adozona.hu
BH 2008.4.92
BH 2008.4.92
Pénzügyi intézmény ellen felszámolási eljárás megindítását a hitelező nem kérheti. A felszámolási eljárást a bíróság az adós pénzügyi intézmény illetve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének kérelmére indíthatja meg [1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 30. §, 177. §, 179. §, 180. §, 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 6. §, 25. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós a hitelező javára a C.-B.- Rt. vállalkozó, valamint a hitelező között létrejött vállalkozási szerződésből eredően 39 557 112 Ft értékben jóteljesítési garanciát vállalt 2004. június 29-én, 2004. június 30-ától 2005. június 30-áig terjedő időbeli hatállyal. Eszerint az adós a vállalkozó felkérésére és nevében visszavonhatatlan kötelezettséget vállalt arra, hogy a hitelező javára a 39 557 112 Ft összeget meg nem haladó mértékben kifizetést teljesít arra az esetre, ha a vállalkozó a gara...
BH 2008.4.92 Pénzügyi intézmény ellen felszámolási eljárás megindítását a hitelező nem kérheti. A felszámolási eljárást a bíróság az adós pénzügyi intézmény illetve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének kérelmére indíthatja meg [1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 30. §, 177. §, 179. §, 180. §, 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 6. §, 25. §].
Az adós a hitelező javára a C.-B.- Rt. vállalkozó, valamint a hitelező között létrejött vállalkozási szerződésből eredően 39 557 112 Ft értékben jóteljesítési garanciát vállalt 2004. június 29-én, 2004. június 30-ától 2005. június 30-áig terjedő időbeli hatállyal. Eszerint az adós a vállalkozó felkérésére és nevében visszavonhatatlan kötelezettséget vállalt arra, hogy a hitelező javára a 39 557 112 Ft összeget meg nem haladó mértékben kifizetést teljesít arra az esetre, ha a vállalkozó a garancia érvényességi időszakában közvetlen felhívás ellenére jóteljesítési kötelezettségét a jóteljesítési idő alatt nem teljesíti. A hitelező a megállapodásban foglaltakra figyelemmel 2005. június 10-én bankgaranciát lehívó nyilatkozatot állított ki, melyet az adós 2005. június 23-án, átvételi elismervény ellenében átvett. Az adós a bankgaranciát lehívó nyilatkozatot 2005. június 30-án befogadta, azt teljesítésre alkalmasnak találta, ennek ellenére a hitelező felhívására nem teljesített. A hitelezői kérelemben foglaltak szerint az adós a tartozását kifejezetten elismerte, azt soha nem vitatta, és azt a lejáratot követő 60 napon belül sem egyenlítette ki. Erre tekintettel a többször módosított 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) 27. § (2) bekezdésének a) pontja alapján kérte az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolásának elrendelését.Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet a Cstv. 25. § (1) bekezdésének a) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
A hitelező részéről benyújtott fellebbezés folytán másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A jogerős végzés indokai szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a jelen ügy adósa - tekintve, hogy nemzetközi bank zártkörűen működő részvénytársaság - speciális adós, ezért reá a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt.) rendelkezései az irányadók. E törvény a felszámolási eljárás megindítására vonatkozóan - egyebek mellett - a következő speciális rendelkezéseket tartalmazza:
A Hpt. 177. § (2) bekezdése értelmében a pénzügyi intézmény felszámolásával kapcsolatos eljárás lefolytatására a Fővárosi Bíróság rendelkezik kizárólagos illetékességgel. E § (3) bekezdése szerint a felszámolási eljárás megindításáról - ha azt nem a felügyelet kezdeményezte - a bíróság soron kívül értesíti a felügyeletet. A Hpt. 179. § (1) bekezdése alapján pénzügyi intézmény ellen a felügyelet kezdeményezheti az eljárást a (2) bekezdésben meghatározott esetben, nevezetesen ha a pénzügyi intézmény tevékenységi engedélyét a 30. § (1) bekezdésének c) pontja alapján vonja vissza, vagy fióktelep esetében, ha Magyarországon fióktelepet működtető külföldi pénzügyi intézmény ellen fizetésképtelenség megállapítására irányuló eljárás indult. A Hpt. 179. § (3) bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy a bíróság a felügyelet által kezdeményezett felszámolási eljárást a részvénytársasági, vagy szövetkezeti formában működő pénzügyi intézmény, a fióktelepet működtető külföldi pénzügyi intézmény fizetésképtelenségének megállapítása nélkül köteles elrendelni.
A Hpt. 180. § (1) bekezdése azt is rögzíti, hogy a bíróság a felszámolási kérelemről a benyújtástól számított 8 napon belül határoz, a felszámolást elrendelő végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. A Hpt.-nek a felügyelet jogosítványait taglaló, az engedély visszavonását, visszaadását szabályozó rendelkezései közül a 30. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felügyelet visszavonja a hitelintézet tevékenységi engedélyét, ha a bíróság elrendeli a hitelintézet felszámolását, és azt nem a felügyelet kezdeményezte.
A Hpt. 180. § (2) bekezdése szerint, ha a bíróság a felszámolási eljárást a felügyelet kérelmére indítja meg, nem kell beszerezni a Cstv. 8. § (1) bekezdésében meghatározott előzetes egyetértést. A Hpt. idézett 30. § (3) és 177. § (3) bekezdését a Hpt.-t módosító 2003. évi XXXIX. törvény 2003. július 1-jétől léptette hatályba. A 2000. évi CXXIV. törvény 117-120. §-aihoz fűzött indokolás korábban kizárta, hogy a felügyeleten kívül más is kezdeményezhessen felszámolási eljárást a pénzügyi intézmény, így hitelintézet ellen. Az idézett rendelkezések azonban ezt az értelmezést nem támasztják alá, mert egyértelműen olyan esetekre vonatkozó jogi szabályozást is tartalmaznak, amikor a bíróság a felszámolási eljárást nem a felügyelet kérelmére indítja meg. Ezekből a rendelkezésekből önmagában az a következtetés lenne levonható, hogy a felügyeleten kívül más személyek, a hitelezők számára is lehetőséget ad a törvény a pénzügyi intézmény - köztük a hitelintézet - felszámolási eljárásának a kezdeményezésére. Egyetértett azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a határozatában felhívott jogszabályi rendelkezésekből levont azzal a jogi következtetésével, hogy a Hpt. különleges rendelkezései nem teszik lehetővé, hogy a bárki által kezdeményezett eljárásban a bíróság az általános szabályok szerint járjon el. A Hpt. 30. § (3), 177. §-ának (3) és 180. §-ának (2) bekezdése összevetéséből viszont az a következtetetés vonható le, hogy a pénzügyi intézmény önmaga felszámolását is kezdeményezheti, mely esetben a bíróságnak soron kívül értesítenie kell a Felügyeletet. Ha pedig a hitelintézet felszámolásának elrendelése a kérelemre megtörténik, a Felügyelet visszavonja a hitelintézet tevékenységi engedélyét. A Felügyelet által kezdeményezett eljárásban nem kell beszerezni a Cstv. 8. § (1) bekezdésében meghatározott szervek egyetértését, amelyet egyébként a Cstv. 23. §-ának (1) bekezdése arra az esetre követel meg, amikor az adós maga kezdeményezi a felszámolási eljárás folytatását.
Mindezekből a másodfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy a hitelintézet ellen a felszámolási eljárás megindítását csak a Felügyelet és önmaga ellen a hitelintézet kezdeményezheti. A hitelezők bejelentése alapján a PSZÁF-nek van lehetősége és kötelessége is eljárni, a szükséges intézkedéseket megtenni az eljárását szabályozó rendelkezések szerint. A hitelezők az adós pénzintézettel szembeni igényeiket pedig peres, illetve egyéb nemperes eljárásban érvényesíthetik. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, helyette az adós felszámolásának elrendelését, vagy a végzés hatályon kívül helyezésével az első- vagy másodfokú bíróság utasítását kérte új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.
A jogerős végzés jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy az eljárt bíróságok tévesen értelmezték a végzésben felhívott jogszabályhelyeket és tévesen jutottak arra a jogi következtetésre, hogy a Hpt. nem teszi lehetővé a hitelező részéről a hitelintézet ellen felszámolási eljárás megindítását. Álláspontja szerint a hivatkozott jogszabályok helyes értelmezése alapján az állapítható meg, hogy a Hpt. nem leszűkíti, hanem kibővíti a pénzügyi intézménnyel szembeni felszámolási kérelem előterjesztésére jogosult felek körét.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban a jogerős végzés nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat. A jogerős végzés jogszabálysértés nélkül jutott arra a jogi következtetésre, hogy a hitelező nem jogosult a pénzintézet ellen felszámolási eljárás kezdeményezésére. A jogerős végzés jogi indokaival a Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetért, ezért azt megismételni nem kívánja. Azt csupán kiegészíti azzal, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényt módosító 2000. évi CXXIV. törvénynek, az indokolásából kitűnő alapvető célja az európai jogharmonizációs programba történő beépülés. Ennek érdekében a törvény figyelembe vette az európai közösségek jogának a hitelintézeti szabályozás területén hatályban lévő valamennyi irányelvét. A 117-120. §-hoz fűzött törvényi indokolás pedig kifejezetten tartalmazza, hogy pénzügyi intézmény felszámolását csak a felügyelet kezdeményezheti, mégpedig abban az esetben, ha az fizetésképtelen, vagy ha a Magyarországon fióktelepet működtető pénzügyi intézmény ellen fizetésképtelenség megállapítására irányuló eljárás indul. Az idézett törvényi indokolás is azt erősíti meg, hogy a pénzintézetek esetében a speciális törvényi rendelkezések kizárják a Cstv. 22. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt általános szabály alkalmazását, amely szerint a hitelező is kezdeményezheti felszámolási eljárás lefolytatását az adós gazdálkodó szervezet ellen.
Nem sértettek ezért jogszabályt az eljárt bíróságok, amikor a hitelező kérelmét érdemi vizsgálat nélkül, mint a felszámolási eljárás megindítására nem jogosulttól származót, elutasították.
Miután a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.038/2007.)