adozona.hu
BH+ 2007.9.419
BH+ 2007.9.419
A közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése esetén a közalkalmazottat megillető átalánytérítés és végkielégítés a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján (a jogviszony megszűnésekor) válik esedékessé, így azok összegét az esedékességkor a kötelező illetményemelések figyelembevételével járó illetmény alapulvételével számított átlagilletmény szerint kell megállapítani és megfizetni [Kjt. 34. § (4)-(5) bekezdés, Mt. 152. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesnél tanári munkakörben közalkalmazotti jogviszonyban állt felperes keresetében felmentése jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte. Elmaradt illetmény, szabadságmegváltás, szakkönyvvásárlási támogatás, 12 havi átalánytérítés és a felmentési idő felére járó átlagkereset, valamint végkielégítés és 13. havi illetmény megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes 2001. május 30-án...
BH+ 2007.9.419 A közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése esetén a közalkalmazottat megillető átalánytérítés és végkielégítés a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján (a jogviszony megszűnésekor) válik esedékessé, így azok összegét az esedékességkor a kötelező illetményemelések figyelembevételével járó illetmény alapulvételével számított átlagilletmény szerint kell megállapítani és megfizetni [Kjt. 34. § (4)-(5) bekezdés, Mt. 152. § (3) bekezdés].
Az alperesnél tanári munkakörben közalkalmazotti jogviszonyban állt felperes keresetében felmentése jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte. Elmaradt illetmény, szabadságmegváltás, szakkönyvvásárlási támogatás, 12 havi átalánytérítés és a felmentési idő felére járó átlagkereset, valamint végkielégítés és 13. havi illetmény megfizetésére kérte kötelezni az alperest.Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes 2001. május 30-án kelt felmentéssel a felperes közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, a felperes munkaviszonya a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya 2003. február 26-án szűnt meg az alperesnél.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest elmaradt munkabér címén 1 264 036 forint, szakkönyvvásárlási támogatás címén 9160 forint, átalánykár címén 733 794 forint és ezek kamatai, 27 000 forint nyugdíjpénztári befizetés és 200 000 forint perköltség megfizetésére. Egyebekben a felperes keresetét elutasította. Az elmaradt illetmény meghatározásakor az utolsó négy naptári negyedév munkabér jellegű jövedelméből kiindulva havi 78 076 forint átlagkeresettel számolt. A szakkönyvvásárlási támogatás iránti igényt részben azzal utasította el, hogy erre a juttatásra közalkalmazott csak a jogviszony fennállása alatt, időarányosan vált jogosulttá.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezést nyújtott be. A felperes módosított keresetének megfelelően kérte az elmaradt munkabér, az átalánytérítés, a szakkönyvvásárlási támogatás felemelését, továbbá sérelmezte, hogy a bíróság nem rendelkezett a 13. havi illetményigényéről, és nem ítélt meg a számára egyhavi végkielégítést. Az alperes fellebbezése az átalánytérítés mértékének leszállítására, ez utóbbi marasztalás után a kamatfizetés mellőzésére, és a szakkönyvvásárlási támogatás iránti követelés teljes elutasítására irányult.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta. Az elmaradt illetmény összegét 1 544 586 forintra, a szakkönyvvásárlási támogatás összegét 27 740 forintra felemelte, míg az átalánytérítés összegét 463 272 forintra leszállította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek végkielégítés címén 77 212 forintot és ennek kamatát, míg a szabadságmegváltás és a felmentési időre járó átlagkereset iránti igényt elutasító ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte, és e tárgyban a pert megszüntette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az ítélet indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a munkáltató a kiesett időre járó átlagilletményt köteles megtéríteni, amelyet a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó Mt. 152. § (1)-(4) bekezdése alapján kellett kiszámítani. Az utolsó négy naptári negyedévként a 2000. április 1-jétől 2001. március 31-ig terjedő idő közötti kereseti adatok képezték a számítás alapját. Az irányadó időszakban a felperes besorolási illetménye havi 63 900 forint volt, ezen felül az irányadó időszakban 16 450 forint osztályfőnöki pótlékban, 27 026 forint túlóradíjban, 14 804 forint helyettesítési díjban, 57 969 forint 13. havi illetményben, 22 500 forint jutalomban és 21 000 forint reggeli ügyeletért kifizetett díjazásban részesült. Tehát a havi illetményen felül a munkabér jellegű évi jövedelme a felperesnek 159 749 forint volt, amelyből egy hónapra 13 312 forint esett, ezt az illetményéhez hozzászámítva 77 212 forint volt a havi átlagkeresete.
Az Mt. 152. § (3) bekezdése értelmében figyelembe véve a jogszabály által meghatározott kötelező illetményemeléseket (2001. szeptember 1-jétől 2001. december 31-ig havi 77 780 forint, 2002. január 1-jétől 2002. augusztus 31-ig havi 83 855 forint, 2002. szeptember 1-jétől havi 129 800 forint) összesen 1 737 162 forint volt felperes elmaradt illetménye. Ezen besorolási illetményhez az irányadó időszakban megszerzett egyéb jövedelmet, a havi 13 312 forintot, összesen 237 194 forintot hozzáadva a felperes 1 974 356 forint elmaradt illetményre lett volna jogosult, amelyből a bíróság levonásba helyezte a felperes megtérült jövedelmeit: 56 158 forint munkanélküli járadékot, 85 418 forint, illetve 288 194 forint összegű más önálló tevékenységből származó jövedelmet. Ekként elmaradt illetményként 1 544 586 forint megfizetésére kötelezte az alperest a középarányos időtől számított kamattal együtt. Nem tartotta beszámíthatónak a megbízási díj címén a tanulók felkészítéséért kifizetett összeget, a 13. havi illetményről azért nem kellett rendelkezni, mert a bíróság azt figyelembe vette az átlagkereset kiszámításánál. Mivel a felperes jogviszonya 2003. február 26-án szűnt meg, az egyhavi végkielégítés megillette. Megállapította a másodfokú bíróság, hogy a szabadságmegváltás és a felmentési időre járó átlagkereset iránti igényétől a felperes a per során elállt, e vonatkozásban nem a kereset elutasításának, hanem a per megszüntetésének volt helye.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését és az alperest 1 900 981 forint - a 2002. évi 13. havi illetményt is magában foglaló - elmaradt munkabér, 857 856 forint "átalánykár", 143 112 forint végkielégítés és kamatai megfizetésére kötelező új határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet tévesen alkalmazta az Mt. 152. §-át, továbbá a Kjt. 34. § (6) bekezdése és 68. §-a rendelkezéseit. Minthogy a felperes jogviszonya 2003. február 26-ával szűnt meg és az átalánytérítés ezen időponttal vált esedékessé, ezért a figyelembe veendő átlagkeresetet is az esedékesség időpontjában érvényes besorolási illetményből (havi 129 800 forint) kiindulva kellett volna meghatározni, amelyhez az egyéb jövedelem 1/12-ed részét, 13 312 forintot hozzáadva 143 112 forint az átalánytérítésnél figyelembe vehető havi összeg. Ez hat hónapra összesen 858 672 forintot tesz ki. Az elmaradt illetmény összegének megállapításával kapcsolatban sérelmezte, hogy a bíróság az irányadó időszakban megkeresett egyéb jövedelmet arányosan nem emelte meg, holott a besorolási illetménye 2001. szeptember 1. és 2003. február 26-a közötti időszakban jelentős mértékben emelkedett. Részletezte a 2004. december 2-án kelt keresetpontosítás szerinti számítását, amely szerint összes jövedelme a besorolási illetménye 125%-át tette ki, ezért az egyes időszakokban járó besorolási illetménye 125%-ának megfelelő elmaradt illetménye 2 200 951 forint, amelyből levonva a máshonnan megtérült jövedelmet, 1 900 981 forint illeti meg ezen a címen. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a 2002. év után járó 13. havi illetmény összegét az átlagkeresetbe nem számította be, így a 13. havi illetmény iránti igénye elutasítása a Kjt. 34. § (6) bekezdésbe és 68. §-ába ütközik. Végül jogellenesnek tartotta, hogy az ítélet a végkielégítés összegét a 2001. évi átlagkereset alapján határozta meg 77 212 forintban, holott az esedékesség időpontjában érvényes besorolási illetményhez kellett volna hozzászámítani az egyéb jövedelmek összegét (129 800+13 312 forint); így végkielégítés címén 143 112 forint megfizetését kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A felperest a Kjt. 34. § (4) bekezdése alapján megillető átalánytérítés és a végkielégítés a közalkalmazotti jogviszony megszűnésekor [Kjt. 34. § (5) bekezdés] vált esedékessé, így annak összegét az esedékességkor a kötelező illetményemelések figyelembevételével járó illetmény alapulvételével számított átlagilletmény szerint kell megfizetni.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a jogviszony megszűnésének időpontjában (2003. február 26.) a felperest megillető havi illetmény összege 129 800 forint volt. Tévesen vette alapul ezzel szemben a jogerős ítélet a 2001. szeptember 1-jén járó 63 900 forint havi illetményt.
A felülvizsgálati kérelem az átalánytérítés és a végkielégítés összegét tehát helytállóan kérte a havi 129 800 forint illetmény alapján számítani. E két járandóságnál a felperes a jogerős ítélet szerinti havi 13 312 forint további átlagjövedelem figyelembevételével megállapított átlagilletményt igényelt.
Ennek megfelelően a felperest 6 havi átlagilletmény címén [6x(129 800+13 312)] 858 672 forint, végkielégítés címén (129 800+13 312) 143 112 forint illeti meg.
2.A másodfokú bíróság a felperest megillető elmaradt munkabér számításánál az adott időszakban bekövetkezett illetményemelések szerinti besorolási illetmény összegét helyesen vette figyelembe. Tévedett azonban, amikor az átlagkeresetbe beszámított egyes juttatásoknál (osztályfőnöki pótlék, túlóra, helyettesítési díj, 13. havi illetmény, illetve reggeli ügyeleti díj) nem volt tekintettel azok alapjául szolgáló pótlékalap, valamint illetmény [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 11. §, 11/B. §, 15. §, 16. §] időközbeni változására, és az egész peres időszakra nézve a 2001. évi kifizetések összegével számolt. Ekként tehát tévedett, amikor az egész peres időszakban csupán a 2001. évben irányadó havi 13 312 forint munkabér jellegű jövedelem figyelembevételével számította a felperesnek járó havi átlagilletmény összegét, ezt meghaladóan a kereset elutasítását e jogcímen helybenhagyta.
A felperest megillető elmaradt munkabér megállapításánál, az átlagkereset összegének számításánál a bíróság a 13. havi illetményt is figyelembe vette, így külön jogcímként erre felperes alaptalanul hivatkozott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek az átalánytérítés, illetve végkielégítés összegére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva az alperes e jogcímeken történt marasztalásának összegét felemelte, az elmaradt illetmény címén történt marasztalás összegét meghaladóan az e jogcímen előterjesztett kereset elutasítását helybenhagyó rendelkezését - a munkaügyi bíróság ítélete érintett rendelkezésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és ebben a körben a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Egyebekben a jogerős ítéletet nem érintette.
Az új eljárás során az illetmény, valamint pótlékalap alapulvételével számítandó juttatások (osztályfőnöki pótlék, túlóra, helyettesítési díj, 13. havi illetmény és reggeli ügyelet) vonatkozásában is meg kell állapítani, hogy ezek az időközbeni emelések folytán milyen összegben illették meg felperest, és az ennek megfelelően számított átlagilletmény figyelembevételével kell az elmaradt munkabér összegét meghatározni. (Legf.Bír. Mfv.II.10.626/2006.)