adozona.hu
EH 2007.1649
EH 2007.1649
Magyarország területére belépő érvénytelen engedélyt használó fuvarozó a törvény rendelkezése értelmében gépjárműadó fizetésére köteles, erre vonatkozóan a viszonosság kérdésében nincs szükség a pénzügyminiszter külön megkeresésére [1991. évi LXXXII. törvény 15. §, 3/1990. (I. 16.) MT r.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi fuvarozóvállalat bolgár forgalmi rendszámú 12 tonna össztömeget meghaladó tehergépjárművét az elsőfokú vámhatóság 2005. augusztus 16-án ellenőrzés alá vonta a határátkelőhely kilépő oldalán. A tehergépjármű Bulgáriából Németországba szállított textilárut a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által kiállított közlekedési engedéllyel. A fuvarozási engedélyen korlátozásként meghatározásra került, hogy az engedély csak "Green lorry" bizonyítvány felmutatásával érvényes.
Az ellenőrz...
EH 2007.1649 Magyarország területére belépő érvénytelen engedélyt használó fuvarozó a törvény rendelkezése értelmében gépjárműadó fizetésére köteles, erre vonatkozóan a viszonosság kérdésében nincs szükség a pénzügyminiszter külön megkeresésére [1991. évi LXXXII. törvény 15. §, 3/1990. (I. 16.) MT r.].
A felperesi fuvarozóvállalat bolgár forgalmi rendszámú 12 tonna össztömeget meghaladó tehergépjárművét az elsőfokú vámhatóság 2005. augusztus 16-án ellenőrzés alá vonta a határátkelőhely kilépő oldalán. A tehergépjármű Bulgáriából Németországba szállított textilárut a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által kiállított közlekedési engedéllyel. A fuvarozási engedélyen korlátozásként meghatározásra került, hogy az engedély csak "Green lorry" bizonyítvány felmutatásával érvényes.Az ellenőrzés megállapította, hogy a gépjárművezető által bemutatott biztonságos tehergépkocsikra (zöldebb, EURO 3) vonatkozó műszaki előírásoknak megfelelő pótkocsiról kiállított igazoláson (CEMT útmutató 7. sz. melléklete) sorszám nem szerepelt. A bemutatott okmányt ezért a hatóság érvénytelennek tekintette, ennek következtében elsőfokú határozatával a felperest 60 000 Ft adó, és 300 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja az volt, hogy a 3/1990. (I. 16.) MT rendelet 14. Cikk (1) és (2) bekezdése alapján az abban felsoroltakon kívül a jogszabály megsértőivel szemben más intézkedés nem foganatosítható.
A perbeli járműszerelvény nem CEMT engedéllyel, hanem a két ország közötti nemzetközi megállapodáson alapuló KFF-s engedéllyel közlekedett, ezért a vele szemben alkalmazott szankció nem volt alkalmazható.
Az alperes kérte a kereset elutasítását, és fenntartotta a határozatában foglalt álláspontját.
A megyei bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, majd utóbb a 10. számú kiegészítő ítéletével a jogerős ítélet rendelkező részét azzal egészítette ki, hogy új eljárás lefolytatására az alperest kötelezte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében hivatkozott a per elbírálására alkalmazandó jogszabályok vonatkozó rendelkezésekre, így a 3/1990. (I. 16.) MT rendelet 11., 14. Cikkére, valamint a 89/198. (XII. 20.) MT rendelet 19. § (3) bekezdésére, és az 1988. évi I. törvény 20. § (1) és (2) bekezdésére. E jogszabályi rendelkezések alapján megállapította, hogy a perbeli fuvarozásra a két ország közötti megállapodás alapján a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Közlekedési Főfelügyelet engedélye alapján került sor. Az engedély 3. pontja alatti esetleges megjegyzések körében került feltüntetésre a "Green lorry" igénybevételével kapcsolatos korlátozó előírás. A felperes a korlátozásoknak megfelelő okiratokkal rendelkezett, de a pótkocsira kiállított megfelelőségi igazoláson sorszám nem szerepelt, a CEMT előírások szerint emiatt az engedély érvénytelen. Tekintettel azonban arra, hogy a fuvarozási engedély a kétoldalú nemzetközi szerződésekben meghatározottak szerint került kiállításra, a bíróság álláspontja az volt, hogy ezért a szankció tekintetében is 3/1990. (I. 16.) MT rendelet az irányadó.
A "Green lorry" érvényességi feltételeit tartalmazza, a CEMT útmutató 7. számú melléklete, itt azonban szankció nem szerepel. A 3/1990. sz. MT rendelet 14. Cikk az alkalmazandó szankció körét rögzíti, ezért a nemzeti jogszabály, az 1988. évi I. törvény 20. § (1), (2) bekezdése nem volt alkalmazható.
Az elsőfokú bíróság a kiegészítő ítéletében a továbbiakban megállapította, hogy a felperes pontosított kereseti kérelme kapcsán a gépjárműadó és adóbírság kérdésében nem döntött. E vonatkozásban idézte az elsőfokú bíróság a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 15. § (1) bekezdését, 13. § (6) bekezdését. Ez utóbbi alapján az volt az álláspontja, hogy a gépjármű adómentességet, vagy adókedvezményt is élvezhet, amennyiben azt a nemzetközi egyezmény vagy viszonosság biztosítja. A viszonosság tekintetében a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó. Jelen perbeli ügyben ennek a körülménynek a tisztázása elmaradt, így szükségesnek találta új eljárás elrendelését, amelynek során lehetőség lesz a pénzügyminiszter megkeresésére a viszonosság tisztázása érdekében. Ennek következtében az ítélet rendelkező részét a Pp. 225. § (6) bekezdése alapján kiegészítette azzal, hogy új eljárásra kötelezte az alperest.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését. Fenntartotta és hangsúlyozta azt az álláspontját, miszerint a 3/1990. évi (I. 16.) MT rendelet 14. Cikk (2) bekezdése nem teszi kizárólagossá e szankciók alkalmazását, e rendelkezések a "másik ország" intézkedési lehetőségeit tartalmazzák.
A perben alkalmazandó 56/2005. (VII. 7.) GKM rendelet speciálisan rendelkezik. Így a Gjt. 15. § (1) bekezdésében írt adókötelezettség akkor is fennáll, ha a fuvarozási engedély érvénytelen. Ehhez nem szükséges a pénzügyminiszter megkeresése.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint az alperes kizárólag a 6. számú jogerős ítélet felülvizsgálatát kérte, és nem nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a 10. sorszámú kiegészítő ítélet ellen. Ennek megfelelően kérte az alperesi kérelem elbírálását.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelme terjedelmével kapcsolatban - figyelemmel a felperesi ellenkérelemre - a következőket állapította meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelme petitumában valóban a jogerős ítéletet kérte felülvizsgálni; így szám szerint nem jelölte meg a 10. számú kiegészítő ítéletet. A kérelem részletes indokolásában azonban (3. oldalon) kitért arra is, hogy a megyei bíróság az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte, mely rendelkezést alaptalannak tartott, és a jogszabálysértés miatt is kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a bíróság a Pp. 3. § (2) bekezdése alapján a felek kérelmeit nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint bírálja el. Ezen túl pedig kiemeli azt is, hogy a kiegészítő ítélet az eredeti ítélet része lesz, azt a Pp. 225. § (4) bekezdése szerint az eredeti ítéletre és kiadmányaira is fel kell jegyezni. Ezért a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján az egységes kiegészített ítélet felülbírálata elvégezhető.
Érdemben a Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen azt hangsúlyozza, hogy az elsőfokú bíróság rögzítette, miszerint a felperes engedélye nem felelt meg a CEMT szabályainak, így az érvénytelen volt. A "Green lorry" érvényességi feltételeit tartalmazza a CEMT útmutató 7. számú melléklete. Ez a feltétel a felperes által felmutatott fuvarozási engedélyen hiányzott, ezért az érvénytelen volt. Ez a szabály azonban az érvénytelenségre szankciót nem írt elő, az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a szankciók tekintetében is a 3/1990. (I. 16.) MT rendelet alkalmazandó.
A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Bolgár Népköztársaság Kormánya között Budapesten 1989. április 17-én aláírt a nemzetközi közúti személy- és árufuvarozásról szóló megállapodás 14. Cikk (2) bekezdése rendelkezik a jogszabálysértően eljáró, fuvarozókra kiszabható szankciókról. Eszerint azokkal a fuvarozókkal és járművezetőkkel szemben, akik a másik szerződő fél országa területén a közúti fuvarozással, illetve a közúti közlekedéssel kapcsolatban hatályban lévő jogszabályok, és szabályzatok rendelkezéseit megsértik, ezen országok illetékes hatóságai a következő intézkedéseket foganatosíthatják:
a) figyelmeztetés,
b) azon szerződő fél országának területén, ahol a szabályokat megsértették, a fuvarozás végzésére szóló jogosultság ideiglenes, részleges vagy teljes megvonása.
A (3) bekezdés szerint az az illetékes hatóság, amelyhez a (2) bekezdés szerinti intézkedés foganatosítása végett kéréssel fordulnak, köteles megfelelően eljárni, és a megtett intézkedésekről a másik szerződő fél illetékes hatóságát értesíteni.
E rendelkezésekből egyértelműen megállapítható, hogy a meghatározott szankció a figyelmeztetést illetőleg a fuvarozás végzésére szóló jogosultság ideiglenes, részleges vagy teljes megvonását csak a fuvarozó vállalat székhelyén az engedélyt kibocsátó közlekedési hatóság foganatosíthatta. A perbeli esetben ez a bolgár hatóság volt. Ez a rendelkezés - ellentétben az elsőfokú bíróság megállapításával - nem jelenti azt, hogy az az ország, amelynek területén a hatályos jogszabályt megsértették, más jogszabályi rendelkezést ne alkalmazhatna. Így jelen esetben a másik szerződő fél Magyarország, aki az ellenőrzés idején a területén hatályos egyéb jogszabályi rendelkezéseket is figyelembe kell, hogy vegye.
Az adó, adóbírsággal kapcsolatosan a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 13. § (6) bekezdése szerint az adómentességet nemzetközi egyezmény vagy viszonosság biztosíthatja. A pénzügyminiszter állásfoglalására csak viszonosság tekintetében van szükség. A 3/1990. (I. 16.) MT rendelet 12. Cikke azonban egyértelműen rögzíti a fuvarozási tevékenységért megfizetendő adók, pótadók, illetékek és díjak alóli kölcsönös mentességet. E körben szükségtelen a pénzügyminiszter megkeresése. Másrészt a mentességgel kapcsolatos viszonosság vizsgálatára csak akkor van szükség, ha a fuvarozási engedély érvényes.
A Gjt. 15. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az adófizetési kötelezettség akkor is fennáll, ha a fuvarozási engedély érvénytelen, illetve az adózó jogszerűtlenül használta fel, vagy fuvarozási engedély nélkül közlekedett. Ebből következően a gépjárműadó alóli mentesség csak akkor megállapítható, ha a felperes által felmutatott CEMT engedély érvényes, és azt a fuvarozó az engedély felhasználására vonatkozó normáknak megfelelően jogszerűen használja fel.
Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság is rögzítette ítéletében, hogy a felperes érvénytelen engedéllyel kívánt az ország területére belépni, így a gépjárműadó és adóbírság fizetési kötelezettsége fennállt, ezzel kapcsolatos további eljárásra, így a pénzügyminiszter megkeresésére nincs szükség.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a kiegészített jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.261/2006.)