adozona.hu
BH 2007.6.182
BH 2007.6.182
A felszámolási eljárás elrendelését követően a betéti társaság üzletvezetésre jogosult beltagja a felszámolás körébe eső teendők ellátására kültagot is megbízhat - A megbízást elvállaló kültag a felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett alanya lehet [Btk. 291/A. § (1) bek., 290. § (5) bek.; 1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 31. §; 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 102. §, 103. § (1) bek., 102. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Gy.-i Városi Bíróság a 2004. szeptember 6. napján kihirdetett ítéletével Cs. I. terheltet bűnsegédként elkövetett felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntettben bűnösnek mondta ki, s ezért őt 250 napi tétel - napi tételenként 200 forint összegű - összességében tehát 50 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
A városi bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:
A Cégbíróságon 1998. január 15-én került bejegyzésre a az É. Sz. Betéti Társaság (továbbiakban: Bt.). A Bt....
BH 2007.6.182 A felszámolási eljárás elrendelését követően a betéti társaság üzletvezetésre jogosult beltagja a felszámolás körébe eső teendők ellátására kültagot is megbízhat - A megbízást elvállaló kültag a felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett alanya lehet [Btk. 291/A. § (1) bek., 290. § (5) bek.; 1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 31. §; 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 102. §, 103. § (1) bek., 102. §].
A Gy.-i Városi Bíróság a 2004. szeptember 6. napján kihirdetett ítéletével Cs. I. terheltet bűnsegédként elkövetett felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntettben bűnösnek mondta ki, s ezért őt 250 napi tétel - napi tételenként 200 forint összegű - összességében tehát 50 000 forint pénzbüntetésre ítélte.A városi bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:
A Cégbíróságon 1998. január 15-én került bejegyzésre a az É. Sz. Betéti Társaság (továbbiakban: Bt.). A Bt. beltagjaként és cégjegyzésre önállóan feljogosított képviselőjeként özv. Cs. I.-né, a terhelt anyja, míg kültagként a terhelt került bejegyzésre 10 000 forintos vagyoni betéttel.
A társaság működése alatt a Bt.-vel kötött munkaszerződés alapján, munkaviszony keretében a terhelt, mint műszaki vezető dolgozott.
Az APEH megyei igazgatóságának kérelme alapján a Bt. ellen felszámolási eljárás indult; a megyei bíróság a 2001. június 11. napján kelt végzésével megállapította a társaság fizetésképtelenségét, elrendelte a felszámolást és felszámolót is kijelölt.
A végzés jogerőre emelkedésének napja, a felszámolás kezdő időpontja 2001. június 29. napja volt.
A felszámolás alá vont társasággal szemben - a tényállásban név szerint megjelölt - kilenc hitelező összesen közel 11 millió forintot kitevő hitelezői igényt jelentett be. Özv. Cs. I.-né a bíróság határozatait átvette; a felszámolás elrendeléséről tájékoztatta a terheltet és őt a felszámolás körében a további ügyintézéssel megbízta.
A kijelölt felszámolóbiztos több levélben is felhívta a társaság képviselőjét, özv. Cs. I.-nét a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: Cstv.) 31. §-ának a) pontjában előírt kötelezettségek teljesítésére. E törvényi előírás szerint a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetője a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal záró leltárt, éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót, vagy egyszerűsített mérleget, adóbevallást, és az eredmény felosztása után zárómérleget volt köteles készíteni és azt a felszámolás kezdő időpontját követő 45 napon belül - 2001. augusztus 31-éig - a felszámolónak és az adóhatóságnak átadni.
Özv. Cs. I.-né a felszámolóbiztos felhívásait tartalmazó leveleket átvette, és azokat a terheltnek további ügyintézés céljából átadta.
A terhelt, özv. Cs. I.-né beltag felhatalmazása alapján, mint a Bt. képviselője 2001. december 19-én kereste fel személyesen a felszámolóbiztost és ígéretet tett a törvényben előírt iratok elkészítésére, átadására aminek azonban nem tett eleget.
Ellene a városi ügyészség a Btk. 290. § (5) bekezdésében meghatározott csődbűntett megalapozott gyanúja miatt 2003. július 15-én nyomozást rendelt el. 2003. július 26. napján a terhelt ismételten ígéretet tett a felszámolóbiztosnak az iratok átadására, de azokat nem készítette el, nem adta át.
A megyei bíróság a 2003. szeptember 4. napján jogerős végzésével vagyon és iratok hiányában a Bt. egyszerűsített felszámolási eljárását befejezte, a társaságot megszüntette és elrendelte a cégjegyzékből való törlését.
A városi bíróság bűnösséget megállapító ítéletben írt jogi álláspont lényege szerint a terheltnek nemcsak a végzett munkája, hanem a hozzátartozói viszonya miatt is teljes rálátása volt a társaság vagyoni helyzetére. A felszámolási eljárás megindulása után átvette, átvállalta a beltagtól az eljárással együtt járó kötelezettségeket, amelyeket nem teljesített.
A vád tárgyát képező ún. adminisztratív csődbűntettet azonban a Btk. 291/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt értelmező rendelkezése szerint tettesként csak az követheti el, aki a gazdálkodó szervezet (adós) vagyonával, vagy annak egy részével rendelkezni jogosult.
A Cstv. 31. § a) pontjában felsorolt kötelezettségek teljesítése betéti társaságnál az üzletvezetésre és képviseletre jogosult tagot terheli. Jelen esetben a Bt. üzletvezetésre és képviseletre jogosult tagja a beltag volt. A terhelt ezért, mint kültag tettesként nem, hanem csak bűnsegédként valósíthatta meg a Btk. 290. § (5) bekezdése szerinti bűntettet.
Az elsőfokú ítélet ellen a védő jelentett be fellebbezést a terhelt felmentése érdekében.
A B. Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2005. március 3. napján tanácsülésen meghozott ítéletével a terheltet a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja alapján - bűncselekményt nem követett el, - az ellene emelt vád alól felmentette.
Megállapítása szerint - az általa is irányadónak tekintett - tényállás alapján az elsőfokú bíróság azért vont téves következtetést a terhelt bűnösségére, mert a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) 102. §-a értelmében a betéti társaság kültagja a társaság üzletvezetésére és képviseletére a 103. § (1) bekezdése szerinti esetet kivéve nem jogosult. A kültag korlátozott felelősségének megfelelően a társaság ügyeinek intézését önálló döntési jogkörrel nem láthatja el, ezért sem belső ügyintézési, ügyvezetői, sem kifelé harmadik személyek irányába történő képviseletet nem végezhet, erre érvényes felhatalmazást nem kaphat.
Ez a rendelkezés oly mértékben kógens, hogy eltérésre csak a Gt. 103. § (1) bekezdése szerinti esetben van lehetőség, vagyis amikor a kültag neve szerepel a társaság cégnevében, mert ez esetben a kültag a beltaggal azonos felelősséggel tartozik. Ez a kivétel a jelen esetben nem áll fenn.
Következésképpen - a megyei bíróság érvei szerint - a Gt. fenti rendelkezései értelmében a terhelt, mint a Bt. kültagja nem vállalhatta át a beltagtól a Cstv.-ben előírt kötelezettségek teljesítését; erre érvényes meghatalmazást nem kaphatott; a bűncselekmény alanya sem lehetett. A kötelezettségek teljesítése tőle nem volt elvárható, annak elmulasztásával tehát a bűncselekmény megvalósulásához nem nyújthatott szándékos segítséget sem a beltagnak.
A Csődtörvényben foglalt kötelezettségek teljesítése kizárólag a beltagot terhelte, aki rendelkezni jogosult a Bt. vagyonával és aki e kötelezettségét semmilyen módon nem ruházhatta át a kültagra.
A megyei bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, annak hatályon kívül helyezése érdekében - a törvényes határidőn belül, és a terhelt terhére szólóan, a Be. 405. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott okból, a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
Indokai szerint a terhelt felmentésére törvénysértően, az anyagi jog téves alkalmazásával került sor, hiszen a Gt. 102. §-a csak azt tiltja, hogy a kültag a cégjegyzékbe bejegyzett általános törvényes szervezeti képviselő legyen.
Eseti meghatalmazásnak a szóban lévő tilalom nem akadálya. (BH 2003/28., BH 1995/114.)
A Gt. 9. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Ptk. 222. §-a szerint képviseleti jogot a képviselőhöz, másik félhez, vagy az érdekelt hatósághoz intézett nyilatkozattal (meghatalmazás) lehet létesíteni. A Ptk. 223. §-ának (1) bekezdése alapján a meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket a jogszabály a meghatalmazás alapján kötendő szerződésre előír.
A Cstv. 31. §-a a gazdálkodó szervezet vezetője részére a felszámoló felé előírt feladatai teljesítésére írásbeli formát nem ír elő kötelezően, e körben tehát a szóbeli nyilatkozattal létesített meghatalmazást is érvényesnek kell tekintetni.
A terhelt az így kapott érvényes meghatalmazással képviselte a társaságot; ennek alapján kereste meg a felszámolóbiztost; később azonban a törvényben előírt feladatait nem teljesítette.
A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt - annak indokaival egyetértve - fenntartotta.
További érvként hozta fel, hogy a bírói gyakorlat szerint az adminisztratív csődbűntett elkövetője nemcsak az adós gazdálkodó szervezet vagyonával, vagy annak egy részével a felszámolás elrendelését követően rendelkezni jogosult személy, hanem a felszámolás alatt álló gazdasági társaságnak a Cstv. 3. § (1) bekezdés d) pontja szerint vezetője, betéti társaságnál az üzletvezetésre, illetve képviseletre jogosult tagja is lehet. (BH 1996/187; BH 1999/102; BH 2005/238.)
A jelen ügyben a felszámolás elrendelése után a beltag az ügyvezetőt megillető valamennyi jogosítványát átruházta a kültag terheltre, aki ezt követően, mint a Bt. képviselője kereste fel a felszámolóbiztost. A terhelt - aki a felszámolás elrendelését megelőzően jogosult volt a társaság vagyonának egy része feletti rendelkezésre - a megbízás tudatában, mint a társaság képviseletre jogosult tagja - s mint a bűncselekmény alanya járt el.
Alannyá válásának nem képezte akadályát a Gt. 102. §-ában írt tilalom sem, mivel a Btk. 291/A. § (2) bekezdése szerint a 291/A. § (1) bekezdését akkor is alkalmazni kell, ha a vagyonnal történő rendelkezés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelen.
Mindezekre figyelemmel - a legfőbb ügyészi indítvány szerint - a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése indokolt.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 422. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.
A Legfőbb Ügyészség jelen lévő képviselője a felülvizsgálati indítványt fenntartotta.
Felszólalásában a hangsúlyt a Btk. 291/A. §-ának helyes értelmére és a Cstv. szabályaira helyezte, melyek alapján a felmerült jogkérdést is eldönthetőnek tartotta.
A védő a másodfokú bíróság jogi álláspontját osztotta és a megtámadott határozat hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati indítvány érdemben alapos.
Tévedett a megyei bíróság, amikor a büntető anyagi jogi, és a vonatkozó háttérnormák helyett a Gt. 102. §-ának rendelkezéséből indult ki, és e §-t is a Gt. más szabályaiból kiragadva elszigetelten értelmezte. Emiatt jutott arra a helytelen megállapításra, miszerint a kültag a betéti társaság képviseletére - hacsak neve a társaság cégnevében nem szerepel - semmilyen körülmények között nem jogosult, arra érvényes meghatalmazást nem kaphat.
Saját jogi indokaihoz képest is elkerülte a megyei bíróság figyelmét, hogy a terhelt munkaviszony alapján a Bt. munkavállalója is volt. A Gt. 39. § (4) bekezdése szerint pedig a vezető tisztségviselők az ügyek meghatározott csoportjaira nézve a gazdasági társaság munkavállalóit képviseleti joggal ruházhatják fel.
Ami pedig a Bt. kültagjának a képviseleti jogosultságát illeti, a Legfelsőbb Bíróság gazdasági perben (BH 2003/28.) kifejtette, a Gt. 102. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a társasági szerződésben a betéti társaság kültagját nem lehet a társaság képviseletére felhatalmazni, nem jelenti egyben azt is, hogy a betéti társaság cégjegyzésre jogosult tagja valamely ügylet lebonyolítására a kültagnak nem adhat meghatalmazást.
Mindemellett büntetőjogi szempontból a Gt. szabályai csak kisegítő jellegűek, hiszen a büntetőjogi felelősség adott esetben a Gt. rendelkezéseitől függetlenül is fennállhat. Olyan személy is felelhet, akinek a vezető tisztségviselői megbízatása a Gt. szerint már megszűnt, (BH 1999/102.) vagy érvényes megbízása ellenére érvénytelen jogügyletet kötött [Btk. 291/A. § (2) bek.].
A Btk. 290. § (5) bekezdésében meghatározott csődbűntettet az követi el "aki a felszámolás elrendelését követően a jogszabályban előírt beszámolási, leltárkészítési, vagy egyéb tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, és ezzel a felszámolás eredményét részben, vagy egészben meghiúsítja".
A bűncselekmény a 290. § (1) és (3) bekezdésében foglalt elkövetési magatartásoktól eltérően nem vagyonelvonással, hanem mulasztással, a jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettség szándékos nem teljesítésével valósul meg.
A csődbűntett - ideértve annak (5) bekezdését - kerettényállás, az azt tartalommal kitöltő jogi norma pedig a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.).
A felszámolási eljárás célja a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése, és ennek során a hitelezőknek az adós felszámolás körébe tartozó vagyonából történő kielégítése.
A felszámolási eljárás eredményes lefolytatása érdekében ír elő a Cstv. 31. §-a az adós részére adminisztratív kötelezettségeket (zárleltár, éves beszámoló, mérleg, adóbevallás stb.) és szankcionálja ennek elmulasztását a Btk. 290. § (5) bekezdése.
A szóban lévő törvényi tényállás "a felszámolás elrendelését követően" valósítható meg.
A felszámolás pedig akkor tekinthető elrendeltnek, amikor az erről szóló - felszámolót is kijelölő - végzés jogerőre emelkedik [Cstv. 27. § (1) bek.].
A Cstv. 31. §-a is, a már "felszámolás alatt álló" gazdálkodó szervezet vezetőjét kötelezi az adatszolgáltatásra. Ugyanekkor a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet [Cstv. 34. § (2) bek.].
Mindezt egybevetve a Btk. 291/A. § (1) bekezdésének azon értelmező rendelkezésével, miszerint a 290. §-ban meghatározott csődbűntettet tettesként az követi el, aki a gazdálkodó szervezet (adós) vagyonával, vagy egy részével rendelkezni jogosult - az a megállapítás adódik, hogy a 291/A. § (1) bekezdésének ez a szabálya, a csődbűntettnek csak a vagyonelvonással járó - 290. § (1) és (3) bekezdéseire - vonatkozik. Amennyiben a vagyonnal való rendelkezés az ún. adminisztratív csődbűntettnek is feltétele lenne, ez azt jelentené, hogy a cselekményt tettesként csak a felszámoló követhetné el, aki pedig adatszolgáltatásra nem köteles.
A felszámolási eljárásban - mint nem peres bírósági eljárásban - az adóst, a hitelezőt és a felszámolót kell félnek tekinteni [Cstv. 6. § (4) bek.].
A törvény alkalmazásában adós az a gazdálkodó szervezet, amely a tartozását az esedékességkor nem tudta kiegyenlíteni, a gazdálkodó szervezet vezetője pedig betéti társaságnál: az üzletvezetésre és képviseletre jogosult tag(ok) [Cstv. 3. § (1) bek. b) és d) pont].
A Cstv. 31. §-a szerinti adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése ekként az adós betéti társaság üzletvezetésre jogosult, vagy képviseletére jogosult tagját egyaránt terhelheti, és ebből következően ők lehetnek - tettesként - a bűncselekmény alanyai is.
Minthogy a felszámolási eljárás a fizetésképtelen adós gazdasági társaság megszüntetése végett folyik, és a társaság gazdaságilag már nem működik, az adatszolgáltatás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a Gt. 102. §-a szerint a betéti társaság kültagja a társaság üzletvezetésére és képviseletére nem jogosult. Ez a rendelkezés működő társaság esetében bír jelentőséggel - amikor a beltag üzletvezetésének a lényegét elsősorban a gazdasági döntések meghozatala jelenti.
A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet taggyűlése - korlátozott hatáskörrel ugyan, de tovább működik, így jogosult ügyvezetőt választani. Az így megválasztott ügyvezető az adós képviselőjeként a felszámolási eljárásban még az egyezségi tárgyalással kapcsolatos jognyilatkozatot is tehet, a felszámoló intézkedése ellen kifogással élhet. (BH 1999/326.)
De a vezető tisztségviselő, a beltag is megbízhatja a betéti társaság valamely tagját a társaság képviseletének ellátásával.
Az irányadó tényállás szerint a felszámolás elrendelését követően a kétszemélyes betéti társaság üzletvezetésre jogosult beltagja a felszámolás körében teendő valamennyi ügyintézéssel a kültagot bízta meg, aki ezt a megbízást vállalta. A beltag ezt a társasági szerződés szerint is érvényesen megtehette, mert annak a 15. pontja szerint a társaság bel- és kültagja együttesen döntöttek a társaság szokásos üzleti tevékenységébe nem tartozó ügyekben.
Ezen együttes megállapodásuknak megfelelően a terhelt, mint az adós képviseletre jogosult tagja félként vett részt a felszámolási eljárásban. Következésképpen - a Cstv. 3. § (1) bekezdés d) pontjára figyelemmel - a Cstv. 31. §-a szerinti adatszolgáltatási kötelezettségek is őt terhelték.
Ekként pedig tévedett a városi bíróság is, amikor arra a jogi álláspontra jutott, hogy a terhelt, mint kültag csak bűnsegédként követhette el a vád szerinti bűntettet.
Egyébiránt az első- és másodfokú bíróság jogi megokolásának büntetőjogi tartalma végeredményében az, hogy az I. r. terhelt olyan személynek nyújtott segítséget, illetőleg olyan személy (a beltag) követett el tettesként bűncselekményt, akinek az a szándékában nem állott, hiszen éppen a mulasztás elkerülése érdekében bízta meg a terheltet.
A fentebb kifejtettek miatt a terhelt felmentésére a büntető anyagi jogi szabályainak megsértése miatt került sor.
A Legfelsőbb Bíróság ezért - egyetértve a legfőbb ügyészi indítvánnyal - a megtámadott határozatot a Be. 425. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot új másodfokú eljárásra utasította.
(Legf. Bír. Bfv. I. 922/2005.)