adozona.hu
BH+ 2007.7.327
BH+ 2007.7.327
Az egy külszolgálat időtartamára szóló kinevezés nem tekinthető határozott idejű közszolgálati jogviszony létesítésének, mivel sem határozott feladatot, sem meghatározott időt nem állapít meg, figyelemmel a külszolgálat egyoldalú megszüntetésének lehetőségére is [Ktv. 11. § (2) bekezdés, 31/2002. (III. 1.) Korm. rendelet 24. § (2) bekezdés b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperest az alperes 2001. december 1-jétől tartós külszolgálatra történő felkészülése és külszolgálatának időtartamára kinevezte gazdasági vezető, intézeti titkár munkakörbe, és 2002. február 7-étől kirendelte tartós külszolgálatra az N.-i kulturális intézethez, előreláthatóan három hónapot meghaladó, de legfeljebb négy éves időtartamra.
Az alperes igazgatója a humán szolgálati referens jelenlétében a Magyarországon szabadságát töltő felperesnek 2004. június 14-én "Kihelyezés megszüntetés...
BH+ 2007.7.327 Az egy külszolgálat időtartamára szóló kinevezés nem tekinthető határozott idejű közszolgálati jogviszony létesítésének, mivel sem határozott feladatot, sem meghatározott időt nem állapít meg, figyelemmel a külszolgálat egyoldalú megszüntetésének lehetőségére is [Ktv. 11. § (2) bekezdés, 31/2002. (III. 1.) Korm. rendelet 24. § (2) bekezdés b) pont].
A felperest az alperes 2001. december 1-jétől tartós külszolgálatra történő felkészülése és külszolgálatának időtartamára kinevezte gazdasági vezető, intézeti titkár munkakörbe, és 2002. február 7-étől kirendelte tartós külszolgálatra az N.-i kulturális intézethez, előreláthatóan három hónapot meghaladó, de legfeljebb négy éves időtartamra.Az alperes igazgatója a humán szolgálati referens jelenlétében a Magyarországon szabadságát töltő felperesnek 2004. június 14-én "Kihelyezés megszüntetés" megnevezésű okiratot adott át, amelyben az igazgató a felperest arról értesítette, hogy a tartós külszolgálata 2005. január 3. napjával befejeződik, a kihelyezését visszavonja, és tájékoztatja, hogy a fenti időponttól a Ktv. 11. § (2) bekezdése alapján a tartós külszolgálat időtartamára létesített határozott idejű közszolgálati jogviszonya is megszűnik. A felperes aláírásával igazolta, hogy a határozott idejű közszolgálati jogviszonya és kihelyezése megszüntetését elfogadja.
Ezt a jognyilatkozatát a felperes 2004. július 3-án a munkáltatóhoz intézett beadványában tévedés címén megtámadta, majd a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében annak a megállapítását kérte, hogy a kinevezésének a határozott időre szóló része érvénytelen, közte és az alperes között a jogviszony határozatlan időre jött létre, amelyet az alperes jogellenesen szüntetett meg. A Ktv. 18. § (1) bekezdése szerinti hat hónap felmentési időre járó átlagkeresetének, valamint a Ktv. 19. § (2) bekezdés a) pontja alapján egyhavi illetményének megfelelő végkielégítés és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A bíróság úgy ítélte meg, hogy a felek között a határozott időre szóló közszolgálati jogviszony érvényesen létrejött [Ktv. 11. § (2) bekezdés], és azt a felek 2005. január 3. napjával közös megegyezéssel megszüntették. A munkaügyi bíróság nem fogadta el a felperesnek azt az érvelését, hogy 2004. június 14-én a jognyilatkozatának megtételekor tévedésben volt, mert a megállapított tényállás adatai nem támasztották alá, hogy a felperes esetleges tévedését a másik fél okozta, vagy azt felismerhette.
A felperes az ítélet ellen fellebbezést jelentett be, amelyet a másodfokú bíróság megalapozatlannak tartott, és ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélettel megállapított tényállást a döntése alapjául elfogadta, azonban az elsőfokú bíróságnak a határozott időre szóló kinevezés jogszerűségével kapcsolatos álláspontjával nem értett egyet. A felperes a kirendelés során gazdasági vezető, intézeti titkár munkakört töltött be, amely nem értelmezhető a Ktv. 11. § (2) bekezdése szerinti meghatározott feladatként, ugyanis nem egy önálló, konkrét, időben is körülhatárolható munka elvégzését, hanem a kulturális központ működésével szükségképpen felmerülő folyamatos tevékenységet, egy munkakör ellátását jelenti. Mivel a felperes a közszolgálati jogviszonyában nem mást helyettesített, és nem egy meghatározott feladatot látott el, a kinevezésének a határozott időre szóló rendelkezése jogszabályba ütközik, semmis, ezért a felek között létrejött jogviszonyt határozatlan időre szólónak kell tekinteni.
Ugyanakkor a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felek 2004. június 14-én a határozatlan időre szóló jogviszonyt a Ktv. 14. § (1) bekezdése alapján határozott idejűre módosították, amelynek alapján a felperes jogviszonya a Ktv. 15. § (1) bekezdés a) pontja szerint 2005. január 3-án minden külön intézkedés nélkül megszűnt.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben a keresetének helyt adó, a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság megállapította ugyan a kinevezés határozott időre vonatkozó rendelkezésének érvénytelenségét, ugyanakkor a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeinek alkalmazását mellőzte. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a perben megtámadott "megállapodást" jogszerűnek találta, és ezzel hátrányos helyzetbe hozta.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A közszolgálati jogviszony általában határozatlan időre létesül [Ktv. 11. § (1) bekezdés], határozott időre szólóan csak helyettesítés vagy meghatározott feladat elvégzése céljából létesíthető [Ktv. 11. § (2) bekezdés].
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes kinevezésében a határozott időre szóló kikötés az előbbi törvényes feltételek hiányában érvénytelen, ezért a felek között a közszolgálati jogviszony határozatlan időre jött létre. Ez következik abból is, hogy a "külszolgálat időtartamára" meghatározás nem minősül a határozott idő megfelelő megállapításának, figyelemmel a külszolgálat egyoldalú megszüntetésének lehetőségére is [31/2002. (III. 1.) Korm. rendelet 24. § (2) bekezdés b) pont, 22/1997. (II. 13.) Korm. rendelet 5. § (2) bekezdés b) pont].
A felperes határozatlan idejű közszolgálati jogviszonyát azonban a felek esetleges megállapodása sem módosíthatta érvényesen határozott idejűvé, mivel az ehhez szükséges törvényi feltételek továbbra sem álltak fenn. A másodfokú bíróság ezért tévesen, és a saját jogi álláspontjával szembe kerülve állapította meg, hogy a felek a határozatlan időre szóló kinevezést közös megegyezéssel határozott időre szólóvá módosították.
Az előzőekből következően a felperes közszolgálati jogviszonya a Ktv. 15. § (1) bekezdés a) pontja alapján, vagyis a határozott idő lejártával nem szűnhetett meg.
A felperes részéről 2004. június 14-én aláírt okirat nem minősíthető a közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetésének, mivel abban az alperes a felperest a határozott időre szóló jogviszony megszűnéséről tájékoztatta, és a felperes nem a határozatlan idejű közszolgálati jogviszony megszüntetésére tett ajánlatot fogadta el.
Mindezekre figyelemmel az alperes a felperes határozatlan időre szóló közszolgálati jogviszonyát 2005. január 3. napjával jogellenesen szüntette meg, ezért a felperes által igényelt jogkövetkezményeket viselni tartozik.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperest - a kereseti kérelem keretei között, az alperes által kimutatott és a felperes részéről elfogadott átlagkereset, illetve havi illetmény figyelembevételével - a 6 havi felmentési időre járó átlagkereset, valamint egyhavi illetményének megfelelő végkielégítés megfizetésére kötelezte. (Legf.Bír. Mfv.II.10.899/2006.)