adozona.hu
BH+ 2007.6.271
BH+ 2007.6.271
A gazdasági társaság engedményese nem követelhet többet annál, mint amilyen összeg tekintetében a felszámolási záróvégzés szerint a gazdasági társaság jogutódává vált [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 29. §, 1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 31. §, 52. § (5) bek., 56. §, Ptk. 329. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az 1997. január 15-én megalakult G. Betéti Társaságnak az alperes az üzletvezetésre és képviseletre jogosult beltagja volt. Az APEH Megyei Igazgatóságának kérelme alapján a G. Bt. ellen 2001. július 11-i kezdő időponttal felszámolási eljárás indult. A bíróság felszámolóként a B. Kft.-t jelölte ki. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság 2001. november 29. napján jogerőre emelkedett végzésével 100 000 Ft pénzbírsággal sújtotta az alperest,...
BH+ 2007.6.271 A gazdasági társaság engedményese nem követelhet többet annál, mint amilyen összeg tekintetében a felszámolási záróvégzés szerint a gazdasági társaság jogutódává vált [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 29. §, 1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 31. §, 52. § (5) bek., 56. §, Ptk. 329. §].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az 1997. január 15-én megalakult G. Betéti Társaságnak az alperes az üzletvezetésre és képviseletre jogosult beltagja volt. Az APEH Megyei Igazgatóságának kérelme alapján a G. Bt. ellen 2001. július 11-i kezdő időponttal felszámolási eljárás indult. A bíróság felszámolóként a B. Kft.-t jelölte ki. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság 2001. november 29. napján jogerőre emelkedett végzésével 100 000 Ft pénzbírsággal sújtotta az alperest, mert nem tett eleget a Cstv. 31. §-ában foglalt, a társaság vezetőjét terhelő adatszolgáltatási kötelezettségének. A felszámoló 2001. november 20-án csődbűntett alapos gyanúja miatt feljelentést tett az alperessel szemben az APEH Bűnügyi Igazgatósága Megyei Nyomozó Hivatalánál. A városi bíróság - e vonatkozásban a megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyott - ítéletében az alperest bűnösnek mondta ki - többek között - hitelező kielégítésének meghiúsításával elkövetett csődbűntettben. A felszámolási zárómérleg szerint a felszámolás kezdő időpontjában 3 993 000 Ft összegű készpénz hiánya volt a G. Bt.-nek, mellyel az alperes nem tudott elszámolni. A G. Bt. "f.a." képviseletében eljáró felszámoló pert indított az alperes ellen 3 933 836 Ft tőke és ennek 2002. augusztus 1. napjától járó évi 11%-os kamata, valamint a perköltség megfizetése iránt. Kereseti kérelmét arra alapította, hogy az alperes volt a felperes tisztségviselője és ebből eredően a felperes felé elszámolási kötelezettséggel tartozott. E kötelezettségét súlyosan megszegte, mert a felszámolás alá került felperes tevékenységének nyomon követését meghiúsította, a kimutatott vagyonnal nem tudott elszámolni. Kártérítési felelősségének jogalapjaként a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: 1997. évi Gt.) 29. §-ának (1) bekezdésére és a Ptk. 339. §-ára hivatkozott.Az alperes módosított ellenkérelmében a felperes perképessége vizsgálatának eredményétől függően a per megszüntetését, illetve a követelt 3 933 836 Ft 20%-át, 787 732 Ft-ot meghaladóan a kereset elutasítását kérte.
2004. augusztus 12-én a felszámoló benyújtotta a G. Bt. "f.a." egyszerűsített felszámolási zárójelentését, zárómérlegét, vagyonfelosztási javaslatát, kérve a felszámolás egyszerűsített módon történő befejezését. A becsatolt okiratok szerint az adóssal szemben bejelentett összes hitelezői igény 2 052 887 Ft volt. A felszámoló díja nélkül számolt összes felszámolási költség 53 907 Ft, melyből 23 970 Ft került kiegyenlítésre. A hitelezők rendelkezésére álló felosztható vagyonként a felszámoló a jelen perben érvényesített 3 933 836 Ft 10%-át 393 384 Ft-ot jelölt meg, mint a hitelezők részére, követelésük részbeni kiegyenlítéseként engedményezhető követelést. A felszámolót megillető díjat 300 000 Ft-ban, míg az M. Rt.-t megillető összes követelést 2 022 887 Ft-ban jelölte meg.
A megyei bíróság a 2005. április hó 4. napján kelt végzésében elrendelte a G. Bt. "f.a." adós megszüntetését és a cégjegyzékből való törlését, egyben a felszámolási eljárást befejezettnek nyilvánította. A felszámoló díját 100 000 Ft-ban állapította meg. Ennek kiegyenlítése érdekében a K. S. alperessel szemben 393 384 Ft piaci értéken nyilvántartott követelésből 100 000 Ft-ot a felszámolóra engedményezett. A fennmaradó 293 384 Ft engedményezhető követelésből, mint felosztható vagyonból, az "a" kielégítési kategóriába sorolt felszámolási költségnek minősülő követelések részbeni kiegyenlítésére 15 000 Ft-ot az APEH Megyei Igazgatósága hitelezőre, 15 000 Ft-ot a Megyei Illetékhivatal hitelezőre, a "b" kielégítési kategóriába sorolt 10 000 Ft teljes követelés kiegyenlítésére 10 000 Ft-ot az M. Részvénytársaságra, és ugyanezen hitelező "e" kategóriába sorolt hitelezői igénye részbeni kiegyenlítésére 253 384 Ft követelést engedményezett. Megállapította, hogy a fennmaradó hitelezői igények kielégítésére az adós vagyonából rendelkezésre álló fedezet nincs.
Ezt követően 2005. május 11-én engedményezési szerződés jött létre egyrészről a felszámoló biztos által képviselt G. Betéti Társaság "f.a." mint engedményező, másrészről az ügyvezető igazgató által képviselt B. Kft., az APEH Megyei Igazgatósága, a Megyei Illetékhivatal, továbbá az M. Rt., mint engedményesek között. Ebben a bíróság felszámolási eljárást befejezetté nyilvánító végzése alapján az engedményező a jelen per alperesével K. S.-sal szemben indított perben a városi bíróság még nem jogerős ítéletével megállapított 3 933 836 Ft tartozást, melyet "a megyei bíróság 393 384 Ft piaci értékben határozott meg", a következő felosztásban az engedményesekre engedményezte:
- B. Kft. 100 000 Ft,
- APEH Megyei Igazgatósága 15 000 Ft,
- Megyei Illetékhivatal 15 000 Ft,
- M. Rt. 263 384 Ft.
Az engedményezési szerződés tartalmazta, hogy a felsorolt követeléseket az engedményező kifejezetten bizonytalan követelésként engedményezi az engedményesekre és a feleknek a követelésük érvényesítése érdekében a perbe, a perbeli jogutódlás szabályai szerint be kell lépniük. Az engedményező a felosztott követelés megtérüléséért semmilyen felelősséget nem vállalt és ezt az engedményesek tudomásul vették. A szerződés 6. pontja értelmében a jogerősen megítélt követelés a felperesi pozícióba belépő engedményeseket a 2. pontban foglalt felosztás arányában illeti meg.
A városi bíróság 2005. április hó 27. napján kelt ítélete ellen az alperes részéről benyújtott fellebbezés folytán a megyei bíróság előtt indult másodfokú eljárásban a G. Bt. felperes jogutódjaként a perbe belépett I. r. felperesként a B. Kft., II. r. felperesként pedig az M. Rt. Az I. r. felperes az alperes kötelezését kérte 1 000 000 Ft megfizetésére. A II. r. felperes módosított keresetében 2 022 887 Ft, ennek 2002. augusztus 1. napjától 2004. december 31-ig napjáig járó évi 11%-os kamata, 2005. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamata, valamint a perköltség megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
A megyei bíróság hatályon kívül helyező végzése folytán megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. r. felperesnek 360 000 Ft-ot, valamint 25 000 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan az I. r. felperes keresetét elutasította.
Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a II. r. felperesnek 2 022 887 Ft tőkét, ennek 2002. augusztus hó 1. napjától 2004. december 31. napjáig évi 11%-os kamatát, 2005. január 1. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, valamint 100 000 Ft perköltséget. Akként foglalt állást, hogy bár a felszámoló által benyújtott egyszerűsített felszámolási zárójelentés azt tartalmazta, hogy a G. Bt. felszámolási nyitómérlegében szereplő 3 933 836 Ft összegű követelést a felszámoló 10%-ra leértékelte és ebben az értékben szerepeltette a zárómérlegben, ez nem azt jelenti, hogy az alperes csak az eredeti követelés tized részével lenne köteles elszámolni. Erre kizárólag csak felszámolási eljárás során van lehetőség a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 8. §-ának (3) bekezdése értelmében. Így az alperesnek továbbra is 3 993 836 Ft-tal kell elszámolnia. Utalt arra, hogy a perben kirendelt könyvszakértő ennél lényegesen magasabb összeget állapított meg, de az alapeljárásban nem került sor a kereset felemelésére.
Az I. r. felperes 1 000 000 Ft-ra vonatkozó kereseti kérelmét azért találta túlnyomó részben alaptalannak, mert megállapítása szerint az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 59. § (1) bekezdése az egyszerűsített felszámolási eljárásban a felszámoló díját 300 000 Ft-ban maximálja azzal, hogy a felszámolói díjak a díjat terhelő általános forgalmi adó összegét nem tartalmazzák. Az áfa az időközbeni jogszabályváltozás következtében 20%-ra módosult, amely így 60 000 Ft. Ezért az I. r. felperesnek a 360 000 Ft-ot meghaladó követelését elutasította.
A II. r. felperes követelését teljes egészében alaposnak találta. E körben tényként állapította meg, hogy e követelés a felszámolási eljárás során a felszámoló által kimunkált hitelezői követelések között szerepel. Ez az összeg került engedményezésre. A bíróság álláspontja szerint ez még kevesebb is, mint amit a felszámolási eljárás során meghozott végzésben a bíróság a II. r. felperes részére megállapított, hiszen a 3 933 836 Ft összegből illetné meg 2 633 840 Ft.
Alaptalannak találta az alperesnek azt a védekezését, hogy a II. r. felperes, mint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatóságának engedményese ezt a követelést vele szemben a 2/2004. számú Polgári Jogegységi Határozatban foglaltakra tekintettel nem érvényesítheti. E körben akként foglalt állást, hogy a II. r. felperes nem mögöttes felelősség alapján lépett fel az alperessel szemben, hanem a jogutódlás következtében, kártérítés jogcímén követelte azt a összeget, amely az időközben megszűnt betéti társaságot illette volna meg, amely abból a hitelezőit tudta volna kielégíteni.
Utalt arra, hogy az alperes további szakértői bizonyításra tett indítványát elutasította. Ennek indoka az, hogy a megismételt eljárás során a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg felhívta az alperest, megfelelő kioktatás terhe mellett arra, hogy neki mit kell bizonyítania. Az ezt követően tartott tárgyaláson az alperes három vállalkozási szerződés vonatkozásában kérte szakértő kirendelését az anyag- és díjköltségek megállapítására. A később - 2006. február 1. napján - már a szakértő meghallgatása után - előterjesztett újabb vállalkozási szerződésekre tett bizonyítási indítványa elkésett, melynek teljesítését a bíróság a Pp. 3. § (4) bekezdése alapján mellőzte.
Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését kérte arra hivatkozva, hogy a felszámoló biztos meghatalmazás nélkül látta el a G. Bt. "f.a." képviseletét. Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperesek keresetének elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és mellőzte az alperes marasztalását az I. r. felperes javára fizetendő perköltségben. Kötelezte az I. r. felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 16 000 Ft perköltséget. Kötelezte az I. r. felperest, hogy fizessen meg az Államnak - a Megyei Illetékhivatal felhívására - 38 400 Ft kereseti illetéket. A II. r. felperes javára megítélt marasztalási összeg után a kamatfizetés kezdő időpontját 2002. augusztus 1. napja helyett 2005. május 12. napjában határozta meg. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a II. r. felperesnek 15 nap alatt 40 000 Ft fellebbezési perköltséget. Megállapította továbbá, hogy a le nem rótt fellebbezési illeték az Állam terhén marad.
A határozat indokolásában kifejtette, hogy az alperes permegszüntetési okra alaptalanul hivatkozott. A felszámolás kezdő időpontjától a felperesi jogelőd Bt. vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehetett, akinek nevében a felszámoló szervezet által kijelölt felszámoló biztos járt el. Ebből következően a felszámoló biztos is az adós törvényes képviselőjének tekintendő, aki jogosult jogi képviselő részére a per vitelére meghatalmazást adni.
Akként foglalt állást, hogy az alperes fellebbezésében alaptalanul támadta a felperesi jogelőd és a felperesi jogutódok között 2005. május 11. napján létrejött engedményezési szerződést is. E szerződés ugyanis a megyei bíróságnak a G. Bt. felszámolását befejező végzésén alapult.
Helytállónak találta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a perbeli jogvitára a 2/2004. Polgári Jogegységi Határozat rendelkezései nem alkalmazhatók. A II. r. felperes a felperesi jogelőd egyszerűsített felszámolási zárómérlege szerint a követelése egy részét az APEH Megyei Igazgatósága hitelezőtől engedményezés útján szerezte, melynek összege a "b" kategóriás és az "e" kategóriás követelés figyelembevételével, valamint a késedelmi kamattal és pótlékkal együtt 2004. augusztusában 2 022 887 Ft volt. A II. r. felperes a perben az alperessel szemben nem mint a felperesi jogelőd Bt. beltagjaként mögöttesen felelős személlyel szemben érvényesíti az adókövetelését, hanem az alperesnek a kártérítési felelőssége alapján fennálló fizetési kötelezettsége került engedményezésre a II. r. felperes részére, a felszámolási eljárást lefolytató bíróság által meghatározott összegben.
Az alperes a megismételt eljárás során előadott nyilatkozatában nem vitatta a kártérítési követelés jogalapját, csak annak összegét. A felperesi jogutódok a felperesi jogelőd keresetét nem szállították le ugyan, de az előterjesztett kereseti kérelmükben együttesen kevesebbet kértek, mint amennyit a felperesi jogelőd. A felszámolási zárómérleg is azt tartalmazza, hogy a felszámolás kezdetekor 3 993 000 Ft összegű készpénzhiánya volt a felperesi jogelődnek, melynek összegét a könyvszakértő utóbb 5 996 000 Ft-ban állapított meg. Jelen per tárgya annak megállapítása, hogy az alperes milyen összegű készpénzzel rendelkezett oly módon, hogy azt nem a Bt. kiadásaira fordította. E kártérítési összegből azonban a felperesi jogutódok csak a részükre engedményezett összeg követelésére jogosultak, melyet kereseti követelésük nem haladott meg.
Helytállónak találta az elsőfokú bíróságnak azt az eljárását, hogy az alperes további bizonyítási indítványainak teljesítését mellőzte. E körben megállapította, hogy az elsőfokú bíróság - a hatályon kívül helyező végzésben foglaltaknak megfelelően - felhívta az alperest arra, hogy tételesen jelölje meg a könyvszakértői véleményben meghatározott szerződések kapcsán mely munkával kapcsolatban, milyen összegű anyag és munkadíj-költsége merült fel, illetve a Bt. pénztárából felvett készpénzből milyen kiadásokat fedezett. Az alperes hivatkozása szerint ezekre vonatkozóan iratokat nem tudott csatolni, azonban erre őt a bíróság nem is hívta fel, míg a 2005. október 19. napján tartott tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a könyvszakértői véleményben szereplő négy szerződés kapcsán kéri műszaki szakértő kirendelését a szerződések teljesítésével kapcsolatban felmerült munkadíj és anyagköltség tekintetében. Ezután a szakvélemény elkészültét követően tett az alperes bizonyítási indítványt újabb szerződések kapcsán azok anyag és munkadíj költségének megállapítására. Ezt a bizonyítási indítványát az alperes késedelmesen terjesztette elő, ezért nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Pp. 3. §-ának (4) bekezdése alapján annak teljesítését mellőzte.
Alaptalannak találta az alperes arra vonatkozó fellebbezését is, hogy az I. r. felperest áfa nem illeti meg. Akként foglalt állást, hogy a Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámolót egyszerűsített felszámolás esetén maximum 300 000 Ft díj illeti meg, amely azonban az áfát nem tartalmazza.
Annyiban találta alaposnak a fellebbezést, hogy az elsőfokú bíróság tévesen rendelkezett a perköltség fizetéséről az I. r. felperes vonatkozásában. Az I. r. felperes ugyanis - 1 000 000 Ft követeléséhez képest - nagyobb részben pervesztes lett. Ezért a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján ő köteles az alperes javára perköltséget fizetni. Ugyanakkor a felperes jogutódként történő perbelépése nem minősült az illetéktörvény 62. § (1) bekezdésének i) pontja szerinti felszámolási eljárás alatt a felszámoló által indított bírósági eljárásnak, melynek következtében az I. r. felperest illetékfeljegyzési jog nem illeti meg. Ezért a bíróság kötelezte az I. r. felperest 38 400 Ft le nem rótt kereseti illeték megfizetésére. A kifejtett indokok alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben változtatta meg.
A jogerős másodfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a pernek a Pp. 157. § a) pontja alapján történő megszüntetését kérte. Másodlagosan a felperesek keresetének elutasítását, harmadsorban a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását, valamint a felperesek perköltségben való marasztalását kérte. A jogszabálysértést az alábbiakban jelölte meg:
1. A Pp. 3. §-ának (1) bekezdését sérti a jogerős ítélet, mert a bíróság a jogvitát kérelem alapján bírálja el, s ilyen kérelmet csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. A felszámoló biztos a saját nevében eljárva kérte fizetési meghagyás kibocsátását. Ugyanakkor ő a saját nevében eljárva a vitában érdekelt félnek nem tekinthető. A perré alakult eljárásban nem adhatott volna ügyvédi meghatalmazást a per vitelére. A felszámolási eljárásban kirendelt B. Kft. felszámoló pedig nem adott meghatalmazást a perbeli képviseletre a felszámoló biztosnak. A Pp. 48. § alapján a felszámoló biztost a polgári jog szabályai szerint nem illetik meg jogok és kötelességek sem terhelik, ezért nem tekinthető a perben jogképesnek.
2. A perben a felperesek a jogerős ítéletek alapjául szolgáló két engedményezési szerződést csatoltak. Ezek közül a 2002. május 28. napján kelt szerződésben az APEH Megyei Igazgatósága 2 022 887 Ft meg nem fizetett adót, bírságot és késedelmi pótlékot engedményezett az M. Rt. II. r. felperes részére. Ez az engedményezési szerződés a 2/2004. számú PJE határozatba ütközik, ezért semmis. A második engedményezési szerződést a felszámoló biztos 2005. május 11-én kötötte. A felszámoló biztosnak nem volt törvényes joga, hogy a felszámolás alatt álló G. Bt. követeléseit harmadik személyek részére engedményezze. A G. Bt. "f.a." nevében és helyett csak a felszámoló, a B. Kft. tehetett volna jognyilatkozatot. Ebben az esetben az engedményező és az engedményes egy ugyanazon személy. Ez a szerződés pedig semmis. Az engedményezési szerződés ellenére a jogerős bírósági ítélet ezt meghaladó összeg fizetésére kötelezte. Másrészt a jogerős ítélet nem vette figyelembe, hogy az iratokhoz csatolt felszámolást elrendelő (helyesen: felszámolást befejező) végzést a felszámoló 2005. április 7-én vette át, amelyben a bíróság rendelkezett az engedményezésről is. Azt követően a felszámoló biztos megbízatása megszűnt, s ezt követően nem köthetett volna engedményezési szerződést 2005. május 11-én.
3. A jogerős ítélet megalapozatlan, mert a szükséghez mérten a tényállást nem derítette fel és iratellenesen állapította meg, hogy a műszaki szakértő kirendelésével kapcsolatos bizonyítási indítványt az alperes nem megfelelően tette meg. Alperes a perben végig hivatkozott arra, hogy a könyvszakértő által megjelölt bevétellel szemben kiadásai voltak. Ezeket a könyvszakértő - bár elismerte - bizonylatok hiánya miatt nem vette figyelembe. 2006. január 11-én kelt írásbeli beadványában bizonyítási indítványt terjesztett elő a kiadást igazoló költségjegyzék beszerzésére, amit a bíróság nem teljesített. A műszaki szakértő valószínűsítette, hogy az írásban adott szakvéleményéhez hasonlóan a meg nem vizsgált ügyekben is hasonló kiadások keletkeztek. Így lehetett volna tisztázni, hogy a Ptk. 339. §-ában írt alperesi felelősség fennállott-e.
Az I. r. felperes a felülvizsgálati kérelemre nem nyilatkozott.
A II. r. felperes a jogerős ítélet helybenhagyását (helyesen hatályában való fenntartását) kérte. Korábbi jogi álláspontjának fenntartása mellett hivatkozott arra, hogy a perbeli jogvitára a 2/2004. Polgári Jogegységi Határozat rendelkezései nem alkalmazhatók. A II. r. felperes a követelése egy részét az APEH Megyei Igazgatósága hitelezőtől engedményezés útján szerezte, melynek összege 2 022 887 Ft volt. A II. r. felperes a perben az alperessel szemben nem mint a felperesi jogelőd Bt. beltagjaként mögöttesen felelős személlyel szemben érvényesítette az adókövetelését, hanem az alperesnek a kártérítési felelőssége alapján fennálló fizetési kötelezettsége alapján.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint a felülvizsgálati kérelem nagyobb részben, az alábbi indokok miatt alapos:
A felülvizsgálati kérelem 1. pontjában megjelölt jogszabálysértés [Pp. 3. § (1) bekezdés, 48. §, 157. § a) pont] nem áll fenn. A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperesek jogelődje a G. Bt. "f.a." nevében a felszámoló biztos jogosult volt felperesként a pert megindítani a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.)-nek a perindításkor hatályos 27/A. §-ának (3) bekezdése alapján, mint törvényes képviselő. Így a felperesi jogelőd perbeli jogképessége folytán a per megszüntetésének a Pp. 157. § a) pontjában foglalt, az alperes által hivatkozott feltétele nem valósult meg.
A felülvizsgálati kérelem 2. pontjában alaptalanul hivatkozott az alperes arra is, hogy az adós képviseletében a felszámoló biztos által 2005. május 11-én megkötött engedményezési szerződés semmissége folytán a felperesek nem váltak a G. Bt. jogutódává. Az engedményezési szerződésnek, - amely egyébként a felszámolási eljárást befejező végzésen alapult - a perben nincs jogi jelentősége. A felperesek jogelődjének, a G. Bt.-nek, a felszámolási eljárását befejező, 2005. április 28-án jogerőre emelkedett bírósági végzés pontosan tartalmazza, hogy a G. Bt.-nek az alperessel szemben érvényesített követeléséből a felperesek milyen összegű követelés tekinttében váltak - a végzésben foglalt engedményezés folytán - a G. Bt. jogutódaivá. Ez az összeg az I. r. felperes B. Kft. felszámoló tekintetében 100 000 Ft, míg a II. r. felperes, az M. Rt. tekintetében 263 384 Ft volt.
A jogerős ítélet azt is helytállóan állapította meg, hogy a reá engedményezett követelést a II. r. felperes az alperessel szemben nem mint a G. Bt. tartozásáért mögöttesen felelős beltaggal szemben, hanem a Gt. 29. § (1) bekezdése alapján kártérítés jogcímén érvényesítette. Ezért a mögöttes felelősség megállapításával kapcsolatos, az alperes által hivatkozott, 2/2004. PJE számú határozat a perbeli jogvitára nem alkalmazható.
Tévedett azonban mindkét fokú bíróság, amikor figyelmen kívül hagyta a perbeli jogvitában a Cstv. 56. § (2) bekezdésében, valamint a Ptk. 329. § (1) bekezdésében foglaltakat.
A Cstv. 56. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat elkészítésére a felszámolás kezdetétől számított két év eltelte miatt került sor és a zárómérlegben szerepelő, be nem hajtott követelések jogi sorsa az 52. § (5) bekezdése folytán nem rendeződött, a bíróság a be nem hajtott követeléseket és az értékesítetlen vagyontárgyakat a hitelezők között - követelésük erejéig - az 57. §-ban foglalt kielégítési sorrend figyelembevételével felosztja. A további eljárásra a Cstv. 60. §-át kell alkalmazni. A Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése értelmében az engedményes a régi jogosult helyébe lép.
A Cstv. hivatkozott 56. § (2) bekezdése alapján a zárómérlegben szereplő, be nem hajtott követeléseknek a hitelezők részére történő engedményezésére van jogi lehetőség. A jelen per alperesével szemben be nem hajtott követelést az adós zárómérlege 393 384 Ft összegben - a jelen perben eredetileg érvényesített 3 933 836 Ft összeg 10%-ában - határozta meg. Ebből a felszámolási bíróság az I. r. alperes részére 100 000 Ft, míg a II. r. felperes részére összesen (10 000 Ft + 253 384 Ft egyenlő) 263 384 Ft követelést engedményezett.
Ebből következően a jogerős ítélet az eredetileg a G. Bt. által megjelölt jogalapon, az 1997. évi Gt. 29. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 339. §-a alapján, a vezető tisztségviselőnek az ügyvezetési kötelezettségei vétkes megszegésével a gazdasági társaságnak okozott kár megtérítése jogcímén, a Ptk. 329. § (1) bekezdését megsértve marasztalta az alperest a felszámolási záróvégzésben a felperesekre engedményezett összeget meghaladó összegben.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperesek a G. Bt. "f.a." engedményeseként nem követelhetnek többet annál, mint amilyen összeg tekintetében a G. Bt. jogutódaivá váltak, mert csak ilyen összeg tekintetében léptek a régi jogosult helyébe.
A felperes jogosult lett volna arra, hogy keresete jogcímeként megjelölje a Cstv. 63. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 1997. évi Gt. 90. § (1) és 101. § (3) bekezdését, azaz az alperestől, mint a G. Bt. beltagjától mögöttes felelőssége alapján igényelje a G. Bt. vagyonából ki nem elégített, a felszámolási eljárásban bejelentett követelését. E jogcímre azonban nem hivatkozott. Ezért a bíróság jelen eljárásban nem vizsgálhatta a II. r. felperes keresetének ezen a jogcímen történő teljesíthetőségét.
A kifejtettekre tekintettel a felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogszabálysértő másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatva az alperes marasztalásának összegét az I. r. felperes tekintetében 100 000 Ft-ra, a II. r. felperes tekintetében 263 384 Ft-ra, s ez utóbbi összegnek 2005. április 19. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatára szállította le.
Miután az alperes az eredeti felperessel szemben a követelt összeg 20%-ának megfelelő összegre, azaz 787 732 Ft-ra a fizetési kötelezettségét elismerte, s a jogutódokkal szembeni marasztalásának összege ennél alacsonyabb, a követelés összegére vonatkozó további alperesi bizonyítási indítvány tárgyát vesztette. (Legf. Bír. Gfv.XI.30.308/2006.)