BH 2008.6.156

Szerződésből eredő követelés átruházása esetén a teljesítés elmaradása miatti kártérítési igény az engedményest illeti meg, ezért ő lesz jogosult arra, hogy kártérítési követelését a közös - szerződésen kívüli - károkozóval szemben is érvényesítse [Ptk. 312. § (2) bek., 329. § (1) bek., 344. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a perben nem álló P. Rt. 1993. május 3-án a fizetési forgalom lebonyolítása és a készpénzforgalom csökkentése érdekében kártya-alapú fizetési eszközök kibocsátásához kérte az alperes engedélyét, közöttük egy ún. "debit card" kártyához is, amely a kérelem szerint úgy működik, hogy a vevő előleget fizet a számlájára, vásárláskor pedig a számláját megterhelik. A számla "követel" egyenlege után a P. Rt. kamatot vállalt fizetni. Az...

BH 2008.6.156 Szerződésből eredő követelés átruházása esetén a teljesítés elmaradása miatti kártérítési igény az engedményest illeti meg, ezért ő lesz jogosult arra, hogy kártérítési követelését a közös - szerződésen kívüli - károkozóval szemben is érvényesítse [Ptk. 312. § (2) bek., 329. § (1) bek., 344. § (1) bek.].
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a perben nem álló P. Rt. 1993. május 3-án a fizetési forgalom lebonyolítása és a készpénzforgalom csökkentése érdekében kártya-alapú fizetési eszközök kibocsátásához kérte az alperes engedélyét, közöttük egy ún. "debit card" kártyához is, amely a kérelem szerint úgy működik, hogy a vevő előleget fizet a számlájára, vásárláskor pedig a számláját megterhelik. A számla "követel" egyenlege után a P. Rt. kamatot vállalt fizetni. Az Állami Bankfelügyelet (jelenleg Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) a P. Rt.-t mint pénzintézeti tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetet 1994. január 18-án az e célra rendszeresített nyilvántartásába bevezette. Az alperes 1994. február 10-én engedélyt adott az Rt. részére arra, hogy a kereskedelmi tevékenysége körében a vásárlók részére kártyát bocsásson ki. Tájékoztatta az Rt.-t, hogy amennyiben a kártyakibocsátás számlavezetési és hitelnyújtási háttértevékenysége a kereskedelmi hitelezés körét meghaladja, a pénzintézeti tevékenységük újabb engedélyezésre szorul, továbbá hogy pénzforgalmi adatszolgáltatási kötelezettség terheli. A P. Rt. által készített kártyaszabályzat és az Általános Szerződési Feltételek 3.3. pontja tartalmazta az ún. "előtakarékossági kártya" kibocsátásának és felhasználásának szabályait. Az Állami Bankfelügyelet 1994. november 28-án államigazgatási eljárást indított a P. Rt. ellen, mert felmerült, hogy a Pit. 4. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt betétgyűjtést folytat. Az alperes még 1996. október 29-én írásban kérte az Állami Bankfelügyeletet, hogy vizsgálja meg a P. Rt. tevékenységét, mert az állapítható meg, hogy 1996-ban nem voltak kereskedelmi elfogadó helyek, ahol a kártyatulajdonosok vásárlást végezhettek, így a kártya kibocsátása valójában betétgyűjtésre szolgál. A P. Rt. 1998. november 18-án tartott igazgatósági ülésen a kártyaforgalom azonnali felfüggesztéséről döntött. A P. Rt. ellen 1997. január 9-én csődeljárás indult. Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet 1997. január 30-án feljelentést tett, mert megállapította, hogy a P. Rt. a jegybanki engedélyek, valamint a Bankfelügyeletnek bejelentett pénzintézeti tevékenységen túlterjeszkedve lehetőséget biztosított az előtakarékossági kártyáról pénz felvételére. A P. Rt. csak részben tudta visszafizetni a felpereseknek mint kártyatulajdonosoknak a követelését, a felperesek a követelésüket adásvételi szerződéssel 1997-ben harmadik személy részére értékesítették. A kártyán lévő összegek névértékéből levonták a P. Rt. által végzett részleges teljesítés, valamint az értékesítés következtében elért vételár összegét és a különbözetnek a megfizetésére kérték az alperest államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése címén kötelezni. Álláspontjuk szerint az alperes a Ptk. 349. §-a alapján azért tartozik kártérítési felelősséggel, mert elmulasztotta a szerződéskötéskor hatályos 1991. évi LX. törvény (a továbbiakban: Jegybanktörvény) 35. §-ában előírt ellenőrzési kötelezettségét, nem élt a jogszabály által lehetővé tett intézkedésekkel és így nem vonta vissza a P. Rt. részére adott engedélyt. Nem ellenőrizte a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló jogszabályok, valamint az ezek végrehajtása tárgyában kiadott MNB rendelkezések megtartását, így nem észlelte, hogy a P. Rt. valójában tiltott betétgyűjtést folytat. A felperesek kára e mulasztással okozati összefüggésben áll, tekintve, hogy a P. Rt.-vel nem kötöttek volna ún. "előtakarékossági kártyaszerződést", ha az alperes a szükséges és a jogszabályban biztosított intézkedéseket határidőben megteszi.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a P. Rt. által kibocsátott kártyák nem minősülnek bankkártyának, ezek ún. kereskedelmi kártyák voltak, amelyek nem feleltek meg az akkor hatályos 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés 15. §-ában foglalt követelményeknek, így a forgalomba hozatalhoz az alperes engedélyére nem is volt szükség, és az alperes ellenőrzési kötelezettsége sem terjedt ki e kártyára, illetőleg a P. Rt. tevékenységére. Az ellenőrzési kötelezettség egyébként is csak a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló rendelkezések betartására vonatkozhatott volna és nem az Rt. teljes gazdálkodására. Az Rt. adatszolgáltatási kötelezettségét is csak a 138/1995. (XI. 22.) Korm. rendelet 2. §-a írta elő, amelyet először 1996. július 20-ai határidővel kellett teljesíteni. Az alperes ebből értesült, hogy nincsenek kereskedelmi elfogadóhelyek, a P. Rt. tevékenysége betétgyűjtésbe fordult át, ezért 1996. október 29-én az Állami Bankfelügyelethez fordult, a Bankfelügyelet a büntetőfeljelentést megtette.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. A Legfelsőbb Bíróság a határozata bevezető részében írt felperesek fellebbezése folytán hozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett körben hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest, a bevezető részben írt felperesek keresete szerint marasztalta és kamat fizetésére kötelezte. A le nem rótt illetékről akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. Az elsőfokú perköltség megfizetése alól az alperest mentesítette és a felpereseket kötelezte az alperes javára perköltség, valamint az állam javára eljárási illeték fizetésére. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az alperes ellenkérelmére figyelemmel elsősorban a felperesek perbeli legitimációja kérdésében kellett a bíróságnak állást foglalnia. A Pp. 3. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel azt kellett vizsgálni, hogy a felperesek olyan személyek-e akik az anyagi jog alapján az igény érvényesítésére jogosultak, azaz azt kellett vizsgálni, hogy a felpereseknek keletkezett-e követelésük az alperessel szemben. Ha megállapítható az alperessel szembeni követelés létrejötte, akkor kell vizsgálni az engedményezésnek a követelés érvényesítésére gyakorolt hatását.
A másodfokú bíróság megítélése szerint az alperes közigazgatási jogkörben járt el, amikor a P. Rt. részére az engedélyt kiadta és ellenőrzési kötelezettségét elmulasztotta. Megállapította, hogy az alperes több jogellenes magatartást valósított meg, amellyel a felpereseket ért kár okozati összefüggésben áll. Az adatszolgáltatási kötelezettség előírása és a tevékenység ellenőrzése mellett az alperesnek fel kellett volna ismernie, hogy a P. Rt. az engedélytől eltérő tevékenységet folytat, és az engedélyt vissza kellett volna vonnia. Ebben az esetben nem került volna sor arra, hogy a felperesek ún. "előtakarékossági kártyákat" vásároljanak, azaz káruk nem következett volna be. A Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése szerint a követelésüket az alperessel, valamint a P. Rt.-vel mint egyetemleges kötelezettekkel szemben érvényesíthették volna. A felperesek azonban a követelésüket engedményezték, ezért a követelés perbeli érvényesítésére nem voltak jogosultak. A felpereseknek csak egy követelésük volt, annak engedményezését követően a Ptk. 329. § (1) bekezdése alapján már az engedményest illeti meg az a jog, hogy az engedményezett követelést milyen jogcímen melyik kötelezettel szemben érvényesítik.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, valamint a perköltségeik megítélését kérték. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 328. §-ában foglaltak megsértésében jelölték meg. Előadták, hogy az általuk csatolt követelés-átruházást tartalmazó megállapodások alapján egyértelmű, hogy kizárólag a P. Rt.-vel szembeni követelést, és a P. Rt.-vel szembeni eljárás jogát ruházták át az engedményesre. A Ptk. 328. §-a alapján nincs annak akadálya, hogy az engedményező csak az őt megillető jogok bizonyos csoportját ruházza át az engedményesre. A felpereseknek az alperessel, valamint a P. Rt.-vel szembeni igénye egymástól eltér, azaz a felperesek kétfajta igényérvényesítési lehetőséggel rendelkeztek. Az államigazgatási jogkörben okozott kár nem a főkövetelést biztosító mellékkötelezettség, hanem önálló kárfelelősségi formáció, ezért az a követeléssel együtt nem szállt át az engedményesre. Az engedményezés nem foszthatja meg attól a felpereseket, hogy az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítését a mulasztó alperessel szemben érvényesíthessék. E körben hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság BH 1997/9. számában 449. sorszám alatt közzétett eseti döntésére.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Azzal érvelt, hogy a kötelezettek egyetemlegességének a Ptk. 337. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel az a lényege, hogy a tartozás csak egyszer követelhető. Azt egyidejűleg a P. Rt.-vel szembeni követelésre, valamint az alperessel szemben államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igényre szétválasztani nem lehet, mert az a jogosulti pozíció megkettőződését eredményezné. Álláspontja szerint a felperesek perbeli legitimációjának vizsgálata meg kellett hogy előzze a kereset tárgyává tett jogkérdésben az érdemi döntés hozatalát. A másodfokú bíróság a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése szerinti logikai sorrendet megfordította és előbb vizsgálta a felpereseknek az alperessel szembeni kártérítése követelése jogosságát és csak ezt követően az ebben történt állásfoglalás után vizsgálódott a felperesek perbeli legitimációja kérdésében.
Sérelmezte a másodfokú bíróság megállapítását a vonat­kozásban, hogy a kártérítési felelőssége megalapozott, azaz, hogy a P. Rt.-vel egyetemlegesen felel a felpereseknek okozott kárért. Kérte annak megállapítását, hogy a jogerős ítélet indokolatlanul foglalt állást a felelősség körében és kérte, hogy a jogerős ítélet indokolásából a Legfelsőbb Bíróság ezt a megállapítást mellőzze.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperesek az előtakarékossági kártya ellenértékét előre befizették a P. Rt.-nek. A kártya vásárlásra és készpénzfelvételre jogosította fel a kártya birtokosát már az előtakarékossági idő lejárta előtt is, ebben az esetben viszont kamatra, illetve vásárlási kedvezményre a beváltó nem volt jogosult. A P. Rt. szerződést szegett, amikor a befizetett összegeket a felpereseknek nem fizette vissza. A felperesek e szerződésszegés folytán károsodtak, amely károsodás bekövetkeztében - keresetük szerint - az alperes mulasztásban megnyilvánuló jogellenes magatartásával közrehatott. A felperesek vagyonában bekövetkezett értékcsökkenést tehát két személy jogellenes magatartása okozta. A P. Rt. szerződésszegése hiányában nyilvánvalóan semmi jelentősége nem lenne az alperesnek a közigazgatási eljárásban tanúsított magatartásának.
A kialakult bírói gyakorlat szerint ilyen esetben a felelősségi rendszerek - szerződéses, szerződésen kívüli felelősség - különbözősége ellenére közös károkozásról van szó. A közös károkozók felelőssége a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése szerint - bizonyos kivételektől eltekintve - egyetemleges.
Ez a jogi helyzet egy további problémát is felvet, mégpedig a szerződéses és szerződésen kívüli igényérvényesítés egymáshoz való viszonyát. Közös károkozásról ugyanis csak akkor lehet szó, ha a kár a szerződéses jogviszonyban is bekövetkezett. A szerződéses jogviszony megszegése esetén a jogosult követelheti a szerződés teljesítését vagy elállhat a szerződéstől [Ptk. 300. § (1) bek.] és kártérítést is kérhet [Ptk. 299. § (1) bek.]. Ha a kötelezett a teljesítést megtagadja, a jogosult választhat a késedelem, illetve a lehetetlenülés jogkövetkezményei között (Ptk. 313. §), tehát utóbbi esetben a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdése szerint a szerződés teljesítésének elmaradásából eredő kárát követelheti. Amennyiben teljesítést kér, kára még nem lehet; ez attól függ, hogy a kötelezett hajlandó-e teljesíteni, vagy annak megtagadása esetén a jogosult a követelést kártérítésbe fordítja-e. Az előbbi esetben a kár bekövetkeztének hiányában a szerződésen kívüli károkozóval szemben a követelés idő előtti.
A felperes szerződésből eredő követelést ruházott át, nem jelölte meg azonban, hogy az kártérítési, vagy szerződés teljesítésére irányuló követelés-e. Ennek egyébként csak akkor lenne jelentősége, ha a felpereseknek a szerződésszegésből két követelése keletkezett volna, egy teljesítésre irányuló és a késedelmes teljesítésből eredő kártérítési igény, és ezek közül csak az egyiket engedményezte volna. Erre azonban nem került sor, egy követelés került átruházásra az engedményesre. Ez a követelés pedig olyan állapotban szállt át az új jogosultra, amilyen állapotban az engedményezés idején volt. Tehát a fent ismertetett igényérvényesítési lehetőségeket, amelyek az engedményezőt a jogszabályok alapján megillették a jogutód engedményes gyakorolhatta. Az engedményező rendelkezési joga viszont a követelés felett megszűnt. Bár az nem derült ki, hogy a felperes a szerződéses jogviszonyból származó - teljesítésre irányuló vagy kártérítési - követelést ruházott-e át, de ennek csak a kereset időelőttisége tekintetében lenne jelentősége. Az átruházással ugyanis szerződésből eredő - a követeléshez kapcsolódó - jogok a jogutódot illetik meg [Ptk. 329. § (1) bek.], tehát az a jog is, hogy a követelést kártérítésbe fordítsa, illetve ha a teljesítésre irányuló követelés behajthatatlan, úgy kárigényét a közös - szerződésen kívüli - károkozóval szemben is érvényesíthesse. A felperesek egy követelésének két - egyetemleges - kötelezettje volt, akik ugyanazért a követelésért eltérő felelősségi rendszerek alapján tartoztak helytállni. Engedményezésre csak a követelés kerülhet az ahhoz kapcsolódó többféle igényérvényesítési lehetőséget is a jogutód szerzi meg.
A követelés átruházásának nincs hatása az adós tartozásának összegére, hiszen az új jogosult a követelés tekintetében jogutód lesz. A követelés átruházása a jogosult joga, a kapott vételár ellenérték, amely nem érinti sem a szerződéses, sem a szerződésen kívüli kötelezett tartozásának az összegét. A követelés ugyanis teljes terjedelmében átszáll az új jogosultra.
Jogsértés nélkül állapította meg ezért a másodfokú bíróság, hogy a felpereseknek a perbeli követelésük átruházása következtében nem volt perbeli legitimációjuk, nem maradt fenn az alperessel szemben olyan anyagi jogi jogosultságuk, amelyet a jogvitában érdekelt félként a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a perben érvényesíthetnének.
Alaptalanul kérte az alperes a másodfokú ítélet indokolásának a kártérítési felelőssége megállapítására vonatkozó részének mellőzését. Az alperes ellenkérelmében írtak teljesítésére, azaz az indokolásnak a kártérítési felelősségre vonatkozó részének mellőzésére eljárásjogi lehetőség nincsen. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálati, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között bírálhatja felül a jogerős ítéletet. Felülvizsgálatnak az indokolás ellen is helye van akkor, ha az elutasítás, illetve a marasztalás a jogi indokkal együtt ítélt dolgot képeznek. Akkor azonban, ha az indokolás olyan nem jelentős tényeket vagy jogi álláspontot tartalmaz, amely ilyen jogkövetkezménnyel nem jár, a határozat felülvizsgálattal nem támadható és ellenkérelem alapján sem érinthető.
A kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.053/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.