adozona.hu
BH 2008.5.127
BH 2008.5.127
Gyógyszertár működtetésére alakult, de a cégjegyzékbe be nem jegyzett betéti társaság megszűnt tagjának jogutódjával való elszámolásra irányadó szabályok [1988. évi VI. tv. 26. §; Ptk. 569. §, 578. § (1) bek., 578/A. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes módosított keresetében 81 357 000 Ft és kamatainak megfizetésére, a per költségeinek megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Keresetének jogalapjaként a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 26. §-ára, illetve a Ptk. 141. §-ára hivatkozott. Előadta, hogy a jogelődje és az alperes által gyógyszertár működtetésére alakult betéti társaság létesítő okirata alapján a társaság, 1996. december 1-jén kezdte meg működését. Gazdasági tevékenységét,...
Az alperes 4 190 996 Ft erejéig a felperes keresetét elismerte. Azt meghaladóan, annak elutasítását kérte. Állította, hogy kizárólag a felperes jogelődével folytatott közös gazdasági tevékenységet, annak megszűnése napjáig, 1998. június 28-áig. A felperesnek mint jogutódnak, csak elszámolási igénye lehet az említett időtartamra. Vitatta, hogy a személyi jogának vagyoni értékére tekintettel, az elszámolást annak figyelmen kívül hagyásával kell elvégezni. Módosított nyilatkozatával, a többletvagyon felosztásának arányát, 74-26%-ban, a felperesre kedvezőbb mértékben ismerte el.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 24 780 000 Ft-ot, és ennek késedelmi kamatait. Az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes jogelődje és az alperes által kötött társasági szerződés időpontjára - 1996. augusztus 27-e - tekintettel, a régi Gt. szabályait kellett alkalmazni. A betéti társaság bejegyzés iránti kérelmének jogerős elutasítása, illetve az alapításban részt vett felperesi jogelőd megszűnése miatt - a régi Gt. 26. §-ában, a régi Gt. 81-82. §-ában, valamint a Ptk. 578. § (1) bekezdésében foglaltak egybevetésével - az volt az álláspontja, hogy a peres felek közötti elszámolást, a jogutódlás napján, 1998. június 28-án fennállott állapot szerint kell elvégezni. A felperes, az alperessel kötött megállapodás hiányában, nem válhatott a társaság tagjává. A Ptk. 570. § (1) bekezdése, illetve a Ptk. 578/A. § (1) és (2) bekezdése alapján, a jogelődje által szolgáltatott 5 550 000 Ft értékű gyógyszerkészlet, mint apport elhasználódására tekintettel, 5 550 000 Ft, vagyoni érték kiadásaként, megilleti. Az eljárás során beszerzett könyvszakértői vélemény szerint, az 1996., 1997., 1998. évekre eső nyereség felperesre jutó hányada összegeként, a Ptk. 571. § (1), illetve (2) bekezdése értelmében részére jár további 19 130 000 Ft.
A gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény (továbbiakban: Gytv.) 15. §-a, illetve 36. § (1)-(3) bekezdése alapján, figyelemmel a régi Gt. 4. § (4) bekezdésére, illetve 22. § (1) és (2) bekezdésére is, az elsőfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy az alperes javára, a gyógyszertár létesítésére, illetve működtetésére kiadott "személyi jog", mint hatósági engedély, jogosítvány, apportként figyelembe nem vehető. Arra alapítva, az elszámolás során, az alperesnek igénye nem lehet.
A mindkét fél fellebbezése, az alperes csatlakozó fellebbezése folytán folyamatban volt másodfokú eljárás során, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette. Fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, az alperes marasztalását 14 214 500 Ft-ra, és annak az elsőfokú ítéletben írt mértékű és tartamú kamatára leszállította. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes fellebbezését alaptalannak, az alperes fellebbezését túlnyomó részben alaposnak tartotta. Egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy az elszámolás alapjául szolgáló időtartam a betéti társaság megalakulása - 1996. augusztus 27-e - és a felperes jogelődje megszűnése - 1998. június 28-a közötti időre esik. Hangsúlyozta, hogy a régi Gt. 26. §-a csak a közös gazdasági tevékenység kötelező megszüntetésének időpontját határozta meg. Nem volt annak jogszabályi akadálya, hogy e tevékenység bármely más okból ettől eltérően, korábban megszűnjön. A rendelkezésre álló iratok alapján, a be nem jegyzett betéti társaság tevékenysége is ténylegesen, a felperesi jogelőd megszűnésével szűnt meg. Az alperes a jogutóddal nem kívánt együttműködni. A felperes ezért nem vált a be nem jegyzett betéti társaság kültagjává. A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal azonosan megállapította, a régi Gt. 26. §-ának megfelelő alkalmazása azt jelenti, hogy a társaság tagjainak egymás közötti elszámolására, a vagyoni viszonyaikra, a polgári jogi társaságra vonatkozó szabályok az irányadók. Az elszámolás időtartamára vonatkozó azonos állásponttal szemben, a vagyonfelosztás módjával, ugyanakkor nem értett egyet.
Álláspontja szerint jogerős bírói ítélet hiányában, a perbeli társasági szerződés nem tekinthető érvénytelennek. A bejegyzési kérelem elutasítása miatt, a kívánt joghatás - a cég létrejötte - nem valósult meg. A felek közötti megállapodást azonban polgári jogi társasági szerződésként, az említett régi Gt. 26. § utaló szabálya alapján, érvényesnek kell tekinteni. A Ptk. 571. §-a értelmében, a nyereség, veszteség felosztására, a vagyoni hozzájárulások értékének arányára, megállapítására, a szerződés rendelkezései az irányadók. Az alperes személyi jogának értékét, a szerződő felek egyező akarattal meghatározták. A szerződéskötési szabadság elve alapján, ehhez joguk volt. A személyi jog, vagyoni értékű jog, a gyógyszertár működtetésének elengedhetetlen feltétele, ezért a közös gazdasági tevékenység szempontjából értékkel bír. Annak a szerződéskötéskori forgalomképtelensége még részleges érvénytelenséget sem eredményez. A peres felek között erre, valamint a Ptk. 578/A. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel kell elszámolni. Végelszámolást kell tartani, a vagyoni hozzájárulásokat ki kell adni, és az évenkénti nyereség elszámolása helyett, a többletvagyont a vagyoni hozzájárulások arányában fel kell osztani.
A személyi joggal kapcsolatos, és a végelszámolásra vonatkozó álláspontjára tekintettel, a másodfokú bíróság a peres iratok között fellelhető szakértői vélemény alapján, a peres felek között, az alábbiak szerint számolt el:
Elszámolási időszak: 1996. augusztus 27-e - 1998. június 30-a.
A polgári jogi társaság saját tőkéje: 24 450 000 Ft.
A polgári jogi társaság kötelezettségei: 5 781 000 Ft.
A polgári jogi társaság tartozásokkal csökkentett vagyona: 18 669 000 Ft.
A felperes szerződés szerinti vagyoni hozzájárulásának értéke: 5 500 000 Ft.
Az alperes szerződés szerinti vagyoni hozzájárulásának értéke: 1 950 000 Ft.
A vagyoni hozzájárulások kiadását követően fennmaradó felosztható vagyon: 11 169 000 Ft.
A felperesre jutó 74%-os hányad 8 265 060 Ft.
Az alperesre jutó hányad 2 680 560 Ft.
A végelszámolás alapján a felperesnek járó összeget (vagyoni hozzájárulás + többletvagyon) 5 550 000 Ft + 8 265 060 Ft, összesen: 13 815 060 Ft-ban határozta meg. Miután az alperes fellebbezésében 14 214 500 Ft-ra kérte az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított marasztalási összeget leszállítani, ezért a fellebbezési kérelem korlátaira hivatkozással annak erejéig változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét. A másodfokú bíróság a késedelmikamat-fizetés kezdő időpontjával egyetértett. Hangsúlyozta, hogy a közös tevékenység megszűnése napjával az elszámolás és az annak alapján fennálló követelés esedékessé vált.
A jogerős ítélettel szemben, a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, és jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát. Másodlagosan indítványozta a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását. Előadta, hogy a támadott határozat sérti a régi Gt. 26. §-át, a régi Gt. 82. §-át, 366. § (4) bekezdését, a Ptk. 577. § c) pontját, a Ptk. 578/A. § (1) és (2) bekezdését, 571. § (1) és (2) bekezdését, 569. § (1) bekezdését, a Pp. 206. § (1) bekezdését, 221. §-át, 253. § (3) bekezdését, a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (Sztv.) 25. §-át, 21. § (1) bekezdését, 23. § (1) bekezdését, a Gytv. 2. § a) pontját, 20. § (2) és (3) bekezdését.
Állította, hogy a betéti társaság bejegyzése hiányában a régi Gt. 26. §-án kívül, a régi Gt. 82. §-a alkalmazásának nem volt helye. Hivatkozott arra, hogy a régi Gt. 366. § (4) bekezdése értelmében, a felperesi jogelőd jogutódjaként, a betéti társaság kültagjává vált. A Ptk. 577. § c) pontjának megfogalmazásából következően, a jogelőd jogutódlással történő megszűnése miatt, a polgári jogi társaság nem szűnt meg. Az elszámolást 1996. augusztus 27-e és 2003. március 20-a közötti időtartam alapulvételével kell elvégezni. A felperes vitatta, hogy a személyi jog értéke, a társaság vagyonához hozzászámítható. Hivatkozott arra, hogy a felperesnek a társaság tevékenységéből történt kizárásával, az alperes a személyi joga alapján, maga működtette a társaságot. Személyi jogát ezért úgy kell tekinteni, hogy azt magához váltotta.
Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a saját tőke értékeként megjelölt összegből a vagyont terhelő kötelezettségeket kétszer vonta le. Sérelmezte az évenkénti nyereség elszámolásának mellőzését, a felperes jogelődje által rendelkezésre bocsátott apportra tekintettel kiadott működési engedély értékének figyelmen kívül hagyását az elszámolás során. Vitatta a személyi jog forgalomképességének hiánya miatt, az annak vagyoni hozzájárulásként történő rendelkezésre bocsátásáról szóló szerződéses kikötés érvényességét. Előadta azt is, hogy a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a fellebbezési kérelmen. Az alperes, a személyi jogának vagyoni hozzájárulásként történő elszámolása esetére 18 373 460 Ft-ra kérte a marasztalási összeg leszállítását, a másodfokú bíróság által megítélt 14 214 500 Ft-tal szemben.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítélet meghozatalának időpontjára tekintettel alkalmazandó Pp. 275. § (1) bekezdése alapján, a támadott határozatot a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az, az alábbiakra tekintettel jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság egyetértett az eljárt bíróságoknak azzal az álláspontjával, hogy a betéti társaság bejegyzésének elutasítására tekintettel a régi Gt. 26. §-ában foglalt szabályok alapján, a szerződésben részes felek jogviszonyára, a polgári jogi társaság szabályai voltak irányadók. A Ptk. 578. § (1) bekezdése értelmében - amely azt tartalmazza, hogy a társaság továbbfolytatása esetén, a jogutódot, aki a tagokkal való megegyezés alapján nem válik a társaság tagjává, pénzben ki kell elégíteni a társaság megszűnésére irányadó szabályok szerint - a felperes valóban nem vált a társaság tagjává. Elszámolni vele a jogelőd megszűnése napján fennállott állapot szerint, a Ptk. 578/A. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak alapján, végelszámolás keretében kell.
A jogerős ítélet helyesen rögzítette, hogy az elszámolás során, az elsőfokú bíróság által beszerzett könyvszakértői vélemény mellékletét képező, az alperes által készített mérleg saját tőkére vonatkozó adatából, 24 450 000 Ft-ból kell kiindulni.
Figyelemmel a felperes által megjelölt számviteli szabályokra is, tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor az 5 781 000 Ft összegű kötelezettségek figyelembevételével megállapított saját tőkeértékből, ugyanezt az összeget ismételten levonta. Tévedett akkor is, amikor a Ptk. 569. § (1) bekezdésében, valamint a Gytv. szerződéskötéskor irányadó 20. § (2) bekezdésében, - a személyi jog forgalomképességének hiányára vonatkozó szabályok ellenére - a vagyonfelosztáskor az alperes személyi jogát vagyoni hozzájárulásként figyelembe vette. A személyi jog, forgalomképtelensége miatt ugyanis nem kerülhetett, a Ptk. 569. § (1) bekezdése szerint, a betéti társaság közös tulajdonába. Annak az alperes javára, vagyoni hozzájáruláskénti elszámolására, ezért nem volt mód. A mérleg adatok szerint egyébként, a saját tőke összegében sem szerepel az alperes személyi jogaként megjelölt 1 940 000 Ft összeg.
A peres felek eljárás során tett nyilatkozataiból, az is egyértelműen megállapítható volt, hogy a Ptk. 239. §-a értelmében, csak az alperes személyi jogának vagyoni hozzájárulásként történő rendelkezésre bocsátására vonatkozó szerződéses kikötés tekinthető semmisnek. Emiatt a felek közötti szerződés nem dőlt meg. Mindezek figyelembevételével a Ptk. 578/A. § (1) és (2) bekezdését, a Ptk. 569. § (1) bekezdését, a Gytv. 20. § (2) és (3) bekezdését sértő jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett, a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, az alábbi számítások elvégzése után hozta meg az érdemi döntését.
A 24 450 000 Ft saját tőkéből, vagyoni hozzájárulásként, 5 550 000 Ft a felperest, 10 000 Ft az alperest illeti meg. A fennmaradó 18 890 000 Ft többletvagyont, a peres felek szerződésben kikötött szándéka szerint, figyelemmel a Ptk. 207. § (1) bekezdésére, valamint a Gytv. 36. § (2) bekezdésében írt szabályokra is, 74-26% arányban kell felosztani. A felperesre eső 74%-nak megfelelő összeg 13 979 000 Ft. Az 5 550 000 Ft-os vagyoni hozzájárulás és az említett 13 979 000 Ft összege: 19 529 000 Ft illeti meg ezért a felperest, az elsőfokú bíróság által megjelölt 24 780 000 Ft-tal szemben.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes által állított, Ptk. 571. § (1) és (2) bekezdésének megsértését nem észlelte. Nyereség kifizetésére, a rendelkezésre álló iratok alapján, a jogelőd megszűnéséig nem került sor, a végelszámolással a felperes a reá eső többletvagyonhoz hozzájutott. A másodfokú bíróság a Ptk. 578. § (1) bekezdésben írt szabályokra tekintettel a Ptk. 577. § c) pontját sem sértette. A Ptk. 578. § (1) bekezdéséből ugyanis egyértelműen következik, hogy a jogutód csak megegyezéssel válhat a társaság tagjává. Annak hiányában, kizárólag elszámolási igénye lehet a társaság megszűnésére vonatkozó szabályok szerint.
Nem volt megállapítható az sem, hogy a jogerős ítélet a régi Gt. 366. § (4) bekezdését sértené. Éppen a felperes jogutódlására tekintettel volt mód a kereseti kérelem érdemi elbírálására.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapította azt is, hogy a jogerős ítélet a Pp. 253. § (3) bekezdését sem sértette. Az alperes fellebbezése ugyanis egyértelműen a 14 214 500 Ft-os marasztalási összeg megállapítását indítványozta. Nem vitás, hogy az alperes a fellebbezésének 7. oldalán, - az elszámolás eltérő módjára figyelemmel - más összegeket is feltüntetett. Ez azonban a fellebbezése első oldalán megjelölt határozott, a 14 214 500 Ft-os marasztalási összeg megállapítására irányuló kérelmét, nem teszi semmissé. A másodfokú bíróságnak a felperesre jutó vagyoni hányad összegének megállapításakor végzett számításai során, a Pp. 206. § (1) bekezdésének, illetve 221. §-ának megsértése sem volt megállapítható. Az eljárt bíróság a számításait megindokolta, a peres iratokból fellelhető bizonyítékokat vette figyelembe.
Az nem vitás, hogy a Ptk. 578. § (1) bekezdése mellett tévesen utalt arra a másodfokú bíróság, hogy a tartalmában azonos régi Gt. 89. §-át is alkalmazni kell. Az elszámolási időtartamot ennek ellenére helytállóan állapította meg, így a régi Gt. 82. §-ának megjelölése az elszámolási időtartam helyes megállapítására nem hatott ki.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.278/2006.)