adozona.hu
BH 2008.8.232
BH 2008.8.232
Az illetékkiszabáshoz való jog elévülésének vizsgálata és az alkalmazandó jogszabály meghatározása [1990. évi XCIII. tv. 26. §, 97. §, 95. §, 1990. évi XCI. tv. 95. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes jogelődje és a Magyar Államvasutak 1992. december 31-én megállapodást kötöttek, mely szerint a Magyar Államvasutak, mint a felperesi társaság egyik tagja vállalta, hogy az üzletkörbe tartozó mindazon vagyont, amely apportálásra nem alkalmas, a felperesi jogelőd törzstőkén felüli vagyonába beviszi és a szerződés mellékletében felsorolt ingatlanokra 30 évre szóló haszonélvezeti jogot biztosít ellenérték fizetése nélkül a felperesi jogelőd számára. A felperes a haszonélvezeti jog beje...
BH 2008.8.232 Az illetékkiszabáshoz való jog elévülésének vizsgálata és az alkalmazandó jogszabály meghatározása [1990. évi XCIII. tv. 26. §, 97. §, 95. §, 1990. évi XCI. tv. 95. §].
A felperes jogelődje és a Magyar Államvasutak 1992. december 31-én megállapodást kötöttek, mely szerint a Magyar Államvasutak, mint a felperesi társaság egyik tagja vállalta, hogy az üzletkörbe tartozó mindazon vagyont, amely apportálásra nem alkalmas, a felperesi jogelőd törzstőkén felüli vagyonába beviszi és a szerződés mellékletében felsorolt ingatlanokra 30 évre szóló haszonélvezeti jogot biztosít ellenérték fizetése nélkül a felperesi jogelőd számára. A felperes a haszonélvezeti jog bejegyzését első alkalommal állítása szerint 1993. május 19-én kérte eredménytelenül, ezt követő években többször nyújtott be bejegyzés iránti kérelmet, melyek elutasításra kerültek. A perbeli ingatlanra, a 7131/10 hrsz.-ú ingatlanra vonatkozóan a haszonélvezeti jog bejegyzésére került sor.A Megyei Illetékhivatal a 2004. szeptember 10-én illetékkiszabásra bemutatott szerződés alapján 26 860 000 forint forgalmi érték után 21%-os mértékű 5 640 600 forint összegű ajándékozási illetéket szabott ki.
A felperes fellebbezett és fellebbezésében állította, hogy a szerződéskötéskor a haszonélvezeti jog alapítása az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 26. § (1) bekezdés g) pontja alapján illetékmentes volt. Az alperes a 2005. június 13-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, egyúttal 200 000 forint mulasztási bírságot is kiszabott. Határozata indokolása szerint az illetékkiszabásra történő bemutatáskor, azaz a 2004. szeptember 10-én hatályos jogszabályi rendelkezéseket, így az Itv. 11. § (1) bekezdés c) pontját kellett alkalmazni az Itv. 97. § (1) bekezdés rendelkezése alapján.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Keresetében arra hivatkozott, hogy 1998. december 31-ével az alperes illetékkiszabáshoz való joga elévült, mert először 1993. május 19-én kérte a haszonélvezeti jog bejegyzését, így az alperes csak 1998. december 31-ig hozhatott volna az illetékkiszabásról határozatot. Arra is hivatkozott továbbá, hogy a Megyei Illetékhivatal nem rendelkezett illetékességgel az illetékkiszabásra történő bejelentéskor, 1993. május 19-én hatályos Itv. 95. § (2) bekezdése szerint. Állította, hogy a szerződéskötéskor hatályos illetékszabályok szerint az Itv. 26. § (1) bekezdés g) pontja alapján a jogügylet illetékmentes volt, de ha illetékköteles, akkor a szerződéskötéskor fennálló forgalmi értéket kellett volna alapul venni, az akkori 5%-os illetékkulccsal. Sérelmezte továbbá az illetékkiszabás jogcímét is, állítva, hogy törzstőkén felüli vagyonbevitel történt és nem ajándékozás. Az elsőfokú adóhatóság határozata nem felelt meg a kiadmányozási szabályoknak és vitatta a mulasztási bírság kiszabását is. Állította azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróság elvi határozatai gyűjteményében közzétett 2002. évi 811. számú elvi határozat értelmében késedelmes bejelentés esetén bírság nem szabható ki.
Az alperes a peres eljárás során a közigazgatási iratok alapján elismerte, hogy a határozatban tévesen került megjelölésre az illetékkiszabásra történő bejelentés első időpontja, az helyesen 2003. november 10. napja. A felperes a haszonélvezeti jogot ellenszolgáltatás nélkül szerezte meg, ezért vele szemben ajándékozási illetéket kellett kiszabni. Az alkalmazandó jogszabályok mind 2003. november 10-én, mind 2004. szeptember 10-én azonos szöveggel voltak hatályban, így a határozatában érdemben jogszerű döntést hozott.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a felperes által csatolt okiratok alapján megállapítható, hogy a felperes a K.-i Városi Földhivatalhoz 1993. május 19-én nyújtotta be először haszonélvezeti jog bejegyzése iránti kérelmét, ezért az alperes elismerő nyilatkozatában foglalt 2003. november 10-ei időponthoz képest is már lényegesen korábban eleget tett a felperes az Itv. 91. § (1) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettségének. Az alperes a tényállást nem tisztázta, ezért tévedett, amikor vizsgálat nélkül állapította meg, hogy az illetékkiszabás szempontjából melyik időpontban hatályos illetékjogszabályok az irányadók, ezért az eljárása során lényeges eljárási szabálysértést követett el. Az Itv. 97. § (1) bekezdése értelmében az illetékkiszabásra történt bejelentés időpontjában hatályos illetékjogszabályokat kell alkalmazni. Az ekkor (1993. május 19-én) hatályos Itv. 95. § (2) bekezdése szerint az az illetékhivatal volt illetékes az illetékkiszabásra, amelynek területén a szerződésben első helyen megjelölt ingatlan volt. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ebből következően az elsőfokú hatóság illetékesség hiányában járt el. Az illetékkiszabásra történő bejelentéskor hatályos Itv. 26. § (1) bekezdés g) pontja szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a közös gazdálkodás céljára a tag által bevitt ingatlan tulajdonjogának, illetve a használati jogának megszerzése. Az alperes ezeket a lényeges körülményeket az eljárása során nem vizsgálta, ezért a határozata törvénysértő. Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy az elsőfokú határozat kiadmányozása nem felelt meg az 1/2003. KJE jogegységi határozatban foglaltaknak, mely jogsértést azonban az alperes orvosolta. Az elsőfokú bíróság az új eljárásra előírta a hatóság számára, hogy vizsgálja meg, az 1993. május 19-én történt bejelentés alapján a felperest illetékfizetési kötelezettség terheli-e, az illetékkiszabáshoz való jog elévült-e, a felperest illetékmentesség megilleti-e, illeték kiszabása esetén visszterhes vagyonátruházási illetéket vagy az ingyenes szerzés utáni ajándékozási illetéket kell-e kiszabni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 164. § (1) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, 326. § (1) bekezdését, az Itv. 92. § (1) bekezdését, 95. § (2) bekezdését, 26. § (1) bekezdés g) pontját. Tévedett az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításakor. A földhivatali iratok között nem volt fellelhető a felperesnek 1993. május 19-én benyújtott haszonélvezeti jog bejegyzése iránti kérelme. Amennyiben kérte is a felperes ebben az időpontban a haszonélvezeti joga bejegyzését az elutasításra került, ahogy a későbbi években is. A haszonélvezeti jog bejegyzésre ténylegesen csak egy 2004. június 25-én érkeztetett kérelem szerint került sor, ezért a haszonélvezeti jog bejegyzésére is 2004. június 25-ei hatállyal került sor. Az ezt megelőzően 2003. november 10-én, illetve 2004. február 24-én benyújtott bejegyzési kérelmek kapcsán 53751/2003. számú határozattal a bejegyzési kérelem elutasításra került, amelyet a másodfokú ingatlanhatóság helybenhagyott. A 2004. évi ismételt, június 25-ei kérelemre a bejegyzési kérelmet elutasították. A Körzeti Földhivatal határozatával módosította a korábbi határozatát, és a 2004. szeptember 2-án kelt határozatával jegyezte be a haszonélvezeti jogot a 2004. június 25-én érkezett kérelemre tekintettel, mert maga a felperes kérte a fellebbezésében, hogy a beadványát tekintsék új kérelemnek és akként bírálják el. Mindezen okirati tények ellenére állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli esetben az 1993. május 19-én hatályos illetékjogszabályokat kell alkalmazni. A felperes 2004. évet megelőzően benyújtott kérelmei alapján a haszonélvezeti jog bejegyzése nem volt teljesíthető. Ezt igazolta a felperes által csatolt a választott bíróság 2001. december 17-én kelt ítélete, amely ítélettel került pótlásra az ingatlanra a haszonélvezeti jog bejegyzéséhez szükséges nyilatkozat és csak ezt követően vált lehetővé a haszonélvezeti jog bejegyzése. A bejegyzési kérelem elutasítását követően minden esetben új eljárás indult, így nem volt jelentősége annak, hogy 1993-ban a felperes kérte-e a haszonélvezeti jog bejegyzését vagy sem. Az 1993. évben hatályban volt Itv. 92. § (1) bekezdése értelmében a földhivatal az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésről szóló határozatot továbbította az illetékhivatalnak és ezt követően indult meg az illetékkiszabási ügy. A perbeli esetben nem született bejegyző határozat, így 1993-ban illetékhivatali eljárás sem indulhatott. Az Itv. 92. § (1) bekezdése 1994. december 1-jével módosult és az Itv. ekkortól már nem követeli meg az előzetes ingatlan-nyilvántartási bejegyzést, hanem a bejegyzési kérelem érkezésétől számított 8 napon belül a földhivatal az illetékkiszabáshoz az iratokat megküldi az illetékhivatalnak. A haszonélvezeti jog bejegyzésére vezető kérelem csak 2004. február 24-én került benyújtásra a Körzeti Földhivatalhoz és ennek az eljárásnak a során került 2004. június 25-én érkeztetett kérelem alapján végül a korábbi földhivatali határozat módosításával a haszonélvezeti jog bejegyzésre. Álláspontja szerint ezért a 2004. február 24-én hatályos illetékjogszabályokat kell alkalmazni a perben, így a 2004. január 1-jéig hatályban volt, Itv. 95. § (2) bekezdése - mint illetékességi szabály - a jelen ügyben nem volt alkalmazható, így tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az elsőfokú hatóság illetékesség hiányában járt el. Az Itv. 86. §-a alapján alkalmazandó az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 164. § (4) bekezdése értelmében az illetékkiszabáshoz való jog nem évült el a 2004. évi illetékkiszabásra történő bejelentéshez képest. Az illetékkiszabás jogcímét a haszonélvezeti jog alapításáról szóló szerződés tartalma alapján kellett meghatározni. A haszonélvezeti jogot bejegyző K.-i Körzeti Földhivatal a bejegyző határozatában nem jelölt meg jogcímet a bejegyzéskor. A szerződés tartalma szerint a haszonélvezeti jog alapítására ingyenesen került sor és mivel a 2004. évi hatályos Itv. rendelkezései szerint vagyonbevitelként történő haszonélvezeti jog alapítás már nem tekinthető illetékmentesnek, ezért ajándékozási illetéket kellett kiszabni.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a felperes a bejelentési kötelezettségének az Itv. 91. § (1) bekezdése értelmében 1993. május 19-én eleget tett, ezért az ekkor hatályban volt rendelkezéseket kellett volna az alperesnek alkalmaznia. Az illetékkiszabás célját szolgáló bejelentést az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelemmel kell teljesíteni. E kérelem része az a szerződés is, amelyre a vagyonszerzést a fél alapítja. A perbeli esetben ez egy 1992. december 31-én kötött, haszonélvezeti jog alapításáról szóló szerződés volt, amely szerződés azonban alkalmatlan volt ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre, melynek hiányait, a szerződés tartalmának módosításával a felperes csak a 2001. december 17-én kelt választott bírósági ítélettel, és a MÁV Rt. 2004. május 28-án kelt hozzájáruló nyilatkozatával tudta orvosolni. A felperes csak ezeknek a birtokában tudott ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas kérelmet előterjeszteni és ennek eredményeként került sor a haszonélvezeti jog bejegyzésére. Mindebből következően a felperes az általa hivatkozott korábbi földhivatali bejegyzési eljárásokhoz képest egy új helyzetben, már módosított tartalmú szerződés alapján - az alperesi elismerő nyilatkozatra is figyelemmel - 2003. november 10-én iktatott kérelemmel teljesítette illetékkiszabási bejelentését, így az illetékkiszabás szempontjából az ebben az időpontban hatályos szövegű rendelkezéseket kellett alkalmazni.
Mind a 2003. november 10-én hatályban volt, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (régi Art.) 95. § (2) bekezdése, mind az alperes által hivatkozott 2004. évben hatályos Art. 164. § (4) bekezdése értelmében az illeték megállapításához való jog nem évült el, az elévülés csak illetékkiszabásra történő bejelentés évének utolsó napjától számított öt év elteltével következett volna be, így az elsőfokú hatóság 2005. március 16-án az elévülési határidőn belül jogszerűen hozhatott illetéket kiszabó határozatot. Az alkalmazandó hatályos rendelkezésekre figyelemmel az elsőfokú hatóság az ingatlan fekvése szerint az Itv. 95. § (2) bekezdése alapján illetékességi körében járt el.
Az alkalmazandó jogszabály már nem biztosított a felperes részére illetékmentességet, az Itv. 26. § (1) bekezdés - felperes által hivatkozott - g) pontját az 1999. évi XCIX. törvény 208. § (2) bekezdése 2000. január 1-jétől hatályon kívül helyezte. A felperes ingyenesen szerzett haszonélvezeti jogot a perbeli ingatlanon, ezért vele szemben jogszerűen szabtak ki ajándékozási illetéket az Itv. 11. § (1) bekezdés c) pontja alapján.
A felperes vitatta továbbá a vele szemben kiszabott mulasztási bírságot is. A bírság kiszabására az Art. 172. § (1) bekezdés b) pontja alapján jogszerűen került sor. A felperes által hivatkozott, a Legfelsőbb Bíróság elvi határozatainak gyűjteményében közzétett EBH 2002.811. számú elvi határozat a perben nem alkalmazható, mert az elvi határozatban arra tekintettel nem volt a késedelmes bejelentés alapján mulasztási bírság kiszabható, hogy a vagyonszerzés illetékmentes volt. A perbeli esetben azonban a fentiek alapján a felperes "vagyonszerzése", a haszonélvezeti jog alapítása nem volt illetékmentes, ezért a mulasztási bírság fizetése alól nem mentesülhet.
Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy az elsőfokú hatóság a kiadmányozási szabályok körében az ügy érdemére kiható jogszabálysértést nem követett el.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat megsértette, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes alaptalan keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.155/2007.)