adozona.hu
BH+ 2008.2.87
BH+ 2008.2.87
A Cstv. 63/A. § (3) bekezdésében megkívánt felszámolói tájékoztatásnak csak az felel meg, amelyet a felszámoló az adós vagyonának megállapítása iránt tőle megkövetelt intézkedések befejezése után akkor küld meg a hitelezőknek, amikor már ténylegesen megállapíthatja, hogy az adós vagyona a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 31. § (1) bek., 33. §, 46. § (1) és (2) bek., 63/A. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított tényállás szerint az adós gazdálkodó szervezet felszámolását a bíróság a 2003. november 12-én előterjesztett kérelemre 2004. február 3-án jogerőre emelkedett végzésével rendelte el. A felszámolási eljárásra ezért a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló többször módosított 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) rendelkezései az irányadók.
A felszámoló 2005. június 8-án benyújtott kérelmében az eljárás egyszerűsített módo...
BH+ 2008.2.87 A Cstv. 63/A. § (3) bekezdésében megkívánt felszámolói tájékoztatásnak csak az felel meg, amelyet a felszámoló az adós vagyonának megállapítása iránt tőle megkövetelt intézkedések befejezése után akkor küld meg a hitelezőknek, amikor már ténylegesen megállapíthatja, hogy az adós vagyona a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 31. § (1) bek., 33. §, 46. § (1) és (2) bek., 63/A. § (3) bek.].
A jogerős végzésben megállapított tényállás szerint az adós gazdálkodó szervezet felszámolását a bíróság a 2003. november 12-én előterjesztett kérelemre 2004. február 3-án jogerőre emelkedett végzésével rendelte el. A felszámolási eljárásra ezért a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló többször módosított 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) rendelkezései az irányadók.A felszámoló 2005. június 8-án benyújtott kérelmében az eljárás egyszerűsített módon történő befejezését és az adós megszüntetését kérte arra hivatkozással, hogy az adós vagyona a felszámolási költségekre sem nyújt fedezetet. Az elsőfokú bíróság a 2005. június 9-én meghozott végzésével elrendelte az eljárás egyszerűsített módon történő befejezését és az adós jogutód nélküli megszüntetését. Megállapította, hogy az adós rendelkezésre álló vagyona 95 000 Ft "általános forgalmi adó-visszaigénylés az adóhatósággal szemben", amely követelést a felszámolói díj részbeni fedezetéül a felszámoló részére adott át. A végzés ellen az APEH Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatósága hitelező részéről benyújtott fellebbezés folytán eljárt ítélőtábla a 2006. január 5-én meghozott végzésében a sérelmezett végzés fellebbezéssel támadott részét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A végzés indokolásában a másodfokú bíróság megállapította, hogy mindaddig, amíg az adós gazdálkodó szervezet, illetve a nevében eljáró felszámoló nem rendelkezik a visszaigényelt áfa összegét és jogosságát megállapító adóhatósági határozattal, addig megalapozatlan a visszaigényelt áfa összeget az adós gazdálkodó szervezet vagyonaként feltüntető felszámolási záródokumentáció, valamint az azt jóváhagyó elsőfokú bírósági végzés. Megállapította azt is, hogy a záróanyag előkészítése során a felszámoló nem tartotta be a Cstv. 63/A. § (3) bekezdésében előírt szabályokat, az elsőfokú bíróság pedig azzal, hogy az előkészítés hiányosságait nem észlelte, olyan lényeges eljárási szabálysértést követett el, amely szükségessé tette az első fokú végzés hatályon kívül helyezését.
A másodfokú bíróság az új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy az elsőfokú bíróságnak fel kell hívnia a felszámolót olyan megalapozott záróanyag előterjesztésére, amelyben az adós vagyonaként "jogerős adóhatósági határozat által megállapított áfa követelést tüntet fel". Másrészt az így előkészített záróanyagot a felszámoló a Cstv. 63/A. § (3) bekezdése alapján küldje meg az adós valamennyi hitelezőjének, tájékoztatva őket arról, hogy milyen indokok alapján kíván egyszerűsített felszámolás iránti kérelmet benyújtani, megfelelő határidőt biztosítva számukra ahhoz, hogy amennyiben tudomásuk van az adós bárhol fellelhető vagyonáról, vagy segítséget tudnak nyújtani az eljárás rendes szabályok szerinti lebonyolításához, úgy azt hozzá jelentsék be. A hatályon kívül helyező végzésben foglaltak szerint az így előkészített záróanyagot a felszámolónak az általa biztosított határidő leteltét követően kellett ismét benyújtania az elsőfokú bírósághoz.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a másodfokú hatályon kívül helyező végzést kézbesítette a feleknek, és felhívta a felszámolót, hogy az eljárás egyszerűsített módon történő befejezését a hatályon kívül helyező végzésben előírtaknak megfelelően készítse elő, majd a záróanyagot ismételten terjessze elő a bíróságon.
A felszámoló 2006. február 28-án ismételten benyújtotta az elsőfokú bírósághoz az eljárás egyszerűsített befejezése iránti kérelmét, amelyben - egyebek mellett - előadta, hogy a Cstv.-nek a jelen eljárásban alkalmazandó rendelkezései nem tartalmazzák a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésében előírt egyik feltételt sem, ezért a záróanyagot a korábbival egyezően terjeszti elő. Erre tekintettel a felszámoló a Cstv. 63/A. § (3) bekezdése szerinti írásbeli előkészítés megtörténtének igazolására ugyanazokat a leveleket csatolta, amelyeket már a korábbi kérelme benyújtásakor a bíróság rendelkezésére bocsátott, és az adós vagyonaként tüntette fel továbbra is az ÁFA visszaigénylésből származó 95 000 Ft összegben megjelölt követelést, anélkül, hogy azzal összefüggésben adóhatósági határozatot is csatolt volna.
Az elsőfokú bíróság a 2006. március 1-jén meghozott 4. sorszámú végzésében a felszámolónak az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelmét elutasította. Megállapította, hogy a felszámoló a megismételt eljárás során a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésében foglaltakat felhívás ellenére nem teljesítette, és az újabb kérelmében előadottak szerint, eltérő jogi álláspontja miatt, azoknak nem is kíván eleget tenni. Hivatkozott arra, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság jogi iránymutatásához kötve van. Ezért, miután a felszámoló a hatályon kívül helyező végzésben számára előírt feladatokat nem teljesítette, az elsőfokú bíróságnak a felszámoló ismételt kérelmét el kellett utasítania. Egyidejűleg felhívta a felszámolót, hogy a végzés jogerőre emelkedését követően 30 napon belül terjessze elő a bíróságon a megfelelően elkészített újabb zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot.
A végzés ellen az adós nevében a felszámoló nyújtott be fellebbezést, melyben azt kérte, hogy a másodfokú bíróság a sérelmezett határozatot változtassa meg, "fogadja el az adós társaság felszámolási eljárás egyszerűsített módon való lefolytatása és a befejezetté nyilvánítása iránti kérelmét". Fellebbezése indokaként korábbi jogi álláspontját ismételte meg.
Az APEH Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatósága hitelező a fellebbezésre tett észrevételében - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2. sorszámú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 252. § (4) bekezdésére utalással helyesnek fogadta el az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságot kötötték a másodfokú bíróság megállapítása és állásfoglalásai, amelyektől csak akkor térhetett volna el, ha megváltoztak volna az alapul szolgáló tények, körülmények. A hatályon kívül helyező végzés nem csupán az elsőfokú bíróságra vonatkozott, hanem az eljárás más résztvevőire is kiterjedt. Ezért ugyanabban az eljárásban, változatlan tényállás mellett, a felek nem tehették vitássá a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésében kifejtett jogi álláspontot, illetőleg az adott iránymutatás helyességét, az előírt feladatok szükségességét. Megállapította, hogy a jelen esetben a felszámoló az alapul vett tényállás változását nem igazolta, arra nem is hivatkozott. Ennek hiányában pedig az elsőfokú bíróság mellett az adós felszámolója is kötve volt a hatályon kívül helyező végzésbeli feladat meghatározásához, annak szükségességét nem vonhatta kétségbe, teljesítését pedig - jogkövetkezmény nélkül - nem tagadhatta meg. A rendelkezésre álló adatokból megállapította, hogy a felszámoló a hatályon kívül helyező végzésben előírtakat, az elsőfokú bíróság erre irányuló felhívása ellenére, nem teljesítette. Erre tekintettel azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a felszámoló ismételten előterjesztett kérelmét jogszerűen utasította el, amely mellett helyes volt az elsőfokú bíróságnak az az intézkedése is, hogy felhívta a felszámolót a hatályon kívül helyező végzésben előírtaknak megfelelő tartalmú, újabb záróanyag 30 napon belül történő előterjesztésére. A másodfokú bíróság az utóbbi felhívást azzal a figyelmeztetéssel egészítette ki, hogy a bíróság a felszámolót további mulasztása esetén a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 8. § (4) bekezdése alapján pénzbírsággal sújthatja. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. § és a 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A jogerős végzés ellen az adós felszámolója nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását és a 2005. május 31-i fordulónappal benyújtott felszámolási zárójelentés és zárómérleg jóváhagyását, továbbá a hitelező kötelezését kérte az eljárás költségeinek megfizetésére. Felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés jogszabálysértését tartalmilag a Cstv. 63/A. § (1), (2) és (3) bekezdéseiben, valamint a Cstv. 52. § (1) bekezdésében foglaltak téves értelmezésében és alkalmazásában jelölte meg.
Álláspontja szerint a Cstv. 63/A. § (1) bekezdéséből következően a törvényhelyben megkívánt két feltétel valamelyikének fennállásával a felszámolás egyszerűsített lezárására vonatkozó írásbeli előkészítést az illetékes bírósághoz kell beterjeszteni. A 2005. május 31-i dátummal benyújtott felszámolói zárójelentés tartalmában a Cstv. 63/A. § (2) bekezdésének is megfelel, az abban foglalt tartalmi kellékeket tartalmazza, illetve a (3) bekezdésében foglalt előírásoknak megfelelően a hitelezőket a felszámoló tájékoztatta arról, hogy egyszerűsített felszámolási eljárás iránti kérelmet kíván a bírósághoz benyújtani és e §-ban előírt felhívási kötelezettségének is eleget tett. Erre tekintettel érthetetlennek és jogszabályellenesnek tartja, hogy a másodfokú bíróság nem fogadta el a zárójelentésben foglaltakat a Cstv. 63/A. § (3) bekezdése alapján. A Cstv. a felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő lezárására további feltételeket nem tartalmaz, így nem tartalmazza azt sem, hogy a záróanyagot a bíróságra való beterjesztés előtt a hitelezőknek meg kellene küldeni.
Hivatkozott arra, hogy a Cstv. 52. § (1) bekezdése szerint a záró adóbevallást - melynek része a 0571 záróbevallás és a 0565 záró áfa bevallás - a felszámolási zárómérleggel és a bevételek-költségek alakulásáról szóló kimutatással, zárójelentéssel és vagyonfelosztási javaslattal együtt kell a felszámolónak megküldenie a bíróság és az adóhatóság részére. Mindezeknek egyazon időpontra vonatkozóan kell elkészülniük. A Cstv. 36. § (2) bekezdés szerint pedig a felszámolás kezdő időpontját megelőzően létrejött pozíció lezáró nettósításra irányuló megállapodás esetén a hitelezőnek a nettó követelést kell a felszámolónak bejelentenie. A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében szereplő EBH 2004. 1049. számú határozata alapján a hitelezői igény bejelentésére engedett törvényi határidőket az adóhatóság is köteles betartani. Amennyiben tehát a hitelezőnek beszámítási nettósítási megállapodásra irányuló szándéka van, a nettó követelést kell a felszámolónak bejelentenie. A felszámolási eljárásban az APEH bejelentése sem tartalmazta a kifogásolt 95 000 Ft összegű áfaköveteléssel csökkentett nettó hitelezői igényt. Álláspontja szerint az áfa visszaigénylés része a felszámolási vagyonnak, és az az elsőként kielégítendő felszámolói díj fedezetéül szolgál.
Az APEH Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte. Előadta, hogy a 2005. május 31-i fordulónappal készített írásbeli előkészítő iratban kérte a felszámoló a felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezését, melyet a bírósághoz 2005. június 8-án nyújtott be. Ugyanezen időpontban a 0571. számú záróbevallással egyidejűleg a 0565 számú záró áfa bevallását is benyújtotta, melyben 95 000 Ft visszaigényelhető adót vallott be, ennek kiutalását azonban nem kérte.
Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 89. § (1) bekezdésének a) pontja alapján kötelező ellenőrzést az adósnál lefolytatta. A záróellenőrzés megállapításait a 2005. október 21-én jogerőre emelkedett adóhatósági határozat tartalmazza. Ennek alapján az adós gazdálkodó szervezet záróbevallásában visszaigényelhetőként bevallott áfa a jogszabálynak megfelel. Tekintettel arra, hogy az adóhatósági ellenőrzés jogerősen 2005. október 21-én zárult le, azt megelőzően bizonytalan volt, hogy a visszaigényelt áfa összeg teljes egészében, vagy csak részben, illetve egyáltalán megilleti-e az adóst. Ebből következően a 2005. május 31-i fordulónappal készített és a bíróságra 2005. június 8-án beterjesztett írásbeli előkészítő irat megalapozatlan volt, mert fennállásában bizonytalan követelést vett számba a gazdálkodó szervezet felosztható vagyonaként.
Előadta, hogy a záró ellenőrzést követően a saját hitelezői követelését a Cstv. 36. § (1) bekezdésében foglalt követelmények teljesülése mellett beszámította az adós ÁFA követelésébe. Álláspontja szerint a felszámolónak az APEH hitelező beszámítási nyilatkozata elutasítását alátámasztó indokai téves értelmezésen alapulnak, mert egyrészt a beszámításra irányuló szándéknak a felszámoló felé való bejelentését a Cstv. nem írja elő, másrészt a beszámítás a felszámolási eljárás egész tartama alatt előterjeszthető akkor, amikor arra a hitelező részéről igény merül fel (BH 2001. 189.) A beszámítás a törvény erejénél fogva a tartozást megszünteti, érvényesítéséhez a másik fél beleegyezése nem szükséges. A Cstv. 36. § (2) bekezdésére való hivatkozás értelmezhetetlen, mert az adóhatóság és az adós között a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem történt pénzügyi ügyletből eredő pozíció lezáró nettósításra irányuló tranzakció. Azért sem jöhetett volna létre ilyen megállapodás, mert az adóhatóság tevékenysége nem tartozik a tőkepiaci törvény hatálya alá.
A Pp. 270. § (2) bekezdése szerint a jogerős ítélet, vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen jogszabálysértésre hivatkozással terjeszthető elő felülvizsgálati kérelem a Legfelsőbb Bírósághoz.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a jogerős végzés nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.
A felülvizsgálati kérelem kapcsán a Legfelsőbb Bíróságnak elsősorban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felszámolási eljárásnak a Cstv. 63/A. §-a szerinti egyszerűsített módon történő befejezése esetén a felszámolót terheli-e az írásbeli előkészítő anyagnak a hitelezők részére történő megküldése az egyszerűsített módon történő befejezésre vonatkozó felszámolási kérelemnek a bírósághoz történő beterjesztése előtt.
Az eljárásra alkalmazandó Cstv. 63/A. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartás, illetve a könyvvezetés hiányai miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, a bíróság a felszámoló kérelmére és írásbeli előkészítése alapján - a kérelem beérkezését követő 15 napon belül - végzésben elrendeli az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztását az 57. § (1) bekezdése alapján, valamint az adós megszüntetését. A (2) bekezdés szerint az írásbeli előkészítésnek tartalmaznia kell a hitelezői igények összesítését, a felszámoló költségkimutatását, valamint a behajthatatlan követelések, pénz- és vagyonmaradvány felosztására vonatkozó javaslatot. A (3) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy az írásbeli előkészítés során a felszámolónak a hitelezői igényt bejelentett hitelezőket (választmány) tájékoztatnia kell arról, hogy egyszerűsített felszámolás iránti kérelmet kíván a bírósághoz benyújtani. Fel kell hívnia a hitelezőket, hogy ha tudomásuk van az adós bárhol fellelhető vagyonáról, illetve segítséget tudnak nyújtani az eljárás rendes szabályok szerinti lebonyolításához, úgy azt megfelelő határidőn belül jelentsék be a felszámolónak.
Az kétségtelen, hogy a felhívott jogszabályhelyek kifejezett rendelkezést nem tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy a felszámolónak az írásbeli előkészítés anyagát - a bírósághoz való beterjesztés előtt - a hitelezők részére kézbesítenie kell. A hitelezők az írásbeli előkészítés során küldött tájékoztatásból szerezhetnek tudomást arra vonatkozóan, hogy a felszámoló milyen okból - a könyvvezetés hiánya miatt, vagy megfelelő vagyon hiányában - kívánja az eljárás egyszerűsített módon való befejezését kérelmezni, és vagyonhiányra alapított kérelem esetén a felszámoló addig az adósnak milyen vagyontárgyait tudta fellelni. A hitelezők csak az ezt tartalmazó tájékoztatáshoz képest tudják az írásbeli előkészítés során bejelenteni azt, hogy milyen, a felszámoló által eddig fel nem lelt vagyonról van tudomásuk. A hitelezőknek a Cstv. 63/A. § (3) bekezdésében megkövetelt tájékoztatása és felhívása tehát csak akkor állapítható meg, ha a tájékoztatás az előbb részletezett követelményeknek megfelel. A hitelezői igényt bejelentett hitelezők csak ennek ismeretében képesek megfelelő határidőn belül bejelentéseiket megtenni, illetve a Cstv. 51. §-ában biztosított kifogás jogával is csak ily módon tudnak élni. A felszámoló ilyen eljárása mellett tud érvényesülni a Cstv. 63/A. § (1) bekezdésében megkívánt az a feltétel, hogy a felszámoló kérelme és írásbeli előkészítése alapján a bíróság a kérelem beérkezését követő 15 napon belül határozzon az adós megszüntetéséről.
Az eljárás irataiból megállapítható, hogy a felszámolás közzétételének napja 2004. március 11-e volt. A felszámoló közvetlenül a 40 napos igénybejelentésre megállapított határidő lejártát követően 2004. április 22-én, a hitelezői igények visszaigazolásával egyidejűleg tájékoztatta írásban a hitelezőket arról, hogy a társaság vagyonának felkutatása és megállapítása folyamatban van és kérte őket, hogy amennyiben tudomásuk van az adós bárhol fellelhető vagyonáról vagy bármiféle olyan tény, adat, körülmény ismeretében vannak, amely az eljárás sikerét, esetleg a rendes szabályok szerinti lefolytatását tenné lehetővé, azt 15 napon belül jelentsék be a felszámolónak. Jelezte, hogy amennyiben a vagyon felkutatása nem lesz sikeres, úgy az eljárás egyszerűsített formában történő befejezését fogja kezdeményezni a bíróságnál.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a felszámolónak ez a tájékoztatása nem felelt meg a Cstv. 63/A. § (3) bekezdésében megkívánt feltételeknek, mert a tájékoztatásból kitűnik, hogy keltének időpontjában a felszámoló még maga sem rendelkezett arra vonatkozó ismeretekkel, hogy az adós társaságnak van-e vagyona, illetve milyen értékű vagyona van, mert annak megállapítása még folyamatban volt. Ehhez képest a hitelezők sem tudtak megfelelően nyilatkozni arra vonatkozóan, hogy ismereteik szerint van-e még ezt meghaladóan az adósnak bárhol fellelhető vagyona. A társaság vagyonának felkutatása, megállapítása iránti további felszámolói intézkedések eredményétől függ, hogy az egyszerűsített felszámolás iránti kérelem benyújtásának feltételei be fognak-e következni vagy sem. A Cstv. 63/A. § (3) bekezdésében megkívánt tájékoztatásnak pedig csak az a felszámolói tájékoztatás felel meg, amelyet a felszámoló az adós vagyonának megállapítása iránt tőle megkövetelt intézkedések befejezése után [Cstv. 31. § (1) bekezdés, 33. §, 46. § (1)-(2) bek.], tehát akkor küld meg a hitelezőknek, amikor ténylegesen megállapítja a rendelkezésre álló adatok alapján, hogy az adós vagyona a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő.
A kifejtettekre tekintettel, a jelen eljárás adatai, a hitelezőknek küldött tájékoztatás tartalma alapján az ítélőtábla a jogerős végzésében helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felszámoló nem tartotta be a Cstv. 63/A. § (3) bekezdésében előírt szabályokat, és helytállóan követelte meg, hogy a felszámoló az adós valamennyi hitelezőjének olyan tartalmú tájékoztatást küldjön, melyben konkrétan megjelöli, milyen indokok alapján kíván egyszerűsített felszámolás iránti kérelmet benyújtani. Az írásbeli előkészítés megismétlésének szükségessége miatt kötelezte a felszámolót arra, hogy egyidejűleg küldje meg a hitelezőknek a hatályon kívül helyező végzésben foglaltaknak megfelelően elkészített záróanyagot.
Az új záróanyag elkészítését a felszámoló eljárási szabálysértésén túl már az is indokolttá teszi, hogy a felszámoló a korábbi hatályon kívül helyező végzésben foglalt annak a felhívásnak sem tett eleget, hogy az adós vagyonaként jogerős adóhatósági határozat által megállapított áfa követelést tüntessen fel. Időközben - az APEH Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága hitelező ellenkérelméből megállapíthatóan - az erre vonatkozó adóhatósági határozat megszületett, azonban a hitelező a visszaigényelhető áfa összegével szemben saját követelését beszámította.
A felszámoló által készítendő új záróanyagban ezért az adóhatósági határozat figyelembevételével kell feltüntetni az adós vagyonát és állást kell foglalni a tekintetben, hogy a hitelező beszámítása folytán a 95 000 Ft visszaigényelhető áfa része-e a felszámolási vagyonnak.
Minthogy e körben sem az első-, sem a másodfokú bíróság végzésében nem foglalt állást, a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján pedig felülvizsgálati eljárásban új tényre vagy új bizonyítékra hivatkozni nem lehet, ezt a kérdést a felszámoló által előterjesztett új kérelem és írásbeli előkészítés alapján az elsőfokú bíróságnak kell eldöntenie.
E körben a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az adós felszámolója által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Cstv. 36. § (2) bekezdése a jelen felszámolási eljárásban az APEH hitelezői igényére két okból sem alkalmazható.
Egyrészt azért nem, mert ezt a bekezdést a 2004. évi XXVII. tv. 51. §-a iktatta be a Cstv. rendelkezései közé azzal, hogy azt csak a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától (2004. május 1-jétől), az ezt követően megindított eljárások vonatkozásában kell alkalmazni. Miután a jelen felszámolási eljárás ezt megelőzően, 2003. november 12-én indult, a Cstv. 36. § (2) bekezdése a jelen eljárásban nem alkalmazható. A rendelkezés első mondatát korábban a Cstv. 28. § (3) bekezdése tartalmazta akként, hogy "ha a hitelező és az adós között a felszámolás kezdő időpontját megelőzően pozíciólezáró nettósításra irányuló megállapodás jött létre, akkor a hitelezőnek a nettó követelést kell a felszámolónak hitelezői igényként bejelentenie". Ezt a rendelkezést azonban a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) 439. § (2) bekezdése iktatta be a Cstv.-be 2002. január 1-jétől kezdődő hatállyal. A pozíciólezáró nettósítás fogalmát a Tpt. 5. § (1) bekezdés 87. pontja határozza meg, melyből egyértelműen megállapítható, hogy ez a rendelkezés csak a Tpt. hatálya alá tartozó pénzügyi ügyletekből eredő tartozásoknak és követeléseknek egyetlen nettó tartozássá vagy követeléssé történő átalakítására vonatkozik. Az adóhatóság hitelező igénye nem esik e rendelkezés hatálya alá.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.XI.30.220/2007.)