adozona.hu
BH 2008.5.125
BH 2008.5.125
A vagyonrendezési eljárásban a Cstv.-nak csak azok a rendelkezései alkalmazhatók, amelyeknek alkalmazását a Ctv. szabályai kifejezetten lehetővé teszik, ezért a vagyonrendezési eljárást lefolytató bíróság a nemperes eljárásban nem törölheti az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogokat és tényeket [1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 58/A-E. §, 120. §; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 57. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A földhivatal 2004. április 27-én érkezett bejelentésével indult vagyonrendezési eljárásban a kijelölt vagyonrendező 13. sorszám alatt kérelmet terjesztett elő a törölt gazdálkodó szervezet tulajdonaként az ingatlan-nyilvántartásban 56 349/2, illetve 094/2 hrsz. alatt szereplő ingatlanokra bejegyzett jelzálogjogok, elidegenítési és terhelési tilalmak, illetve perfeljegyzés törlése iránt.
Az első fokon eljárt bíróság a kérelemnek a 14. sorszámú végzésével helyt adott, és felhívta a földhivata...
BH 2008.5.125 A vagyonrendezési eljárásban a Cstv.-nak csak azok a rendelkezései alkalmazhatók, amelyeknek alkalmazását a Ctv. szabályai kifejezetten lehetővé teszik, ezért a vagyonrendezési eljárást lefolytató bíróság a nemperes eljárásban nem törölheti az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogokat és tényeket [1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 58/A-E. §, 120. §; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 57. §].
A földhivatal 2004. április 27-én érkezett bejelentésével indult vagyonrendezési eljárásban a kijelölt vagyonrendező 13. sorszám alatt kérelmet terjesztett elő a törölt gazdálkodó szervezet tulajdonaként az ingatlan-nyilvántartásban 56 349/2, illetve 094/2 hrsz. alatt szereplő ingatlanokra bejegyzett jelzálogjogok, elidegenítési és terhelési tilalmak, illetve perfeljegyzés törlése iránt.Az első fokon eljárt bíróság a kérelemnek a 14. sorszámú végzésével helyt adott, és felhívta a földhivatalt, hogy az ingatlan-nyilvántartásban a fent felsorolt ingatlanok terheit - jelzálogjogot, elidegenítési és terhelési tilalmat, perfeljegyzést - a tulajdoni lapról törölje. Végzése indokolásában megállapította, hogy a vagyonrendezés megindításáról szóló végzés közzétételére 2005. január 16-án került sor. Miután a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (továbbiakban: Ctv.) nem rendelkezik arra az esetre, ha a megszűnt cég tulajdonában álló fellelt ingatlant elidegenítési és terhelési tilalom, illetve jelzálogjog terheli, a bíróság abból indult ki, hogy a vagyonrendezési eljárás természetét és célját tekintve nagyfokú hasonlóságot mutat a csődtörvényben szabályozott felszámolási eljárással, ezért - utalva a csődtörvény 1997. évi XXVII. törvénnyel való módosítását megelőző gyakorlatra - a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 1996. évi 267. számú eseti döntése alapján - ennek keretében az 1979. évi 18. tvr. 90. §-ára és 91. § (1) bekezdésére hivatkozva - arra a következtetésre jutott, hogy az ingatlanértékesítés esetén az árverési vevő a tulajdonjogot zálogjog-mentesen szerzi meg. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a vagyonrendezés és a felszámolás analógiájára figyelemmel, az adott vagyonrendezési eljárásban is az ingatlan tehermentes átruházásának követelményét vette alapul, ezért a rendelkező részben írtak szerint határozott a jelzálogjogok, valamint az azokat biztosító elidegenítési és terhelési tilalmak törléséről. A perfeljegyzés törlését azzal indokolta, hogy a jogutód nélkül megszűnt cég félként peres eljárásban nem szerepelhet.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az R. Kft. jelzálogjogosult nyújtott be fellebbezést, melyben annak hatályon kívül helyezését és a 349/2 hrsz. ingatlanon fennálló jelzálogjoga, valamint az ehhez kapcsolódó elidegenítési és terhelési tilalom törlésének mellőzését kérte. Fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság olyan jogszabályra hivatkozva hozott döntést, amely már nincs hatályban. A vagyonrendezési eljárás pedig nem tartalmaz rendelkezést a Cstv. szabályainak mögöttes alkalmazására. Ez a helyzet így nagyfokú jogbizonytalanságot okoz, melynek vesztese az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjogosult hitelező. Az eljárás során ugyanis a jelzálogjogosultat senki sem értesítette, sőt a pályázati kiírás sem került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, noha ezt az ingatlan-nyilvántartási törvény előírja. Álláspontja szerint először rendezni kellett volna a jelzálogjog sorsát, s csak azután lehetett volna az azzal terhelt ingatlan értékesítéséről dönteni. E körben utalt a Cstv. 1. § (3) és (4) bekezdésére, amely a jogszabály célját tartalmazza. Sérelmezte, a pályázati kiírásban nem szerepel, hogy a szóban levő ingatlanok jelzálogjoggal terheltek lennének. Hivatkozott még a hatályba lépett új Ctv. 120. §-ának (3) bekezdésére is, mely szerint, ha a vagyonrendezési eljárás tárgya zálogjoggal terhelt, a zálogjog jogosultját a bíróság külön felhívja hitelezői igénye bejelentésére, s ennek elmaradása esetén szűnik meg a zálogjog.
A vagyonrendező észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság a 4. sorszámú végzésében az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezés és ellenkérelem keretei között bírálta felül. Az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részében az eljárást megszüntette, és a végzést e körben hatályon kívül helyezte. A fellebbezést benyújtó fél másodfokú eljárásban felmerült költségét 20 000 Ft-ban állapította meg azzal, hogy ezt az igényét a vagyonrendezőnek történő igénybejelentés útján érvényesítheti. A döntésének indoka szerint az adott vagyonrendezési eljárásra a Ctv.-nek a 2003. évi XLIX. törvénnyel módosított rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ctv. 58/A. § (2) bekezdésének a 11. §-hoz képest speciális hatásköri szabálya alapján a vagyonrendezési eljárás nemperes eljárás, melyet a törölt cég utolsó bejegyzett székhelye szerint illetékes megyei bíróság folytat le. Az 58/G. § (2) bekezdése szerint, amennyiben a vagyonrendezési eljárást felszámolási eljárás előzte meg, a vagyonrendezési eljárást a felszámolási ügyben eljárt bíróság köteles lefolytatni, azzal az eltéréssel, hogy a bíróságnak lehetőség szerint azt a felszámolót kell vagyonrendezőként kirendelnie, amelyik a felszámolási eljárás során eljárt, és a hitelezők kielégítésére a Cstv. 57. §-a szerinti sorrendben kerül sor.
A 2003. évi XLIX. törvény 30. §-ának javaslatához fűzött indokolás hangsúlyozza: bár a vagyonrendezési eljárás jellegénél fogva a felszámolási eljáráshoz áll közelebb, az eljárás egy önálló nemperes eljárás, amely esetében a felszámolásra irányadó szabályok csak akkor kerülhetnek alkalmazásra, ha ezt a Ctv. 58/A-E. §-ai kifejezetten megengedik; más esetekben a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. §-a alapján a háttérszabályozást a Pp. alkotja. Az indokolásból értelemszerűen az is következik, hogy törvényi felhatalmazás hiányában a vagyonrendezési eljárásban a Vht. szabályai sem alkalmazhatók.
A vagyonrendezési eljárás nem tartalmaz rendelkezést az előkerült ingatlanokon fennálló elidegenítési és terhelési tilalom, zálogjog, perfeljegyzés megszüntetésére és nem biztosít hatáskört az eljárást lefolytató bíróság számára az e kérdésekben való - az ingatlan-nyilvántartás tartalmát érintő - döntésre sem. Jogszabályi felhatalmazás hiányában nem alkalmazhatók sem a Vht., sem a többször módosított Cstv. kifejezetten meg nem jelölt rendelkezései. A vagyonrendezési eljárás szabályából az is következik, hogy a törölt gazdálkodó szervezet vagyonát a bejegyzett zálogjoggal terhelten kell értékesíteni (értelemszerűen az elidegenítési tilalom figyelmen kívül hagyásával, hiszen ennek szem előtt tartása a vagyonrendezés célját hiúsítaná meg), s az értékesítés nem érinti a perfeljegyzés tényét sem. A tulajdonjog megszerzője az ingatlant a bejegyzett terhekkel együtt szerzi meg. Ez következik abból is, hogy ha a vagyonrendezési eljárásra törlési, vagy végelszámolási eljárást követően került sor, a jelzálog jogosultat nem illeti meg privilegizált kielégítési jog [68/C. § (3) bekezdés], szemben azzal az esettel, ha a vagyonrendezési eljárást felszámolási eljárást követően folytatják le. Ez utóbbi esetben a jelzálogjog a jelzálogjogosult hitelező által kapott kielégítéssel részben, vagy egészben megszűnik [Ptk. 259. § (1) bekezdés]. A vagyonrendezési eljárást a Ctv.-be iktató, 2003. évi XLIX. törvény javaslatához fűzött indokolás - szemben a többször módosított Cstv. rendelkezéseivel [38. § (2) bekezdés, 56. § (3) bekezdés] - azt tartalmazza, hogy az ingatlan értékesítése esetén a vagyonrendező által megkötött szerződés szolgál alapul a tulajdonváltozás bejegyzéséhez, azonban az ingatlan-nyilvántartási állapotot a tulajdonjog megszerzőjének kell rendeznie. Ebből következően a szóban levő ingatlanokra bejegyzett jogok és tények törlésére az ingatlan-nyilvántartásról szóló, 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.), s az annak végrehajtására kiadott 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet szabályai szerint kerülhet sor, elsődlegesen az Inytv. IV. fejezetében szabályozott közigazgatási hatósági eljárás keretében. Ha a földhivatali eljárásban a bejegyzés nem törölhető, illetve a sérelem nem orvosolható, továbbá ha azokat eredménytelenül kísérelték meg, az Inytv. 62. § (1) bekezdés b) pontja alapján az érdekelt, aki bizonyítja, hogy a bejegyzett jog elévült, vagy megszűnt, illetőleg a nyilvántartott tény megváltozott, keresettel kérheti a bíróságtól a bejegyzés törlését.
A perfeljegyzést az Inytv. 64. § (2) bekezdése alapján akkor kell törölni, ha az érdekelt igazolja, hogy a bíróság jogerős határozattal az eljárást megszüntette, vagy a keresetet elutasította, illetőleg felmentő ítéletet hozott. E szabályokból levonható az a következtetés, hogy az Inytv. 62. § (1) bekezdés b) pontja alapján a bejegyzés törlésének az érdekelt keresetére, peres eljárásban hozott ítélet alapján van helye (hacsak a földhivatali eljárásban a bejegyzés nem törölhető, illetve a sérelem nem orvosolható, vagy azt eredménytelenül kísérelték meg), a perfeljegyzés törlése pedig a feljegyzett perben hozott határozaton alapuló változás bejegyzésével egyidejűleg történhet, illetőleg akkor, ha a bíróság az eljárást megszüntette, a keresetet elutasította, vagy felmentő ítéletet hozott, az utóbbi esetben - közigazgatási hatósági eljárás alapján - az érdekelt kérelmére.
A másodfokú bíróság megítélése szerint ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a szóban lévő ingatlanra bejegyzett jogok és tények törlését rendelte el, mert erre a vagyonrendezési eljárás keretében nincs hatásköre, ilyen tartalmú döntést a bíróság csak törlési perben hozhat.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság döntése a Cstv. szabályai szerint is jogszabálysértőnek minősülne, bár a Cstv. e rendelkezéseinek alkalmazása a jelen eljárásban kizárt. A Cstv. 38. §-ának (2) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjában megszűnő elidegenítési és terhelési tilalom, illetve a terhelt vagyontárgy értékesítésével megszűnő zálogjog folytán szükségessé váló törlést az ingatlan-nyilvántartásban a felszámoló által megküldött értékesítési jegyzőkönyv, vagy adásvételi szerződés alapján végzi el a földhivatal, illetve az 56. § (3) bekezdése esetében a vagyontárgyak hitelezők közötti felosztásáról rendelkező végzés jogerőre emelkedését követően a bíróság végzése alapján a szükséges eljárás lefolytatása hivatalból történik. Tehát még az adott ügyben nem alkalmazható, többször módosított Cstv. szabályai szerint sincs lehetősége a bíróságnak arra, hogy elrendelje az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett zálogjog, illetve elidegenítési és terhelési tilalom törlését.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részében az eljárást a Pp. 251. § (1) bekezdése, valamint 130. § (1) bekezdés b) pontja és 157. § a) pontja alapján megszüntette, és a végzést e körben hatályon kívül helyezte.
A jogerős végzés ellen a vagyonrendező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
Felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy a sérelmezett határozatban a vagyonrendezésre irányuló törvényi rendelkezések alkalmazásával megállapított tényállás okszerűtlen, a levont jogi következtetés logikai ellentmondást tartalmaz és az eljárás céljával, rendeltetésével ellentétes, a jogszabályok alkalmazását ellehetetleníti [Ctv. 58/A. § - 58/E. §, Pp. 206. § (1) bekezdés].
Felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy a vagyonrendezési eljárásban a Ctv. 58/B. § (4) bekezdése által előírt határidőben az R. Kft. jelzálogjogosult nem jelentett be hitelezői igényt, csupán egy év elteltével tett hitelezői bejelentést. A Ctv. 58/B. § (4) bekezdése szerint a törölt cég volt hitelezőinek igényeiket a bejelentési határidő közzétételének napjától számítottan 30 napon belül kell a vagyonrendezőnek bejelenteniük. Az ettől számított egy éven túl bejelentett hitelezői igény az eljárásban nem vehető figyelembe. A vagyonrendezési eljárásban is mögöttesen alkalmazandó Pp. 106. § (1) bekezdése szerint a fél valamely határidő vétlen elmulasztása miatt a 107. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül igazolási kérelemmel mentheti ki a mulasztását. Minthogy ez nem történt meg, a hitelező a követelését a vagyonrendezési eljárásban nem érvényesítheti.
A hitelező a törölt céggel szembeni követelését 1998. december 17-én szerezte meg, akkor, amikor már a cég hivatalból történő törlése 1998. május 29. napjával megtörtént. Mindebből következik, hogy a követelés korábbi jogosultjai a Ctv. 57-58. §-aiban foglaltaknak nem tettek eleget, vagyis a közzétett törlési eljárásban a követeléseiket nem jelentették be, így nem került sor az adós felszámolási eljárásának megindítására. A követelés korábbi jogosultjai tehát igényérvényesítési mulasztásuk következtében olyan követelést ruháztak át az R. Kft-re, amelynek már nem volt kötelezettje, így az átruházott követelés már nem létezett. Nem igazolt az sem, hogy az 1992. november 4-én és 1993. december 30-án keletkezett eredeti követelés többszöri átruházásakor annak tényéről az adós értesült. Az iratok között kizárólag az 1998. november 25-én kelt, az adóshoz címzett engedményezési nyilatkozat lelhető fel. Ezt követően az 5 éves elévülési határidő figyelembevételével a követelés már akkor, de azt követően a vagyonrendezési eljárás közzétételéig eltelt. A zálogjog keletkezésekor irányadó Ptk. 256. § (1) bekezdése értelmében a zálogjog megszűnik, ha a követelés is megszűnik. Figyelemmel arra, hogy a hitelező létező követeléssel - álláspontja szerint - nem rendelkezik, így az ingatlan-nyilvántartás által feltüntetett jelzálogjoga, mint járulékos követelés nem teremtett alapot a követelés érvényesítésére. Hivatkozott arra, hogy a vagyonrendezési eljárás, mint új jogintézmény 2004. január 1-jétől került bevezetésre, akkor, amikor már a törölt céggel szembeni követelés megszűnt. Mindezek alapján a hitelező követelését a vagyonrendezési eljárásban az igényérvényesítési határidő elmulasztása, a nem létező követelés átruházása, továbbá az elévülés miatt nem érvényesítheti.
A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Ctv. 58. §-ában foglaltakat, melynek második mondatából értelemszerűen az következik, hogy a folyamatban lévő végrehajtással ellentétes lenne a vagyonrendezési eljárás. Ebben az esetben az egyedi végrehajtási eljárás akadálya a vagyonrendezésnek, hiszen a jelzálogjogosult a végrehajtási eljárásba bekapcsolódhat. Ha azonban nincs végrehajtási eljárás, a hitelező még ha követelése jelzálogjoggal és egyéb szerződést biztosító mellékkötelezettségekkel biztosított is, igényét csak a vagyonrendezési eljárásban érvényesítheti. A Ctv. 58/C. § (3) bekezdése értelmében a vagyontárgy értékesítéséből befolyt összeg elsődlegesen a hitelezői igények kielégítésére szolgál. Hitelező azonban az eljárásban csak az lehet, aki az eljárást kezdeményezi, igényét bejelenti, továbbá azt - amennyiben a cég törlését felszámolási eljárás előzte meg - a Cstv. 57. § szerint rangsorolták. E jogszabályhelyek összevetéséből következik, hogy a vagyonrendezési eljárásban követelést csak az érvényesíthet, aki az eljárásban kérelmező, vagy hitelezői igényt előterjeszt. Önmagában a törölt cég tulajdonában álló vagyontárgyon fennálló zálogjog jogosultja nem kerülhet előnyösebb helyzetbe az eljárást kezdeményezővel és hitelezői igényt előterjesztővel szemben. A másodfokú bíróság döntésének indokolásában kifejtettek mindezeket nem vették figyelembe, a logikai levezetés hiányos és ellentmondásos: egyrészről értelemszerűnek tartja az elidegenítési tilalom figyelmen kívül hagyását és a perfeljegyzés tényét azzal, hogy azok a vagyonrendezés célját hiúsítanák meg, holott a vagyonrendezés célját a jelzálogjog fenntartása is meghiúsítja. A jelzálogjoggal terhelt ingatlan értékesítése a gyakorlatban lehetetlen. Ez esetben a hitelezői érdekek sérülnének és a vagyonrendezési eljárás nem tudná betölteni rendeltetését.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a jogerős végzés nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.
A felülvizsgálati eljárás során eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a vagyonrendezési eljárást lefolytató bíróság nemperes eljárásban töröltetheti-e az ingatlanon fennálló az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogokat és tényeket, vagy azok csak perben hozott határozattal töröltethetők.
A Legfelsőbb Bíróság helyesnek fogadta el a másodfokú végzésben elfoglalt azt a jogi álláspontot, hogy a vagyonrendezési eljárásban a Cstv.-nek csak azok a rendelkezései alkalmazhatók, amelyeknek alkalmazását a Ctv. szabályai kifejezetten lehetővé teszik. Analógia útján a Cstv. szabályai a vagyonrendezési eljárásban mögöttesen sem alkalmazhatók. A jogerős másodfokú végzésben ezzel kapcsolatban kifejtett és részletesen megindokolt jogi állásponttal a Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetért, az kiegészítésre nem szorul. A jogosult által indított törlési perben dönthető el az is, hogy az engedményezés időpontjában az engedményezés érvényesen létrejöhetett-e, illetve a követelés elévült-e.
A jelen eljárásnak nem volt tárgya annak a jogkérdésnek az eldöntése, hogy a jelzálogjog jogosultjának késedelmes hitelezői igénybejelentése folytán a jelzálogjoggal biztosított követelése kielégítésére lesz-e és milyen módon lehetősége. Abban az esetben, ha a megindítandó törlési per eredményre vezet, a késedelmes igénybejelentésnek nem lesz jogi jelentősége. A per eredménytelensége esetén pedig a vagyonrendezőnek a vagyonfelosztás során kell ebben a kérdésben állást foglalnia, melyet a bíróság a Ctv. 58/D. § (2) bekezdése alapján majd felülvizsgál.
Miután a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.142/2007.)