adozona.hu
BH+ 2007.9.422
BH+ 2007.9.422
I. A külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezésére vonatkozó szabályok hatálya nemcsak a munkaviszony keretében történő munkavégzésre, hanem minden olyan jogviszonyra kiterjed, amelyben a külföldi természetes személy a foglalkoztató részére ellenérték fejében végez munkát [8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendelet 17. § b) pont]. II. A külföldit munkavállalási engedély nélkül foglalkoztató munkáltatót a törvényben előírt joghátrány - a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe való befizetési köte
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkáltató keresetében az alperes közigazgatási határozatának hatályon kívül helyezését, másodlagosan megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy az engedély nélküli foglalkoztatott külföldiek részére munkabért nem fizetett, ezért befizetési kötelezettség nem terhelheti, másrészt a jogszabály téves értelmezésével kötelezték 3 150 000 forint befizetésére a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe, a megjelölt összeget 36 080 forintra kérte csökkenteni.
A munkaügyi bíróság ...
BH+ 2007.9.422 I. A külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezésére vonatkozó szabályok hatálya nemcsak a munkaviszony keretében történő munkavégzésre, hanem minden olyan jogviszonyra kiterjed, amelyben a külföldi természetes személy a foglalkoztató részére ellenérték fejében végez munkát [8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendelet 17. § b) pont].
II. A külföldit munkavállalási engedély nélkül foglalkoztató munkáltatót a törvényben előírt joghátrány - a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe való befizetési kötelezettség - akkor is terheli, ha az ellenőrzés időpontjáig munkabérfizetés még nem történt [1991. évi IV. törvény 7. §-ának 2006. február 8-ig hatályos (4) bekezdése, a jelenleg hatályos 1996. évi LXXV. törvény 7/A. §].
A felperes munkáltató keresetében az alperes közigazgatási határozatának hatályon kívül helyezését, másodlagosan megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy az engedély nélküli foglalkoztatott külföldiek részére munkabért nem fizetett, ezért befizetési kötelezettség nem terhelheti, másrészt a jogszabály téves értelmezésével kötelezték 3 150 000 forint befizetésére a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe, a megjelölt összeget 36 080 forintra kérte csökkenteni.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint az elsőfokú határozat 11 külföldi munkavállaló engedély nélküli foglalkoztatása miatt kötelezte a felperest a vitatott összeg befizetésére az 1991. évi IV. törvény (továbbiakban: Flt.) 7. § (4) bekezdése alapján. Az alperes a támadott másodfokú határozatával felperes fellebbezését elutasította és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes igazgatósági elnöke a perbeli tanúvallomásában beismerte a 11 külföldi állampolgár engedély nélküli foglalkoztatásának tényét.
A bíróság a felperes jogszabály értelmezését tévesnek tartotta, az Flt. 7. § (4) bekezdése alapján alkalmazott jogkövetkezményt, illetve az alperes határozatát jogszerűnek minősítette.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte. A Pp. 221. § (1) bekezdése megsértését panaszolta, az ítélet indokolásának hiányossága miatt. Fenntartotta azt a perbeli álláspontját, hogy mivel a 11 külföldi állampolgár részére az ellenőrzés időpontjáig díjazás, költségtérítés vagy egyéb kifizetés nem történt, az Flt. 7. § (4) bekezdése alapján nincs helye befizetési kötelezettség megállapításának. Sérelmezte, hogy az alperes nem tisztázta határozatában, milyen jogviszonyban történt a foglalkoztatás. Vitatta, hogy a havi legkisebb munkabér alapján kell a szankciót számtani részmunkaidős foglalkoztatás esetén. Ezzel kapcsolatban a fellebbezésében kifejtett indokok alapján kérte a terhére megállapított összeg csökkentését.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A közigazgatási határozatban megállapított - és a perben nem vitatott - tényállás szerint a felperes a 11 külföldi állampolgárt zöldségpucolás és egyéb segédmunka végzésére alkalmazta. A perbeli tanúvallomás szerint a felperes az érintettek részére az ellenőrzést követően munkabért fizetett.
A külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezésére vonatkozó szabályok szempontjából foglalkoztatásra irányuló jogviszony minden olyan jogviszony, amelyben a külföldi természetes személy a foglalkoztató részére ellenérték fejében végez munkát [8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendelet 17. § b) pont]. E feltételek a felperes által engedély nélkül foglalkoztatott külföldi állampolgárok esetében fennálltak. Ennélfogva az ügyben nem volt jelentősége annak, hogy milyen jogviszony keretében történt a foglalkoztatás. E kérdésnek a tisztázását tehát a felülvizsgálati kérelem tévesen hiányolta.
Az Flt. 7. §-ának a perbeli időben hatályos (4) bekezdése az engedély nélküli foglalkoztatás jogkövetkezményeként írja elő a Munkaerőpiaci Alap foglakoztatási alaprészébe való befizetési kötelezettséget. E joghátrány alkalmazásának nem feltétele a munkabér tényleges kifizetése. A befizetési kötelezettség összegszerű meghatározásának alapjául szolgál a kifizetett munkabér, ha az megállapítható. Ez esetben sem lehet azonban kevesebb a befizetendő összeg első esetben az ellenőrzés időpontjában hatályos kötelező legkisebb munkabér ötszörösénél, az engedély nélküli foglalkoztatás második és további esetében a tízszeresénél. Ha a kifizetett munkabér nem állapítható meg, az előbbi összegek az irányadók. Ezzel egy tekintet alá esik értelemszerűen az az eset, amikor az ellenőrzés időpontjáig munkabérfizetés nem történt.
Az értelmező rendelkezések körében az Flt. 58. § (5) bekezdés g) pontja úgy rendelkezik, hogy a törvény alkalmazásában a kötelező legkisebb munkabér, minimálbér: a jogszabályban meghatározott kötelező legkisebb havi munkabér legmagasabb mértéke.
Az előbbiek alapján az alperes támadott határozata jogszabálysértés nélkül állapította meg a befizetendő összeget a kötelező legkisebb havi munkabér alapulvételével. A felülvizsgálati kérelemben állított részmunkaidős foglalkoztatásnak etekintetben tehát jelentőséget tulajdonítani nem lehet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az indokolás fentiek szerinti kiegészítésével - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.409/2006.)