adozona.hu
BH 2008.7.193
BH 2008.7.193
Nem mentesül a közkereseti társaságból kilépő tag a hitelezővel szemben a társaság tartozásáért való helytállási kötelezettsége alól, ha az elszámolás során a belépő taggal megállapodik abban, hogy ez utóbbi a tartozásokért való felelősségét átvállalja [1997. évi CXLIV. tv. 90. §, 95. §; Ptk. 332. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint 2000. június 5-e és 2000. szeptember 22-e között a II. r. alperes, illetve a III. r. alperes - akik tagjai és képviselői is voltak a 2000 májusában alapított I. r. alperesnek - az I. r. alperes mint adós nevében kölcsönszerződéseket kötöttek a felperessel. 2001. május 14-én a III. r. alperes abban állapodott meg a perben nem álló J. T.-sal, hogy átadja részére az I. r. alperes cégben fennálló - 32,5%-os - részesedését, J. T. pedig "a részesedés átvételével együtt...
BH 2008.7.193 Nem mentesül a közkereseti társaságból kilépő tag a hitelezővel szemben a társaság tartozásáért való helytállási kötelezettsége alól, ha az elszámolás során a belépő taggal megállapodik abban, hogy ez utóbbi a tartozásokért való felelősségét átvállalja [1997. évi CXLIV. tv. 90. §, 95. §; Ptk. 332. § (2) bek.].
Az irányadó tényállás szerint 2000. június 5-e és 2000. szeptember 22-e között a II. r. alperes, illetve a III. r. alperes - akik tagjai és képviselői is voltak a 2000 májusában alapított I. r. alperesnek - az I. r. alperes mint adós nevében kölcsönszerződéseket kötöttek a felperessel. 2001. május 14-én a III. r. alperes abban állapodott meg a perben nem álló J. T.-sal, hogy átadja részére az I. r. alperes cégben fennálló - 32,5%-os - részesedését, J. T. pedig "a részesedés átvételével együtt átveszi az átadót terhelő részkölcsönöket is". A cégjegyzék szerint J. T. 2001. augusztus 29-étől az I. r. alperes tagjává vált, és egyidejűleg megszűnt az I. r. alperes cégben a III. r. alperes tagsági jogviszonya. 2001. augusztus 29-én J. T. is kötött az I. r. alperes mint adós nevében a felperessel kölcsönszerződést.A felperes keresetében arra hivatkozással, hogy az I. r. alperes nem fizette vissza részére a felvett kölcsönösszegeket, és engedményezés útján megszerezte T. T.-nak az I. r. alperessel szemben ugyancsak kölcsön címén fennálló követelését, összesen 2 210 000 Ft és annak kamatai tekintetében elsődlegesen az I. r. alperes, másodlagosan pedig a II. és III. r. alperesek mint mögöttes felelősök egyetemleges marasztalását kérte az 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 90. § alapján. Az I. és II. r. alperesek a keresetet 1 300 000 Ft és kamatai tekintetében elismerték és csak ezt meghaladóan kérték annak elutasítását, míg a III. r. alperes - arra is hivatkozva, hogy J. T. 2001. május 14-én átvállalta a tartozását - a kereset teljes terjedelmű elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az I., II., III. r. alpereseket 2 010 000 Ft-ban és ennek kamataiban, az I. és II. r. alpereseket pedig további 200 000 Ft-ban és ennek kamataiban marasztalta azzal, hogy a II. és III. r. alperesek a teljesítésre mint mögöttes felelősök egyetemlegesen kötelesek, és vagyonukra végrehajtás csak akkor vezethető, ha az I. r. alperessel szembeni végrehajtás eredménytelen volt. Ennek az ítéletnek az a rendelkezése, mely az I. és II. r. alpereseket 1 300 000 Ft és annak kamatai erejéig marasztalta a felperes javára, fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett, az ítélet egyéb rendelkezését viszont a másodfokú bíróság végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben újabb eljárásra, újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban hozta meg az elsőfokú bíróság a jelen felülvizsgálati kérelem alapját képező ítéletét, melyben az I. és II. r. alpereseket összesen 910 000 Ft és ennek kamatai, a III. r. alperest pedig összesen 2 010 000 Ft és ennek kamatai megfizetésére kötelezte azzal, hogy a II. és III. r. alperesek mögöttes felelősként egyetemlegesen kötelesek a teljesítésre, és vagyonukra csak feltételesen - ha az I. r. alperessel szembeni végrehajtás eredménytelen - vezethető végrehajtás. Az elsőfokú ítélet szerint alaptalanul hivatkozott a III. r. alperes arra, hogy J. T. tartozásátvállalására tekintettel szabadult kötelezettsége alól, a Ptk. 332. § (1) és (2) bekezdése értelmében ugyanis a perben nem álló J. T. a felperes hozzájáruló nyilatkozatának hiányában nem lépett a III. r. alperes mint kötelezett helyébe.
A másodfokú bíróság 3. sorszámú ítéletében - azzal a pontosítással, hogy a II. és III. r. alpereseknek 710 000 Ft és kamatai, a III. r. alperesnek pedig 1 300 000 Ft és kamatai megfizetésére vonatkozó kötelezettsége mint mögöttes felelősség egyetemleges - helyes indokai alapján helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A III. r. alperes fellebbezése kapcsán kiemelte, hogy bár az ügyvédi praxist folytató felperes szerkesztette és ellenjegyezte a III. r. alperes és J. T. között 2001. május 14-én létrejött megállapodást, önmagában ez nem elégséges annak kétséget kizáró bizonyítására, hogy a felperes kifejezetten hozzájárult volna a tarozásátvállaláshoz. A III. r. alperes azt nem tudta bizonyítani, hogy külön okiratban megtörtént volna a felperes hozzájárulása, és a hozzájárulást cáfolta - az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtetteknek megfelelően - J. T. tanúvallomása is.
A jogerős ítélet ellen a III. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és hozzon új - a III. r. alperessel szembeni keresetet elutasító - határozatot. Felülvizsgálati kérelmét a következőkkel indokolta:
A 2001. május 14-ei megállapodás egyértelműen tartalmazta azt, hogy J. T. átveszi a részkölcsönöket is, tehát egyértelmű, hogy J. T. szándéka is a tartozás átvállalására irányult. A felperes, aki ügyvédként maga készítette ezt a megállapodást, tisztában volt a szerződő felek tartozásátvállalásra irányuló egyező akaratával, és az ellen nemcsak nem tiltakozott, hanem ahhoz kifejezetten hozzá is járult. Figyelemmel arra, hogy a kialakult gyakorlat szerint a hozzájárulás nemcsak írásban, de szóban, sőt ráutaló magatartással is megtörténhet, a felperes pedig ügyvédi ellenjegyzéssel is ellátta a 2001. május 14-ei, általa szerkesztett okiratot, egyértelmű, hogy a tartozásátvállaláshoz szükséges - a Ptk. 332. §-a által előírt - valamennyi feltétel fennállt és 2001. május 14-étől a III. r. alperes mint "eredeti" kötelezett szabadult fizetési kötelezettsége alól. Mindezt jogszabálysértően és iratellenesen hagyták figyelmen kívül az eljárt bíróságok, helytelenül értelmezték a Ptk. 332. §-ának rendelkezéseit.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben írt okokból nem minősül jogszabálysértőnek.
Közkereseti társaság esetében nincs a tagoknak tagsági jogokat megtestesítő, személyüktől elválasztható, forgalomképes vagyonrésze, és nem szűnhet meg a tag tagsági jogviszonya a vagyoni részesedés "átadásával". A III. r. alperes tagsági jogviszonya valójában kilépéssel szűnt meg, melyre tekintettel az I. r. alperesnek - a Gt. 95. § (1) bekezdésében írtak alapján - a III. r. alperessel mint társaságtól megváló taggal el kellett számolnia. A 2001. május 14-ei megállapodásnak a részesedés átadásáról szóló és jelen perben egyébként nem jelentős rendelkezése feltehetően a szerződő felek abbéli akaratát fejezte ki, hogy az egyidejű kilépés, illetve belépés során ne kerüljön sor jövedelem kivonásra az I. r. alperes cégből a III. r. alperessel való elszámolás miatt, hanem a III. r. alperes helyébe tagként belépő személy teljesítsen a kilépő tag felé. Tény, hogy J. T. fizetett a III. r. alperesnek a kilépéskor, az I. r. alperes pedig jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a tagváltozás bekövetkezett, és hogy a társaságtól megváló III. r. alperessel megtörtént az elszámolás, a tagváltozást pedig bejegyezte a cégbíróság. Nem vállalhatta azonban át J. T. a 2001. május 14-ei megállapodás megkötésével a III. r. alperest terhelő részkölcsönöket az alábbiak miatt:
A Ptk. 332. § (1) bekezdésében írtakból egyértelmű, hogy a tartozásátvállalásra irányuló szerződést az eredeti kötelezett köti meg a tartozását átvállalni kívánó új kötelezettel és az utóbbi személy köteles kérni a jogosulttól a tartozásátvállaláshoz való hozzájárulását. A Ptk. 332. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a jogosult hozzájárulása esetén a tartozásátvállaló a kötelezett helyébe lép. Ezt a rendelkezést helyesen értelmezték az eljárt bíróságok akként, hogy amennyiben nem kerül sor a jogosult hozzájárulására, akkor a tartozásátvállalás a jogosulttal szemben hatálytalan, a kötelem kötelezetti pozíciójában nem következik be alanyváltozás, a régi kötelezett nem szabadul a kötelemből.
A III. r. alperes és a perben nem álló J. T. által 2001. május 14-én megkötött megállapodás azonban nem minősült a Ptk. 332. §-a szerinti tartozásátvállalást tartalmazó okiratnak, mert annak megkötésére nem az eredeti kötelezett és a tartozásátvállaló között került sor. A kölcsönszerződések adósa ugyanis az I. r. alperes volt, a felperes felé nem a III. r. alperesnek, hanem az I. r. alperesnek állt fenn tartozása. A III. r. alperes mint az I. r. alperes tagja ugyan a Gt. 90. § (1) bekezdése alapján saját vagyonával korlátlan felelősséggel tartozott más tagokkal egyetemlegesen az I. r. alperes kötelezettségeiért abban az esetben, ha az I. r. alperes vagyona nem fedezné a vele szembeni követeléseket, de e mögöttes felelősségi szabály nem jelenti azt, hogy a III. r. alperes is adósként alanya lenne annak a jogviszonynak, ami a kölcsönszerződések megkötésével az I. r. alperes és a felperes között létrejött. A III. r. alperes e kötelmen kívül maradt annak ellenére, hogy a Gt. 90. § (1) bekezdésében írt helytállási kötelezettségének esetleges jövőbeni megnyíltával nemcsak tagsági jogviszonyának fennállása alatt, hanem annak megszűnésétől számítottan még további 5 évig számolnia kellett. A perbeli esetben tehát a felperes és az I. r. alperes között - a perbeli kölcsönszerződések, illetve az engedményezés alapján - létrejött jogviszonyban nem a felperes hozzájárulásának hiánya miatt maradt el a kötelezetti oldalon az alanycsere, hanem önmagában azért, mert J. T. nem kötött az I. r. alperessel mint a tartozás kötelezettjével tartozásátvállalási szerződést.
A 2001. május 14-ei megállapodás megkötésekor tehát a III. r. alperesnek nem fizetési kötelezettsége, csak a Gt. 90. § (1) bekezdése szerinti "felelőssége", azaz egy jövőbeni, esetleges, feltétel függvényében megnyíló helytállási kötelezettsége állt fenn. Ennek átvállalásáról ugyan köthetett megállapodást a III. r. alperes mint kilépő tag a társaság új tagjával, de az csak kettejük jogviszonyában minősülhet érvényesnek. Arra pedig nincs adat, hogy a felperes el kívánt volna tekinteni a Gt.-ben írt felelősségi szabályok alkalmazásától, hogy le kívánt volna mondani a III. r. alperessel mint mögöttes felelőssel szembeni igényérvényesítésről. Ezért a 2001. május 14-ei megállapodásban írtak ellenére helye volt a III. r. alperes mint mögöttes felelős marasztalásának.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet alaptalannak találta és a jogerős ítélet hatályában való fenntartásáról döntött a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.327/2007.)