adozona.hu
BH 2008.4.103
BH 2008.4.103
Az eljárásból való abszolút és a relatív kizárásra vonatkozó ok minden ügyben a konkrét tények és körülmények alapján értékelendő [1957. évi IV. tv. 19. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Körzeti Földhivatal ingatlan-nyilvántartásában K. belterület 1627/3 hrsz.-on jegyzett, 1 ha 2556 m2 területű ingatlan H. Város Önkormányzatának tulajdona.
A város önkormányzatának kérelmére - a kijelölt hatóságként eljárt - K. Város Jegyzője a 2004. november 30. napján kelt határozatával az ingatlanra tervezett autóbusz-pályaudvarra a csatolt és engedélyezési záradékkal ellátott műszaki terveknek, műszaki leírásoknak megfelelően elvi építési engedélyt adott, amely első fokon jogerőre emelk...
BH 2008.4.103 Az eljárásból való abszolút és a relatív kizárásra vonatkozó ok minden ügyben a konkrét tények és körülmények alapján értékelendő [1957. évi IV. tv. 19. §].
A Körzeti Földhivatal ingatlan-nyilvántartásában K. belterület 1627/3 hrsz.-on jegyzett, 1 ha 2556 m2 területű ingatlan H. Város Önkormányzatának tulajdona.A város önkormányzatának kérelmére - a kijelölt hatóságként eljárt - K. Város Jegyzője a 2004. november 30. napján kelt határozatával az ingatlanra tervezett autóbusz-pályaudvarra a csatolt és engedélyezési záradékkal ellátott műszaki terveknek, műszaki leírásoknak megfelelően elvi építési engedélyt adott, amely első fokon jogerőre emelkedett.
A Z. Közlekedési Rt. 2005. május 26. napján a 1627/3 hrsz.-ú ingatlanon új autóbusz-pályaudvar építési engedélye iránt kérelmet terjesztett elő. H. Város Önkormányzatának polgármestere a 2005. július 27-én kelt levelében az építtetőt tájékoztatta arról, hogy az önkormányzat képviselő-testülete a 2006. július 26. napján megtartott ülésén a kérelmezőnek, mint beruházónak az új városi autóbusz-pályaudvar megépítésére a hozzájárulását megadta. Értesítette továbbá arról is, hogy a képviselő-testület az építés előkészítésével és a beruházás megvalósításával kapcsolatos egyes feladatokról kötendő megállapodást, és az új városi autóbusz-pályaudvar építéséhez szükséges területnek, illetve a megszűnő autóbusz-pályaudvar területének az elcserélésére kötendő ingatlan-csere előszerződést jóváhagyta.
H. Város jegyzője a 2005. augusztus 1. napján kelt határozatával a Z. Közlekedési Rt. kérelmének helyt adott, és a 1627/3 hrsz.-ú ingatlanon az engedélyezésre benyújtott terveknek megfelelően autóbusz-pályaudvar létesítésére az építési engedélyt megadta.
A fellebbezés folytán eljárt alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) a 2006. január 31. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot - változtatásokkal - helybenhagyta.
A felperes keresetében az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a határozatok - többek között azért is - jogsértők, mert a környezetvédelmi szakhatóság hozzájárulása törvényellenes és megalapozatlan amiatt, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) követelményeinek megfelelően a környezetvédelemre, a természetvédelemre és a vízgazdálkodásra vonatkozó szakhatósági előírásokat nem fogalmazta meg. Kifejtette továbbá, hogy az ügyben H. Város Jegyzője az Áe. 19. §-a alapján kizárt hatóság volt és nem járhatott volna el, ugyanis az új építmény helyéül szolgáló ingatlan az önkormányzat tulajdonában van, ezért a jegyző nem tudott elfogulatlan döntést hozni.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Indokolásában - a keresetben foglalt további jogszabálysértések érdemi elbírálása nélkül - megállapította, hogy a kereset az elsőfokú építésügyi hatósági jogkört gyakorló jegyző kizárt volta miatt megalapozott. Az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság 1/2004. közigazgatási jogegységi határozata alapján kifejtette, hogy a felperest - amely az alapszabályában foglalt feladatköre alapján környezetvédő szervezet - a perben kereshetőségi jog a környezetvédelmi szakhatósági állásfoglalással kapcsolatban megillette, továbbá a keresetével érintett valamennyi kérdésben is, mert az alperes a felperes által benyújtott fellebbezést teljes körűen elbírálta.
Az elsőfokú bíróság idézve az Áe. kizárásra vonatkozó 19. §-ának (3), (5)-(6) bekezdéseit megállapította, hogy az alperes eljárási jogszabályt sértett, mert nem vonta le annak következményeit, hogy az elsőfokú határozatot kizárt hatóság hozta meg. Az építési engedélyezési eljárásban az ügy tárgyilagos megítélése H. Város Jegyzőjétől ugyanis nem várható el [ez relatív kizárási ok az Áe. 19. §-ának (3) bekezdése alapján], és vonatkozásában abszolút kizárási okok [Áe. 19. § (6) bekezdés] is fennállnak az alábbi indokok alapján:
1. Az ingatlanon autóbusz-pályaudvar megépítésére elvi építési engedélyt H. Város Önkormányzata (korábban a kijelölés alapján eljárt elsőfokú hatóságtól) kért és kapott.
2. A létesítmény helyéül szolgáló 1627/3 hrsz.-ú ingatlan a kérelem benyújtása és elsőfokú elbírálása időpontjában H. Város Önkormányzatának tulajdonában állt, a tulajdonos a létesítmény megvalósításához hozzájárult.
3. Az önkormányzat az építtetővel együttműködött: az autóbusz-pályaudvar építésének előkészítésével és a beruházás megvalósításával kapcsolatos egyes feladatokról együttműködési megállapodást kötöttek, az uniós forrásokra együtt pályáztak, a jelenlegi autóbusz-pályaudvar elhelyezését szolgáló ingatlan és az engedélyezni kért építményeknek helyet adó 1627/3 hrsz.-ú ingatlan elcseréléséről szerződést kötöttek, az építtető az önkormányzat által beszerzett elvi építési engedélyt felhasználta, az építési engedélyezési eljárás környezetvédelmi szakvéleményét a polgármester rendelte meg.
Az elsőfokú bíróság szerint az alperesnek az új eljárásban az elsőfokú határozatot meg kell semmisítenie, és az Áe. 19. §-ának (5) bekezdése alapján az építési engedély iránti kérelem elbírálására az eljárásra jogosult jegyzőt ki kell jelölnie.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Áe. 19. §-ának (3) és (6) bekezdésében foglaltakat, mert az ügyben eljárt jegyzővel szemben sem relatív, sem abszolút kizárási ok nem állapítható meg. Az építési engedély iránti kérelmet nem az önkormányzat kérte, az önkormányzat és a jegyző két egymástól független szervezet. Relatív elfogultságról előzetesen csak szubjektív szempontok alapján lehet dönteni, utólagosan pedig akkor, ha a döntés jogszabálysértő voltát a másodfokú hatóság, vagy bíróság megállapította. Az Áe. 66. §-ának (1) bekezdésébe ütközően hibás az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy a másodfokú hatóság teljes körű vizsgálata okán a felperes kereshetőségi joga környezetvédelmi szakkérdéseken kívüli, egyéb kérdésekre is kiterjedhet.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 25. §-ának c) pontja szerint a Legfelsőbb Bíróság a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. E jogszabályhely alapján az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság 1/2004. számú Közigazgatási jogegységi határozatát a perben helytállóan vette figyelembe.
A Legfelsőbb Bíróság 1/2004. számú közigazgatási jogegységi határozatának 2. pontja szerint az állampolgárok által a környezetvédelmi érdekeik képviseletére létrehozott egyesületeket és más politikai pártnak, érdekképviseletnek nem minősülő - a hatásterületen működő - társadalmi szervezeteket a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 98. §-ának (1) bekezdése alapján a szakhatósági állásfoglalás tekintetében területükön az ügyfél jogállása - ezért keresetindítási jog - illeti meg azokban az államigazgatási eljárásokban, melyekben jogszabály a környezetvédelmi hatóság szakhatósági állásfoglalásának beszerzését írja elő.
Az elsőfokú bíróság e jogegységi határozat alapján - a felek által nem vitatottan - állapította meg, hogy a felperest, mint környezetvédő szervezetet a közigazgatási ügyben beszerzett szakhatósági állásfoglalás tekintetében ügyfél jogállása, és a perben kereshetőségi jog illette meg.
Az Áe. 66. §-ának (1)-(2) bekezdése alapján a fellebbezésről a felettes közigazgatási szerv határoz. A felettes szerv a fellebbezéssel megtámadott határozatot és az azt megelőző eljárást megvizsgálja, tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett. A perindításra jogosultak körét Pp. 327. §-a és a 327/A. §-a határozza meg. Azt, hogy egy adott jogkérdésben a perindítási jogosultsággal rendelkező félnek van-e kereshetőségi joga, avagy nincs, mindig a konkrét tényállás és az alkalmazandó jogszabályok döntik el. Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a másodfokú hatóság vizsgálati kötelezettségének a teljesítése a fellebbező fél részére automatikusan kereshetőségi jogot nem eredményez.
A felperest, mint a Legfelsőbb Bíróság 1/2004. számú közigazgatási jogegységi határozatának 2. pontja alapján kereshetőségi joggal rendelkező felet, megillette az a jogosultság, hogy a határozat bírósági felülvizsgálatát eljárási jogszabálysértésre (a hatóság kizárt volta) alapítottan kérje.
A felperes keresetében az első- és másodfokú hatóság által megsértett jogszabályként (többek között) az Áe. 19. §-ának (3) bekezdését jelölte meg, amely alapján az eljárásban nem vehet részt köztisztviselőként az, akitől az ügy tárgyilagos megítélése nem várható el, továbbá az Áe. 19. §-ának (6) bekezdését, amely szerint a közigazgatási szerv a saját ügyének elintézésében nem vehet részt. A perben ellenérdekű felek, illetve az elsőfokú bíróság e jogszabályhely alkalmazását eltérően ítélték meg, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogértelmezése a helytálló.
A jegyzőt a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 36. §-ának (1) bekezdése értelmében a képviselő-testület nevezi ki, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 51. §-a alapján az őt kinevező önkormányzat képviselő-testülete gyakorolja a jegyző felett az alapvető munkáltatói jogokat, így a felmentés jogát és a fegyelmi jogkört is. E jogszabályhelyek alapján H. Város Jegyzője a felette munkáltatói jogkört gyakorló, az építkezéssel érintett ingatlan tulajdonosa, az ingatlanra elvi építési engedéllyel rendelkező H. Város Önkormányzatának az építési engedélyéről rendelkezett.
Az Áe. 2. §-ának (5) bekezdésében rögzített alapelv az ügyfélegyenlőség elve, amely értelmében az államigazgatási eljárásban az ügyfelek a törvény előtt teljes egyenlőséget élveznek, és ügyeiket minden megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell elintézni. A közigazgatási szerv ügyintézése során pártatlanul köteles eljárni. Az Áe.-ben szabályozott kizárás intézménye biztosítja, hogy az államigazgatási eljárásban elfogulatlan ügyintézés folyjon.
Az Áe. 19. §-ában meghatározott kizárási okok abszolút (mérlegeléstől nem függő) és relatív (mérlegeléstől függő) kizárási okok csoportjába oszthatók. Az abszolút kizárási okok esetén az ügyintéző, a közigazgatási szerv érdekeltsége közvetlen.
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 35. §-ának (2) bekezdése szerint az elvi engedély a közreműködő szakhatóságot és az építésügyi hatóságot az elvi engedély jogerőssé és végrehajthatóvá válásától számított egy éven belül kezdeményezett építésügyi hatósági engedélyezési eljárás során köti azokban a kérdésekben, amelyekről rendelkezett.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint abban az építési engedélyezési eljárásban, amelyben az építkezéssel érintett ingatlan tulajdonosa, továbbá az elvi építési engedély jogosultja az önkormányzat, az ugyanezen önkormányzat vezető tisztségviselőjeként eljárást lefolytató jegyzőtől az ügy tárgyilagos megítélése kétséges és aggályos, ami összeegyeztethetetlen a közigazgatási szerv megkülönböztetés és részrehajlás nélküli eljárásával. Ennek tudható be, hogy a jelen engedélyezési eljárást megelőző elvi építési engedély kiadásáról is kijelölt hatóságként 2004. november 30-án K. Város Jegyzője döntött. Az építési engedély kiadásáról 2005. augusztus 1-jén mégsem a kijelölt jegyző, hanem H. Város Jegyzője határozott, annak ellenére, hogy a korábbi kijelölést indokolttá tevő körülmények nem változtak. Ebből következően az elsőfokú bíróság az ügyben az Áe. 19. §-ának (3) és (6) bekezdéseit helytállóan értelmezte, és a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően részletesen megindokolta, hogy az önkormányzat érdekében az egyébként illetékes jegyző miért nem járhatott volna el, amelynek eredményeként megfelelő jogkövetkezményeket alkalmazott.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.346/2006.)