adozona.hu
BH+ 2008.5.239
BH+ 2008.5.239
A gazdasági esemény nem a számlán szereplő gazdasági társaságok közt ment végbe a valóságban [1992. évi LXIV. tv. 32. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1999-2002 évekre (egyes időszakok kivételével) megtartott bevallások utólagos átfogó ellenőrzésének, valamint az 1998 évre megtartott társasági adóellenőrzés megállapításai során határozatával összesen 1 760 701 000 Ft adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, javára 9 261 000 Ft-ot. Kötelezte 872 554 000 Ft adóbírság és 964 875 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Kifejtette, hogy a felperes a vizsgált időszakban alapvetően színesfémhulladék ke...
BH+ 2008.5.239 A gazdasági esemény nem a számlán szereplő gazdasági társaságok közt ment végbe a valóságban [1992. évi LXIV. tv. 32. §]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1999-2002 évekre (egyes időszakok kivételével) megtartott bevallások utólagos átfogó ellenőrzésének, valamint az 1998 évre megtartott társasági adóellenőrzés megállapításai során határozatával összesen 1 760 701 000 Ft adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, javára 9 261 000 Ft-ot. Kötelezte 872 554 000 Ft adóbírság és 964 875 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Kifejtette, hogy a felperes a vizsgált időszakban alapvetően színesfémhulladék kereskedéssel foglalkozott, és az összes forgalom több mint 50%-át az Sz. Bt., az M. Kft. és az R. Bt. által kibocsátott számlákon szereplő színesfémhulladék mennyiség jelentette. A kapcsolódó vizsgálatok alapján megállapította, hogy a társaságok az adóalanyiság formai követelményeinek csak részben feleltek meg, így az áfa-levonás a felperes részéről nem volt szabályszerű. Nem igazolható, hogy ezek a gazdasági társaságok milyen valós gazdasági tevékenységet végeztek, nem volt igazolt az áru eredete, származása sem. Hasonló megállapításokat tett a revízió a 2002-ben beszerzett áruknál a C. Kft. által kibocsátott számlákkal kapcsolatban.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően a 2002. évre megállapított áfa-különbözet, ennek adóbírság és késedelmi pótlék vonzata iránti részében hatályon kívül helyezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdésére és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére.
Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a vizsgált számlákat kibocsátó cégek adóalanyiságukat alátámasztó, a perbeli számlákon szereplő gazdasági események megtörténtét semmilyen irat, bizonyíték nem igazolta, ilyet a felperes sem az adóellenőrzés, sem a peres eljárás során nem csatolt.
Az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésében megfogalmazott kellő körültekintés körében megállapította, hogy az a felperes részéről nem állt fenn különös tekintettel arra, hogy a felperes telephelyén bonyolódott a számlák szerinti forgalom, így a felperes könnyen meggyőződhetett volna, hogy a cégek tényleges gazdasági tevékenységet nem végeztek. Sem az ügyletkötés körülményei, sem e cégek képviselőinek nyilatkozata nem támasztotta alá, hogy a felperes és a cégek között gazdasági esemény valósult volna meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és kellő bizonyítási eljárás lefolytatására utasítását. Jogi álláspontja szerint a vitatott három céggel valós gazdasági kapcsolat állt fenn, az általuk teljesített termékértékesítésre figyelemmel jogosult volt az általános forgalmi adó levonására. A gazdasági esemény megtörténtét bizonyítani tudta, illetve a bíróság elzárta a további bizonyítás lehetőségétől. Kellő gondossággal járt el a jelen ügyben.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Mivel az alperes sem felülvizsgálati kérelmet, sem csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be az elsőfokú bíróság ítéletének 2002. évre vonatkozó megállapításaival kapcsolatban, az ítélet ezen részére a felülvizsgálat nem terjed ki.
A felperes felülvizsgálati kérelmére figyelemmel a további - perbeli - három gazdasági társaság adóalanyiságával és a gazdasági események hiányával kapcsolatos jogerős ítéleti megállapítások felülvizsgálatát kellett elvégezni.
E körben nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy az adózó lényegében azonos jogviszonyt tartalmazó, jelen vizsgálati időszakból kiemelt másik vizsgálati intervallumban lévő ügyben a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.598/2003/5. sorszámon ítéletet hozott. Abban a perben a megállapított tényállás szerint szintén a jelen perbeli három számlakibocsátó szerepelt.
A Legfelsőbb Bíróság a Kfv.I.35.598/2003/5. számú ítéletével a Fővárosi Bíróság keresetet elutasító jogerős ítéletét, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Az ítélet indokolása szerint csak az Áfa tv. 44. § (5) bekezdése szerinti kellő körültekintés tekintetében kell új eljárást lefolytatni. Ezt meghaladóan ugyanis a felülvizsgálati bíróság az alperesi határozatot és a jogerős ítéletet megalapozottnak és jogszerűnek találta. Ebből következően - a felperes hivatkozásával ellentétben - a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.598/2003/5. számú ítélete a három, jelen perben is szereplő számlakiállító adóalanyiságának hiányát és a gazdasági esemény nem számla szerinti megtörténtét állapította meg és e körben jogszerűtlennek ítélte a felperes általános forgalmi adólevonási jogának gyakorlását.
A Legfelsőbb Bíróság jelen tanácsa a Legfelsőbb Bíróság már hivatkozott ítéletéből, valamint a jelen ügyben lefolytatott közigazgatási és bírósági eljárás adataiból is hasonló megállapításra jutott, jogszerűtlennek ítélte meg az M. Kft., Sz. Bt., R. Bt. által kiállított számlákra alapított felperesi adólevonási jogot.
Az alperes és az elsőfokú bíróság is részletesen vizsgálta és értékelte a felperes magatartását a vitatott gazdasági eseményeknél, és ebből jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes vonatkozásában az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésére figyelemmel nem volt megállapítható a kellő körültekintés.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.I.35.426/2006.)