adozona.hu
BH 2007.12.422
BH 2007.12.422
Ha a munkavállaló kellő időben, illetve többször jelezte betegségét a munkáltatónak, és az igazolások kiadása után azokat meg is küldte a részére, a távolmaradására alapított rendkívüli felmondás jogellenesen történt [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkáltató 2002. december 11-én kelt rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását és az alperes 9000 forint kártérítés megfizetésére kötelezését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és az a határozat jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest elmaradt munkabér és betegszabadságra járó juttatásként 394 69...
BH 2007.12.422 Ha a munkavállaló kellő időben, illetve többször jelezte betegségét a munkáltatónak, és az igazolások kiadása után azokat meg is küldte a részére, a távolmaradására alapított rendkívüli felmondás jogellenesen történt [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes keresetében a munkáltató 2002. december 11-én kelt rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását és az alperes 9000 forint kártérítés megfizetésére kötelezését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és az a határozat jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest elmaradt munkabér és betegszabadságra járó juttatásként 394 693 forint és kamata, szabadságmegváltás címén 27 500 forint, háromhavi átlagkeresetként 150 000 forint, kártérítés címén 9000 forint megfizetésére, valamint arra, hogy 15 napon belül adja ki a felperes részére a munkaviszony megszüntetésekor a munkaviszonyra vonatkozó jogszabályban és egyéb jogszabályban előírt igazolásokat. Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a felperes 2002. január 1-jétől állt az alperes alkalmazásában ügyvédjelöltként. Munkaviszonya a 2002. december 11-én kelt rendkívüli felmondással került megszüntetésre egyebek mellett azon indokolással, hogy a felperes 2002. november 28-ától igazolatlanul nem jelent meg munkahelyén, távollétét a rendkívüli felmondás közlésének időpontjáig többszöri felhívás ellenére nem mentette ki. A rendkívüli felmondásban foglaltak szerint a munkáltató lehetőséget biztosított a felperes részére az ellene felhozott kifogásokra vonatkozó védekezése előterjesztésére, de a felperes 2002. december 6-án sem igazolta távollétét hiteles okirattal.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a munkáltató saját maga által is elismerten tudott arról, hogy a felperes betegség miatt nem jelent meg munkahelyén, a többszöri telefonbeszélgetés és a 2002. december 6-ai személyes találkozó alkalmával szükségképpen szóba került felperes távollétének oka. A felperes bizonyította, hogy az orvosi iratokat - amelyek szerint 2002. november 27-étől december 4-éig kórházi ápolásra szorult veszélyeztetett terhesség miatt - 2002. december 9-én adták ki részére, és hogy azokat 2002. december 10-ei levelével együtt megküldte a munkáltatónak. Így az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az igazolatlan távolmaradással kapcsolatos indok nem volt valós, a rendkívüli felmondással az alperes jogellenesen élt. Az elszámolás körében az Mt. 100. §-ának (4) és (6) bekezdésében foglaltakra hivatkozott, továbbá megalapozottnak találta a felperes számlával igazolt 9000 forint kártérítés megfizetésre irányuló igényét.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta, és - a felperes kérelmének megfelelően - megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2004. február 15-ével szűnt meg. Az elmaradt munkabér és szabadságmegváltás összegét leszállította, a 9000 forintos kártérítési összeg után pedig kamatfizetésre kötelezte az alperest.
A másodfokú bíróság elsődlegesen megállapította, hogy a felperes a keresetét határidőben nyújtotta be, így az alperes elkésettségre hivatkozása megalapozatlan. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan mérlegelt, amikor a rendelkezésre álló iratokból és a felek nyilatkozataiból azt a következtetést vonta le, hogy az alperes a felperes munkából való távollétének okáról tudomással bírt és a felperes - amint arra lehetősége nyílt - hiányzását igazolta is. A másodfokú bíróság eltúlzottnak találta az alperest terhelő elmaradt járandóságok összegét az 1997. évi LXXXIII. tv. 41. §-ának (1) bekezdés a)-b) pontja, valamint a 210/2003. (XII. 10.) Korm. rendelet 2. §-ának (1) bekezdése, 3. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását kérte. Érvelése szerint a felperes 2002. december 6-án semmivel nem igazolta, hogy a jövőben nem tud munkát végezni, távolmaradásának okáról csak 2002. december 10-én kelt levelében értesítette a munkáltatót. A munkavállaló munkavégzési, valamint együttműködési kötelezettségéből következik, hogy az akadályoztatását, keresőképtelenségét a munkáltatójával haladéktalanul közölje. Az alperes hivatkozott a BH 2002/244. számú, valamint a BH 2001/138. számú határozataiban foglaltakra, amely szerint a munkavállaló együttműködési kötelezettségének megszegése a rendkívüli felmondást önmagában megalapozza.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és az alperes perköltségben való marasztalására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelem - noha a jogszabályt nem jelölte meg - tartalmilag a bizonyítékok bírói mérlegelését támadta [Pp. 206. § (1) bekezdés]. A felülvizsgálati eljárásban annak rendkívüli jogorvoslati jellegéből következően nincs mód a bizonyítékok felülmérlegelésére. Eljárási szabálysértést a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése körében a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, iratellenes, vagy a logikai szabályaiba ütköző értékelése valósíthat meg. Az adott esetben ilyen jogszabálysértés nem volt megállapítható.
Az Mt. 96. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 89. § (2) bekezdése értelmében a rendkívüli felmondás valóságát és okszerűségét vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania. A munkáltató rendkívüli felmondása több indokot tartalmazott, utóbb azonban az alperes csak a felperes igazolatlan távolmaradását sérelmezte, így a bírósági eljárás során kizárólag ezen ok vizsgálatára volt lehetőség.
Az eljárt bíróságok a bizonyítékok helyes mérlegelése alapján állapították meg, hogy a felperes az együttműködési kötelezettségének [Mt. 103. § (1) bekezdés c) pont] eleget tett, az alperest a betegségéről tájékoztatta, vele folyamatosan tartotta a kapcsolatot.
Alaptalanul hivatkozott az alperes a BH 2001/138. számú, illetve a BH 2002/244. számú eseti döntésekre, mivel azok eltérő tényállást tartalmaznak, és a munkavállalóknak azon kötelezettségét rögzítik, hogy keresőképtelenségükről a munkáltatót tájékoztatniuk kell. Jelen esetben a felperes munkáltatójának tudomására hozta betegállományát, a felek 2002. december 6-án személyesen is találkoztak, és a munkavállaló a kórházi tartózkodásról szóló igazolást ezen időpontban azért nem tudta bemutatni, mivel azt részére 2002. december 9-én adták ki.
Megalapozatlan az alperesnek a felperes 2002. december 10-én kelt levelében foglaltakra való hivatkozása is. Ebből csupán az állapítható meg, hogy a 2002. december 6-ai megbeszélést követően a felek telefonon nem beszéltek, a felperes pedig ezen levél útján tájékoztatta munkáltatóját egészségi állapotának változásáról, illetve a jövőben várható munkavégzési kilátásokról. A betegállomány alatti kapcsolattartást egyébként az alperes maga is elismerte, amikor úgy nyilatkozott, hogy "többször beszéltünk telefonon, és felperes többször jelezte azt, hogy beteg".
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.746/2006.)
Bírósági jogesetek
BH 2014.5.156 Hozzátartozó váratlan, orvos által javasolt és igazolt, ápolást igénylő rosszulléte jogszerű indoka lehet az élettárs munkavállaló munkából való távolmaradásának [1992. évi XXII. tv. ( a továbbiakban: régi Mt.) 96. § (1) bek. a) pont; Pp. 206. § (1) bek.].
