem érintette, ezt meghaladóan - a felperes keresetét elutasító részében - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.257/2007.)
Bírósági jogesetek
BH 2012.7.176 Rendeltetésellenesnek minősül a munkáltató eljárása, ha a munkavállaló utólag helyesnek bizonyult véleménye miatt szünteti meg azt a szervezeti egységét, ahol az érintettet foglalkoztatta [Mt. 4. §, Kjt. 34. § (2) és (3) bekezdés].