adozona.hu
BH 2008.5.122
BH 2008.5.122
Az öröklési szerződés ügyvédi ellenjegyzése a tanúkénti aláírást nem pótolja [Ptk. 629. §, 1998. évi XX. tv. 27. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős részítélet által megállapított tényállás szerint D. városban, 1999. május hó 2. napján néhai K. Gy. és néhai K. Gy.-né, mint szerződéses örökhagyók, valamint néhai H. K. és H. K.-né felperesek, mint szerződéses örökösök egymással öröklési szerződést kötöttek.
A három különálló lapból álló öröklési szerződés első lapja sorszámozást nem tartalmaz, a második, harmadik lapon, a lap tetején sorszám fel van tüntetve. A szerződés szövegét az eljáró ügyvéd oly módon szerkesztette, hogy az ...
BH 2008.5.122 Az öröklési szerződés ügyvédi ellenjegyzése a tanúkénti aláírást nem pótolja [Ptk. 629. §, 1998. évi XX. tv. 27. §].
A jogerős részítélet által megállapított tényállás szerint D. városban, 1999. május hó 2. napján néhai K. Gy. és néhai K. Gy.-né, mint szerződéses örökhagyók, valamint néhai H. K. és H. K.-né felperesek, mint szerződéses örökösök egymással öröklési szerződést kötöttek.A három különálló lapból álló öröklési szerződés első lapja sorszámozást nem tartalmaz, a második, harmadik lapon, a lap tetején sorszám fel van tüntetve. A szerződés szövegét az eljáró ügyvéd oly módon szerkesztette, hogy az első lapon az egyes rendelkezések 1. és 2. sorszámozással, a második lapon 3., 4., 5., 6. sorszámozással, míg a hetedik lapon 7. sorszámmal kerültek feltüntetésre.
A szerződés minden lapját ellátta aláírásával a négy szerződő fél, továbbá R. I., W. I. valamint az okiratot készítő és ellenjegyző I. L.-né dr. ügyvéd.
K. Gy. szerződéses örökhagyó 1999. május hó 24. napján halt meg, halálát követően dr. K. J. közjegyző a hagyatékátadó végzésével az örökhagyó hagyatékát a szerződéses örökösöknek adta át. K. Gy.-né szerződéses örökhagyó 2005. június hó 26. napján hunyt el. Hagyatékát úgyszintén dr. K. J. közjegyző tárgyalta. A hagyatéki eljárás során az I-IV. rendű alperesek az öröklési szerződéssel szemben alaki érvényességi kifogást emeltek, ezért a közjegyző a 8. sorszámú végzésével a hagyatékot ideiglenes hatállyal a törvényes örökösöknek adta át.
H. K. szerződéses örökös még K. Gy.-né örökhagyó előtt elhalálozott, az ő jogutódai V. és VI. rendű alperesek.
A I-IV. rendű alpereseknek az öröklési szerződéssel szembeni alaki kifogása a lapok sorszámozásának hiányára, továbbá a tanúzás szabálytalanságára vonatkozott.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy R. I. tanú nem volt jelen akkor, mikor a szerződő felek a szerződés példányain W. I. és I. L.-né dr. jelenlétében az aláírásukat eszközölték, tanúvallomásában R. I. arra utalt, hogy emlékezete szerint, amikor ő az okiratot aláírta, a szerződés példányain még nem szerepelt W. I. és I. L.-né dr. aláírása sem. Az elsőfokú bíróság W. I. és I. L.-né dr. egyező előadását fogadta el, mely szerint a szerződő felek az ő együttes jelenlétükben írták alá az okiratot és ezt követően került sor arra, hogy felperes a szomszédban lakó R. I.-hez a szerződést átvitte és vele is aláíratta.
A felperes keresetében elsődlegesen az öröklési szerződés érvényességének megállapítását kérte, a másodlagos kereseti kérelmében pedig az I-IV. rendű alperesekkel szemben az örökhagyónak nyújtott tartási szolgáltatásaira tekintettel hagyatéki hitelezői igényt terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével megállapította, hogy a D. városban, 1999. május hó 2. napján kelt öröklési szerződés a peres felek egymás közti viszonyában érvényes.
Az ítélete indokolásának jogi okfejtése szerint az öröklési szerződésnek a fentiek szerinti sorszámozása megfelel a törvény által megkívánt folyamatos sorszámozás feltételeinek, mert megvalósítja azt a jogalkotói akaratot, amivel az egyes lapok kicserélésének lehetősége, kiemelése, eltávolítása megakadályozható.
Az öröklési szerződés aláírásával kapcsolatosan az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a Ptk.-nak az írásbeli magánvégrendeletre vonatkozó szabályai megalkotása óta bekövetkezett jogszabályi változásokra figyelemmel kell lenni az okirat szabályszerű aláírásának a megítélésénél.
Az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó új törvényi szabályozás megkívánja az okiratok ügyvéd általi ellenjegyzését. Az ügyvédi törvény meghatározza az ügyvédi ellenjegyzés jelentőségét és tartalmát.
Ezekkel kapcsolatosan kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy: "az ügyvédi ellenjegyzés a bizonyítóerővel összefüggő eljárásjogi intézmény is ily módon, de ellenjegyzésével tartalmában az ügyvéd - egyik tanúként - egyben megvalósítja a végrendeleti tanúk alkalmazásának szükségességét indokoló jogbiztonságot is a jogalkotói szándéknak megfelelően."
Erre tekintettel - bár R. I. tanú a felek aláírásánál nem volt jelen - de az két személy jelenlétében W. I. és az okiratot készítő és ellenjegyző ügyvéd jelenlétében történt, ezért az a tanúkra vonatkozó törvényi előírásoknak megfelel.
Az elsőfokú ítélet ellen I-IV. rendű alperesek jelentettek be fellebbezést annak megváltoztatása, a kereset elutasítása és a felperes perköltségekben való marasztalása iránt.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A másodfokú bíróság a részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az elsődleges keresetet elutasította. Mellőzte a I., II., III. és IV. rendű alperesek perköltségben marasztalását, felhívta az elsőfokú bíróságot, hogy a per tárgyalását a másodlagos kereset tekintetében folytassa, és e vonatkozásban hozzon határozatot. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-IV. rendű alpereseknek egyetemlegesen 250 000 forint együttes első- és másodfokú eljárásra megállapított perköltséget.
A döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, az annak során feltárt tényeket a maguk összességében értékelve állapította meg az ítéleti tényállást, ezért az irányadó a másodfokú felülbírálat során is.
A helyesen megállapított tényállásból azonban az elsőfokú bíróság a per érdemében helytelen következtetéseket vont le.
A Ptk. 656. §-a szerint az öröklési szerződés érvényességére az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, a Ptk. 629. §-a - a jelen perbeli vita szempontjából lényeges rendelkezései értelmében - az írásbeli magánvégrendelet érvényes, ha azt a végrendelkező (jelen esetben szerződéses örökhagyó) "Két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt magáénak ismeri el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is - e minőségük feltüntetésével - aláírják", a Ptk. 629. §-ának (2) bekezdése pedig kimondja, hogy "a több különálló lapból álló írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha minden lapját ellátták folyamatos sorszámozással, továbbá a végrendelkező és - ha a végrendelet érvényességéhez tanúk alkalmazása szükséges - mindkét tanú aláírásával."
A fellebbezés elbírálása során tehát e két alaki feltétel meglétét kellett vizsgálni.
Az öröklési szerződés a harmadik lapon két személy tanúi minőségét tünteti fel: az első helyen R. I.-t, a második helyen pedig W. I.-t szerepelteti, mint az okirat tanúit.
A tanúk aláírására szánt hely mellett a másik oldalon sorolja fel a szerződő feleket, majd ettől elkülönülten került elhelyezésre az ügyvédi ellenjegyzésre és az okirat készítésére vonatkozó ügyvédi aláírási hely.
A fenti formai megoldásból is egyértelműen következik, hogy a tanúi minőség feltüntetése R. I. és W. I. részéről történt meg. Az elsőfokú bíróság által is megállapított tényállásból egyértelmű, hogy R. I. tanú a felek általi aláírásakor nem volt jelen, részére a már aláírt okiratot vitte át a felperes aláírás céljából.
Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az e minőségében feltüntetett tanú aláírását pótolhatja az ugyan jelen lévő, de az okirat készítésére és ellenjegyzésére megbízott ügyvéd aláírása, még akkor is, ha az ügyvédi ellenjegyzés valóban igazolja, hogy a szerződés aláírása a felek által történt. Az okiratot szerkesztő ügyvéd tanúi minősége az okiraton sehol feltüntetésre nem került, tehát e törvényi feltétel nem valósult meg, a csupán az okirat szerkesztésére és ellenjegyzésére felkért ügyvéd e minősége nem változhat meg és az okirat alaki hiányosságainak a kiküszöbölése céljából nem válhat tanúvá.
A másik alperesi alaki kifogás vonatkozásában is a törvényi rendelkezés egyértelmű. A több különálló lapból álló okirat minden lapját kell folyamatos sorszámozással ellátni.
Egyértelműen következik ebből a törvényi rendelkezésből, hogy az első lapot is sorszámozással kell ellátni, nem elegendő az, hogy a szerződés sorszámozott rendelkezéseiből következik, hogy a sorszámozott második lap az elsőnek a folytatása. Nem elegendő a szigorú törvényi előírás elmaradásának pótlására annak megállapítása, hogy a törvényhozói akarat - amely az okirat egyes lapjainak kicserélhetőségére vonatkozott - a sorszámozás nélkül is megvalósulhatott. A végintézkedések alaki hiányosságait nem lehet a törvény szövegével szemben másként értelmezni.
A fentiek alapján a perbeli öröklési szerződés mindkét alaki okból érvénytelen.
A perben két kereset került előterjesztésre, az elsőfokú bíróság azonban a jogi álláspontjánál fogva csak az elsődleges kereseti kérelmet bírálta el, ezért csak ez volt felülbírálható. Erre tekintettel a megyei bíróság részítéletet hozott és az elsődleges keresetet elutasította. Ennek folytán rendelkezni kellett arról, hogy az elsőfokú bíróság a per tárgyalását a másodlagos kereset tekintetében folytassa és a szükséges bizonyítási eljárás lefolytatást követően hozzon határozatot.
A jogerős részítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt - annak tartalmát tekintve - a másodfokú bíróság részítéletének a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyása iránt.
A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős részítélet sérti az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 27. §-a (1) bekezdésének b) pontját.
Az I-IV. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a Pfv. II. 20.106/2001. számú eseti döntésében már rámutatott arra, hogy az öröklési szerződés Ptk. 629. § (2) bekezdése okából fennálló érvénytelenségén nem változtat az, hogy annak lapjait nem cserélték ki, a Pfv. II. 22.620/2000. számú eseti döntésében pedig kifejtette azt is, hogy az öröklési szerződés a Ptk. 629. §-a (1) bekezdése b) pontjában foglalt okból alakilag érvénytelen akkor, ha annak az örökhagyó általi aláírásakor a két tanú nem volt együttesen jelen, és ilyen esetben az okirat elkészítésével és ellenjegyzésével megbízott ügyvéd - ezen minőségének feltüntetett - aláírása sem minősíthető tanúkénti aláírásnak az okirat alaki hiányosságainak a kiküszöbölése céljából.
Az ügyvédekről szóló 1989. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) - felperes által hivatkozott - 27. §-ának (1) bekezdése csak azt mondja ki, hogy az okirat ellenjegyzésével az ügyvéd bizonyítja, hogy
a) az okirat a felek kinyilvánított akaratának és a jogszabályoknak megfelel, és
b) az okiratban megjelölt fél az okiratot előtte vagy helyettese [23. § (5) bek.] előtt írta alá, illetőleg aláírását előtte vagy helyettese előtt saját kezű aláírásának ismerte el. Nem tartalmaz viszont olyan rendelkezést, mely szerint az ügyvédi ellenjegyzés akár az egyes szerződések, akár a végintézkedések speciális alaki érvényességi kellékeit is pótolná, ezért a Ptk.-nak az írásbeli végrendeletre - és így az öröklési szerződésre is - irányadó speciális alaki érvényességi kellékeit is pótolná. Alaptalanul hivatkozik tehát a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a Ptk.-nak az írásbeli végrendelet alakiságaira vonatkozó fentebb idézett szabályai és az Ütv.-nek az ügyvédi ellenjegyzésre vonatkozó rendelkezése nem állna összhangban egymással.
A kifejtettek miatt a jogerős részítélet a felperes által hivatkozott anyagi jogi szabályokat nem sérti, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazott Pp. 213. §-ának (2) bekezdése szerinti részítéletével - az érdemi döntés helyes indokaira a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján csupán utalva - a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 22.289/2006.)