adozona.hu
ÍH 2005.33
ÍH 2005.33
KÜLFÖLDI VÁLLALKOZÁS MAGYARORSZÁGI FIÓKTELEPÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOZÁS - TÁRSASÁGI HATÁROZAT FELÜLVIZSGÁLATA IRÁNTI PER KIZÁRTSÁGA KÜLFÖLDI FIÓKTELEP ALPERES ELLEN
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A közhiteles cégnyilvántartás adatai szerint az I. rendű alperesi Kft.-t a cégbíróság 1996. június 19. napján jegyezte be a cégjegyzékbe, mint a müncheni székhelyű B. W. AG egyszemélyes társaságát. A B. W. AG Magyarországi Fióktelepe II. rendű alperes cégbejegyzésének kelte 1999. május 31. napja. Dr. N. I. felperes 1999. november 3. napjától a II. rendű alperes fióktelep vezetője, míg 2001. május 1. napjától az I. rendű alperes - J. S. ügyvezetővel együttes cégjegyzésre jogosult - ügyvezetője...
ÍH 2005.33 KÜLFÖLDI VÁLLALKOZÁS MAGYARORSZÁGI FIÓKTELEPÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOZÁS - TÁRSASÁGI HATÁROZAT FELÜLVIZSGÁLATA IRÁNTI PER KIZÁRTSÁGA KÜLFÖLDI FIÓKTELEP ALPERES ELLEN
Külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepére a Gt., mint anyagi jogszabály nem alkalmazható; a fióktelep képviselője által a Gt. 47. §-a alapján előterjesztett keresetet ítéletben, érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani [1997. évi CXXXII. tv. 6. § (2) bek.; Gt. 47. § (2) bek.].
A közhiteles cégnyilvántartás adatai szerint az I. rendű alperesi Kft.-t a cégbíróság 1996. június 19. napján jegyezte be a cégjegyzékbe, mint a müncheni székhelyű B. W. AG egyszemélyes társaságát. A B. W. AG Magyarországi Fióktelepe II. rendű alperes cégbejegyzésének kelte 1999. május 31. napja. Dr. N. I. felperes 1999. november 3. napjától a II. rendű alperes fióktelep vezetője, míg 2001. május 1. napjától az I. rendű alperes - J. S. ügyvezetővel együttes cégjegyzésre jogosult - ügyvezetője.
A felperes módosított kereseti kérelmében az I. rendű alperes 1/2003. (07. 10.) számú, 4/2003. (07. 10.) számú, valamint a 7/2003. (07. 10.) számú határozatainak hatályon kívül helyezését kérte azok törvénysértő voltára hivatkozással. Az 1. sorszámú határozatában az I. rendű alperes a határozat dátumának hatályával visszahívta a három évre kinevezett dr. N. I. ügyvezetőt, és munkaviszonyát megszüntette. A 4. sorszámú határozatban döntött arról, hogy a társaságot J. S. és F. L. ügyvezetők együttesen képviselik, míg a 7. sorszámú határozatában az alapító elfogadta a fenti módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt alapító okiratot.
A II. rendű alperes vonatkozásában az 1/2003. (07. 10.) számú, 2/2003. (07. 10.) számú és 3/2003. (07. 10.) számú határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Az 1. sorszámú határozattal az alapító visszahívta dr. N. I. fióktelep-vezetőt a határozat dátumának hatályával; a 2. sorszámú határozattal ugyanezen hatállyal három évre a fióktelep új vezetőjévé F. L.-t nevezte ki önálló képviseleti joggal, míg a 3. sorszámú határozattal az alapító elfogadta a fióktelep fenti módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt alapító okiratát.
A keresetben foglaltak szerint a hivatkozott határozatok visszamenőleges hatállyal hívták vissza a felperest a fióktelep képviselői, illetve a kft. ügyvezetői megbízatásából. Ezen határozatokat ugyanis részére 2003 októberében kézbesítették, ugyanakkor a határozatok dátumozása a magyar helyesírás szerint 2003. július 10-re utal. A magyar és német nyelvű szöveg dátumozása közötti eltérés esetén, álláspontja szerint a magyar szöveg az irányadó.
Vitatta továbbá azt is, hogy a határozat aláírói, R. S. és dr. A. B., annak meghozatalára jogosultak lettek volna, mert a B. W. AG alapító okiratában nem ők vannak megjelölve az alapító képviselőjeként. Ellentmondásosnak tartotta továbbá a fiókteleppel kapcsolatban hozott 1. sorszámú határozatot azért is, mivel abban csak mint fióktelep-vezetőt hívták vissza, de cégjegyzési jogától nem fosztották meg, illetve amiatt is, hogy megbízásakor képviselőnek jelölték meg és nem fióktelep-vezetőnek.
Az I. rendű alperes jogi képviselője a kereset elutasítását elsődlegesen arra hivatkozással kérte, hogy a felperesnek jelen perben nincs kereshetőségi joga, mert az alpereseknek nem tagja, és olyan kérdésben kíván "pereskedni", amely kérdésben a döntés kizárólag az alapító tagot, illetve a külföldi vállalkozást illeti meg, Hivatkozott még arra is, hogy a felperes három évre szóló ügyvezetői megbízatása az I. rendű alperesnél 2004. május 1-én akkor is lejárt volna, ha ezt megelőzően nem hívják vissza.
A kereset érdemét tekintve előadta, hogy a határozatokat egyértelműen 2003. október 7-én hozták meg, és írták alá, amit a határozatok aláírását hitelesítő közjegyzői okirattal bizonyítottak. A közjegyzői okirat egyértelműen tartalmazza az aláírás helyét és dátumát, ami München, 2003. október 7. A határozatokon szerepel továbbá a Müncheni Tartományi Bíróság 2003. október 8-i felülhitelesítése is.
A határozatok visszamenőleges visszahívást nem tartalmaznak. A közjegyző hivatalos dokumentumok alapján győződött meg arról, hogy az alapító nevében előtte megjelent személyek az aláírásra jogosultak.
Végül kifejtette, hogy álláspontja szerint a II. rendű alperes nem rendelkezik perbeli legitimációval, azaz nem perelhető önállóan, lévén, hogy valójában a külföldi vállalkozás szervezeti egysége.
A II. rendű alperes részére az elsőfokú bíróság által kirendelt ügygondnok a II. rendű alperessel szemben előterjesztett kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította.
Határozata indokolásában megállapította, hogy a vitatott társasági határozatok német és magyar nyelvű dátumozása között eltérés van, azonban a határozatokhoz csatolt közjegyzői okirat a határozatok aláírásának időpontját kétséget kizáróan 2003. október 7-ben határozta meg, és a 2003. november 7-én a cégbírósághoz benyújtott változásbejegyzési kérelmen is ezt az időpontot jelölte meg a társaság. Így a rendelkezésre álló valamennyi okirat és körülmény együttes értelmezésével azt állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a határozatok és a változás dátuma 2003. október 7. A magyar nyelvű szöveg dátumozása csupán pontatlan és ez nem ad alapot a határozat törvénysértő voltának a megállapítására.
Bizonyítottnak látta az elsőfokú bíróság azt is, hogy a perbeli társasági határozatokat az arra jogosult személyek hozták, mert a hiteles fordítással és apostill-jal ellátott közjegyzői okirat szerint a közjegyző a Müncheni Bíróság cégjegyzéke alapján igazolta, hogy a határozatot aláíró R. S., mint igazgatósági tag és dr. A. B., mint cégvezető a B. W. AG együttes képviseletére jogosultak.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nincs érdemi jelentősége annak sem, hogy a felperest a megbízatása keletkezésekor a II. rendű alperes esetén képviselőnek, a visszahívásakor pedig fióktelep-vezetőnek nevezték, és annak sem, hogy a visszahívásakor a cégjegyzési jogosultságának a megszüntetéséről nem határoztak, tekintettel arra, hogy a képviselet a cégjegyzési jogot magában foglalja.
Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy az 1997. évi CXXXII. törvény 2. § b) pontja, 3. §-a és 9. §-a szerinti rendelkezések alapján a II. rendű alperestől a passzív perbeli legitimáció nem vitatható el.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság mindkét alperes vonatkozásában a felperes keresetét, mint alaptalant, érdemben utasította el.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, a keresetnek helyt adó ítélet hozatalát, és az alperesek perköltségben való marasztalását kérte. Érdemben arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem megalapozott, a tényeket nem állapította meg helyesen, így téves következtetésekre jutott. Változatlanul fenntartotta az elsőfokú eljárás során kifejtett álláspontját azzal, hogy a határozatok dátumozása kétséget ébreszt. Miután a magyar nyelvű szöveg az irányadó, a visszahívás visszamenőleges hatályú, ami a társaság nevében megtett jognyilatkozatok érvénytelenségéhez vezet, ez pedig sérti a forgalom biztonságát és a cégnyilvántartás közhitelességének elvét is.
Az alperesek nevében eljáró jogi képviselő fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, és a felperesnek a másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. Előadta, hogy mindkét alperes tekintetében csatolták a per vitelére vonatkozó meghatalmazást, erre tekintettel kérte, hogy a másodfokú bíróság őt mindkét alperes jogi képviselőjének fogadja el. A cégbíróság a II. rendű alperes törvényes képviselőjének a bejegyzését - éppen erre a perre figyelemmel - felfüggesztette, majd jelen perben erre hivatkozással nem fogadja el a bíróság a B. W. AG fióktelep-vezetője által adott meghatalmazást.
A per érdemét tekintve előadta, hogy a felperes nem bizonyította azt az állítását, hogy a határozatokat aláíró személyek nem jogosultak az alperesek képviseletére. A határozatok keltével kapcsolatosan előadta, hogy a határozatok meghozatalának napját közokirati formában az alperesek bizonyították, de ettől függetlenül az elsőfokú ítélet meghozatala óta megszülettek azok a kijavító határozatok is, amelyek a korábbi határozatok magyar nyelvű dátumozásában történt elírást kijavították, melyeket az ellenkérelméhez csatolta. Ezen határozatokat a felperes is ismeri, hiszen a jelen perrel párhuzamosan zajló munkaügyi perben is benyújtották. Kifejtette továbbá, hogy a visszahívó határozatok hatályosulásához nincs szükség a felperes általi tudomásul vételre, sem pedig a vele való közlésre, azonban amennyiben erre mégis szükség lenne, úgy legfeljebb arról lehetne szó, hogy a határozatok a közléssel hatályosultak volna. Tehát visszamenőlegességről semmiképpen sem lehet beszélni. A felperest cégjegyzési jogától külön nem kellett megfosztani a fióktelep-vezetői minőségében, mert visszahívásával e tisztségéhez fűződő valamennyi joga és kötelezettsége általános jelleggel megszűnt.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az I. rendű alperes vonatkozásában helytálló jogi indokolással, a II. rendű alperes tekintetében azonban téves jogi okfejtés alapján utasította el - érdemben helyesen - a felperes keresetét az alábbiak szerint.
A II. rendű alperes a külföldi székhelyű B. W. AG magyarországi fióktelepe.
Létesítésére, működésére és megszűnésére a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény vonatkozik. E jogszabály 6. §-a kimondja, hogy a fióktelep cégbejegyzésére, cégnyilvántartására - ideértve a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörét is -, valamint a cégnyilvánosságra vonatkozó követelményekre a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvényben (a továbbiakban: cégnyilvántartási törvény) foglaltakat kell alkalmazni azzal, hogy a fióktelep létesítésének, a cégjegyzékbe bejegyzett jogoknak, tényeknek és adatoknak és ezek változásának, valamint törvényben előírt adatoknak a cégbírósági bejelentése a fióktelep cégjegyzésére jogosult személy, illetve személyek kötelezettsége.
A II. rendű alperes alapításakor hatályos 6. § (2) bekezdés szerint a fióktelep cégnevét kizárólag a fióktelepnél foglalkoztatott személyek jegyezhetik.
A jelenleg hatályos 6. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a fióktelep képviseletét - ideértve a cégjegyzést is - a fióktelepnél munkaviszonyban foglalkoztatott, illetve oda kirendelt, vagy tartós megbízási jogviszonyban álló belföldi lakóhellyel rendelkező személyek láthatják el.
A törvény a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvényre (Gt.), mint mögöttesen alkalmazandó jogszabályra nem utal.
A felperes a keresetét a II. rendű alperes vonatkozásában is a Gt. 47. §-ára alapította.
A Gt. 47. § (1) bekezdése a gazdasági társaság tagja és részvényese, a (2) bekezdés a társaság bármely vezető tisztségviselője, illetve felügyelő bizottságának bármely tagja részére biztosítja a társaság szervei által hozott határozatok bírósági felülvizsgálata iránti per kezdeményezésének a jogát.
A fenti jogszabályok egybevetéséből következik, hogy a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepére a Gt., mint anyagi jogszabály nem alkalmazható; a fióktelep képviselője, aki a fióktelep munkaviszonyban álló alkalmazottja, vezető tisztségviselőnek nem minősíthető. Ezért a II. rendű alperes perbeli határozatainak felülvizsgálata iránt a Gt. 47. §-a alapján előterjesztett keresetet az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontjára tekintettel bírálta el a határozata indokolásában foglaltak szerint, azt érdemi vizsgálat nélkül kellett volna ítéletében elutasítania.
Az I. rendű alperes vonatkozásában helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a Gt. 47. § (2) bekezdése alapján, mint a társaság vezető tisztségviselője a kereset benyújtásakor jogosult volt perindításra.
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel rámutat a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az I. rendű alperes egyszemélyes társaság, így a Gt. 172. § (1) bekezdése értelmében a taggyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben a társaság egyedüli tagja, jelen esetben alapítója dönt, amelyről a vezető tisztségviselőket írásban köteles értesíteni.
Az ügyvezető megbízatása a Gt. 30. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint a visszahívással megszűnik.
Az 1997. évi CXLV. törvény 30. § (2) bekezdése előírja, hogy a vezető tisztségviselőket érintő változás a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel, de a változás időpontjára visszamenőlegesen válik hatályossá.
Mindezek alapján az alapító képviselői a Gt. 150. § g) pontja szerint jogszerűen hívták vissza a társaság ügyvezetőjét, és jelöltek ki új vezető tisztségviselőt a határozat meghozatalának hatályával, amelynek időpontja - a rendelkezésre álló okiratok alapján - 2003. október 7. napja.
Így nincs jogi relevanciája annak, hogy a határozatot a felperes részére mikor kézbesítették.
Végül rögzíti a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a másodfokú eljárásban becsatolt, a jogi képviselő részére adott meghatalmazás érvényes, mert az I. rendű alperes hivatalból beszerzett cégmásolatából megállapíthatóan, J. S. jogosult volt azt egyedül aláírni, mint 2004. április 20-ától önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezető.
A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét - a II. rendű alperes vonatkozásában megváltoztatott indokolással - hagyta helyben a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján.
(Fővárosi Ítélőtábla 14. Gf. 40 235/2004/6.)