adozona.hu
BH+ 2007.9.423
BH+ 2007.9.423
Béradatok hiányában a nyugdíjszámítás módszere [1997. évi LXXXI. tv. 22. §, 37. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2004. március 29-én rokkantsági nyugdíj iránti igényt terjesztett elő az alperesnél.
Az alperes határozatával - a felperes 67%-os munkaképesség-csökkenésére tekintettel - 20 év 198 nap szolgálati idő, és 33 815 Ft átlagkereset alapján 2003. november 7-től 21 800 Ft rokkantsági nyugdíjat állapított meg részére.
A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek az alperes a 2004. október 13-án kelt másodfokú határozatával részben helyt adott, az elismert szolgálati idő mértékét 2...
BH+ 2007.9.423 Béradatok hiányában a nyugdíjszámítás módszere [1997. évi LXXXI. tv. 22. §, 37. §]
A felperes 2004. március 29-én rokkantsági nyugdíj iránti igényt terjesztett elő az alperesnél.Az alperes határozatával - a felperes 67%-os munkaképesség-csökkenésére tekintettel - 20 év 198 nap szolgálati idő, és 33 815 Ft átlagkereset alapján 2003. november 7-től 21 800 Ft rokkantsági nyugdíjat állapított meg részére.
A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek az alperes a 2004. október 13-án kelt másodfokú határozatával részben helyt adott, az elismert szolgálati idő mértékét 23 év 201 napban, a havi átlagkeresetet 48 259 Ft-ban, a rokkantsági nyugdíj összegét pedig 29 921 Ft-ban állapította meg.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és megváltoztatását kérte.
Arra hivatkozott, hogy ügyében nem az 1997. évi LXXXI. törvényt (a továbbiakban: Tny.) kell alkalmazni, hanem az 1975. évi II. törvényt (a továbbiakban: T.); tekintettel arra, hogy 1987 után semmilyen keresettel nem rendelkezett.
Kifogásolta, hogy az alperes 1984. augusztus 21. előtti időkre vonatkozóan kereseti adatokkal nem rendelkezik.
Előadta, hogy korábbi munkahelyéről, a K. Vállalattól az alperes már - korábban megállapított rokkantsági nyugdíj ügyében - kikérte az 1976 és 1984 közötti béradatokat, melyek a vállalathoz nem kerültek vissza. Akkor a rokkantsági nyugdíj összegét az 1976-'84 közötti idő alatt elért jövedelme alapján határozták meg.
Álláspontja szerint az akkor megállapított összeget kell valorizálni, hozzászámítva az 1984 és 1987 közötti idő alatt a rokkantsági nyugdíj folyósítása mellett elért tanári tevékenységből származó bruttó jövedelmét, melyből nyugdíjjárulékot is vontak.
Az elsőfokú munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes rokkantsági nyugdíj iránti igényét 2004. március 29-én terjesztette elő.
A Tny. végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 66/B. § (1) bekezdése szerint a nyugellátás iránti igényt az ellátás megállapításának időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell elbírálni.
A felperes igényét az alperes 2004. évben bírálta el, az ellátást is ekkor állapította meg részére; a hivatkozott jogszabályi rendelkezés szerint tehát a Tny. rendelkezéseit kellett alkalmaznia.
A felperes nyugdíjának összegét a Tny. 22. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján kellett megállapítani.
A Tny. 22. § (1), (4) és (5) bekezdésére hivatkozással kifejtette a munkaügyi bíróság, hogy miután a felperes a béridőszak felére nem rendelkezett béradatokkal, és az 1988 előtti béradatokat sem sikerült az alperesnek beszereznie, a hiányzó időre a minimálbér összege került beszámításra.
A munkaügyi bíróság megkísérelte beszerezni a felperes volt munkáltatójától a kérdéses időszakra vonatkozó béradatokat.
A K. Rt. "f. a." felszámoló biztosa arról tájékoztatta a bíróságot, hogy a felperes 1976. január 3-tól 1984. április 3-ig állt a cég alkalmazásában, munkaviszonya rokkantsági nyugdíjazása miatt szűnt meg. Béridőszaki adatokat a munkáltatónak nem állt módjában megadni, mivel csak 1988. január 1-jétől tárolják azokat.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapította, hogy az alperes jogszerű határozatot hozott, a felperes részére - béradatok hiányában - jogszabályszerűen számolt a minimálbérrel.
Nem vitatott, hogy a felperes korábban rokkantsági nyugdíjban részesült, azonban az akkori kiszámítás alapjául szolgáló adatok már nem voltak fellelhetőek. Utóbb a havi munkabérek összege - a rokkantsági nyugdíj 1984. évi összege alapján - nem rekonstruálható; ennek hiányában pedig az alperes kénytelen volt - a jogszabály szerint - a kérdéses időszakban a minimálbérek összegét figyelembe venni.
E jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatását kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.
Arra hivatkozott, hogy az eljárás során bizonyította - és azt az alperes sem vitatta -, hogy amikor 1988. évben rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg részére, ez a megállapítás a munkáltató által szolgáltatott béradatok alapján történt, vagyis a béradatok rendelkezésre álltak, és azok felhasználásával állapították meg a rokkantsági nyugdíj összegét, amint ezt az iratok közt elfekvő határozat tanúsítja.
A felperes véleménye szerint nem megalapozott az alperes azon - bíróság által is osztott - álláspontja, miszerint a rokkantsági nyugdíj megállapítása során figyelembe vett adatok nem rekonstruálhatóak, illetve azokból az adatokból nem vonható le olyan következtetés, amely a felperesi álláspontot alátámasztaná.
Az 1984-ben figyelembe vett béradatok igazolják a felperes munkaviszonyát és jövedelmét; ha ez nem lenne így, az alperes nem állapított volna meg rokkantsági nyugdíjat. Analógiaként hivatkozott a felperes a Tny. 37. § (3) bekezdésére, amely igazolások hiányában, illetve a foglalkoztató megszűnése esetén vélelmezni rendeli a nyugdíjjárulék levonását. A perbeli esetben - álláspontja szerint - ennél kevesebbről van szó, hiszen nem vitásan a béradatok 1984-ben rendelkezésre álltak.
Hangsúlyozta a felperes, hogy a béradatok megőrzése részben a munkáltató, részben az alperes kötelessége volt. A munkáltató a rokkantsági nyugdíj megállapításához szükséges béradatokat az alperesnek 1987-ben átadta. Nincs ismerete arról, hogy ezen adatok visszakerültek-e a munkáltatóhoz, vagy az alperesnél maradtak, de az biztosan tudható, hogy az alperes birtokában voltak; ez esetben pedig az alperes felelősséggel tartozik az adatok tárolásáért.
Hivatkozott a felperes a Ptk. 4. § (4) bekezdésére, mely szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. A felperes az adattárolási kötelezettség hiányosságai miatt igen jelentős összegű, neki jogszerűen járó összegtől esik el.
Továbbra is kifogásolta a felperes, hogy a jogerős ítélet indokolása a Tny. rendelkezéseiből indul ki, a 22. § (1) bekezdés a) pontjából. A felperes azonban 1984. után semmiféle kereső tevékenységet nem folytatott, és erről az igénybejelentéskor nyilatkozott is; így - álláspontja szerint - nem ennek a törvénynek, hanem a T. rendelkezéseit kellett volna esetében alkalmazni. E törvény 1992. és 1993. évi módosításai sem vonatkoztathatók a felperesre, mert ezek is feltételezik az 1988. év utáni kereső tevékenység folytatását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Fővárosi Munkaügyi Bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, továbbá abból az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával helytálló jogi következtetést vont le.
A felperes 2004. március 29-én benyújtott igénye alapján az alperesi hatóságok jogszerűen alkalmazták el az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezéseket, azaz a Tny. és az R. szabályait.
A Tny. 64. § (2) bekezdése szerint az igényt az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell megállapítani.
A nyugdíj megállapításának kezdő időpontja 2003. november 7., tehát a Tny.-t kellett alkalmazni, és nem a T.-t, még akkor sem, ha a felperes 1987-től kereső tevékenységet nem folytatott.
A felperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott körülmény - az, hogy 1987 után semmiféle kereső tevékenységet nem folytatott - az igénye elbírálására irányadó jogszabály meghatározása szempontjából jelentőséggel nem bírt.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes a Tny. 22. § (5) bekezdésének figyelembevételével járt el a felperes nyugdíjösszegének meghatározásakor.
A felperes a béridőszak (1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításáig terjedő időtartam) felére nem rendelkezett béradatokkal, az 1988 előtti béradatokat sem sikerült beszerezni, így a hiányzó időre helytállóan számolt az alperes a minimálbér beszámításával.
Az 1984. április 4-től megállapított rokkantsági nyugdíj alapjául szolgált béradatok már nem álltak rendelkezésre, függetlenül attól, hogy ez kinek a hibájából következett be, abból a béradatokra vonatkozóan visszaszámolási módszerrel nem lehetett következtetni; ennek semmiféle jogszabályi alapja nem volt.
A felperes a béridőszakban 1988. január 1-jétől a nyugdíjazásáig jövedelemmel nem rendelkezett, ezért az 1988. évet megelőző időre kellett visszamenni a Tny. 22. § (5) bekezdése értelmében. A felperes esetében 1984. augusztus 21-től 1987. augusztus 23-ig került sor bérbeszámításra, amely bérek - a perben felülvizsgált határozatok tanúsága szerint - a valorizációs szorzószámmal felszorzásra kerültek. Mivel a beszerezhető bérek nem tették ki a béridőszak felét, ezért a hiányzó időre a Tny. 22. § (5) bekezdésének alkalmazásával a minimálbér 30-ad részét kellett számolni. Jogszerűen járt el tehát az alperes, amikor a felperes részére a nyugdíj összegét megállapította, és ebből következően jogszerűen utasította el a munkaügyi bíróság a felperes keresetét.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra utalással megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Tny. 37. § (3) bekezdésének alkalmazásával sem volt más összegű nyugdíj a felperes részére megállapítható, mivel a nyugdíjjárulék levonásának vélelmezése esetén is a minimálbér alapulvételével kellett az alperesnek számolnia.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. MfvK.IV.10.460/2006.)