adozona.hu
BH+ 2008.5.235
BH+ 2008.5.235
A munkakörhöz nem kapcsolódó üres álláshely felajánlható munkakörnek minősül [Ktv. 17. § (2) bekezdés c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1973. július 1-jétől közalkalmazotti jogviszonyban dolgozott a megyei levéltárnál 1994. március 15-éig. Közalkalmazotti jogviszonya közös megegyezéssel szűnt meg. 1994. március 16-ától a felperes határozatlan idejű közszolgálati jogviszonyban állt az alperessel, a pénzügyi osztályt vezette.
Az alperes 2005. február 16-án kelt intézkedésével a felperes osztályvezetői megbízását 2005. február 23-i hatállyal visszavonta, és az ugyanezen a napon hozott határozatával a köztisztviselői ...
BH+ 2008.5.235 A munkakörhöz nem kapcsolódó üres álláshely felajánlható munkakörnek minősül [Ktv. 17. § (2) bekezdés c) pont].
A felperes 1973. július 1-jétől közalkalmazotti jogviszonyban dolgozott a megyei levéltárnál 1994. március 15-éig. Közalkalmazotti jogviszonya közös megegyezéssel szűnt meg. 1994. március 16-ától a felperes határozatlan idejű közszolgálati jogviszonyban állt az alperessel, a pénzügyi osztályt vezette.Az alperes 2005. február 16-án kelt intézkedésével a felperes osztályvezetői megbízását 2005. február 23-i hatállyal visszavonta, és az ugyanezen a napon hozott határozatával a köztisztviselői jogviszonyát felmentéssel - 2005. augusztus 23. napjával - megszüntette. A közszolgálati jogviszonyt megszüntető határozat indokolása szerint az alperes a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 31. §-ának (5) bekezdése alapján a felperes osztályvezetői megbízását visszavonta, és számára végzettségének, képzettségének megfelelő másik vezetői vagy köztisztviselői munkakört felajánlani nem tudott. A felperest a munkavégzés alól 2005. február 23-ától mentesítette.
A felperes keresetlevelében közszolgálati jogviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását, továbbá az alperesnek - az ítélet jogerőre emelkedéséig - elmaradt illetménye, a Ktv. 60. §-ának (4) bekezdése alapján 12 havi illetmény és 4 havi végkielégítés megfizetésére kötelezését kérte.
A munkaügyi bíróság részítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes közszolgálati jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, míg a felperesnek a 4 havi végkielégítés iránti keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság részítéletének indokolása szerint az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a közigazgatási szervnél nem volt - a felmentés közlésekor - a felperes számára, a képzettségének és végzettségének megfelelő felajánlható munkakör. A 4 havi végkielégítés tekintetében az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött ideje nem számítható be a közigazgatási szervnél, közszolgálati jogviszonyban eltöltött időbe, így a felperes részére már kifizetett 4 havi végkielégítésen felül, további 4 havi végkielégítésre a köztisztviselő nem volt jogosult.
Az alperes fellebbezésében a munkaügyi bíróság részítéletének hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének teljes elutasítását kérte, míg felperes fellebbezésében a 4 havi végkielégítés iránti kereseti kérelmének elutasítását sérelmezte és kérte az alperes közigazgatási szervnek további végkielégítés megfizetésére kötelezését.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság részítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Ítéletének indokolása szerint a közigazgatási szervet csak a betöltetlen munkakörök tekintetében terhelte a felajánlási kötelezettség, ha a munkakör a felperes végzettségének, képzettségének megfelelt volna. Téves volt a munkaügyi bíróság azon álláspontja, hogy az alperesnek vizsgálnia kellett volna: volt-e lehetősége arra, hogy a betöltetlen állások közül egyet a felperes további foglalkoztatására felhasználjon. A másodfokú bíróság a 4 havi végkielégítés megfizetésére irányuló felperesi kereseti kérelem tekintetében osztotta a munkaügyi bíróság álláspontját.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a másodfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, a felmentés jogellenességének megállapítása tárgyában a munkaügyi bíróság részítéletének a helybenhagyását, míg a 4 havi végkielégítés megfizetésére vonatkozó kereseti kérelem tekintetében az első- és másodfokú bíróság döntésének a megváltoztatását és a keresetének helyt adó határozat meghozatalát kérte. A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint, ha a be nem töltött álláshelyek nem nevesített munkakörök, akkor nem fogadható el, hogy az alperesnél a felperes képzettségének, végzettségének megfelelő munkakörök betöltöttek, és nem vonható le olyan következtetés, hogy az üres álláshelyek egyike sem volt a köztisztviselő számára felajánlható. A 4 havi végkielégítés megítélése tekintetében a felperes álláspontja szerint a közalkalmazotti jogviszonyban korábban eltöltött időt a közszolgálati jogviszony időtartamának megállapításakor jogfolytonosnak kell tekinteni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte indokai alapján.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
A perbeli jogvita elbírálásakor hatályos Ktv. 17. §-a (2) bekezdés c) pontja szerint a közszolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha a vezetői megbízás visszavonását követően a köztisztviselő részére felajánlható, végzettségének, képzettségének megfelelő másik vezetői vagy köztisztviselői munkakör nincs, illetve a felajánlott állást a köztisztviselő visszautasítja. A Ktv. 17. §-ának (3) bekezdése értelmében a munkáltató a felmentést köteles megindokolni, az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie, és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka való és okszerű.
Az alperes által sem vitatottan a közigazgatási szerv 2005. évi teljes munkaidőben foglalkoztatott köztisztviselői létszámkerete (engedélyezett létszámkeret) 132 fő volt. Az alperes a per során becsatolta név és munkakör megjelölésével, szervezeti egységhez sorolva az általa foglalkoztatott köztisztviselők kimutatását, ezek száma 129 fő volt. A 129 fő között szerepelt egy részmunkaidős foglalkoztatású köztisztviselő is, ennek levonásával az alperes által ténylegesen betöltött álláshelyen foglalkoztatott, főfoglalkoztatású köztisztviselők létszáma 128 fő volt. Az alperes szervezetében a betöltetlen állások és az engedélyezett, ténylegesen betöltött állások számának különbözete 4 fő volt.
A 4 betöltetlen teljes munkaidős köztisztviselői álláshely nem szerepelt az alperes Hivatala egyes szervezeti egységeinek a létszámában üres álláshelyként, hanem munkakör és feladatkör megjelölése nélkül a Hivatal egészének összlétszámában - szervezeti egységhez nem tartozóan - üres álláshelyként tartották nyilván.
Az alperes tehát rendelkezett a felperes köztisztviselői jogviszonya megszüntetésekor - 2005. február 16-án - 4 üres álláshellyel és ennek a felajánlhatóságát nem befolyásolta a per eldöntése szempontjából, hogy a későbbiekben azokat milyen módon, illetve az alperesnek milyen elképzelései voltak az üres álláshelyek betöltéséről.
A perben az alperesnek kellett bizonyítania, hogy a felperes közszolgálati jogviszonya felmentéssel történt megszüntetésekor a munkakör és feladatkör megjelölése nélküli üres álláshelyek - melyek a Hivatal egyes szervezeti egységeitől elkülönítve, csak az összlétszámnál lettek meghatározva - nem feleltek meg a felperes képzettségének, végzettségének.
Az alperes ezen bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, de nem is tehetett, mert a nem nevesített munkakör nem megfelelő voltára nem lehetett bizonyítási eljárást lefolytatni.
Tekintettel arra, hogy az alperes nem bizonyította a Ktv. 17. §-ának (2) bekezdés c) pontjában meghatározott feltételek fennállását, a felperes közszolgálati jogviszonyának megszüntetése jogellenes volt.
A perbeli igény keletkezésekor hatályos Ktv. 19. §-a szerint a köztisztviselő felmentése esetén végkielégítésre szerez jogot, melynek mértéke a felmentett köztisztviselő közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejétől függ. A Ktv. 19. §-ának (5) bekezdése értelmében, közszolgálati jogviszonyban töltött időnek minősül - többek között - áthelyezés esetén a költségvetési szervnél közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, hivatásos szolgálati jogviszonyban, illetve 1992. július 1-jéig bármely munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő. A keresettel érvényesített igény keletkezésekor még hatályban lévő, a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról rendelkező 1995. évi XLVIII. törvény 112. §-ának (1) bekezdése szerint a törvény 97. §-ának rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően közölt felmentések esetében kell alkalmazni azzal, hogy az 1992. július 1-je és az e törvény hatálybalépése között közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését áthelyezésnek kell tekinteni abban az esetben, ha a köztisztviselő ismételten közszolgálati jogviszonyt létesített.
A felperes korábbi közalkalmazotti jogviszonya szűnt meg közös megegyezéssel 1994. március 15-én, és ezt követően létesített közszolgálati jogviszonyt az alperessel. A hivatkozott jogszabály rendelkezései tehát esetében nem alkalmazhatóak a közszolgálati jogviszonyban töltött idő megállapításánál, mert a felperesnek nem a korábbi köztisztviselői, hanem a közalkalmazotti jogviszonya szűnt meg közös megegyezéssel.
Mindezekre tekintettel a felperesnek a további 4 havi végkielégítés iránti igénye nem volt megalapozott, így a jogszabályoknak megfelelően járt el a munkaügyi bíróság, amikor a felperes erre irányuló kereseti kérelmét elutasította.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét a felmentés jogellenességével kapcsolatos keresetet elutasító és a perköltségről rendelkező részében hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság részítéletének a felmentés jogellenességét megállapító rendelkezését helybenhagyta, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.137/2007.)