adozona.hu
BH+ 2008.8.362
BH+ 2008.8.362
A szakszervezetet az üzletrész-átruházási szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló perben kereshetőségi jog nem illeti meg [Ptk. 234. § (1) bek; 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 19. § (2) bek; Pp. 3. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A IV. r. alperes egyedüli tulajdonosa a III. r. alperes volt. 2000. április 4-én üzletrész-adásvételi szerződéssel átruházta a IV. r. alperesben levő üzletrészét I., II. és V. r. alperesekre. 2001. március 29-én, illetve 2001 májusában a szerződés módosításra került.
A felperes szakszervezet, jogi személy. Előadása szerint a IV. r. alperes elleni felszámolási eljárásban 59 munkavállaló képviseletében igényt terjesztett elő, mely nem járt eredménnyel a IV. r. alperes felosztható vagyonának hi...
BH+ 2008.8.362 A szakszervezetet az üzletrész-átruházási szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló perben kereshetőségi jog nem illeti meg [Ptk. 234. § (1) bek; 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 19. § (2) bek; Pp. 3. § (1) bek.].
A IV. r. alperes egyedüli tulajdonosa a III. r. alperes volt. 2000. április 4-én üzletrész-adásvételi szerződéssel átruházta a IV. r. alperesben levő üzletrészét I., II. és V. r. alperesekre. 2001. március 29-én, illetve 2001 májusában a szerződés módosításra került.A felperes szakszervezet, jogi személy. Előadása szerint a IV. r. alperes elleni felszámolási eljárásban 59 munkavállaló képviseletében igényt terjesztett elő, mely nem járt eredménnyel a IV. r. alperes felosztható vagyonának hiánya miatt.
Felperes 2004. november 25-én benyújtott keresetében a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy a 2000. április 4-én létrejött üzletrész adásvételi szerződés mellékleteivel, módosításával együtt érvénytelen. Hivatkozott az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. (Ptv.) 27. § (3) bekezdésében foglaltak megsértésére (az értékesítésre nem versenyeztetéssel került sor), továbbá arra, hogy a szerződés a jó erkölcsbe ütközött (a létszám leépítési szabályok betartása alól kívántak ezáltal mentesülni), illetve, hogy a szerződés a Ptk. 5. § (1) és (2) bekezdésébe ütközött (joggal való visszaélést valósított meg). Az eredeti állapot visszaállítása körében kérte annak megállapítását, hogy a csődeljárásról, és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 63. § (2) bekezdése értelmében a III. r. alperest mögöttes korlátlan felelősség terheli, a IV. r. alperes által ki nem elégített kötelezettségek tekintetében. Keresetindítási jogát az a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 19. § (2) és (3) bekezdésére alapozta.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította, kötelezte perköltség megfizetésére. Ítélete indokolásában kifejtette, a Ptk. 234. § (1) bekezdése szerint a semmis szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat. A megállapítási kereset előterjesztésének feltételei a Pp. 123. § alapján az adott tényállás mellett nem álltak fenn. A Cstv. 63. § (2) bekezdése szerinti eljárásban, ha a felperes érvénytelenségre történő hivatkozása alaposnak bizonyul, úgy a IV. r. alperes egyedüli tulajdonosának a III. r. alperest kell tekinteni, amelynek korlátlan mögöttes felelőssége megállapítható a IV. r. alperes tartozásaiért. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes semmisségre történt hivatkozása nem alapos. Az üzletrész adásvételi szerződés a Ptv. 27. § (3) bekezdésébe, az 5. § (2) bekezdés f) pontjába, illetve a 7. § (6) bekezdésébe nem ütközött, mert az értékesítéskor a III. r. alperes nem állt többségi tulajdonban. Az üzletrész adásvételi szerződés a jó erkölcsbe sem ütközött, ekkor nem volt látható, hogy 2 év múlva a IV. r. alperes felszámolás alá kerül, s nem bizonyított a IV. r. alperes felszámolása és a tulajdonos csere közötti kapcsolat. A munkaellátási biztosíték az eladott kft. gazdaságos működésének segítését célozta, nem lehet arra következtetni, hogy annak célja a IV. r. alperes ellehetetlenítése, piacvesztése lett volna. Az, hogy a III. r. alperes felelősséget vállalt a IV. r. alperes eladás előtti időszakban keletkezett tartozásaiért a jó erkölcsbe nem ütközött. Végül rámutatott, a felperes kereshetőségi joggal nem rendelkezik. Az Mt. 19. § (2) bekezdése szerint a szakszervezet általános képviseleti jogából fakadóan jogosult tagjait a munkáltatóval szemben, illetve más állami szervek előtt képviselni a munkaügyi kapcsolatot és a munkaviszonyt érintő körben. Jelen peres eljárást csak azok a munkavállalók indíthatták volna, akik a felszámolási eljárásban hitelezői követelést érvényesítettek. A per tárgya a munkavállalók munkakörülményeit nem érinti, így a szakszervezet e perben még képviselőként sem járhat el.
Az ítélőtábla 2007. július 4-én kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, rendelkezett a másodfokú perköltség viseléséről. Ítélete indokolásában kifejtette, a Ptk. 234. § (1) bekezdése nem jelent korlátlan keresetindítási jogosultságot, hanem a perindítási jogosultság megállapításánál figyelemmel kell lenni a Pp. szabályaira, így a Pp. 3. § (1) bekezdésében írtakra, mely szerint, ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a keresetet csak a vitában érdekelt fél terjesztheti elő. Érdekelt félnek az tekintendő, aki a perbeli jogviszony alanya, akinek a törvény által biztosított joga veszélyeztetve van, vagy sérelmet szenvedett. A perben hozandó határozatnak kihatása lehet a fél jogi helyzetére, jogaira, kötelezettségeire. A felperes jelen perbeli jogviszonynak nem alanya, a hozandó döntés jogaira, kötelezettségeire nem hat ki. A felperes által hivatkozott dolgozói érdekvédelem, mint közvetett érdekeltség perbeli legitimációját nem alapozza meg. Az Mt. 19. § (2) bekezdése nem jogosítja fel a felperest jelen per saját nevében történő megindítására, mivel annak tárgya nem munkaügyi kapcsolat és nem érint munkaviszonyt.
Felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását, másodlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az első fokú ítélet megváltoztatását, keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte. Kifejtette, a Ptk. 234. §-a bárki számára lehetővé teszi a semmis szerződések megtámadását, mégpedig határidő nélkül. A perben eljáró bíróságok megsértették az Alkotmány 50. § (1)-(3) bekezdésében foglaltakat, amikor nem e törvényeket alkalmazták a felperes igényének elbírálásánál. A másodfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes állami vagyonba tartozó cég. Az Alkotmány 10. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Állam tulajdona nemzeti vagyon. A nemzeti vagyon érdekében pedig bárki felléphet. A Ptk. 181. §-a ezért megkülönböztetett védelemben részesíti azt, aki az állami tulajdon védelmében fellép. Az Alkotmány 4. §-a értelmében a szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók érdekeit. A perben eljárt bíróságok nem vették figyelembe, hogy a felperes azért indított pert, mert több tagjának, illetve a dolgozók jelentős részének több millió Ft bér és végkielégítés követelése bennrekedt a felszámolási eljárás során, figyelemmel a IV. r. alperes fizetésképtelenségére. A Ptk. 234. §-ában szereplő kivételként megjelenő törvény alatt csak anyagi jogszabály érthető, a Pp. hivatkozott rendelkezése nem. Felperes jogszabálysértőnek tartotta, hogy a másodfokú bíróság a perbeli legitimáció kérdésén túlmenően a fellebbezésben felhozott egyéb kérdésekkel nem foglalkozott, így a másodfokú bíróság megsértette indokolási kötelezettségét. Nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy az üzletrész adásvételi szerződés a Ptv.-be ütközött, így semmis volt, megsértette a Ptk. 4. § (1), illetve 5. § (1) és (2) bekezdésében írtakat, továbbá sértette a jó erkölcsöt.
A III. r. alperes a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, hogy az nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság elfogadta a perben eljárt bíróságok azon egyező álláspontját, hogy a felperest a perbeli kereset előterjesztésének joga nem illette meg, az adott ügyben kereshetőségi joga nincs. Az általa megjelölt Mt. 19. § (2) és (3) bekezdése perlési jogosultságát nem alapozza meg. Az Mt. 19. §-ának (2) bekezdése önálló perindítási jogot biztosít a felperesnek a munkáltatóval szemben indítandó perekben, ha az a munkaügyi kapcsolatokat, a munkaviszonyt érinti. E körbe jelen jogvita nem tartozik. A Mt. 19. § (3) bekezdése pedig arra ad lehetőséget, hogy a felperes meghatalmazás alapján képviselje tagjait az élet és munkakörülményeiket érintő ügyekben. Jelen pernek tárgya nem ez és a felperes sem meghatalmazottként, hanem saját nevében nyújtotta be keresetét. Így a hivatkozott rendelkezések, illetve az Alkotmány 4. §-a a felperest jelen ügyben perindításra nem jogosítja fel.
A perben eljáró bíróságok a már huzamosabb ideje fennálló és töretlen bírósági gyakorlatot vették alapul akkor, amikor rámutattak, hogy a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdésének helyes értelmezése az, hogy egy szerződés érvénytelenségére határidő nélkül az hivatkozhat, aki érdekeltségét igazolja, valószínűsíti. Ilyen körülményt pedig a felperes nem tudott felmutatni. A Legfelsőbb Bíróság a kialakult gyakorlattól eltérni nem kívánt, erre indokot nem látott.
A fentiekből következően, mivel a felperesnek nem volt perbeli legitimációja, a bíróságoknak érdemben nem kellett, nem lehetett vizsgálniuk, hogy a felperes keresete megalapozott-e, így a másodfokú bíróság nem sértette meg indokolási kötelezettségét és a Legfelsőbb Bíróságnak az érdemi kérdésekben ugyancsak nem kellett, nem lehetett állást foglalnia.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.X.30.508/2007.)