adozona.hu
BH+ 2008.8.370
BH+ 2008.8.370
A keresetindítás határidejét nem hosszabbítja meg az, hogy a referencia adatszolgáltató eljárását folyamatosan kifogásoló levelekre a referencia adatszolgáltató újabb és újabb, de tartalmában azonos válaszleveleket küld [1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 130/K. § (1) bek., 130/L. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2007. március 19-én a nyilvántartott referencia adatainak törlése céljából nyújtott be keresetet az I. r. alperes mint referencia-adatszolgáltató és a II. r. alperes mint a központi hitelinformációs rendszert (továbbiakban: KHR-t) kezelő pénzügyi vállalkozás ellen. Előadása szerint mivel az I. r. alperes felé fennálló kölcsöntartozását 2006. október 31-éig rendezte, a jogszabályi feltételek fennállása hiányában került sor 2006. november 6-án adatai nyilvántartásba vételére. Hivatko...
Az alperesek az elkésett kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság végzésében az igazolási kérelmet elutasította és a pert megszüntette.
Az elsőfokú bíróság szerint az I. r. alperes legkésőbb a 2007. január 2-án kelt - 2007. január 15-én kézbesített - levelével elbírálta a felperesnek az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 130/K. § (1) bekezdés alapján előterjesztett, a referencia-adatok törlése iránti kifogását, és azt is megindokolta - nemcsak e tájékoztatásban, de korábbi leveleiben -, hogy mely okokból látta fennállónak az adattovábbítás jogszabályi feltételeit. A felperes viszont csak 2007. március 19-én, azaz a Hpt. 130/L. § (1) bekezdésében írt 30 napos határidő eltelte után - elkésetten nyújtotta be keresetét. Az igazolási kérelem elutasításáról a Pp. 105-110. §-ai alapján, a per megszüntetéséről a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja, illetve 157. § a) pontja alapján döntött az elsőfokú bíróság.
A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság 2. sorszámú végzésével az első fokú határozatot helybenhagyta. A jogerős végzés szerint ugyan valóban mulasztást követett el az elsőfokú bíróság azzal, hogy a keresetlevél érdemi elbírálásának megkezdése előtt nem döntött az igazolási kérelem tárgyában, mulasztását azonban a 9. sorszámú végzés meghozatalával pótolta. Hangsúlyozta, hogy a Hpt. 130/K. §-ának (4) bekezdése és 130/L. §-ának (1) bekezdése nem többes számban használja a kifogás és tájékoztatás fogalmakat, ebből következően a Hpt. e rendelkezéseit a fellebbezésben foglalt tartalommal értelmezni nem lehet.
A felperes felülvizsgálati kérelmében azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítsa. Felülvizsgálati kérelmét a következőkkel indokolta:
Az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 124. § (1) bekezdésének és a Hpt. 130/L. § (4) bekezdésének rendelkezéseit azzal, hogy az igazolási kérelem elbírálását mellőzve 2007. május 14-ére tárgyalást tűzött ki, majd az alperest okiratok csatolására felhívta, és csak ezt követően döntött - a 2007. június 18-ai tárgyaláson - az igazolási kérelem elutasításáról és a per megszüntetéséről.
A felperes 2007. január 16-án kelt kifogásának elbírálásáról 2007. január 31-ei keltezésű - sima küldeményként feladott - 2007. február 23-án kézbesített válaszlevelével értesítette az I. r. alperes a felperest, a kereset benyújtása pedig ez időponttól számított 30 napon belül, 2007. március 19-én megtörtént.
A Hpt. 130/L-130/N. §-ai a másodfokú bíróságra is irányadók, e szabályokat viszont a másodfokú bíróság megsértette. A felperes 2007. augusztus 3-án terjesztette elő fellebbezését, a jogerős végzés meghozatalára pedig 2007. november 30-án került sor, miután a felperes 2007. november 23-án elküldött kérelme - a határidő betartásával kapcsolatban - megérkezett.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt arra kíván rámutatni, hogy alaptalanul állítja a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a kereset benyújtására a Hpt. 130/L. § (1) bekezdésében írt 30 napos határidő alatt került sor. Ennek az állításnak ellentmond önmagában az a körülmény, hogy a felperes maga hivatkozott keresetében a keresetindítási határidő elmulasztására és erre tekintettel terjesztett elő igazolási kérelmét. Emellett a határidő-mulasztást megfelelően alátámasztották a csatolt okirati bizonyítékok is. A felperes 2006. november 8-án "panasz" megnevezésű beadványt intézett az I. r. alpereshez, mely levél tartalmából egyértelmű, hogy a felperes a levél megírásakor már tudott arról, hogy referencia adatait a II. r. alperes kezeli - a keresethez ugyancsak csatolt 2006. december 20-ai levelében kifejezetten állítja is, hogy egy "hitelkiváltás" kapcsán már a panasz benyújtása előtt értesült erről a tényről -, és panasza a KHR-ből való haladéktalan törlésre irányult. Panaszát arra alapította, hogy nem álltak fenn az adatátadás jogszabályi feltételei. Miután az I. r. alperes 2006. november 21-én kelt levelében arról értesítette a felperest, hogy a panasz alaptalan, - mert a felperesnek 2006. július 13-a óta folyamatosan fennáll a havi minimálbért meghaladó összegű tartozása - a felperes 2006. december 20-án és 21-én kelt leveleiben ismételten kérte referencia adatainak törlését. Ezt követően küldte meg az I. r. alperes a felperesnek 2007. január 2-ai tájékoztatását, melyben fenntartotta azon korábban közölt álláspontját, hogy már 2006. október 31-én teljesült az adatátadás jogszabályi feltétele.
Bár a felperes a 2006. november 8-i "panasz" benyújtásakor már tudott adatai nyilvántartásba vételéről, az I. r. alpereshez ekkor intézett levele nem minősült a Hpt. 130/K. § (1) bekezdés szerinti kifogásnak. Kifogás előterjesztésére ugyanis értelemszerűen csak akkor kerülhet sor a nyilvántartott részéről az adatok átadása, illetve azok kezelése miatt, ha a referenciaadat szolgáltatótól már tájékoztatást kapott - a Hpt. 130/J. § (1) bekezdés d) pontjában írtaknak megfelelően - az adatátadás megtörténtéről. 2006. november 8-án viszont a felperes még nem vette kézhez az I. r. alperes 2006. november 7-én kelt tájékoztatását, melyben közölte a felperessel, hogy adatainak átadása, majd 2006. november 6-án azok nyilvántartásba vétele megtörtént. A felperesnek csak egy későbbi, a 2006. december 20-i levelét lehet, ezért a Hpt. 130/K. § (1) bekezdése szerinti kifogásnak tekinteni, melynek megírására már az I. r. alperes 2006. november 7-én kelt tájékoztatásának közlése után került sor. E kifogás elbírálása az I. r. alperes 2007. január 2-án kelt levelével megtörtént, ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a Hpt. 130/L. § (1) bekezdésében írt 30 napos keresetindítási határidőt a 2007. január 2-i tájékoztató kézhezvételétől, azaz 2007. január 15-től kell számítani. A kereset előterjesztésére azonban csak 2007. március 19-én került sor, a kereset tehát elkésett.
A kereset benyújtására előírt 30 napos határidő elmulasztása miatt a Hpt. 130/L.§ (1) bekezdése alapján igazolásnak van helye, a felperes azonban megalapozatlan igazolási kérelmet terjesztett elő. A Pp. 106. § (1) bekezdés értelmében igazolással csak az önhibán kívüli mulasztás jogkövetkezménye orvosolható, jelen esetben viszont nem lehet megállapítani, hogy a felperes hibáján kívül mulasztotta volna el a keresetindításra megszabott 30 napos határidőt. Az I. r. alperes 2007. január 2-ai tájékoztatójában egyértelműen közölte a felperessel, hogy mely okok, körülmények miatt volt helye az adatok átadásának, és miért tekinti alaptalannak a felperes kifogásában előadottakat. Azzal, hogy a felperes újabb levélben vitatta az I. r. alperes álláspontját, mely levélre az I. r. alperes a korábban közölt érdemi álláspontját fenntartva válaszlevelet küldött a felperesnek, nem hosszabbodott meg a keresetindítás határideje. Tény, hogy a felperes 2007. január 16-ai levelében is kifejtette, hogy nem ért egyet adatai továbbításával, mely levélre az I. r. alperes 2007. január 31-én ismét válaszolt, de ez nem jelenti azt, hogy ez utóbbi levél kézhezvételétől kellene a keresetindítás határidejét számítani. Az I. r. alperesnek a Hpt. 130/K. § (4) bekezdése alapján megküldött tájékoztatója a keresetben írtakkal szemben nem volt ellentmondásos, de amennyiben ellentmondásos lett volna, az sem szolgált volna alapul a határidő-mulasztás kimentésére.
A felülvizsgálati kérelemben írtakkal szemben a Hpt. 130/N. §-a nem jelöl meg olyan határidőket, melyeket a bíróságnak kellene betartani a kereset elbírálása során. A Hpt. 130/L. §-a ugyan tartalmaz ilyen határidőket, de azok megsértésének nincsen olyan jogkövetkezménye, hogy a per megszüntetésére az eljárás későbbi szakaszában ne kerülhetne sor. A Hpt. 130/L. §-ának (3) bekezdése szerint a perre a Hpt.-ben foglalt eltérésekkel a Pp. rendelkezéseit kell alkalmazni. Mindkét alperes hivatkozott ellenkérelmében arra, hogy a kereset elkésett és arra az esetre terjesztették elő ellenkérelmüket, hogy a bíróság a pert nem szünteti meg. A Pp. 140. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel az ügy érdemi tárgyalásának nem volt törvényi akadálya, mert a Pp. 140. § (3) bekezdésében, illetve 157. § a)-f) pontjában írtak nem álltak fenn. A Pp. 158. § (1) bekezdése szerint a bíróság a Pp. 157. § a) pontja esetében, és ebbe a körbe tartozik a 130. § (1) bekezdés a)-h) pontja, a pert az eljárás bármely szakaszában hivatalból megszüntetni köteles. Az a körülmény tehát, hogy a bíróság nem a Pp. 124. §-ában szabályozott előkészítő szakaszban utasította el az igazolási kérelmet és a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül, nem teszi jogszabálysértővé a pernek az eljárás későbbi szakaszában történt megszüntetését.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.IX.30.105/2008.)