adozona.hu
ÍH 2004.100
ÍH 2004.100
VÉDJEGYBITORLÁS - CÉGNYILVÁNTARTÁSBÓL KI NEM TŰNŐ VÁLTOZÁS NEM VEHETŐ FIGYELEMBE
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes azzal, hogy 1995. január 1-jétől a csillárventillátorokat "L" illetve "A" megjelöléssel forgalmazza, bitorolja a felperes 134 918, illetve 136 647 lajstromszámú védjegyeit, ezért a védjegybitorlás abbahagyására kötelezte és eltiltotta a további jogsértéstől, egyúttal perköltségben marasztalta.
A védjegybitorlás törvényi tényállási elemeit vizsgálva megállapította, hogy a felperes a jogosultja a 134 918 és a 136 647 lajstromszámú ...
ÍH 2004.100 VÉDJEGYBITORLÁS - CÉGNYILVÁNTARTÁSBÓL KI NEM TŰNŐ VÁLTOZÁS NEM VEHETŐ FIGYELEMBE
Kívülálló jóhiszemű harmadik személy érdekeinek, és a forgalom biztonságának védelme azt indokolja, hogy a cégnyilvántartásból ki nem tűnő változásra a változással érintett cég alappal ne hivatkozhasson. A közhiteles nyilvántartásban feltüntetett körülmények megváltozása csak akkor hatályos harmadik személyek irányában, ha e változást a nyilvántartásba bevezették [1969. évi IX. tv. 13. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a)-b) pontja; Ptk. 29. § (3)-(4) bekezdés; 221. §; 237. § (2) bekezdés; 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 197. § (1) bekezdés; 199. § (1) bekezdés; 1997. évi CXLIV. tv. (új Gt.) 156. §; 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 2. § (1), (2), (4)-(5) bekezdés; 8. § (1) bekezdés c) pontja; 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 17. § (3) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes azzal, hogy 1995. január 1-jétől a csillárventillátorokat "L" illetve "A" megjelöléssel forgalmazza, bitorolja a felperes 134 918, illetve 136 647 lajstromszámú védjegyeit, ezért a védjegybitorlás abbahagyására kötelezte és eltiltotta a további jogsértéstől, egyúttal perköltségben marasztalta.
A védjegybitorlás törvényi tényállási elemeit vizsgálva megállapította, hogy a felperes a jogosultja a 134 918 és a 136 647 lajstromszámú ábrás védjegyeknek, mindkét védjegy oltalma kiterjed a 11. áruosztályba sorolt világító, hűtő, szárító és szellőztető berendezésekre. Leszögezte, hogy az alperesi védjegyhasználat megvalósult, mert az alperes forgalmazott felperesi védjegyekkel ellátott csillárventillátorokat.
A védjegyhasználati cselekményt jogszerűtlennek találta. Azt állapította meg, hogy az alperes nem rendelkezett a védjegy használatára engedéllyel, ugyanis az alperes által hivatkozott védjegyhasználati szerződés létrejötte nem állapítható meg, mivel annak megkötésének időpontjában, 1994. december 30-án, a szerződést a felperes képviseletében eljáró Sz. F. ügyvezetőt cégének taggyűlése korábban (1994. augusztus 22-én) tisztségéből visszahívta és a tagok sorából kizárta. Ezért nevezettnek nem volt jogosultsága a cég képviseletére. Az eljárását a felperesi társaság utóbb sem hagyta jóvá, így a védjegyek használata az alperes részéről jogosulatlan volt.
Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a jogvita elbírálása szempontjából nem bírt jelentőséggel, hogy az alperes kellő körültekintéssel tájékozódott-e arról, hogy ki tekinthető a cég ügyvezetőjének.
Az ítélet a védjegybitorlást megállapító döntése kapcsán a védjegyekről szóló, korábban hatályban volt, 1969. évi IX. tv. (régi Vt.) 13. §-ának (1) bekezdésére és a 13. § (2) bekezdés a) pontjára hivatkozott s a 13. § (2) bekezdés b) pontjára utalással kötelezte az alperest a védjegybitorlás abbahagyására és tiltotta el a további jogsértéstől.
Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását kérte. Másodlagosan a licencia-szerződés érvénytelenségének a megállapítása esetén a jogkövetkezményekről való döntést kérte, mert álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a határozathozatali kötelezettségének nem tett eleget, amikor erről elmulasztott rendelkezni.
Az elsődleges kérelmét illetően kifejtette, hogy az 1994. december 30-án megkötött védjegyhasználati szerződést a felperes képviseletében a cégjegyzék szerint önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezető írta alá, amit cégkivonat kérésével ellenőriztek. A felperesi cég tagjai között 1994-től 1998-ig cégjogi, tagi, képviseleti perek sorozata volt folyamatban. A Legfelsőbb Bíróság Cgf. II. 32.217/1997/3. számú végzésével ugyan azt állapította meg, hogy a szerződést aláíró Sz. F.-nek 1994. december 30-án már nem volt képviseleti joga, de az 1994. december 30-ától 1999. május 5-éig a ténylegesen fennálló jogviszonyból fakadó jogok és kötelességek megítélésénél az elsőfokú bíróságnak tekintettel kellett volna lennie a Gt. és a Ctvr. (az 1989. évi 23. tvr.) rendelkezéseire. A Ctvr. 2. § (1) bekezdése szerint a cégjegyzék hitelesen tanúsítja a bejegyzett jogok, tények fennállását és az (5) bekezdés szerint a cég - jóhiszemű személyekkel szemben - nem hivatkozhat arra, hogy valamely a cégnyilvántartásban szereplő adat, jog, tény nem felel meg a valóságnak. Ezen törvényi rendelkezésre figyelemmel nem alapíthatott a felperes keresetet arra, hogy a cégnyilvántartásban szereplő adat az 1998-ban született bírói döntés szerint nem felel meg a valóságnak. Sz. F. még az 1996. júniusi cégjegyzék szerint is képviseletre jogosult személy volt. A P. Megyei Bíróság az 1996 novemberében hozott határozatával is megerősítette nevezett ügyvezetői minőségét.
Hangsúlyozta a fellebbezés azt is, hogy amikor az alperes a felperesi cég tulajdonosai közötti per lezárásáról tudomást szerzett, azonnal felajánlotta a licencia-szerződés szerinti elszámolást és a csillárventillátorok forgalmazásával felhagyott. A felperes zárkózott el a rendezés elől. Az alperes érvelése szerint a cégjegyzék közhitelességére vonatkozó szabály folytán nem minősülhet a velük - a felperesi cég nevében - szerződést kötő személy a Ptk. 221. §-a szerinti álképviselőnek.
A másodlagos fellebbezési kérelem kapcsán az alperes a Ptk. 237. § (2) bekezdésében foglaltakra utalt, melyre tekintettel azt tartotta szükségesnek, hogy a bíróság a licencia-szerződés érvénytelensége esetén - ha a másodfokú bíróság is erre az álláspontra jutna - a jogkövetkezmények felől, így az eredeti állapot helyreállításáról vagy a szerződés hatályossá nyilvánításáról is rendelkezzen az ítéletében.
A másodfokú bíróság a fellebbezést alaposnak találta. Az alperesi érveléssel egyetértve jutott az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi álláspontra, elsődlegesen azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást látta szükségesnek kiegészíteni a következőkkel:
A felperesi cég ügyvezetői Sz. F. és H. L. voltak. A cég az 1994. április 29-én megtartott taggyűlésen úgy döntött, hogy Sz. F. ügyvezetői tisztsége 1994. december 31. napjáig szól.
A perbeli licencia-szerződés megkötésekor, 1994. december 30-án, a cégnyilvántartás ügyvezetőként tüntette fel Sz. F.-t és H. L.-t azzal, hogy a cégjegyzésre az ügyvezetők önállóan jogosultak.
Az 1994. augusztus 22-én megtartott taggyűlés 1994. szeptember 1-jei hatállyal Sz. F.-et ügyvezetői tisztségéből visszahívta és a tagok sorából kizárta. A G.-i Városi Bíróság ítéletével a taggyűlési határozatot hatályon kívül helyezte. A másodfokú bíróság 1996. november 21-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az 1994. szeptember 8-ára Sz. F. által összehívott taggyűlés H. L.-t tisztségéből visszahívta és a tagok közül kizárta. Az ezzel kapcsolatos változásbejegyzés iránti kérelmet Sz. F. 1994. szeptember 12-én benyújtotta a cégbírósághoz. Ezen taggyűlési határozat tekintetében a cégbíróság a taggyűlési határozatot megsemmisítette és a változás bejegyzése iránti kérelmet elutasította. A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság 1998. június 24-én kelt végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését.
1994. szeptember 5-i keltezéssel a társasági szerződést módosították az augusztus 22-i taggyűlési határozatnak megfelelően úgy, hogy abban Sz. F.-et már nem tüntették fel tagként - üzletrészét kizárt tag üzletrészeként jelölték - és a társaság egyetlen ügyvezetőjének H. L.-t tüntették fel. Az erre nézve előterjesztett változásbejegyzési kérelem alapján a bíróság csak 1997. június 25-én hozott végzésében jegyezte be a változást.
Az így kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság az alábbiakat hangsúlyozza:
A perbeli szerződés megkötésekor hatályos 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 197. § (1) bekezdése és a 199. § (1) bekezdése szerint a korlátolt felelősségű társaság törvényes képviselőinek az ügyvezetőket kell tekinteni. (Az új Gt. az 1997. évi CXLIV. törvény 156. §-a azonos módon rendelkezik.)
A Ptk. 29. §-ának (3) bekezdése értelmében a jogi személy nevében aláírásra a cég képviselője jogosult. A cégjegyzési jog a cég írásbeli képviseletét jelenti. Ebből következően adott esetben a felperesi kft. ügyvezetője a cégjegyzék szerint a perbeli szerződés létrejöttekor Sz. F. volt.
A cégjegyzék a cégjegyzési jog gyakorlóit (a cég írásbeli képviseletére jogosultakat, tehát akik a cég nevében szerződéskötésre jogosultak) a létesítő okiratnak megfelelően nyilvántartja. A jelen eljárásban jogvita tárgyát képező szerződés létrejöttekor hatályos, a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) a 8. § (1) bekezdés c) pontjában előírta, hogy a cégjegyzékben fel kell tüntetni a cég képviseletére vonatkozó adatokat, így a cégjegyzésre jogosultakat, a cégjegyzés módját, valamint a képviseleti jog korlátozását.
A cégnyilvántartás tekintetében a közhitelesség alapelvét a Ctvr. 2. § (1) bekezdése fogalmazza meg, kimondva, hogy a cégnyilvántartás hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatokat, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennálltát, illetve azok változásait. Ezért az ellenkező bizonyításáig mindenki köteles az abban feltüntetett adatokat hitelesnek, a valósággal egyezőnek elfogadni.
Az adott esetben a licencia-szerződés megkötésekor a cégnyilvántartás Sz. F.-et és H. L.-t tüntette fel a felperesi cég ügyvezetőjének, és a cégjegyzék szerint a cégjegyzésre az ügyvezetők önállóan jogosultak voltak.
Az alperes tehát a cégnyilvántartás alapján a felperesi társaság nevében cégjegyzésre - aláírásra -, így a cég nevében szerződéskötésre jogosulttal kötötte meg a perbeli szerződést. Az ismertetett jogszabályok rendelkezései akkor még nem deklarálták a cégiratok teljes körű nyilvánosságát, így alperes nem kellett, hogy ismerje a változásbejelentést, illetve a taggyűlési határozatot. A Ctvr. akkor hatályos szövege az egyéb iratok megtekintését a cég írásbeli hozzájárulásához kötötte. [Ctvr. 2. § (2) bekezdése]
Megjegyzendő, hogy mivel a cégjegyzék szerinti mindkét ügyvezető tekintetében született tisztségéből visszahívó határozat és mindkét határozat alapján változásbejegyzési kérelmet is nyújtottak be, az alperes a teljes cégirat ismeretében aligha tudta volna eldönteni, hogy ha nem a cégjegyzéket tekinti irányadónak, akkor kivel köthet a cég nevében szerződést, kit kell az adott időben a cég képviselőjének tekintetni.
A Ctvr. 2. § (4) bekezdése értelmében ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a cégnyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot.
A vélelemből következően a felperest terhelte volna annak bizonyítása, hogy az alperes nem volt jóhiszemű. A felperes mindössze arra hivatkozott az alperesi rosszhiszeműséget illetően, hogy az alperes utóbb a kérésére sem küldte meg részére a licencia-szerződést. Így a felperes a szerződéskötéskor fennálló alperesi jóhiszeműséget nem vonta kétségbe, az ezzel kapcsolatos jogszabályi vélelem megdöntésére bizonyítékot nem ajánlott fel. A hivatkozott jogszabály szempontjából csak a szerződéskötéskori jó- és rosszhiszeműség bír relevanciával, az alperes utóbb tanúsított magatartása nem. Ezért azzal a másodfokú bíróság nem foglalkozott. A jóhiszeműséget cáfoló bizonyíték hiányában az alperest, a cégjegyzékben bejegyzett adatban bízva, jóhiszeműen eljáró félként megilleti az a védelem, ami a Ctvr. rendelkezéseiből, de a Ptk. 29. §-ának (4) bekezdéséből is következik. Ez utóbbi szerint, ha a jogszabály a jogi személy létrejöttét nyilvántartásba vételhez köti - és a korlátolt felelősségű társaság, azaz a felperesi társasági forma ide tartozik -, a bejegyzett körülmények megváltozása (megváltoztatása) harmadik személyek irányában akkor hatályos, ha a változást a nyilvántartásba bevezették.
A cégjegyzékbe bejegyzett cég a közhiteles adatokkal vesz részt a gazdasági életben, így kerül rendszeresen kapcsolatba a cégjegyzékben bízó jóhiszemű és visszterhesen jogot szerző harmadik személyekkel, akikkel szemben a Ctvr. 2. § (5) bekezdése értelmében nem hivatkozhat arra, hogy a cégjegyzékben szereplő adat, jog, tény nem felelt meg a valóságnak. A kívülálló jóhiszemű harmadik személy és a forgalom biztonságának a védelme azt indokolja, hogy a cégnyilvántartásból ki nem tűnő változásra a változással érintett cég nem hivatkozhat. A nyilvános és közhiteles nyilvántartásban feltüntetett körülmények (valamely adat, jog, tény) megváltoztatása a Ptk. 29. § (4) bekezdés szerint is csak akkor hatályos harmadik személyek irányában, ha a nyilvántartásba bevezették.
Következésképpen a felperes sikerrel nem hivatkozhat arra, hogy az alperes, aki a cégjegyzékben bízva, az abban foglaltak alapján, a cégjegyzésre jogosult ügyvezetővel licencia-szerződést kötött, nem szerzett jogot a felperesi védjegy használatára, mert a taggyűlés az ügyvezető megbízatását visszavonta.
Ennek kapcsán utal a másodfokú bíróság arra is, hogy a kifejtett álláspont van összhangban a jelenleg hatályos, a cégeljárásról és a bírósági cégnyilvántartásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2003. évi XLIX. törvény 20. § (1) bekezdésének a Ctv. 17. §-ának (3) bekezdését érintő szabályával. Ez arról rendelkezik, hogy miután a cég a képviseletére jogosult személyre vonatkozó adatokat a cégbíróságnak bejelentette és azokat a cégbíróság nyilvánosságra hozta, a közzététel megtörténtét követően a cég nem hivatkozhat harmadik személlyel szemben arra, hogy a bejegyzett képviselő a hatáskörét túllépve járt el. Ez is a nyilvánosság és közhitelesség elvének fontosságát és elsődlegességét igazoló rendelkezés.
Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy amellett, hogy az alperes Sz. F. ügyvezető visszahívásáról nem tudott, a G.-i Városi Bíróság a tényállásban már említett határozatával hatályon kívül is helyezte a visszahívásról szóló taggyűlési határozatot, amit a P. Megyei Bíróság helybenhagyott.
A Legfelsőbb Bíróság pedig a fentiekben rögzített tényállásban ugyancsak ismertetett Cgf. II. 32.214/1997. számú határozatában azért mondta ki az Sz. F. által benyújtott változásbejelentési kérelem kapcsán, hogy az nem jogosulttól származik, mert nevezett tisztségviselői megbízatása 1994. december 31-ével lejárt, tehát nem az augusztus 22-ei tisztségéből visszahívó taggyűlési határozat folytán tekintette e változásbejelentést annak előterjesztésére jogosulatlan személytől származónak. Ezen döntések tükrében sem érvelhet sikerrel a felperes azzal, hogy az alperes képviseleti jogosultsággal nem rendelkező, álképviselőként eljáró személlyel szerződött.
A fent kifejtett indokok alapján a másodfokú bíróság nem látta megállapíthatónak a jogszerűtlen védjegyhasználati magatartást, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 8. Pf. 20.427/2003/4.)
Lábjegyzet
Az 1969. évi IX. tv.-t az 1997. évi XI. tv. hatályon kívül helyezte, de a határozatban foglaltak továbbra is irányadók.
Az 1988. évi VI. tv.-t az 1997. évi CXLIV. tv. hatályon kívül helyezte, de a határozatban foglaltak továbbra is irányadók.
Az 1989. évi 23. tvr.-t az 1997. évi CXLV. tv. hatályon kívül helyezte, de a határozatban foglaltak továbbra is irányadók.
