adozona.hu
BH 2008.7.196
BH 2008.7.196
A 2001. július 1-jét követő időre vonatkozóan a szolgálati viszonyban eltöltött idő kétszeres számítására az jogosult, akinél a törvény együttes feltételei megvalósulnak [1996. évi XLIII. tv. 329. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű felperes 1999. június 15-étől, a II. rendű felperes 1991. október 1-jétől áll az alperesnél szolgálati viszonyban, szolgálati helyük a K. Osztály Alosztálya. A II. rendű felperes részére az alperes 1996. szeptember 1-jétől 2001. június 1-jéig a Hszt. 92. § (1) bekezdés b) pontja alapján évi 14 nap pótszabadságot biztosított, és a szolgálati idejét kétszeresen számította.
A szolgálati panaszának elutasítását követően a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében az I. rendű felper...
BH 2008.7.196 A 2001. július 1-jét követő időre vonatkozóan a szolgálati viszonyban eltöltött idő kétszeres számítására az jogosult, akinél a törvény együttes feltételei megvalósulnak [1996. évi XLIII. tv. 329. §].
Az I. rendű felperes 1999. június 15-étől, a II. rendű felperes 1991. október 1-jétől áll az alperesnél szolgálati viszonyban, szolgálati helyük a K. Osztály Alosztálya. A II. rendű felperes részére az alperes 1996. szeptember 1-jétől 2001. június 1-jéig a Hszt. 92. § (1) bekezdés b) pontja alapján évi 14 nap pótszabadságot biztosított, és a szolgálati idejét kétszeresen számította.A szolgálati panaszának elutasítását követően a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében az I. rendű felperes 2001. június 1-jétől, a II. rendű felperes 1991. október 1-jétől 1996. augusztus 31-éig, valamint 2001. június 1-jétől az ítélet meghozataláig a szolgálati idő kétszeres számítását, ugyanerre az időre évi 14 nap pótszabadság pénzbeni megváltását és az alperesnek a perköltségekben való marasztalását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. rendű felperes 2001. június 1-jétől jogosult a szolgálati idő kétszeres számítására, és kötelezte az alperest, hogy 2003. januártól évi 14 nap pótszabadságot adjon ki részére. Megállapította, hogy a II. rendű felperes 1991. október 1-jétől 1996. augusztus 31-éig, valamint 2001. június 1-jétől jogosult a szolgálati idő kétszeres számítására, és kötelezte az alperest, hogy 2003 januárjától évi 14 nap pótszabadságot adjon ki részére.
A bíróság a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 71. § (3) bekezdése, a felperesek munkaköri leírása, dr. P. A. és H. E. tanúvallomása, valamint a 21/1992. ORFK intézkedés alapján úgy ítélte meg, hogy az alperes beavatkozó egysége a terrorcselekményekkel kapcsolatos feladatok egy részét ellátja, ezért a felperesek a Hszt. 329. § (1) bekezdés a) pontja szerint a szolgálati idő kétszeres számítására, és a Hszt. 92. § (1) bekezdés b) pontja szerint pótszabadságra egyaránt jogosultak. A felpereseknek a szabadság megváltására vonatkozó igényét nem találta megalapozottnak, és a szabadság kiadására kötelezte az alperest a hároméves elévülési időn belül.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben és akként változtatta meg, hogy az I. rendű felperes tekintetében mellőzte az alperes kötelezését a pótszabadság kiadására, a II. rendű felperes tekintetében mellőzte a szolgálati idő kétszeres szorzóval való számítását 1991. október 1. és 1996. augusztus 31. közötti időszakra, továbbá az alperes kötelezését a pótszabadság kiadására. A II. rendű felperesnek fizetendő elsőfokú perköltséget 12 000 forintra leszállította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, és úgy rendelkezett, hogy a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik.
Az ítélete indokolása szerint a Hszt. hatálybalépése (1996. szeptember 1.) előtti időszakra e törvény alapján jogosultságot nem lehet megállapítani. A II. rendű felperesnek ezért az 1991. október 1. és 1996. augusztus 31. közötti szolgálati idő kedvezményes számítására vonatkozó kereseti kérelme megalapozatlan.
A továbbiakban a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a 21/1992. számú ORFK intézkedést a 18/2001. (V. 21.) ORFK intézkedés hatályon kívül helyezte, a 7/2001. (V. 21.) ORFK utasítás pedig a terrorcselekmények, illetve a légi jármű hatalomba kerítése elleni bűncselekmények megelőzését az e célból létrehozott különleges rendőri szerv (TESZ) feladatává tette, kizárólagos hatáskörébe utalta. Más erőszakos bűncselekmények megelőzésére a 18/2001. ORFK intézkedés azonban lehetőséget adott a bevetési alosztályok létrehozására a megyei rendőrkapitányságokon. Ez utóbbiak különleges veszélyes szolgálati feladatot látnak el, és különleges bevetési pótlékra jogosultak [130/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 50. § (1), és 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 2. számú melléklet]. A másodfokú bíróság a Hszt. 329. § (1) bekezdés a) pontját úgy értelmezte, hogy a különösen veszélyes körülmények között szolgálatot teljesítők szolgálati idejét is kétszeresen kell számítani, így erre a felperesek is jogosultak, mivel nincs olyan jogszabály, amely ugyanazon feladatok ellátásáért a kétszeres kedvezmény alkalmazását kizárná. A Hszt. 92. § (1) bekezdés b) pontja azonban kifejezetten a terrorelhárító beosztáshoz köti az évi 14 nap pótszabadságra való jogosultságot, minthogy a felperesek nem ilyen beosztásban teljesítenek szolgálatot, e pótszabadság nem illeti meg őket.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását, és a szolgálati idő kétszeres számítására vonatkozó kereseti kérelem teljes elutasítását, valamint a felpereseknek a perköltségben való marasztalását kérte. A Hszt. 329. § (1) bekezdés a) pontjának téves értelmezését panaszolta. E szabály szerint a külföldön háborús, rendkívüli vagy különösen veszélyes körülmények között szolgálatot teljesítőket illeti meg a szolgálati idő kedvezményes számítása, melyből a másodfokú bíróság helytelen értelmezéssel a "rendkívüli vagy különösen veszélyes körülmények között szolgálatot teljesítők" szövegrészt indokolatlanul ragadta ki.
A II. rendű felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint a folyamatosan fennálló szolgálati jogviszonyra tekintettel a kedvezményes számításra való jogosultság nem korlátozható a törvény hatálybalépését követő időszakra. Az egyes kedvezményekre való jogosultság között különbség nem tehető, ezért a pótszabadság is a szolgálatteljesítés ellátásnak körülményei alapján jár.
Az I. rendű felperes 2008. január 25-én érkeztetett beadványa, amelyben a "másodfokú ítélet részbeni megváltoztatására" vonatkozó kérelem is szerepel, csupán felülvizsgálati ellenkérelemnek tekinthető, mivel azt I. rendű felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztésére nyitva álló határidőn [Pp. 244. §, Pp. 273. § (6) bek.] túl terjesztette elő.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos, a II. rendű felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felperesek a szolgálati idő kedvezményes számítására vonatkozó igényüket a Hszt. 329. § (1) bekezdés a) pontja alapján azzal az indokolással kérték, hogy bár a 21/1992. ORFK intézkedést hatályon kívül helyező 18/2001. (V. 21.) ORFK intézkedés a bevetési alegységek feladataiból kivette a TESZ hatáskörébe utalt eseteket, érdemi változást az intézkedés a szolgálat ellátása tekintetében nem eredményezett. Mivel a feladataik a terrorelhárító beosztás feladataival részben azonosíthatók, jogosultak a Hszt. 92. § (1) bekezdés b) pontja alapján a terrorelhárító beosztás után járó évi 14 nap pótszabadságra is.
A másodfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy 2001. június 1. napjával a perbeli igényeket érintő lényeges szervezeti és szabályozásbeli változások következtek be. A 7/2001. (V. 21.) ORFK utasítás rendelkezett a Készenléti Rendőrség Különleges Szolgálatok Parancsnoksága Terrorelhárító Szolgálatának (TESZ) bevetési rendjéről, és kizárólag a TESZ hatáskörébe utalta a terrorcselekmény, a légi jármű hatalomba kerítése és az emberrablás bűncselekmények elkövetésének megszakítását, a súlyos veszélyhelyzet kialakulása esetén a fegyveres vagy felfegyverzett ön- és közveszélyes személyek megfékezését. Ezzel egyidejűleg a Rendőrség Szerveinél Bevetési Egységek létrehozásáról, feladataikról és működtetésük rendjéről szóló 18/2001. (V. 21.) ORFK intézkedés hatályon kívül helyezte a megyei rendőr-főkapitányságok beavatkozó alosztályainak létrehozásáról szóló 21/1992. ORFK intézkedést. Módosult a 11/1997. (II. 18.) BM rendelet, és a belügyminiszter irányítása alá tartozó fegyveres szerveknél rendszeresített hivatásos státuszok munkaköri jegyzéke 2001. július 1. napjától kiegészült felszámoló (terrorelhárító) beosztással. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperesnél terrorelhárító beosztás rendszeresítve nem volt, a felperesek nem terrorelhárító beosztásban teljesítettek szolgálatot, és ennek ellenkezőjét a felperesek maguk sem állították.
A Hszt. 92. § (1) bekezdés b) pontja az évi 14 nap pótszabadságot a terrorelhárító beosztáshoz köti, ilyen beosztás hiányában a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felpereseket e pótszabadság nem illeti meg.
A másodfokú bíróság téves jogszabály-értelmezéssel minősítette a felperesek 2001. június 1-jét követő szolgálati idejét kedvezményes számításra jogosító időnek. A Hszt. 329. § (1) bekezdés - perbeli időben hatályos - a) pontja szerint a szolgálati viszonyban eltöltött idő kétszeres számítására jogosultak
- a hangsebesség feletti repülőgépek hajózó állománya,
- a külföldön háborús, rendkívüli vagy különösen veszélyes körülmények között szolgálatot teljesítők, valamint
- a terrorelhárítók.
Az előbbi felsorolásban másodikként szereplő jogosultak körét a törvény több együttes feltétellel határozza meg, ezért ezek közül egy feltétel (a különösen veszélyes körülmény) kiemelésével, csupán arra tekintettel a felperesek ezen kedvezményre való jogosultságát a jogerős ítélet jogszabálysértően állapította meg.
Jogalap hiányában a II. rendű felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében foglaltak vizsgálata szükségtelenné vált.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet abban a részében, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva a felperesek javára a pótszabadság kiadását, valamint a II. rendű felperes 1991. október 1. és 1996. augusztus 31. közötti szolgálati ideje kétszeres számítását mellőzte (azaz ezen kereseti kérelmeket elutasította), hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés]. A jogerős ítélet további részét, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének a felperesek 2001. június 1-jét követő szolgálati ideje kétszeres számítására vonatkozó rendelkezését helybenhagyta, valamint az elsőfokú és a másodfokú eljárási költségről rendelkezett, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a felpereseknek a szolgálati idő kétszeres számítására vonatkozó igényét a 2001. június 1-jét követő idő tekintetében is elutasította [Pp. 275. § (4) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.339/2007.)