adozona.hu
BH 2019.6.180
BH 2019.6.180
Ha a kinevezés érvényes létrejöttét követően következik be olyan ok, amely következtében elvész a kormánytisztviselő olyan alanyi képessége, amelyet egyébként a jogalkotó a jogviszony létrejötte körében a jogviszony létesítésének feltételeként határozott meg, a kinevezés nem válik érvénytelenné, de különös jogkövetkezményként úgy kell eljárni, mintha a kinevezés érvénytelen lett volna [A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 63. § (2) bek. g) pontja, 63. § (2b) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1993-tól állt közszolgálati jogviszonyban, illetve kormánytisztviselői jogviszonyban az alperessel, illetve jogelődeivel, előbb járművezetői vizsgabiztos, majd 2016. május 1-től vizsgáztatási és utánképzési vizsgaszervezési szakügyintéző munkakörben. A H. Megyei Rendőr-főkapitányság 2016. szeptember 7-én gyanúsítottként hallgatta ki a felperest a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 25...
BH 2019.6.180 Ha a kinevezés érvényes létrejöttét követően következik be olyan ok, amely következtében elvész a kormánytisztviselő olyan alanyi képessége, amelyet egyébként a jogalkotó a jogviszony létrejötte körében a jogviszony létesítésének feltételeként határozott meg, a kinevezés nem válik érvénytelenné, de különös jogkövetkezményként úgy kell eljárni, mintha a kinevezés érvénytelen lett volna [A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 63. § (2) bek. g) pontja, 63. § (2b) bek.].
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1993-tól állt közszolgálati jogviszonyban, illetve kormánytisztviselői jogviszonyban az alperessel, illetve jogelődeivel, előbb járművezetői vizsgabiztos, majd 2016. május 1-től vizsgáztatási és utánképzési vizsgaszervezési szakügyintéző munkakörben. A H. Megyei Rendőr-főkapitányság 2016. szeptember 7-én gyanúsítottként hallgatta ki a felperest a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 250. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettének megalapozott gyanúja miatt. Eszerint a felperes anyagi ellenszolgáltatás fejében jogtalan segítséget, előnyt nyújtott 2011. májusában, 2012. áprilisában két személynek abban, hogy sikeres B kategóriás gépjárművezetői vizsgát tegyenek úgy, hogy a különböző vizsgákon meg sem kellett jelenniük. A nyomozó hatóság a felperes által az alperesnél használt irodában házkutatást, lefoglalást rendelt, egyúttal az alperest a számítástechnikai rendszerein a felperes által használt és a rendszeren tárolt adatok megőrzésére kötelezte és tájékoztatta a munkáltatót a gyanúsítás tényéről. Erre figyelemmel az alperes 2016. szeptember 9-én meghallgatta a felperest, aki 2016. szeptember 12-én közölte, hogy 2016. szeptember 7-én meggyanúsították.[2] Az alperes 2016. szeptember 23-án kelt és 2016. szeptember 26-án közölt intézkedésével - méltatlansági eljárás lefolytatása nélkül - a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 63. § (2) bekezdésének g) pontjára, 63. § (2b) bekezdésére, 23. § (1) és (3) bekezdésére, 25. § (1) és (2) bekezdésére, valamint 39. § (1) és (7) bekezdésére utalással - foglalkoztatást kizáró "semmisségi okra" tekintettel - 2016. szeptember 26-ával megszüntette. Intézkedésének indokolása szerint a kormányzati szolgálati jogviszony létesítése fenntartásának alapvető feltétele a feddhetetlenség, amelynek lényeges eleme, hogy a Kttv.-ben meghatározott egyes bűncselekmények tekintetében - a bűnösség jogerős megállapításának hiányában - már a bűncselekmény alapos gyanúja és erre alapozva a büntetőeljárás megindulása is kizárja a jogviszony létesítését, fenntartását. A hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntette miatti büntetőeljárás megindítása a kormánytisztviselői jogviszonyt érintően érvénytelenségi ok, amely alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója a kormánytisztviselő jogviszonyának semmisségét állapítja meg alkalmazva annak jogkövetkezményét, az azonnali hatályú megszüntetést.
[3] A felperes az intézkedést sérelmezve a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz nyújtott be panaszt. Előadta, hogy a munkáltatónak a Kttv. 64/A. § (1) bekezdését kellett volna alkalmaznia, azaz köteles lett volna vele szemben méltatlansági eljárást indítani, e körben nem lett volna mérlegelési joga, s nem szüntethette volna meg jogviszonyát érvénytelenségre hivatkozva. Kifogásolta, hogy a felmentés indokolása nem világos, nem jelölte meg a munkáltató, hogy a Kttv. 63. § (2b) bekezdésének a) vagy b) pontja miatt került-e sor az érvénytelenség megállapítására. Hivatkozott arra is, hogy az érvénytelenség megállapításához a megállapodásnak a megkötése, illetőleg a jognyilatkozatnak a megtétele pillanatában kell olyan hibában szenvednie (például jogszabályba ütközik), amely miatt nem alkalmas a célzott joghatás kiváltására. Ebből fakadóan az, hogy évekkel a kinevezését követően vele szemben közvádra üldözendő büntetőeljárás indult, nem eredményezheti az érvénytelenség megállapítását. A Döntőbizottság eljárása során előadta továbbá, hogy a Kttv. 83/A. §-a és 64/A. §-a nem differenciál a bűncselekmények jellege alapján, azaz a munkáltatónak - függetlenül a gyanúsításban szereplő bűncselekményektől - minden ilyen esetben méltatlansági eljárást kell indítania, a büntetőeljárás megindítása - az ártatlanság vélelmének alkotmányos alapelvéből fakadóan - foglalkoztatást kizáró okot, illetve érvénytelenséget a már létrejött jogviszony vonatkozásában nem eredményezhet.
[4] A Kormánytisztviselői Döntőbizottság 2016. december 19-én kelt határozatával a közszolgálati panaszt elutasította. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a Btk. XV. fejezet VII. címének hatálya alá tartozó vesztegetés bűntette a foglalkoztatást kizáró okok között kifejezetten nevesítésre került. Erre figyelemmel a munkáltatónak a kinevezés negatív feltételét jelentő úgynevezett foglalkoztatást kizáró ok fennállása miatt a felperes kormányzati szolgálati jogviszonyát a Kttv. 63. § (2) bekezdésének g) pontjában foglalt kötelező rendelkezésnél fogva felmentéssel meg kellett szüntetnie, a Kttv. 39. § (7) bekezdésére tekintettel a törvényben meghatározott feltételek alól felmentést nem adhatott, méltatlansági eljárást sem kellett megindítania. Az ártatlanság vélelme nem irányadó a felmentő intézkedés meghozatalánál, hiszen a büntetőeljárás megindulása olyan abszolút foglalkoztatást kizáró ok, amely önmagában kizárja a kormányzati szolgálati jogviszony fenntartását.
A felperes keresete, az alperes ellenkérelme
[5] A felperes keresetében a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának megváltoztatását és az alperesi intézkedés jogellenessége megállapítását és annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte. Előadta, hogy az alperes tévesen a jogviszonyt érvénytelenné tevő körülményként azonosította a foglalkoztatást kizáró okot, így nemcsak a jogszabályhely megjelölésével utalt a jogviszonya érvénytelenség miatti megszüntetésére, hanem foglalkoztatást kizáró semmisségi okra hivatkozott.[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.[8] Határozata indokolásában kifejtette, hogy a Kttv. 64/A. § (5) bekezdése szerint a méltatlansági eljárás célja annak megállapítása, hogy a büntetőeljárásban vizsgált cselekmény összefüggésben áll-e és ha igen, milyen mértékben a kormánytisztviselő munkakörével, továbbá a tanúsított magatartás alkalmas-e arra, hogy a kormánytisztviselő által betöltött munkakör tekintélyét, a munkáltató jó hírnevét vagy a jó közigazgatásba vetett közbizalmat súlyosan rombolja. Az e jogszabályi rendelkezéshez fűzött indokolás szerint a méltatlansági eljárás során csupán az vizsgálható, hogy van-e olyan magatartás, amely a betöltött munkakör tekintélyének, a munkáltató jó hírnevének vagy a jó közigazgatásba vetett bizalomnak a rombolására alkalmas. Mivel a felperessel szemben indult büntetőeljárás tárgyát képező bűntett nyilvánvalóan ilyen cselekmény, ezért a méltatlansági eljárás megindítására és lefolytatására nem volt szükség, továbbá az a Kttv. 39. § (1) bekezdése, (7) bekezdése, 64/A. § (5) bekezdése és 63. § (2) bekezdés g) pontja együttes értelmezése alapján jogszabályellenes is lett volna.
[9] Megállapította, hogy tévesen utalt a felperes az ártatlanság vélelmének elmaradására, mivel a Kttv. 39. § (1) bekezdésének második mondatában írt bűncselekmények esetén nem a bűnösség jogerős bírósági megállapítását, hanem már önmagában a büntetőeljárás megindítását szankcionálja a jogalkotó. A jogszabályhely téves megjelölése pedig önmagában a munkáltatói intézkedést nem teszi jogellenessé, az adott esetben a felmentés indokolásában is a megállapított tényállásnak van jelentősége.
[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[11] Kifejtette, hogy a közvádra üldözendő cselekmények esetén köteles megindítani a munkáltató a méltatlansági eljárást, s e cselekmények közül emelte ki a jogalkotó azon bűncselekményeket, melyeket az alkalmazás feltételeként szab, és ezen cselekményekkel való meggyanúsítás ténye már önmagában is a jogviszony megszüntetését eredményezi, míg egyéb közvádra üldözendő bűncselekmények esetén szükséges a méltatlansági eljárás lefolytatása. Egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, amely szerint az esetlegesen tévesen megjelölt jogszabályhely nem teszi jogellenessé a felmentést.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a törvényszék ítéletét helyezze hatályon kívül, az elsőfokú ítéletet változtassa meg és keresetének adjon helyt, illetve másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezve utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.[13] Kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták az érvénytelenség, illetve a semmisség jogtudomány által kidolgozott és bírósági gyakorlat által is elfogadott definícióját és tartalmát, valamint elmulasztották érvényre juttatni az ártatlanság vélelmének alkotmányos alapelvét, amely lényeges eljárási szabálysértésnek minősül. Ezen túl a jogerős ítélet indokolása nem felel meg a Kttv. 63. § (3) bekezdésének, illetve az MK 95. számú állásfoglalásában foglaltaknak, mivel az nem volt valós és okszerű.
[14] Az eljárt bíróságok helytelenül mérlegelték a bizonyítékokat és lényegét tekintve a kinevezés semmisségét, illetőleg érvénytelenségét állapították meg a megszüntetés okaként. Ezzel szemben érvénytelenségi ok csak a kinevezés pillanatában állhat fenn, az érvényes kinevezés utólag bekövetkező ok folytán nem válhat visszamenőleg érvénytelenné, ebből következően az érvénytelenség, mint felmentési ok nem valós.
[15] A foglalkoztatást kizáró okok kizárólag a létesítéskor fennálló okok lehetnek, így a kinevezést követően induló büntetőeljárás nem tartozhat e körbe. Ezt támasztja alá a felperes álláspontja szerint a Kttv. 39. § (1) bekezdésének nyelvtani értelmezése is, amely hivatali bűncselekmény esetén kizárólag a jogviszony létesítését tiltja és nem rendeli el a már meglévő jogviszony megszüntetését, illetőleg nem tiltja automatikusan az érvényes kinevezést követően induló büntetőeljárás esetén a jogviszony fenntartását. A kinevezést követően meginduló büntetőeljárás kapcsán a (7) bekezdés sem rendeli el a jogviszony azonnali hatályú megszüntetését, különösen nem rögzíti a kinevezés, illetve a szolgálati jogviszony érvénytelenségét, mivel ez kiterjesztő értelmezés lenne.
[16] A Kttv. alkalmazott rendelkezésének az lett volna a célja, hogy azt az esetet rendezze, amikor valamely ok folytán a kinevezést követően derül ki, hogy a kormánytisztviselővel szemben foglalkoztatást kizáró ok áll fenn, vele kormánytisztviselői jogviszony nem lett volna létesíthető, ezért a kinevezés kiadása pillanatában az érvénytelen volt, így az adott jogviszonyt meg kell szüntetni. A Kttv. 63. § (2b) bekezdése csupán az érvénytelen megállapodás esetén alkalmazandó azon szabálynak a pontosítása (Kttv. 25. §), amely kimondja, hogy az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt azonnali hatállyal meg kell szüntetni.
[17] Az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták azt a körülményt is, hogy a felmentés az érvénytelenséget jelölte meg a felmentés jogcímeként és ez alapján került sor a Kttv. 63. § (2b) bekezdésének alkalmazására, ezért tévedtek az eljáró bíróságok, amikor a felmentés indokát átminősítették és azt a Kttv. 63. § (2a) bekezdésében jelölték meg, amely nem rendeli alkalmazni az érvénytelenség jogkövetkezményeit. A bíróságoknak azt kellett volna megállapítaniuk, hogy a felmentés oka nem volt valós, hiszen semmisségi ok, illetve érvénytelenség nem állt fenn. A kinevezést követően elkövetett cselekmény miatt a kinevezést követően indított büntetőeljárás sem lehetett érvénytelenségi ok, tekintettel arra, hogy az érvénytelenség megállapításához a kinevezés pillanatában kell olyan jogi hibáknak fennállnia, amely miatt a kinevezés nem alkalmas a célzott joghatás kiváltására.
[18] A felperes kifogásolta azt is, hogy tévesen fejtették ki az eljárt bíróságok álláspontjukat a méltatlansági eljárás megindítása vonatkozásában is. A Kttv. 83/A. §-a és 64/A. §-a nem differenciál a bűncselekmény jellege alapján, azonos előírást fogalmaz meg a munkáltató számára akár hivatali, akár egyéb közvádra üldözendő bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás esetén. Ha a jogalkotó különbséget kívánt volna tenni és eltérő jogkövetkezményt fűzni a hivatali bűncselekmények miatt indult büntetőeljárások esetén, akkor kivételt fogalmazott volna meg az idézett Kttv.-beli szabályokhoz, illetőleg visszautalt volna a létesítés szabályaira. A jogalkotó a hivatali bűncselekmények miatti büntetőeljárások vonatkozásában nem rendelt speciális szabályokat alkalmazni, kizárólag a jogviszony létesítése körében, az pedig nem terjeszthető ki a jogviszony érvényes létrejöttét követően megindult büntetőeljárásokra.
[19] Érvelése szerint, ha azt állapította volna meg a munkáltató, hogy a gyanúsításban megjelölt bűncselekmény a munkakörével összefügg, akkor köteles lett volna a fegyelmi eljárást is megindítani. Mivel ezen indokokat sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem vizsgálta, sérült az Alaptörvény XXVIII. cikke, valamint a Pp. 221. § (1) bekezdése és 206. § (1) bekezdése.
[20] Kifejtette, hogyha az eljárt bíróságok jogértelmezése fennmaradna, úgy az teret adna annak, hogy bárkit - akár hamis vád alapján - azonnali hatállyal, a későbbi jóvátétel bármilyen lehetősége nélkül felmentsenek, ez pedig sértené a foglalkozás szabad megválasztásának alapjogát, mely az Alaptörvény XII. cikkében szerepel, továbbá sérülne a tisztességes jogorvoslathoz való jog is.
[21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte "a felülvizsgálati kérelem elutasítását" és a másodfokú ítélet hatályában történő fenntartását. Az eljárt bíróságoknak jogkérdésben kellett dönteniük, nem volt olyan tény, amit a feleknek kellett volna bizonyítaniuk. A felmentés alapja a Kttv. 63. § (2) bekezdés g) pontja szerinti foglalkoztatást kizáró ok fennállta volt, amelyet a munkáltatói intézkedés megfelelően tartalmazott, ezért az érvénytelenség fennálltának vizsgálata nem volt indokolt. A Kttv. 63. § (2a) bekezdése alapján a jogszabályhely rendszertani és logikai értelmezéséből a kormányhivatal álláspontja szerint megállapítható, hogy a munkáltató tudomásszerzése az azonnali hatályú felmentési okról nem eredményezhet egyben méltatlanságieljárás-lefolytatási kötelezettséget is. A Kttv. 39. § (7) bekezdése szerint a törvényben meghatározott alkalmazási feltételek alól nem adható felmentés, e feltételeknek pedig a szolgálati viszony teljes időtartama alatt meg kell felelnie a kormánytisztviselőnek. A büntetőeljárás megindulása nemcsak a kormányzati szolgálati jogviszony létesítését, hanem annak fenntartását is kizárja (abszolút foglalkoztatást kizáró ok). Mivel a felmentés alapja a foglalkoztatást kizáró oknak a munkáltató tudomására jutása volt, amit a felperes nem vitatott, ezért a bíróságoknak nem volt tájékoztatási kötelezettsége, kizárólag jogkérdésben kellett dönteniük.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[22] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.[23] A felperessel szemben a Btk. 250. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettének megalapozott gyanúja miatt büntetőeljárás indult, amire figyelemmel a munkáltató a Kttv. 63. § (2) bekezdés g) pontjára, 63. § (2b) bekezdésére, 23. § (1) és (3) bekezdésére, 25. § (1) és (2) bekezdésére, valamint 39. § (1) és (7) bekezdésére utalással foglalkoztatást kizáró "semmisségre okra" tekintettel megszüntette a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát.
[24] A Kttv. 39. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy kivel létesíthető kormányzati szolgálati jogviszony. Kizáró feltételként rögzíti a törvény azon eseteket, amikor a jogviszonyt létesíteni kívánó személy a törvényben felsorolt bűncselekmények miatt indult büntetőeljárás hatálya alatt áll. E bűncselekmények közé tartozik a Btk. XV. fejezet VII. címében található hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntette is. A kormánytisztviselőnek nemcsak a jogviszony létesítésekor, hanem annak fennállta teljes időtartama alatt meg kell felelnie a törvényben meghatározott alkalmazási feltételeknek [Kttv. 39. § (7) bekezdés].
[25] A Kttv. 63. § (2) bekezdés g) pontja rendelkezik arról, hogy a munkáltatónak a kormányzati szolgálati viszonyt felmentéssel meg kell szüntetnie, ha a foglalkoztatást kizáró ok jut a munkáltató tudomására. A Kttv. a többi foglalkoztatási jogviszonyra vonatkozó törvényekkel azonos szemléletben rendelkezik a foglalkoztatást kizáró okok fennálltáról, illetve a jogviszony fennállása alatti bekövetkezéséről [Kjt. 25. § (3) bekezdés, Mt. 44/A. §].
[26] A 2015. évi XXXII. törvény iktatta be a Kttv. 39. § (7) bekezdését, mely szerint a törvényben meghatározott alkalmazási feltételek alól speciális eset kivételével nem adható felmentés, és a kormánytisztviselőnek a kormányzati szolgálati jogviszony teljes időtartama alatt meg kell felelnie a törvényben meghatározott alkalmazási feltételeknek. Az e jogszabályi rendelkezéshez fűzött indokolás szerint e rendelkezés beiktatására azért volt szükség, hogy a kormányzati szolgálati jogviszony fennállása alatt bekövetkező, az alkalmazási feltételekkel ellentétes körülmény esetén egyértelműen meghatározza a jogkövetkezményt, azaz a felmentést, a Kttv. 63. § (2) bekezdése esetkörének g ) ponttal történő bővítésével. Amennyiben ilyen felmentési ok jut a munkáltató tudomására, úgy mérlegelés nélkül minden további előzetes eljárás lefolytatása nélkül köteles megszüntetni a kormánytisztviselői jogviszonyt.
[27] Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a Kttv. 64/A. § (5) bekezdése szerint a méltatlansági eljárás célja annak megállapítása, hogy a büntetőeljárásban vizsgált cselekmény összefüggésben áll-e és ha igen, milyen mértékben a kormánytisztviselő munkakörével, továbbá a tanúsított magatartás alkalmas-e arra, hogy a kormánytisztviselő által betöltött munkakör tekintélyét, a munkáltató jó hírnevét vagy a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja. Ezzel ellentétben a jogalkotó egyes bűncselekmények esetén ilyen vizsgálat lefolytatása nélkül olyan súlyúnak ítéli meg a törvényben felsorolt bűncselekmények gyanújának fennálltát, amelyek esetén nincs szükség a méltatlansági eljárás lefolytatására, hiszen pusztán az e cselekmények miatt indult eljárás megakadályozza az érintett személy kinevezését, illetve jogviszonya fenntartását.
[28] Helyesen fejtette ki a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy az érvénytelenség a szerződés keletkezési folyamatához kapcsolódó jogintézmény, a szerződés megkötésénél felmerülő hiba. A szerződés érvényessége (érvénytelensége) csak egy meghatározott időpontban, a kinevezés keletkezésének időpontjában vizsgálható és értelmezhető, illetve ítélhető meg. Ha az érvénytelenség oka ebben az időpontban fennállott, úgy az érvénytelenséget kell megállapítani és annak jogkövetkezményeit kell alkalmazni.
[29] A Kttv. 63. § (2) bekezdés g) pontjával kapcsolatos tényállás sajátossága az, hogy azokban a kinevezés érvényes létrejöttét követően következik be olyan ok, amely következtében elvész a kormánytisztviselő olyan alanyi képessége, amelyet egyébként a jogalkotó a jogviszony létrejötte körében határozott meg a jogviszony létesítésének feltételeként. Ebben az esetben az alanyi érvénytelenségi ok a jogviszony létrejöttét - a kinevezést - követően következik be. Ilyen esetben nem a kinevezés érvénytelenné válása következik be, hanem a törvény az alanyi képesség elvesztéséhez különös jogkövetkezményt fűz azzal, hogy ez esetben úgy kell eljárni, mintha a kinevezés érvénytelen lett volna. Ebben az esetben nyilvánvalóan az alanyi kellék megszűnése időpontjáig terjedő időszakra vonatkozóan minden tekintetben az érvényes kinevezésnek megfelelően kell eljárniuk a feleknek.
[30] Az alanyi érvényességi kelléket nélkülöző közszolgálati tisztviselővel a Kttv. speciális rendelkezése folytán nem lehet fenntartani a jogviszonyt, azt a jogszabályban meghatározott módon fel kell számolni. Ennek megfelelően jogszerűen járt el az alperes, amikor a vele közszolgálati tisztviselői jogviszonyban álló felperes jogviszonyát - figyelemmel arra, hogy vele szemben a Kttv. 39. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt bűncselekmény miatt büntetőeljárás indult - felmentéssel megszüntette. Önmagában az a körülmény, hogy a felmentés indokolása pontatlanul érvénytelenségi okra utal, nem teszi jogellenessé az intézkedést.
[31] Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához az szükséges, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással, ez a Kúria álláspontja szerint megvalósult.
[32] A munkavégzésre irányuló jogállási törvényekbe foglalt azonos szemléletű rendelkezések beépítése kifejezi azt a jogalkotói akaratot, amely a felperes által megjelölt alapjogi elvekkel szemben védendő közérdeknek tekinti, hogy az adott jogviszony szempontjából kifejezetten súlyos bűncselekmény gyanúja miatt büntetőeljárás hatálya alá kerülő alkalmazott jogviszonya azonnali hatállyal felszámolásra kerüljön. A munkajogi szabályok egyébként lehetőséget is biztosítanak arra, hogy a munkáltató a büntetőeljárás megindításának ténye alapján - bizalomvesztésre hivatkozva - azonnali hatállyal felszámolja a jogviszonyt, amely munkajogi következmény az Alkotmánybíróság több határozata szerint nem sérti az ártatlanság vélelmét.
[33] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.II.10.064/2018.)
***
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.II.10.064/2018/7.A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Dr. Tánczos Rita előadó bíró
Dr. Tálné dr. Molnár Erika bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Nádas György ügyvéd
Az alperes: Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal
Az alperes képviselője: Dr. Molnárné dr. Tugyer Edina kamarai jogtanácsos
A per tárgya: Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Debreceni Törvényszék 2.Mf.21.059/2017/4.
Az elsőfokú bíróság határozata:
Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.63/2017/11.
Rendelkező rész
A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.21.059/2017/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült 713.700 (hétszáztizenháromezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1993-tól állt közszolgálati jogviszonyban, illetve kormánytisztviselői jogviszonyban az alperessel, illetve jogelődeivel, előbb járművezetői vizsgabiztos, majd 2016. május 1-től vizsgáztatási és utánképzési vizsgaszervezési szakügyintéző munkakörben. A H. Megyei Rendőr-főkapitányság 2016. szeptember 7-én gyanúsítottként hallgatta ki a felperest a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 250.§ (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettének megalapozott gyanúja miatt. Eszerint a felperes anyagi ellenszolgáltatás fejében jogtalan segítséget, előnyt nyújtott 2011. májusában, 2012. áprilisában két személynek abban, hogy sikeres B kategóriás gépjárművezetői vizsgát tegyenek úgy, hogy a különböző vizsgákon meg sem kellett jelenniük. A nyomozóhatóság a felperes által az alperesnél használt irodában házkutatást, lefoglalást rendelt, egyúttal az alperest a számítástechnikai rendszerein a felperes által használt és a rendszeren tárolt adatok megőrzésére kötelezte és tájékoztatta a munkáltatót a gyanúsítás tényéről. Erre figyelemmel az alperes 2016. szeptember 9-én meghallgatta a felperest, aki 2016. szeptember 12-én közölte, hogy 2016. szeptember 7-én meggyanúsították.[2] Az alperes 2016. szeptember 23-án kelt és 2016. szeptember 26-án közölt intézkedésével - méltatlansági eljárás lefolytatása nélkül - a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 63. § (2) bekezdésének g) pontjára, 63. § (2b) bekezdésére, 23. § (1) és (3) bekezdésére, 25. § (1) és (2) bekezdésére, valamint 39. § (1) és (7) bekezdésére utalással - foglalkoztatást kizáró "semmisségi okra" tekintettel - 2016. szeptember 26-ával megszüntette. Intézkedésének indokolása szerint a kormányzati szolgálati jogviszony létesítése fenntartásának alapvető feltétele a feddhetetlenség, amelynek lényeges eleme, hogy a Kttv.-ben meghatározott egyes bűncselekmények tekintetében - a bűnösség jogerős megállapításának hiányában - már a bűncselekmény alapos gyanúja és erre alapozva a büntetőeljárás megindulása is kizárja a jogviszony létesítését, fenntartását. A hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntette miatti büntetőeljárás megindítása a kormánytisztviselői jogviszonyt érintően érvénytelenségi ok, amely alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója a kormánytisztviselő jogviszonyának semmisségét állapítja meg alkalmazva annak jogkövetkezményét, az azonnali hatályú megszüntetést.
[3] A felperes az intézkedést sérelmezve a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz nyújtott be panaszt. Előadta, hogy a munkáltatónak a Kttv. 64/A. § (1) bekezdését kellett volna alkalmaznia, azaz köteles lett volna vele szemben méltatlansági eljárást indítani, e körben nem lett volna mérlegelési joga, s nem szüntethette volna meg jogviszonyát érvénytelenségre hivatkozva. Kifogásolta, hogy a felmentés indokolása nem világos, nem jelölte meg a munkáltató, hogy a Kttv. 63. § (2b) bekezdésének a) vagy b) pontja miatt került-e sor az érvénytelenség megállapítására. Hivatkozott arra is, hogy az érvénytelenség megállapításához a megállapodásnak a megkötése, illetőleg a jognyilatkozatnak a megtétele pillanatában kell olyan hibában szenvednie (például jogszabályba ütközik), amely miatt nem alkalmas a célzott joghatás kiváltására. Ebből fakadóan az, hogy évekkel a kinevezését követően vele szemben közvádra üldözendő büntetőeljárás indult, nem eredményezheti az érvénytelenség megállapítását. A Döntőbizottság eljárása során előadta továbbá, hogy a Kttv. 83/A. §-a és 64/A. §-a nem differenciál a bűncselekmények jellege alapján, azaz a munkáltatónak - függetlenül a gyanúsításban szereplő bűncselekményektől - minden ilyen esetben méltatlansági eljárást kell indítania, a büntetőeljárás megindítása - az ártatlanság vélelmének alkotmányos alapelvéből fakadóan - foglalkoztatást kizáró okot, illetve érvénytelenséget a már létrejött jogviszony vonatkozásában nem eredményezhet.
[4] A Kormánytisztviselői Döntőbizottság 2016. december 19-én kelt határozatával a közszolgálati panaszt elutasította. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a Btk. XV. fejezet VII. címének hatálya alá tartozó vesztegetés bűntette a foglalkoztatást kizáró okok között kifejezetten nevesítésre került. Erre figyelemmel a munkáltatónak a kinevezés negatív feltételét jelentő úgynevezett foglalkoztatást kizáró ok fennállása miatt a felperes kormányzati szolgálati jogviszonyát a Kttv. 63. § (2) bekezdésének g) pontjában foglalt kötelező rendelkezésnél fogva felmentéssel meg kellett szüntetnie, a Kttv. 39. § (7) bekezdésére tekintettel a törvényben meghatározott feltételek alól felmentést nem adhatott, méltatlansági eljárást sem kellett megindítania. Az ártatlanság vélelme nem irányadó a felmentő intézkedés meghozatalánál, hiszen a büntetőeljárás megindulása olyan abszolút foglalkoztatást kizáró ok, amely önmagában kizárja a kormányzati szolgálati jogviszony fenntartását.
A felperes keresete, az alperes ellenkérelme
[5] A felperes keresetében a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának megváltoztatását és az alperesi intézkedés jogellenessége megállapítását és annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte. Előadta, hogy az alperes tévesen a jogviszonyt érvénytelenné tevő körülményként azonosította a foglalkoztatást kizáró okot, így nemcsak a jogszabályhely megjelölésével utalt a jogviszonya érvénytelenség miatti megszüntetésére, hanem foglalkoztatást kizáró semmisségi okra hivatkozott.[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.[8] Határozata indokolásában kifejtette, hogy a Kttv. 64/A. § (5) bekezdése szerint a méltatlansági eljárás célja annak megállapítása, hogy a büntetőeljárásban vizsgált cselekmény összefüggésben áll-e és ha igen, milyen mértékben a kormánytisztviselő munkakörével, továbbá a tanúsított magatartás alkalmas-e arra, hogy a kormánytisztviselő által betöltött munkakör tekintélyét, a munkáltató jó hírnevét vagy a jó közigazgatásba vetett közbizalmat súlyosan rombolja. Az e jogszabályi rendelkezéshez fűzött indokolás szerint a méltatlansági eljárás során csupán az vizsgálható, hogy van-e olyan magatartás, amely a betöltött munkakör tekintélyének, a munkáltató jó hírnevének vagy a jó közigazgatásba vetett bizalomnak a rombolására alkalmas. Mivel a felperessel szemben indult büntetőeljárás tárgyát képező bűntett nyilvánvalóan ilyen cselekmény, ezért a méltatlansági eljárás megindítására és lefolytatására nem volt szükség, továbbá az a Kttv. 39. § (1) bekezdése, (7) bekezdése, 64/A. § (5) bekezdése és 63. § (2) bekezdése g) pontja együttes értelmezése alapján jogszabályellenes is lett volna.
[9] Megállapította, hogy tévesen utalt a felperes az ártatlanság vélelmének elmaradására, mivel a Kttv. 39. § (1) bekezdésének második mondatában írt bűncselekmények esetén nem a bűnösség jogerős bírósági megállapítását, hanem már önmagában a büntetőeljárás megindítását szankcionálja a jogalkotó. A jogszabályhely téves megjelölése pedig önmagában a munkáltatói intézkedést nem teszi jogellenessé, az adott esetben a felmentés indokolásában is a megállapított tényállásnak van jelentősége.
[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[11] Kifejtette, hogy a közvádra üldözendő cselekmények esetén köteles megindítani a munkáltató a méltatlansági eljárást, s e cselekmények közül emelte ki a jogalkotó azon bűncselekményeket, melyeket az alkalmazás feltételeként szab, és ezen cselekményekkel való meggyanúsítás ténye már önmagában is a jogviszony megszüntetését eredményezi, míg egyéb közvádra üldözendő bűncselekmények esetén szükséges a méltatlansági eljárás lefolytatása. Egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, amely szerint az esetlegesen tévesen megjelölt jogszabályhely nem teszi jogellenessé a felmentést.
A felülvizsgálati kérelem, felülvizsgálati ellenkérelem
[12] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a törvényszék ítéletét helyezze hatályon kívül, az elsőfokú ítéletet változtassa meg és keresetének adjon helyt, illetve másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezve utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.[13] Kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták az érvénytelenség, illetve a semmisség jogtudomány által kidolgozott és bírósági gyakorlat által is elfogadott definícióját és tartalmát, valamint elmulasztották érvényre juttatni az ártatlanság vélelmének alkotmányos alapelvét, amely lényeges eljárási szabálysértésnek minősül. Ezen túl a jogerős ítélet indokolása nem felel meg a Kttv. 63. § (3) bekezdésének, illetve az MK 95. számú állásfoglalásában foglaltaknak, mivel az nem volt valós és okszerű.
[14] Az eljárt bíróságok helytelenül mérlegelték a bizonyítékokat és lényegét tekintve a kinevezés semmisségét, illetőleg érvénytelenségét állapították meg a megszüntetés okaként. Ezzel szemben érvénytelenségi ok csak a kinevezés pillanatában állhat fenn, az érvényes kinevezés utólag bekövetkező ok folytán nem válhat visszamenőleg érvénytelenné, ebből következően az érvénytelenség, mint felmentési ok nem valós.
[15] A foglalkoztatást kizáró okok kizárólag a létesítéskor fennálló okok lehetnek, így a kinevezést követően induló büntetőeljárás nem tartozhat e körbe. Ezt támasztja alá a felperes álláspontja szerint a Kttv. 39. § (1) bekezdésének nyelvtani értelmezése is, amely hivatali bűncselekmény esetén kizárólag a jogviszony létesítését tiltja és nem rendeli el a már meglévő jogviszony megszüntetését, illetőleg nem tiltja automatikusan az érvényes kinevezést követően induló büntetőeljárás esetén a jogviszony fenntartását. A kinevezést követően meginduló büntetőeljárás kapcsán a (7) bekezdés sem rendeli el a jogviszony azonnali hatályú megszüntetését, különösen nem rögzíti a kinevezés, illetve a szolgálati jogviszony érvénytelenségét, mivel ez kiterjesztő értelmezés lenne.
[16] A Kttv. alkalmazott rendelkezésének az lett volna a célja, hogy azt az esetet rendezze, amikor valamely ok folytán a kinevezést követően derül ki, hogy a kormánytisztviselővel szemben foglalkoztatást kizáró ok áll fenn, vele kormánytisztviselői jogviszony nem lett volna létesíthető, ezért a kinevezés kiadása pillanatában az érvénytelen volt, így az adott jogviszonyt meg kell szüntetni. A Kttv. 63. § (2b) bekezdése csupán az érvénytelen megállapodás esetén alkalmazandó azon szabálynak a pontosítása (Kttv. 25. §), amely kimondja, hogy az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt azonnali hatállyal meg kell szüntetni.
[17] Az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták azt a körülményt is, hogy a felmentés az érvénytelenséget jelölte meg a felmentés jogcímeként és ez alapján került sor a Kttv. 63. § (2b) bekezdésének alkalmazására, ezért tévedtek az eljáró bíróságok, amikor a felmentés indokát átminősítették és azt a Kttv. 63. § (2a) bekezdésében jelölték meg, amely nem rendeli alkalmazni az érvénytelenség jogkövetkezményeit. A bíróságoknak azt kellett volna megállapítaniuk, hogy a felmentés oka nem volt valós, hiszen semmisségi ok, illetve érvénytelenség nem állt fenn. A kinevezést követően elkövetett cselekmény miatt a kinevezést követően indított büntetőeljárás sem lehetett érvénytelenségi ok, tekintettel arra, hogy az érvénytelenség megállapításához a kinevezés pillanatában kell olyan jogi hibáknak fennállnia, amely miatt a kinevezés nem alkalmas a célzott joghatás kiváltására.
[18] A felperes kifogásolta azt is, hogy tévesen fejtették ki az eljárt bíróságok álláspontjukat a méltatlansági eljárás megindítása vonatkozásában is. A Kttv. 83/A. §-a és 64/A. §-a nem differenciál a bűncselekmény jellege alapján, azonos előírást fogalmaz meg a munkáltató számára akár hivatali, akár egyéb közvádra üldözendő bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás esetén. Ha a jogalkotó különbséget kívánt volna tenni és eltérő jogkövetkezményt fűzni a hivatali bűncselekmények miatt indult büntetőeljárások esetén, akkor kivételt fogalmazott volna meg az idézett Kttv.-beli szabályokhoz, illetőleg visszautalt volna a létesítés szabályaira. A jogalkotó a hivatali bűncselekmények miatti büntetőeljárások vonatkozásában nem rendelt speciális szabályokat alkalmazni, kizárólag a jogviszony létesítése körében, az pedig nem terjeszthető ki a jogviszony érvényes létrejöttét követően megindult büntetőeljárásokra.
[19] Érvelése szerint, ha azt állapította volna meg a munkáltató, hogy a gyanúsításban megjelölt bűncselekmény a munkakörével összefügg, akkor köteles lett volna a fegyelmi eljárást is megindítani. Mivel ezen indokokat sem az első, sem a másodfokú bíróság nem vizsgálta, sérült az Alaptörvény XXVIII. cikke, valamint a Pp. 221. § (1) bekezdése és 206. § (1) bekezdése.
[20] Kifejtette, hogyha az eljárt bíróságok jogértelmezése fennmaradna, úgy az teret adna annak, hogy bárkit - akár hamis vád alapján - azonnali hatállyal a későbbi jóvátétel bármilyen lehetősége nélkül felmentsenek, ez pedig sértené a foglalkozás szabad megválasztásának alapjogát, mely az Alaptörvény XII. cikkében szerepel, továbbá sérülne a tisztességes jogorvoslathoz való jog is.
[21] A felperes felülvizsgálati kérelmében utalt több alkotmánybírósági döntésre, melyben álláspontja szerint eltérő tartalmú megállapítások szerepelnek. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségét, amely súlyos eljárási szabálysértésnek minősül.
[22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte "a felülvizsgálati kérelem elutasítását" és a másodfokú ítélet hatályában történő fenntartását. Az eljárt bíróságoknak jogkérdésben kellett döntenie, nem volt olyan tény, amit a feleknek kellett volna bizonyítaniuk. A felmentés alapja a Kttv. 63. § (2) bekezdés g) pontja szerinti foglalkoztatást kizáró ok fennállta volt, amelyet a munkáltatói intézkedés megfelelően tartalmazott, ezért az érvénytelenség fennálltának vizsgálata nem volt indokolt. A Kttv. 63. § (2a) bekezdése alapján a jogszabályhely rendszertani és logikai értelmezéséből a kormányhivatal álláspontja szerint megállapítható, hogy a munkáltató tudomásszerzése az azonnali hatályú felmentési okról nem eredményezhet egyben méltatlansági eljárás lefolytatási kötelezettséget is. A Kttv. 39. § (7) bekezdése szerint a törvényben meghatározott alkalmazási feltételek alól nem adható felmentés, e feltételeknek pedig a szolgálati viszony teljes időtartama alatt meg kell felelnie a kormánytisztviselőnek. A büntetőeljárás megindulása nemcsak a kormányzati szolgálati jogviszony létesítését, hanem annak fenntartását is kizárja (abszolút foglalkoztatást kizáró ok). Mivel a felmentés alapja a foglalkoztatást kizáró oknak a munkáltató tudomására jutása volt, amit a felperes nem vitatott, ezért a bíróságoknak nem volt tájékoztatási kötelezettsége, kizárólag jogkérdésben kellett dönteniük.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[23] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.[24] A felperessel szemben a Btk. 250. § (1) bekezdésébe ütköző és a szerint minősülő hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettének megalapozott gyanúja miatt büntetőeljárás indult, amire figyelemmel a munkáltató a Kttv. 63. § (2) bekezdése g) pontjára, 63. § (2b) bekezdésére, 23. § (1) és (3) bekezdésére, 25. § (1) és (2) bekezdésére, valamint 39. § (1) és (7) bekezdésére utalással foglalkoztatást kizáró "semmisségre okra" tekintettel megszüntette a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát.
[25] A Kttv. 39. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy kivel létesíthető kormányzati szolgálati jogviszony. Kizáró feltételként rögzíti a törvény azon eseteket, amikor a jogviszonyt létesíteni kívánó személy a törvényben felsorolt bűncselekmények miatt indult büntetőeljárás hatálya alatt áll. E bűncselekmények közé tartozik a Btk. XV. fejezet VII. címében található hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntette is. A kormánytisztviselőnek nemcsak a jogviszony létesítésekor, hanem annak fennállta teljes időtartama alatt meg kell felelnie a törvényben meghatározott alkalmazási feltételeknek [Kttv. 39. § (7) bekezdés].
[26] A Kttv. 63. § (2) bekezdés g) pontja rendelkezik arról, hogy a munkáltatónak a kormányzati szolgálati viszonyt felmentéssel meg kell szüntetnie, ha a foglalkoztatást kizáró ok jut a munkáltató tudomására. A Kttv. a többi foglalkoztatási jogviszonyra vonatkozó törvényekkel azonos szemléletben rendelkezik a a foglalkoztatást kizáró okok fennálltáról, illetve a jogviszony fennállása alatti bekövetkezéséről [Kjt. 25. § (3) bekezdés, Mt. 44/A. §].
[27] A 2015. évi XXXII. törvény iktatta be a Kttv. a 39. § (7) bekezdését, mely szerint a törvényben meghatározott alkalmazási feltételek alól speciális eset kivételével nem adható felmentés, és a kormánytisztviselőnek a kormányzati szolgálati jogviszony teljes időtartama alatt meg kell felelnie a törvényben meghatározott alkalmazási feltételeknek. Az e jogszabályi rendelkezéshez fűzött indokolás szerint e rendelkezés beiktatására azért volt szükség, hogy a kormányzati szolgálati jogviszony fennállása alatt bekövetkező, az alkalmazási feltételekkel ellentétes körülmény esetén egyértelműen meghatározza a jogkövetkezményt, azaz a felmentést, a Kttv. 63. § (2) bekezdése esetkörének g) ponttal történő bővítésével. Amennyiben ilyen felmentési ok jut a munkáltató tudomására, úgy mérlegelés nélkül minden további előzetes eljárás lefolytatása nélkül köteles megszüntetni a kormánytisztviselői jogviszonyt.
[28] Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a Kttv. 64/A. § (5) bekezdése szerint a méltatlansági eljárás célja annak megállapítása, hogy a büntetőeljárásban vizsgált cselekmény összefüggésben áll-e és ha igen, milyen mértékben a kormánytisztviselő munkakörével, továbbá a tanúsított magatartás alkalmas-e arra, hogy a kormánytisztviselő által betöltött munkakör tekintélyét, a munkáltató jó hírnevét vagy a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja. Ezzel ellentétben a jogalkotó egyes bűncselekmények esetén ilyen vizsgálat lefolytatása nélkül olyan súlyúnak ítéli meg a törvényben felsorolt bűncselekmények gyanújának fennálltát, amelyek esetén nincs szükség a méltatlansági eljárás lefolytatására, hiszen pusztán az e cselekmények miatt indult eljárás megakadályozza az érintett személy kinevezését, illetve jogviszonya fenntartását.
[29] Helyesen fejtette ki a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy az érvénytelenség a szerződés keletkezési folyamatához kapcsolódó jogintézmény, a szerződés megkötésénél felmerülő hiba. A szerződés érvényessége (érvénytelensége) csak egy meghatározott időpontban, a kinevezés keletkezésének időpontjában vizsgálható és értelmezhető, illetve ítélhető meg. Ha az érvénytelenség oka ebben az időpontban fennállott, úgy az érvénytelenséget kell megállapítani és annak jogkövetkezményeit kell alkalmazni.
[30] A Kttv. 63. § (2) bekezdés g) pontjával kapcsolatos tényállás sajátossága az, hogy azokban a kinevezés érvényes létrejöttét követően következik be olyan ok, amely következtében elvész a kormánytisztviselő olyan alanyi képessége, amelyet egyébként a jogalkotó a jogviszony létrejötte körében határozott meg a jogviszony létesítésének feltételeként. Ebben az esetben az alanyi érvénytelenségi ok a jogviszony létrejöttét - a kinevezést - követően következik be. Ilyen esetben nem a kinevezés érvénytelenné válása következik be, hanem a törvény az alanyi képesség elvesztéséhez különös jogkövetkezményt fűz azzal, hogy ez esetben úgy kell eljárni, mintha a kinevezés érvénytelen lett volna. Ebben az esetben nyilvánvalóan az alanyi kellék megszűnése időpontjáig terjedő időszakra vonatkozóan minden tekintetben az érvényes kinevezésnek megfelelően kell eljárniuk a feleknek.
[31] Az alanyi érvényességi kelléket nélkülöző közszolgálati tisztviselővel a Kttv. speciális rendelkezése folytán nem lehet fenntartani a jogviszonyt, azt a jogszabályban meghatározott módon fel kell számolni. Ennek megfelelően jogszerűen járt el az alperes, amikor a vele közszolgálati tisztviselői jogviszonyban álló felperes jogviszonyát - figyelemmel arra, hogy vele szemben a Kttv. 39. § (1) bekezdése c) pontjában megjelölt bűncselekmény miatt büntetőeljárás indult - felmentéssel megszüntette. Önmagában az a körülmény, hogy a felmentés indokolása pontatlanul érvénytelenségi okra utal, nem teszi jogellenessé az intézkedést.
[32] Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához az szükséges, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással, ez a Kúria álláspontja szerint megvalósult.
[33] A munkavégzésre irányuló jogállási törvényekbe foglalt azonos szemléletű rendelkezések beépítése kifejezik azt a jogalkotói akaratot, amely a felperes által megjelölt alapjogi elvekkel szemben védendő közérdeknek tekinti, hogy az adott jogviszony szempontjából kifejezetten súlyos bűncselekmény gyanúja miatt büntetőeljárás hatálya alá kerülő alkalmazott jogviszonya azonnali hatállyal felszámolásra kerüljön. A munkajogi szabályok egyébként lehetőséget is biztosítanak arra, hogy a munkáltató a büntetőeljárás megindításának ténye alapján - bizalomvesztésre hivatkozva - azonnali hatállyal felszámolja a jogviszonyt, amely munkajogi következmény az Alkotmánybíróság több határozata szerint nem sérti az ártatlanság vélelmét.
[34] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[35] Ha a kinevezés érvényes létrejöttét követően következik be olyan ok, amely következtében elvész a kormánytisztviselő olyan alanyi képessége, amelyet egyébként a jogalkotó a jogviszony létrejötte körében a jogviszony létesítésének feltételeként határozott meg, a kinevezés nem válik érvénytelenné, de különös jogkövetkezményként úgy kell eljárni, mintha a kinevezés érvénytelen lett volna.Záró rész
[36] A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárási költségét.[37] A felülvizsgálati eljárási illetéket a felperest megillető munkavállalói költségkedvezményre figyelemmel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
[38] A felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. § l) pontja zárja ki.
[39] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2019. január 16.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. bíró
(Kúria, Mfv.II.10064/2018.)