adozona.hu
BH+ 2008.4.187
BH+ 2008.4.187
A közalkalmazott illetménypótlékra való jogosultságát megalapozó egészségkárosító kockázat általában nem állapítható meg kizárólag baleseti szituációban, a védőeszközök nem megfelelő használata miatt esetlegesen bekövetkező fertőzésre tekintettel. Az egészségkárosító kockázat fennállását az átlagos, tényleges munkavégzési körülmények figyelembevételével kell vizsgálni. A jogszabályban előírt határértéket meghaladó levegőszennyeződés minősül egészségkárosító kockázatnak [Kjt. 72. § (1) bekezdés, 25/2000. (I
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek módosított keresetükben 2001. október 1. napjáig visszamenően egy összegben elmaradt illetménypótlék, továbbá a jövőre nézve felperesenként meghatározott havi illetménypótlék megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felpereseknek fejenként elmaradt munkabér címén 1 012 200 forintot és ezen összeg törvényes kamatát, továbbá 2006. 07. 01. napjától a jövőre nézve fizessen meg a felperes...
BH+ 2008.4.187 A közalkalmazott illetménypótlékra való jogosultságát megalapozó egészségkárosító kockázat általában nem állapítható meg kizárólag baleseti szituációban, a védőeszközök nem megfelelő használata miatt esetlegesen bekövetkező fertőzésre tekintettel. Az egészségkárosító kockázat fennállását az átlagos, tényleges munkavégzési körülmények figyelembevételével kell vizsgálni.
A jogszabályban előírt határértéket meghaladó levegőszennyeződés minősül egészségkárosító kockázatnak [Kjt. 72. § (1) bekezdés, 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet 3. §].
A felperesek módosított keresetükben 2001. október 1. napjáig visszamenően egy összegben elmaradt illetménypótlék, továbbá a jövőre nézve felperesenként meghatározott havi illetménypótlék megfizetésére kérték kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felpereseknek fejenként elmaradt munkabér címén 1 012 200 forintot és ezen összeg törvényes kamatát, továbbá 2006. 07. 01. napjától a jövőre nézve fizessen meg a felpereseknek fejenként a Kjt. 72. §-a szerinti illetménypótlék címén 19 600 forintot.
Az ítéleti tényállás szerint az I. rendű felperes klinikai műtős szakasszisztens, a II. III., IV., V. és VI. r. felperesek pedig aneszteziológus szakasszisztens munkakörben dolgoztak közalkalmazottként az alperes intézményében.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában megállapította, hogy valamennyi felperes munkakörében kémiai kockázati tényező az altatógázok, a fertőtlenítő, sterilizáló, konzerváló szerek levegőbe kerülése, valamint az elektrocoagulációs eszközök használata során fellépő füstképződés. Biológiai kockázati tényező a betegekkel történő közvetlen érintkezés, a fertőzött eszközökkel való kapcsolat, és a fertőző biológiai anyagokkal - vérrel, testváladékokkal és szöveti maradványokkal - történő kontamináció. Fizikai kóroki tényezőt jelent munkájuk során az ionizáló sugárzás a képerősítővel történő műtétek során. Az alkalmazott, illetve képződő egészséget károsító anyagok tehát sokfélék, egészségi kockázatot jelentenek, és a felperesek műtőben töltött teljes ideje alatt hatnak. Az I. r. felperes kivételével valamennyi felperes azonos mértékben van kitéve napi átlagban három-négy órát az ionizáló sugárzás hatásának, és azonos módon visel ólomkötényt napi átlagban 5-6 órát. Valamennyi felperes munkaidejének több mint 50%-át, minimum 80-90%-át tölti kockázati tényezőtől veszélyeztetett közegben.
A felperesek által ellátott munkaköröket sem az alperes kollektív szerződése, sem a munkáltató nem minősítette a Kjt. 72. §-a szerinti illetménypótlékra jogosító munkakörnek.
A munkaügyi bíróság alaposnak találta a felperesek keresetét a Kjt. 72. § (1) bekezdése alapján, mivel a felperesek munkavégzésére munkaidejük több mint felében egészségkárosító kockázatok között kerül sor. Az alperes álláspontjával szemben - miszerint nemcsak a kockázati tényezők fennállása, hanem azok mennyisége (pl. altatógáz koncentrációja) is döntő a jogosultság szempontjából - a bíróság úgy ítélte meg, hogy mivel a kockázat mértékéről a jogszabály nem szól, a mennyiségi tényező nem feltétele az illetménypótlék megállapításának.
Az ítélet a jogosultsági feltételek fennállását az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetet (OMFI) szakvéleményében, az ÁNTSZ megyei és városi intézetének ellenőrzési jegyzőkönyveiben és a beszerzett igazságügyi munkavédelmi szakértői véleményben foglaltakkal indokolta. Kitért arra is, hogy az alperesi műtőkben nem végeztek műszeres méréseken alapuló mennyiségi kockázatértékelést, ezért konkrétan nem volt meghatározható a felperesek altatógáz vegyi expozíciójának mértéke, és ennek függvényében a felperesek ezen egészségkárosító kockázatának szintje. A munkavédelmi szakértőt idézve kifejtette, hogy alperes álláspontjának elfogadása esetén, azaz az altatógázoknak csak a megengedett maximális koncentrációt meghaladó mértéke figyelembevétele mellett is megállapítható lenne, hogy a felperesek a munkaidő több mint 50%-át töltik az egyéb felsorolt egészségkárosító kockázatnak kitéve a műtőben. Az alperes által beszerelt légkondicionáló berendezések, illetve az elvégzett fejlesztések ellenére is marad bizonyos mennyiségű altatógáz a levegőben, ezért nem mellőzhető annak figyelembe vétele. A bíróság a szakértői véleményeket aggálytalannak találta, azok egymással összhangban álltak, ellentmondást nem tartalmaztak, ezért azokat ítélkezése alapjául elfogadta.
Minthogy az alperes nem vitatta a felperesi számítások összegszerűségét, a bíróság a Kjt. 69. §-a figyelembevételével kötelezte az alperest az elévülési időre is tekintettel az elmaradt illetménypótlék megfizetésére, illetve a jövőre nézve az illetménypótlék fizetésére.
Az alperes fellebbezésében a felperesek keresetének elutasítását, míg a felperesek az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezése megváltoztatását, a perköltség összegének felemelését kérték.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta azzal a kiegészítéssel, hogy az alperes 2006. július 1-jétől a 19 600 forint illetménypótlékot havonta köteles megfizetni a felperesek részére személyenként, valamint a 231 216 forint állam által előlegezett költséget is köteles megfizetni.
A másodfokú bíróság helyesnek tartotta a munkaügyi bíróság által megállapított tényállást, és az abból levont következtetést is. A beszerzett szakértői véleményekre hivatkozva hangsúlyozta, hogy az altatógáz egészségkárosító hatását teljesen kizárni nem lehet azokban a műtőkben, ahol a felperesek dolgoznak, még légelvezetés mellett is marad fenn altatógáz koncentráció. A tisztiorvosi szolgálat 2005. évi ellenőrzésekor megállapította, hogy a gázok aktív elszívása az alperesnél nem volt megoldott, az alperes nem is állította, hogy erre szolgáló berendezést később felszereltek volna a felperesek munkahelyén a műtőben. A műszeres méréseken alapuló mennyiségi kockázatértékelést az alperes mulasztotta el, ezért ennek hiányára kellő alappal nem hivatkozhat.
Elfogadta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a kockázati tényező szintjének az ismerete nem feltétele az illetménypótlékra jogosultságnak, az egészségkárosító kockázat meglétéhez elegendő a kockázati tényezőt bizonyítani. Ezek szerint a felperesek munkaidejük több mint felét kémiai kockázati tényezőknek kitéve a műtőben töltötték.
Alaptalannak találta az alperesnek a munkavédelmi szakértő vizsgálati módszerére vonatkozó kifogását. Az ítélet indokolása szerint a szakértői intézet a biológiai eredetű kockázatot a felperesek munkakörében még az egyéni védőeszközök használata mellett sem zárta ki, a fizikai egészségkárosító kockázat fennállását azonban a II-VI. r. felperesek esetében nem valószínűsítette. Önmagában azonban a kémiai kockázati tényező léte már kimerítette a Kjt. 72. § (1) bekezdés a) pontja szerinti jogszabályi feltételt.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a felperesek keresetének elutasítását, másodlagosan szükség esetén a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan, további szakértői bizonyításnak kellett volna eldöntenie, hogy a felperesek esetében a megállapított kockázati tényezők munkaidejük több mint felében fennállnak-e, és felperesenként kellett volna vizsgálni a feltételek fennállását. Ezzel szemben a munkavédelmi szakértő hiányosan és pontatlanul terjesztette elő szakvéleményét, érdemi vizsgálat mellőzésével tett általános megállapításokat. A szakvélemény pontatlan, a szakértő csupán konzultációt folytatott az érintett klinikán, folyamatában a munkavégzést nem figyelte, helyszíni szemlét a műtőkben nem végzett. Az altatógázok és a röntgensugárzás tekintetében jelentősége van annak, hogy az adott munkahelyen a koncentráció mértéke mekkora, illetve, ténylegesen milyen mértékű sugárterhelésnek vannak kitéve a munkavállalók. Az altatógáz koncentráció, illetve ionizáló sugárzás mértékének ismerete hiányában nem lehet egészségkárosító kockázatról beszélni. Az OMFI vélemény is tartalmazza, hogy a jogszabályban meghatározott, megengedett koncentráció alatti munkavégzés egészséges emberben nem okoz egészségkárosodást, és az ÁNTSZ vizsgálatokra hivatkozás azt bizonyítja, hogy konkrét vizsgálatok elvégezhetők. Eseti döntésre hivatkozva kifejtette, hogy egyéni védőeszköz használata esetén annak használata időtartamát figyelembe véve lehet csak megállapítani, hogy az jelent-e a munkavállaló számára fokozott megterhelést, amely az igényelt pótlékra való jogosultságát megalapozza.
A felperesek ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték. Fenntartották álláspontjukat, hogy a kockázati tényező szintje, mértéke nem feltétele az illetménypótlékra való jogosultság megállapításának. Hangsúlyozták, hogy a kockázatértékelés, illetve mérés elmaradása az alperes mulasztása, ezért annak hiányára kellő alappal nem hivatkozhat. Vitatták a szakértői vélemény módszerét érintő alperesi kifogást, az azonos munkaköri leírásra, a munkahely, munkakörülmények, munkafázisok azonosságára hivatkoztak.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Kjt. 72. § (1) bekezdése alapján a közalkalmazott illetménypótlékra való jogosultságának feltétele, hogy
foglalkoztatására munkaideje legalább felében jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor, vagy
a védelemhez szükséges egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használata fokozott megterhelést jelent.
A megállapított - nem vitatott - tényállás szerint a felperesek
- biológiai kockázati tényezők (vér, testváladék útján terjedő vírusfertőzések kockázata),
- kémiai kockázati tényezők (altatógázok, fertőtlenítő, sterilizáló és konzerváló szerek levegőbe kerülése, elektrocoagulációs eszközök használata során fellépő füstképződés), valamint
- fizikai kóroki tényező (ionizáló sugárzás a képerősítővel történő műtétek során)
alapján igényelték az illetménypótlék megfizetését.
A biológiai kockázati tényező tekintetében a Johan Béla Epidemológiai Központ szakvéleménye szerint a vér és testváladék útján terjedő vírusfertőzések (HBV, HCV, HIV) közül a HBV fertőzés kockázata teljes mértékben megszüntethető védőoltással, amely alkalmazási feltétel minden egészségügyi alkalmazott esetében. Mindhárom vírus esetén a fertőzés balesethez kötött (szúró, vágó, éles eszközzel történő baleset). A cseppfertőzéssel, légutakon terjedő vírusok, bakteriális kórokozók nem jelentenek biológiai kockázatot orr/szájmaszk alkalmazása esetén.
A perben arra adat nem merült fel, hogy a felperesek megfelelő egyéni védőeszközzel nem voltak ellátva, erre nem is hivatkoztak. Az ÁNTSZ ellenőrzések dokumentumai szerint megfelelő védőöltözettel, egyéni védőeszközzel ellátottak voltak a munkavállalók.
A kizárólag baleseti szituációkban, illetve a védőeszközök nem megfelelő használata estében bekövetkező esetleges fertőzések a kockázat fennállásának megállapítását általában nem alapozzák meg, mivel az egészségkárosító kockázat meglétét az átlagos, tényleges munkavégzési körülmények figyelembevételével kell vizsgálni.
Az igazságügyi munkavédelmi szakértő szakvéleményében a biológiai egészségkárosító kockázat meglétét az előbbi szakvéleménnyel ellentétesen állapította meg, indokai megjelölése nélkül.
A jogerős ítélet az előbbi ellentmondást nem vette figyelembe, a munkavédelmi szakértő véleménye alapján meglapozatlanul állapította meg a biológiai egészségkárosító kockázatok fennállását. Tévesen értelmezte a szakértői intézet szakvéleményét, amikor azt rögzítette, hogy az intézet a biológiai eredetű kockázatot felperesek munkakörében nem zárta ki egyéni védőeszköz használata mellett sem.
A kémiai kockázati tényezők tekintetében a munkaegészségügyi szakkérdésben illetékes OMF szakvéleménye - a 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendeletre is hivatkozva - egyértelműen megállapítja, hogy a megengedett határértéket meghaladó levegőszennyeződés okozhat egészségkárosodást [A hivatkozott rendelet 3. § p) pontja szerint egészségkárosító kockázat: a munkahelyi légtérben lévő, szennyező anyag koncentrációja meghaladja a határértéket ...].
A szakvélemény utal arra is, hogy az ÁNTSZ megyei laboratóriumában adottak az altatógázok méréséhez szükséges feltételek, megbízható eredményeket szolgáltathatnak. Mivel az érintett műtőkben nem végeztek műszeres méréseken alapuló kockázatértékelést, konkrétan nem határozható meg felperesek altatógáz expozíciójának mértéke.
Az előbbiekkel ellentétes a munkavédelmi szakértő perbeli nyilatkozata, miszerint "mindegy a %-os mértéke a levegőben az altatógáz koncentrációnak, a jogszabály nem köti a veszélyes anyagok koncentrációjához a pótlékra való jogosultságot".
Az eljárt bíróságok ez utóbbi szakvéleménynek - a jogszabállyal ellentétes megállapítását - tévesen fogadták el, így jogszabálysértően indultak ki abból, hogy elégséges a kémiai kockázati tényező léte a jogszabályi feltétel megvalósulásához, a koncentráció szintjétől függetlenül az egészségkárosító kockázat megállapítható.
Az OMFI által az Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézettől beszerzett szakvélemény szerint a röntgenberendezések környeztében kijelölt ún. "ellenőrzött területen", tényleges sugármenet alatt végzett munka ismerhető el egészségkárosító kockázat mellett végzett munkának. A műtők személyzetét tekintve tehát azok esetében, akik a röntgenkontroll alatt is a beteg környezetében tartózkodnak és csak arra az időre, amíg a röntgenberendezés sugárzást bocsát ki. A felperesek munkatükre ismeretében valószínűtlen, hogy a tényleges sugármenti idő elérje a munkaidejük felét.
Az OMFI szakvéleménye szerint az ionizáló sugárzás veszélyének megelőzésére szolgáló egyéni védőeszköz, az ólombetétes védőkötény a női alkalmazottak számára tartós használat esetén fokozott megterhelést jelent. A rendelkezésre álló iratokból azonban nem volt megállapítható egyértelműen, hogy időszakosan ismétlődő, vagy folyamatos, tartós használatról van-e szó felperesek esetében.
Ezzel szemben a munkavédelmi szakértői vélemény azt rögzíti, hogy felperesek ionizáló sugárzásnak napi átlagban 3-4 órát vannak kitéve, az ólomkötényt pedig napi átlagban 5-6 órát viselik. Ezzel kapcsolatos adatként a szakvélemény lelet része csupán az ÁNTSZ 2002. november 7-i ellenőrzési jegyzőkönyvére utal, amely a traumatológiai műtőblokk tekintetében tartalmaz napi 3-4 órás ionizáló sugárzásban végzett munkát. A szakértő személyes meghallgatása során úgy nyilatkozatot, hogy az iratok alapján készítette a szakvéleményt és kiment minden klinikára, ahol elbeszélgetett a főnővérrel és 2-3 dolgozóval, egyetlen műtőben sem volt jelen, erre nem volt szükség.
A peres iratok ily módon nem tartalmaznak egyértelmű adatot arra nézve, hogy felperesek a számukra megterhelő egyéni védőeszközt (ólombetétes kötényt) állandóan vagy tartósan használják-e.
Etekintetben a munkavédelmi szakértőnek az a nyilatkozta is további tisztázást igénylő kérdést vet fel, miszerint a műtőkben forgó rendszerben dolgoznak, nincs olyan személy, aki csak egy műtőben dolgozik.
A munkavédelmi szakértői véleményt illetően a felülvizsgálati kérelem nem alaptalanul hiányolta, hogy a felperesek konkrét munkavégzési körülményeit illetően a szakvélemény nem tartalmaz adatot, csak általános megállapításokat tesz. A szakvélemény lelet-része etekintetben valóban hiányos.
Mindezek figyelembevételével megállapítható, hogy a munkaügyi bíróság a tényállást - téves jogi álláspontjából adódóan is - nem tisztázta kellően, ezért megalapozatlanul döntött, és a másodfokú bíróság jogszabálysértően hagyta helyben az elsőfokú határozatot.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban a kémiai kockázati tényezőt (altatógáz stb.) illetően a bizonyítás kiegészítéseként konkrét mérések alapján meg kell állapítani az egyes műtőkben a légtérben lévő szennyezőanyag koncentrációját, és ha ez meghaladja a jogszabályban előírt határértéket, akkor minősül a munkavégzés egészségkárosító kockázat mellett történt foglalkoztatásnak. Az említett méréseknél figyelembe kell venni, hogy a perbeli időben az adott műtőben volt-e elszívó berendezés, és ettől függően kell a méréseket e berendezés üzemelése mellett, illetve anélkül is elvégezni.
Ezen adatok ismeretében kell a felperesek konkrét munkavégzési helyén (meghatározott műtő) mért adatok alapján elbírálni, hogy ezen egészségkárosító kockázat mellett naponta mennyi ideig végeztek munkát.
Az ionizáló sugárzás okozta egészségkárosító kockázatra vonatkozóan is az egyes műtőkben külön-külön kell vizsgálni a sugármenet idejét (nyilvánvalóan ez eltérő pl. a traumatológiai műtőblokkban). Ugyancsak külön-külön kell vizsgálni az egyes műtőkben, hogy az alkalmazott képalkotó berendezés használatától függően az ólombetétes mellény viselése naponta állandóan vagy tartósan szükséges-e.
Ezen adatok birtokában lehet csak elbírálni, hogy az egyes műtőkben foglalkoztatott felperesek esetében akár a sugármenet ideje alapján [Kjt. 72. § (1) bekezdés a) pont], akár a megterhelést okozó védőeszköz (ólombetétes mellény) használata alapján b) pont), az egészségkárosító kockázat fennállása megállapítható-e.
A biológiai egészségkárosító kockázat fennállása általában nem állapítható meg önmagában azon az alapon, hogy az egyéni védőeszköz (pl. gumikesztyű stb.) megsérülése, azaz baleseti szituáció esetén áll fenn a fertőzésveszély. Ezen általános megítéléstől eltérésre csak akkor van lehetőség, ha azt bizonyított speciális, konkrét körülmények meggyőzően, okszerűen indokolják. (Legf.Bír. Mfv.II.10.359/2007.)