adozona.hu
BH 2007.10.358
BH 2007.10.358
Az illeték tárgyának ismerete nélkül illetékkiszabás kérdésében dönteni nem lehetséges - Ugyanazon szerződéssel szerzett jogot nem lehet eltérően értékelni az illetékkiszabás és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés során [1990. évi XCIII. tv. 18. §; 1997. évi CXLI. tv. 11. §, 12. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2003. január 17. napján megkötött ingatlan adásvételi szerződés szerint a b.-i kerületi ingatlan-nyilvántartásban jegyzett, B., IV. emelet 4. szám alatt található társasházi öröklakást 45/1308 tulajdoni hányaddal együtt 15 995 300 Ft vételár ellenében, továbbá az épület pinceszintjén található, a társasház alapító okiratának mellékletét képező alaprajzon P1 számmal jelölt, a társasház közös tulajdonában maradó, 298,90 m˛ alapterületű gépkocsitároló helyiségben a G07 számmal jelöl...
BH 2007.10.358 Az illeték tárgyának ismerete nélkül illetékkiszabás kérdésében dönteni nem lehetséges - Ugyanazon szerződéssel szerzett jogot nem lehet eltérően értékelni az illetékkiszabás és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés során [1990. évi XCIII. tv. 18. §; 1997. évi CXLI. tv. 11. §, 12. §]
A felperes a 2003. január 17. napján megkötött ingatlan adásvételi szerződés szerint a b.-i kerületi ingatlan-nyilvántartásban jegyzett, B., IV. emelet 4. szám alatt található társasházi öröklakást 45/1308 tulajdoni hányaddal együtt 15 995 300 Ft vételár ellenében, továbbá az épület pinceszintjén található, a társasház alapító okiratának mellékletét képező alaprajzon P1 számmal jelölt, a társasház közös tulajdonában maradó, 298,90 m˛ alapterületű gépkocsitároló helyiségben a G07 számmal jelölt, 12,36 m˛ alapterületű helyiségrész kizárólagos használati jogát 2 700 000 Ft (2 160 000 Ft + 540 000 Ft áfa) vételárért megvásárolta.A Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatal Fővárosi Illetékhivatal a 2004. január 13. napján kelt fizetési meghagyásával a lakásingatlan vételéhez kapcsolódóan 799 718 Ft illetéket állapított meg, amelyet a felperesnek a 30 000 000 Ft-nál nem nagyobb új lakás utáni kedvezmény miatt megfizetnie nem kell, a garázsingatlan szerzése után 10%-os illetékkulcs alkalmazásával 270 000 Ft illetéket, és 3000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket szabott ki.
A felperes a garázsingatlanhoz kapcsolódó 273 000 Ft vagyonszerzési illeték törlése iránt az elsőfokú hatósághoz kérelmet terjesztett elő.
Az elsőfokú hatóság a 2004. november 30. napján kelt határozatával a kérelmet elutasította. Indokolásában az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. §-ának (1) bekezdés f) pontja, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Ptk.) a közös tulajdont szabályozó 139. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperesnek, mivel a teremgarázs 45/1308-ad részének a tulajdonjogát is megszerezte, és illetékmentesség csak lakásra adható, a garázs után az illetéket meg kell fizetni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) a 2005. március 22. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az ügyben eldöntendő kérdés az volt, hogy az adózó a vagyonszerzési illetékkötelezettség alól mentesül-e, ha a garázs a társasház közös tulajdonába tartozó helyiség, továbbá a garázson megvásárolt használati jog, mint vagyonértékű jog bejegyeztetését az ingatlan-nyilvántartásba a vevő nem kérte.
Az alperes idézte az Itv. 1. §-át, 18. §-ának (1) bekezdését, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdését, a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdését, és megállapította, hogy a szerződés 7., illetve 8. pontjai elkülönítve tartalmazzák a lakásra és a garázsra eső telekhányad, valamint a felépítmények (helyiségek) vételárát, és a helyiségekre eső áfát, amelyek értelmében a felek szándéka garázs megvásárlására is irányult. Az alperes álláspontja szerint az a körülmény, hogy a társasházi alapító okirat szerint a garázs nem lesz önálló ingatlan-nyilvántartási egység, azaz nem kerül önálló albetétbe, nem befolyásolja az illetékkötelezettséget. A tulajdonközösség ugyanis nem a dolog (ingatlan), hanem a rajta fennálló tulajdonjog megosztottságát jelenti. A lakóépületen belüli teremgarázs az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés f) pontjában meghatározott lakástulajdon definíciójába nem tartozik bele, tehát reá a lakáshoz kapcsolódó illetékmentesség nem vonatkozik, a felperes ezért az Itv. 19. §-ának (1) bekezdése szerinti általános mértékű illetéket köteles fizetni.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatásával kérelme teljesítését kérte. Előadta, hogy a társasházról szóló 1997. évi CLVII. törvény (a továbbiakban: Th.tv.) 2. §-a alapján lakásával együtt a társasház 45/1308-ad arányú eszmei tulajdoni hányadrészét is megvásárolta. A gépkocsitároló a társasház közös tulajdonának a része, önálló ingatlannak nem minősült, ezért önállóan adásvétel tárgya sem lehetett. Egy tulajdonszerzés történt tehát, amely után csak egyszer lehet illetéket megállapítani, méghozzá az illetékkedvezményre figyelemmel 0 Ft összegben. Az adásvételi szerződés 8. pontjában foglaltaknak megfelelően a gépkocsitároló vonatkozásában nem tulajdonjogot, hanem használati jogot szerzett, amely nem a Ptk. 165. §-ában szabályozott használati jog, hanem a Th.tv. 17. §-a szerinti rendelkezési jogosultság. Az Itv. 18. §-ának (2) bekezdése, valamint 102. §-ának (1) bekezdés d) pontja alapján pedig e kizárólagos használati jog megszerzése esetén nincs helye illetékfizetésnek.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az első- és másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes az Art. 1. §-ának (7) bekezdése alkalmazásával azt jogsértő módon állapította meg, hogy az adásvételi szerződésben a felek ügyleti szándéka ténylegesen a garázsrész tulajdonjogának az átruházására irányult, ugyanis a szerződés tárgya egyértelműen a gépkocsi-beállóhely kizárólagos használati jogának a megvásárlása volt. Miután az illetékfizetési kötelezettség az Itv. 1. §-a alapján vagyonszerzéshez és nem a használat módjához kapcsolódik, és a felek abban egyet értettek, hogy a felperes kizárólagos használati joga az Itv. 102. §-ának (1) bekezdésé d) pontjában definiált vagyoni értékű jogok körébe nem tartozik, következésképpen az illeték alapja nem a használati jog ellenértékéül megfizetett 2 700 000 Ft, hanem a gépkocsitároló egészének forgalmi értékéből az egyes tulajdonosok eszmei hányadrészének arányával számított értéke. Az új eljárásban a hatóságnak a társasház közös tulajdonában lévő gépkocsi-tárolóhely felperest megillető eszmei hányadrészének forgalmi értéke alapján kell az illetéket meghatároznia.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 215. §-át megsértve a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, ugyanis nem képezte a felek között vita tárgyát az, hogy a gépkocsi-beállóhely forgalmi értéke, így a visszterhes vagyonszerzési illeték alapja 2 700 000 Ft. A felperes ebben az értékben az eladóval megállapodott, ezt a hatóság elfogadta, az elsőfokú bíróság a garázs forgalmi értéke, mint illetékalap meghatározásakor kereseti kérelem hiányában döntött, mert az Itv. 69. és 70. §-át sértette a felek által nem vitatott forgalmi érték vizsgálatára az új eljárás elrendelése.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Itv. 18. §-ának (1) bekezdését, 19. §-ának (1) bekezdését, 26. §-ának (1) bekezdés f) pontját, 102. §-ának (1) bekezdés e)-f) pontjait, a Th.tv. 2. §-ának (1) és (2) bekezdéseit, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 12. §-ának d) pontját, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áhtv.) 10. §-ának (3) bekezdését, továbbá a Pp. 221. §-ának (1) bekezdését. A felperes lényegében fenntartotta és megismételte a kereseti kérelmében foglaltakat.
A peres felek az ellenérdekű fél felülvizsgálati kérelmének, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelmének elutasítását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az Itv. 1. §-a alapján visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni. Az Itv. az illeték tárgya cím alatt határozza meg, hogy minek a megszerzése illetékköteles, a 18. §-ának (1) bekezdése szerint ingatlannak, valamint a (2) bekezdésben meghatározott ingónak és vagyoni értékű jognak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik.
A felperes egyrészt egy társasházban lakástulajdont vásárolt. Nem képezte a per tárgyát annak illetékhivatali megállapítása, hogy lakástulajdonának a megszerzése az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés f) pontja alapján illetékmentes ügylet volt. A felperes lakástulajdona a Th.tv. 1. §-ának (1) bekezdése, illetve az adásvételi szerződés szerint társasházi külön tulajdonát képezi.
A Th.tv. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a társasházban a tulajdonostársak külön tulajdona mellett, a külön tulajdonként meg nem határozott épületrész, épületberendezés, helyiség és lakás a tulajdonostársak közös tulajdonába kerül, tehát a felperes a társasházban 45/1308 arányban közös tulajdont is szerzett. A Th.tv. 2. §-ának (1) és (2) bekezdései szerint a közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész a külön tulajdonba tartozó lakás (helyiség) alkotórészét képezi, azzal együtt önálló ingatlan, a közös tulajdonra vonatkozó, az egyes tulajdonostársakat megillető tulajdoni hányad és a lakásra (helyiségre) vonatkozó tulajdonjog egymástól függetlenül nem ruházható át és nem terhelhető meg. A Ptk. a tulajdonjog tárgya körében, a 95. §-ának (1) bekezdésében határozza meg az alkotórész fogalmát: a tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne.
Az Inytv. értelmében önálló ingatlan a földrészlet, és a 11. §-ának (4) bekezdés b) pontja alapján a földrészlettel együtt kell nyilvántartani társasháznál a tulajdonostársak közös tulajdonában álló épületrészeket és helyiségeket. Az Inytv. egyéb önálló ingatlanként szabályozza [12. § b) pont] a társasházban levő öröklakást, illetőleg külön tulajdonban álló, nem lakás céljára szolgáló helyiséget a közös tulajdonban levő részekből az öröklakás-tulajdonost megillető hányaddal együtt. A társasház nyilvántartására vonatkozó szabályokat a 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 52-54. §-ai tartalmazzák. Ahhoz, hogy kétséget kizáróan meg lehessen határozni a felperes külön tulajdonaként nyilvántartott öröklakását és a nem lakás céljára szolgáló helyiséget, továbbá a külön tulajdonához alkotórészként tartozó közös tulajdonrész nagyságát, szükségesek az ingatlan-nyilvántartási adatok. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta beszerezni a társasház és a felperes lakásingatlana tulajdoni lapját.
Helytállóan hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felek a gépkocsitároló forgalmi értékét nem vitatták, a szerződésben meghatározott ellenérték (2 700 000 Ft) helyett, ezért az Itv. 70. §-a alapján nem lett volna helye az illetékalapot képező forgalmi érték megállapítására új eljárást előírni.
A felperes a lakástulajdona mellett, a társasház épületében megépített és kialakított gépkocsitárolóval kapcsolatosan is szerzett jogot. A szerződő felek az adásvételi szerződésben e jogot használati jognak nevesítették. Ahhoz, hogy kétséget kizáróan meg lehessen határozni, hogy a garázs a társasházban közös, avagy külön tulajdont képez, szükséges a teljes alapító okirat (az iratok között csak két oldalnyi alapító okiratrész található), és az ingatlan tulajdoni lapja. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta beszerezni a társasház alapító okiratát.
A perben eldöntendő kérdésként merült fel, hogy a gépkocsitárolót illetően a felperes illetékköteles használati jogot avagy tulajdonjogot szerzett-e. A felperesnek a gépkocsitárolóval kapcsolatosan szerzett joga csak az adásvételi szerződés, a tulajdoni lapok és az alapító okirat összevetése alapján határozható meg. Az illetékalap ismeretében lehet csak a további kérdésekben (illetékkötelezettség, mentesség, illeték mértéke) dönteni.
A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében megalapozottan kifogásolta, hogy az elsőfokú ítélet indokolásának ötödik oldalán az 5-6. bekezdés ellentétes a 7. bekezdésben foglaltakkal. Az ítélet hivatkozott része előbb azt tartalmazza, hogy a felperes visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettséggel járó vagyonszerzéssel megszerezte a közös tulajdoni részek közül a garázs tulajdonjogát. Utóbb az indokolás azt állapítja meg, hogy a felek ügyleti szándéka a gépkocsi-beállóhely használati jogának ellenérték fejében történő átengedése és nem a gépkocsitároló tulajdonjogának az átruházása volt.
A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság olyan okirati bizonyítékok (tulajdoni lapok, alapító okirat) nélkül döntött, amelyek hiányában tényállása az ügy érdemi elbírálására kiható módon hiányos, beszerzésük pedig a felülvizsgálati eljárásban nem pótolható. A társasház alapító okiratából az iratok között lévő 2. és 3. oldalon a B/15. pontban szerepel az osztatlan közös tulajdonban maradó - szerződés szerinti - gépkocsitároló. A társasház külön és közös tulajdonban lévő részei, azok használatának módja a szerződés, és az alapító okirat e két lapja alapján nem határozhatóak meg. Az illeték tárgyának pontos ismerete nélkül pedig az illetékkiszabás kérdésében dönteni nem lehetséges. Ugyanazon szerződéssel szerzett jogot nem lehet eltérően értékelni az illetékkiszabás és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés során. Ezért szükséges a perbeli szerződéshez kapcsolódó ingatlan-nyilvántartási bejegyzést tanúsító tulajdoni lap beszerzése is.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróságnak az új eljárásában a kifejtettek értelmében kell a bizonyítási eljárást folytatnia, a szükséges tulajdoni lapokat, a teljes alapító okiratot be kell szereznie, amelyeket az adásvételi szerződéssel összevetve kell az illeték tárgyát pontosan meghatározni. Az illeték tárgya ismeretében lehetséges a Pp. 215. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a kereseti kérelemről, annak keretein belül, dönteni.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.210/2006.)