adozona.hu
ÍH 2006.166
ÍH 2006.166
TÁRSASÁGI SZERZŐDÉS MÓDOSÍTÁSÁNAK MEGTÁMADÁSA - 2004. JANUÁR 1-JE UTÁNI ÉRVÉNYTELENSÉGI PER SZERZŐDÉSMÓDOSÍTÁS ESETÉN - AZ OKIRAT BIZONYÍTÓ EREJE - TELJES BIZONYÍTÓ EREJŰ MAGÁNOKIRAT KELLÉKEI, HA KIÁLLÍTÓJA NEM ÉRTI A NYELVET, MELYEN AZ KÉSZÜLT - AZ ÉRDEKELT TANÚ VALLOMÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A K. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaságot 2001. július 10-én jegyezte be a Cégbíróság akként, hogy a társaság beltagja az I. rendű, kültagja a II. rendű alperes.
A peres felek részvételével megtartott tagok gyűléséről felvett, 2004. május 5-én kelt jegyzőkönyv szerint a tagok székhely- és telephelyváltozásról, az I. rendű alperes társaságból történő kilépéséről, és a felperes beltagként történő belépéséről egyhangú határozatot hoztak, valamint az addig hatályban volt társasági szerz...
ÍH 2006.166 TÁRSASÁGI SZERZŐDÉS MÓDOSÍTÁSÁNAK MEGTÁMADÁSA - 2004. JANUÁR 1-JE UTÁNI ÉRVÉNYTELENSÉGI PER SZERZŐDÉSMÓDOSÍTÁS ESETÉN - AZ OKIRAT BIZONYÍTÓ EREJE - TELJES BIZONYÍTÓ EREJŰ MAGÁNOKIRAT KELLÉKEI, HA KIÁLLÍTÓJA NEM ÉRTI A NYELVET, MELYEN AZ KÉSZÜLT - AZ ÉRDEKELT TANÚ VALLOMÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE
I. Önmagában az a körülmény, hogy az okirat kiállítója nem érti a nyelvet, amelyen az készült, és az okirat nem tartalmazza, hogy azt a kiállítójának megmagyarázták, nem teszi a jogügyletet érvénytelenné.
Az okiratnak nem érvényességi kelléke, hogy a fenti körülmény belőle kitűnjön, ennek az okirat bizonyító ereje és nem alaki megfelelősége körében van jelentősége [1997. évi CXLIV. tv. (régi Gt.) 10. § (1)-(3) bek., 20. § (1) bek., 89. § (6) bek., 101. § (3) bek.; Pp. 196. § (3) bek.].
II. A tanúvallomás értékelésénél figyelembe kell venni a tanú érdekeltségét, e körülmény azonban nem zárja ki feltétlenül az elfogulatlan nyilatkozattételt (Pp. 173. §, 206. §).
III. A 2004. január 1-jétől hatályos törvényi rendelkezések szerint a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránt a Ptk. szabályai szerinti bármely okból indítható kereset [1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 2003. évi XLIX. törvénnyel módosított 48. §].
A K. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaságot 2001. július 10-én jegyezte be a Cégbíróság akként, hogy a társaság beltagja az I. rendű, kültagja a II. rendű alperes.
A peres felek részvételével megtartott tagok gyűléséről felvett, 2004. május 5-én kelt jegyzőkönyv szerint a tagok székhely- és telephelyváltozásról, az I. rendű alperes társaságból történő kilépéséről, és a felperes beltagként történő belépéséről egyhangú határozatot hoztak, valamint az addig hatályban volt társasági szerződést, a tagok gyűlésén elhatározott módosítások kivételével, hatályon kívül helyezték, és annak új egységes szerkezetű szövegét módosításként külön okiratban állapították meg.
Az okiratokat dr. Sz. P. ügyvéd ellenjegyezte.
A felperes 2004. május 20-án kelt, I. és II. rendű alperesekhez címzett levelében - figyelemmel a Ctv. 2004. január 1-jétől hatályos 48. §-ában foglaltakra - a Ptk. 210. § (1), valamint (4) bekezdése alapján megtámadta a 2004. május 5-én tett jognyilatkozatait, és ennek alapján kérte, hogy a társasági szerződésmódosítást és a tagok gyűléséről felvett jegyzőkönyvet tekintsék érvénytelennek, figyelemmel arra, hogy a magyar nyelv ismerete hiányában nem volt tisztában az okiratok aláírásakor azzal, hogy felelősséget vállalt a társaság korábbi tartozásaiért, valamint nem volt tudomása arról sem, hogy a társaságnak nagyobb mértékű adótartozása van.
A felperes az illetékes Cégbíróság előtt 2004. május 25-én beérkezett kérelmében törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását kérte.
A Cégbíróság 2004. május 27-én kelt Cg. 01-06-744405/10. számú végzésével a székhely-, telephely- és tagváltozást 2004. május 5-ei hatállyal a cégjegyzékbe bejegyezte, majd 2004. június 8-án kelt végzésében tájékoztatta a felperest arról, hogy a változásbejegyzési kérelem elbírálásakor a törvényességi felügyeleti kérelemről nem volt tudomása, a felperes pert indíthat a társaság ellen a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt, és kérheti törvényességi kérelme keresetlevélkénti kezelését.
A fenti végzés alapján a felperes törvényességi kérelmét keresetlevélnek kérte tekinteni, ezért a törvényességi felügyeleti eljárás megszüntetésére és a keresetlevél megküldésére került sor az elsőfokú bírósághoz.
A felperes a K. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társasággal szemben előterjesztett kereseti kérelmében a 10. sorszámú cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezését kérte. A per során a betéti társasággal szembeni keresetétől elállt, keresetét kiterjesztette az I. és II. rendű alperesekre, és a változásbejegyzés alapjául szolgáló okiratok - a 2004. május 5-én kelt tagok gyűléséről felvett jegyzőkönyv, társasági szerződésmódosítás és egységes szerkezetbe foglalt társasági szerződés - érvénytelenségének megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a fenti okiratok magyar nyelven készültek, orosz nyelvre nem kerültek lefordításra, s miután a felperes a magyar nyelvet egyáltalán nem érti, nem tudta, mit ír alá. Nem kapott tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy a belépéskor fennálló társasági tartozásokért felelősséget vállalt, továbbá arról sem, hogy a társaságnak nagyobb mértékű adótartozása áll fenn. Fentiekről csak az okiratok aláírása után értesült, ezért támadta meg a Ptk. 210. § (1), (4) bekezdése alapján a beltaggá válását szolgáló jognyilatkozatait 2004. május 20-án kelt nyilatkozatával. Utalt arra is, hogy részéről hiányzott a szerződéskötéshez szükséges Ptk. 205. § (1), (2) bekezdéseiben meghatározott szándék, továbbá nem volt a felek között a lényeges kérdésekre vonatkozóan megállapodás. Az érvénytelenségi ok nem küszöbölhető ki, ezért az eredeti állapot helyreállítását kérte.
Az alperesek érdemi ellenkérelmükben jogalap hiányában a kereset elutasítását kérték, állítva, hogy a jogcselekmények megtételénél eljárt K. Kinga és az alperesek orosz nyelven tájékoztatták a felperest arról, hogy a társaságnak kb. 700 000-800 000 forint adótartozása áll fenn, ennek ellenére belépési szándékát fenntartotta és vállalta a tartozások kifizetését is; valótlan a felperes azon állítása, hogy csak az okiratok aláírását követően szerzett tudomást felelősségvállalásáról és a társaságot terhelő adótartozásról. Ezen túlmenően életszerűtlen a felperes azon magatartása, hogy egyfelől nem vonta vissza a cég változásbejegyzés iránti kérelmét - erre új üzletvezető beltagként joga lett volna -, másfelől, amennyiben orosz nyelven nem kapott tájékoztatást, az általa nem értett magyar nyelven elkészített okiratokat miért írta alá fenntartás nélkül. Hivatkoztak arra is, hogy 320 000 forintot adtak a felperesnek azért, hogy a társaság adótartozását rendezze.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a K. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaság létesítő okiratának 2004. május 5-én kelt módosítása érvénytelen. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a meghallgatott tanúk egyike sem tekinthető érdektelennek, így döntését elsősorban a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokra alapította. A bejegyező végzés alapjául szolgáló okiratokból nem tűnik ki, hogy azok tartalmát a tanúk egyike, vagy hitelesítő személy (ellenjegyző ügyvéd) a felperesnek, mint kiállítónak megmagyarázta volna. Az alperesek elismerték, hogy a felperes nem ért olyan szinten magyarul, hogy az okiratokat megértse. A Pp. 196. § (1) bekezdése e) pontja és (3) bekezdése, valamint az 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 9. § (2) bekezdés és 10. § (3) bekezdése alapján megállapította, hogy a társaság 2004. május 5-én kelt szerződésmódosítása érvénytelen, mivel jogszabályba ütközik; az okiratok nem felelnek meg a Gt. 10. § (3) bekezdésében írt rendelkezéseknek; ellenjegyzésük érvénytelen, nem felel meg a Pp. 196. § (1) bekezdés e) pontjában és (3) bekezdésében írt alaki érvényességi feltételnek; az okirat kiállítója nem érti a magyar nyelvet, az ellenjegyzett okirat csak akkor váltaná ki a Pp.-ben írt joghatást, ha az okiratból kitűnik, hogy annak tartalmát a tanúk egyike, vagy hitelesítő személy (ellenjegyző ügyvéd) a felperesnek, mint kiállítónak megmagyarázta. Megalapozottnak találta továbbá a felperes Ptk. 210. § (1) bekezdésére alapított hivatkozását, miszerint tévedésben volt a szerződés megkötésekor azon lényeges körülmény tekintetében, hogy a társaságnak tartozása van és ezért felelősség terheli. Ezen tévedését az alperesek felismerhették, továbbá a felperes 2004. május 20-án kelt, alpereseknek címzett levelével a szerződési nyilatkozatát határidőben megtámadta.
Az ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérték. Álláspontjuk szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helytelenül állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy felperes a támadott okiratokat, azok tartalmának ismerete nélkül írta alá. Hivatkoztak arra, hogy dr. Sz. P. és K. Kinga, valamint B. A. tanúk vallomása szerint a felperes szerződéses akarata arra irányult, hogy a perbeli társaság tagjává váljon, mivel a magyarországi tartózkodáshoz és munkavállaláshoz szüksége volt beltagként történő belépésére. A tanúk az okirat tartalmát ismertették és a felperes ezt követően írta alá azokat. Sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság egyrészt a fenti tanúvallomásokat - a tanúk érdekeltségére hivatkozással - figyelmen kívül hagyta, másfelől elmulasztotta a tanúk szembesítését a kézbesítési megbízott, Y. A. tanúval. Ugyancsak tévesen hagyta figyelmen kívül az elsőfokú bíróság a 320 000 forintos összeg átadásának körülményeire tett tanúvallomásokat. Továbbra is állították, hogy a felperes az I. rendű alperessel kötött megegyezés alapján vállalta a köztartozás felének saját részéről történő rendezését, míg a köztartozás másik felének kifizetését az I. rendű alperes vállalta és ennek céljából került sor a fenti összeg átadásra. Az elsőfokú bíróság a nélkül állapította meg a tanúk érdekeltségét, hogy figyelembe vette volna; a hamis tanúzás büntetőjogi fenyegetettsége ismeretében nyilatkoztak az általuk ismert tényekre. Vallomásuk érdekeltség címén történő megkérdőjelezése - burkoltan - a tanúk igazmondási kötelezettségének megszegését feltételezi. Ezen túlmenően helytelenül hivatkozott az elsőfokú bíróság a Pp. 196. § (1) bekezdés e) pontjában és (3) bekezdésében foglaltak alapján az alaki érvényességi feltételek hiányára. E körben utalt a BH 1992/241 számú eseti döntésre, mely szerint a jogügyletnek nem érvényességi kelléke, hogy az okiratból kitűnjék; az okirat aláírója ismerte annak tartalmát, utóbbinak ugyanis csak az okirat bizonyító ereje szempontjából van jelentősége. Ez analógiaként alkalmazható az okirat nyelvét nem értő okirat kiállítójára is. Az okiratot ellenjegyző ügyvéd és tervezetét elkészítő tanú egybehangzóan nyilatkoztak arra, hogy az okiratok szövege aláírás előtt a felperes részére mind a magyarul jól értő és beszélő kézbesítési meghatalmazottja útján, mind a jelen lévő magyarul és oroszul beszélő szerződő felek részéről teljes terjedelmében felolvasásra és ismertetésre került, ezt követően írta alá a felperes az okiratokat. Ezen túlmenően életszerűtlen az a felperesi magatartás, hogy a perindítás helyett nem vonta vissza a cég változásbejegyzés iránti kérelmét, amennyiben még a bejegyző végzés jogerőre emelkedése előtt megtévesztését észlelte; életszerűtlen az a magatartás is, hogy általa nem értett nyelven kiállított okiratokat - a tartalmukról történő meggyőződés nélkül - aláírt volna fenntartás nélkül.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte, hivatkozva arra, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan, a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokra alapította döntését, helyesen megállapítva, hogy a tanúbizonyítás ellentmondásos eredménye nem vehető figyelembe.
Az alperesek fellebbezése megalapozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállást nem tárta fel kellően, így a levont jogi következtetése helytállósága csak részben volt érdemben vizsgálható.
Az elsőfokú bíróság ítéletében egyfelől a kereseti kérelemben megjelölt okiratok alaki hiányossága, másfelől a felperes akarathibája okán állapította meg a társasági szerződésmódosítás érvénytelenségét.
Az elsőfokú bíróság tévesen vont következtetést az okiratok alaki hiányosságára, az akarathibát pedig az eddig rendelkezésre álló bizonyítás - melyek keretében lefolytatott tanúbizonyítás megfelelő értékelésére sem került sor - kétségmentesen nem támasztja alá.
A társasági szerződés alakiságára vonatkozó követelményeket az 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 10. § (1), (2), (3) bekezdése akként szabályozza, hogy az okirat írásba foglalását, a tagok általi aláírását és közokiratkénti kiállítását, vagy ügyvéd, illetve az alapító jogtanácsosa általi ellenjegyzését írja elő.
A társasági szerződés módosítását szabályozó Gt. 20. § (1) bekezdése szerint, ha e törvény másként nem rendelkezik, a társasági szerződés módosításáról a gazdasági társaság legfőbb szerve határoz, a tagok aláírására nincs szükség. Figyelemmel azonban arra, hogy a Gt. 101. § (3) bekezdése szerint - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - a betéti társaságra a közkereseti társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, és a Gt. 89. § (6) bekezdése közkereseti társaság esetén a társasági szerződés módosításának valamennyi tag általi aláírását rendeli, megállapítható, hogy a betéti társaság társasági szerződése módosításának a létesítő okiratéval egyező alaki feltételeknek kell megfelelnie; azaz közokiratba, vagy ügyvéd, illetve jogtanácsos által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni, és azt valamennyi tagnak alá kell írnia.
A kereseti kérelemben megjelölt okiratok vizsgálata alapján kétségmentesen megállapítható, hogy valamennyi fenti törvényi feltétel teljesült; az okiratok írásba foglalása, valamennyi tag általi aláírása és ügyvédi ellenjegyzése megtörtént.
Az elsőfokú bíróság által felhívott Pp. 196. §-ában foglaltak alkalmazhatósága kapcsán rámutat a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a többször módosított 1952. évi III. tv. (Pp.) az 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) vonatkozásában egyfelől mögöttes jogszabálynak minősül, másfelől a mögöttes jellegtől függetlenül sem eredményezi a jogügylet érvénytelenségét a Pp. 196. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltétel teljesülésének a hiánya.
Ha ugyanis az okirat kiállítója nem érti azt a nyelvet, amelyen az okirat készült és az okirat nem tartalmazza, hogy annak tartalmát a tanúk egyike, vagy a hitelesítő személy a kiállítónak megmagyarázta, ez önmagában nem teszi az okiratot érvénytelenné, a jogügyletnek ugyanis nem érvényességi kelléke, hogy a magyarázat megtörténte az okiratból kitűnjék. Utóbbinak az okirat bizonyító ereje és nem az alaki megfelelősége körében van jelentősége. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor tanúbizonyítást folytatott le arra vonatkozóan, hogy a magyar nyelvet nem vitásan nem értő felperes részére az általa aláírt okirat tartalma megmagyarázásra került-e, ezen bizonyítás sikere azonban az okirat bizonyító erejére hat ki; az okirat a bizonyítás sikerétől függően alkalmas önmagában annak bizonyítására, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, elfogadta, illetve magára nézve kötelezőnek ismerte el.
A fent kifejtettekből következően az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a társasági szerződésmódosítás alaki okbóli érvénytelenségét.
A felperes a kereseti kérelmében arra hivatkozott, hogy az alperesek a szerződéskötéskor megtévesztették, mivel nem tájékoztatták a társaságot terhelő köztartozásról, továbbá arról, hogy az okiratok aláírásával ezen tartozásért a felperes felelősséget vállal. Állította, hogy szerződéskötési akarata a tartozásért történő felelősségvállalásra nem terjedt ki, ezért került sor részéről szerződéses nyilatkozat Ptk. 210. § (1), (4) bekezdése alapjáni megtámadására.
A Gt. 9. § (2) bekezdése szerint a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak e törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni.
A jogharmonizációs (2003. évi XLIX.) törvénnyel módosított 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 2004. január 1-jétől hatályos 48. §-ának rendelkezései értelmében 2004. január 1-je után indult ügyekben a létesítő okirat módosításának érvénytelenségére bármely - a Ptk.-ban írt - érvénytelenségi (akár megtámadási) okból is lehet hivatkozni.
A Ptk. 210. § (1) bekezdése szerint, aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta, vagy felismerhette.
A (4) bekezdés szerint, akit a másik fél megtévesztéssel, vagy jogellenes fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére, a szerződési nyilatkozatot megtámadhatja.
A Ptk. 236. § (1) bekezdése értelmében a megtámadást egy éven belül, írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul a bíróság előtt érvényesíteni.
A (2) bekezdés a) pontja szerint a megtámadási határidő megkezdődik a tévedés, megtévesztés felismerésekor.
A per adatai szerint a felperes a 2004. május 5-ei szerződési nyilatkozatát 2004. május 20-án kelt levelében támadta meg a Ptk. 210. § (1), (4) bekezdéseiben foglaltakra hivatkozással, majd a közlés eredménytelensége folytán kereseti kérelmet terjesztett elő az elsőfokú bíróságon és 2004. november 22-én kelt keresetpontosításában kérte a társasági szerződésmódosítás érvénytelenségének megállapítását tévedése, megtévesztése okán.
Tekintettel arra, hogy a szerződési nyilatkozat megtámadására és a bíróság előtti igényérvényesítésre a fenti törvényi határidőn belül került sor, helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a társasági szerződésmódosítás tévedésre, megtévesztésre alapított érvénytelenségét érdemben vizsgálta.
A Pp. 164. § (1) bekezdésében foglaltakból következően a felperest terheli tévedésére, megtévesztésére vonatkozó előadása bizonyítása, mely tényállítást önmagában az a körülmény nem igazolja, hogy a szerződési nyilatkozatát tartalmazó okiratokon nem szerepel az, hogy tartalma részére megmagyarázásra került, ezen hiányosságból kétségmentesen nem következik, hogy a szerződéskötéskor az alperesek a felperest tévedésbe ejtették, illetőleg megtévesztették.
Az elsőfokú bíróság széles körű tanúbizonyítást folytatott le a szerződéskötés körülményeire, arra, hogy a felperes számára az alperesek részéről a szerződéskötést megelőzően milyen tájékoztatás hangzott el, azonban egyfelől elmulasztotta a tanúvallomásokban fellelhető ellentmondások feloldását, másfelől - tévesen - a tanúk érdekeltségéből szavahihetőségük hiányára vont következtetést, mellőzve a tanúbizonyítás eredményének figyelembevételét döntése meghozatalakor.
Tekintettel arra, hogy a fentiek szerint kiegészítésre szoruló bizonyítási eljárás terjedelme meghaladja a jogorvoslati eljárás kereteit, és a bizonyítás eredményének Pp. 206. § (2) bekezdése szerinti értékelése az elsőfokú bíróságra tartozik, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a szükséges bizonyítás lefolytatásával fel kell tárnia a szerződéskötés körülményeit, azt, hogy a peres felek szerződéskötéskori akarata mire terjedt ki, és ennek eredménye alapján kell következtetést vonnia arra, hogy a felperes részéről megalapozottan került-e sor szerződési nyilatkozata megtámadására.
A szerződő felek szerződéskötéskori akarata vizsgálata körében elengedhetetlenül szükséges valamennyi peres fél Pp. 8. § (1) bekezdésére történő figyelmeztetés melletti személyes meghallgatása, melyre az elsőfokú eljárás során kizárólag a felperes vonatkozásában került sor. Ezért az elsőfokú bíróságnak el kell rendelnie az alperesek személyes meghallgatását, mely felvetheti a felperes ismételt személyes meghallgatásának szükségességét is.
A peres felek személyes meghallgatását követően kerülhet sor a felek által előadott tények alátámasztásához szükséges tanúbizonyítás lefolytatására, a Pp. 173. § (1), (2), (3) bekezdéseiben foglaltak betartásával. A tanúbizonyítási eljárás során célszerű a szerződéskötésnél eljárt, illetőleg jelen lévő valamennyi tanú egyidejű meghallgatása a peres felek jelenlétében, ez ugyanis lehetővé teszi az elsőfokú bíróság számára, hogy ellentétes tanúvallomás, illetőleg előadás esetén az ellentét tisztázását szembesítéssel megkísérelje a Pp. 173. § (4) bekezdésében foglaltak szerint.
A peres felek indítványozhatják további, nem csak a szerződéskötésnél eljárt és jelen volt tanúk, hanem a szerződési akaratukról közvetlen, vagy közvetett tudomással bíró személyek meghallgatását is, ilyennek minősül például P. O., akinek a neve több felperesi beadványban előfordult anélkül, hogy meghallgatására a felperes konkrét indítványt tett volna.
A fenti bizonyítás lefolytatását követően az elsőfokú bíróságnak a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. § (2) bekezdésében foglaltak szerint kell értékelnie. Rámutat a másodfokú bíróság, hogy az egyes tanúvallomások értékelésénél az elsőfokú bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül az adott tanú peres felekkel fennálló viszonyát, esetleges érdekeltségét, ez azonban önmagában nem zárja ki a tanú szavahihetőségét, illetve nem jelenti azt, hogy a tanútól elfogulatlan tanúvallomás nem volt várható.
A fentiekben részletezett bizonyítás lefolytatásával és annak Pp. 206. § (2) bekezdése szerinti értékelésével lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a kereseti követelés megalapozottságára helytálló következtetést vonjon.
(Fővárosi Ítélőtábla 10. Gf. 40.396/2005/3.)