adozona.hu
BH+ 2007.6.267
BH+ 2007.6.267
A kiszabott, de az adós elleni felszámolási eljárás megindításáig még be nem hajtott illeték engedményezésére csak a felszámolás kezdő időpontját követően, a jelen esetben az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedését követően van lehetőség [Ptk. 200. § (2) bek., 1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 38. § (1) bek. és (3) bek., 80. §, 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: Art.) 3. §, 87-93. §-ok].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt megyei bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a d.-i 40520. számú tulajdoni lapon 22336 hrsz. alatt felvett ingatlan 1/10-ed arányban a felperes, 1/10-ed arányban a perben nem álló dr. B. K., 8/10-ed arányban pedig a B. Kft. tulajdonában állt. A Kft. 8/10-ed tulajdoni illetőségét az alperes javára 5 202 000 Ft illetéktartozás és járulékai erejéig bejegyzett végrehajtási jog terhelte. Az ingatlannak a Kft. tulajdonában álló 8/10-ed részét végrehajtási joggal te...
BH+ 2007.6.267 A kiszabott, de az adós elleni felszámolási eljárás megindításáig még be nem hajtott illeték engedményezésére csak a felszámolás kezdő időpontját követően, a jelen esetben az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedését követően van lehetőség [Ptk. 200. § (2) bek., 1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 38. § (1) bek. és (3) bek., 80. §, 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: Art.) 3. §, 87-93. §-ok].
Az első fokon eljárt megyei bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a d.-i 40520. számú tulajdoni lapon 22336 hrsz. alatt felvett ingatlan 1/10-ed arányban a felperes, 1/10-ed arányban a perben nem álló dr. B. K., 8/10-ed arányban pedig a B. Kft. tulajdonában állt. A Kft. 8/10-ed tulajdoni illetőségét az alperes javára 5 202 000 Ft illetéktartozás és járulékai erejéig bejegyzett végrehajtási jog terhelte. Az ingatlannak a Kft. tulajdonában álló 8/10-ed részét végrehajtási joggal terhelten egymás között egyenlő arányban a felperes és dr. B. K. megvásárolták, a tulajdonjogukat az illetékes földhivatal az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.Az illetéktartozás behajtására indult közigazgatási végrehajtásban az ingatlant árverési értékesítésre hirdették meg, majd annak eredménytelenségét követően 1997. október 8-án a peres felek engedményezési szerződést kötöttek, amely szerint a felperes megvásárolta az alperesnek a B. Kft.-vel szemben fennálló 5 202 000 Ft-ot és járulékait kitevő illetékkövetelését 8 000 000 Ft vételárért, amely összeget a felperes az alperes részére 1997. október 20-án megfizetett. A B. Kft.-vel szemben 1996. június 5-én felszámolás iránti kérelmet terjesztettek elő, a megyei bíróságnak a felszámolás elrendeléséről szóló, végzése 1998.január 8-án emelkedett jogerőre.
A felperes keresetet nyújtott be a társtulajdonosa dr. B. K., valamint többek között a jelen per alperese ellen a városi bíróságnál és annak tűrésére kérte az alpereseket kötelezni, hogy az általa engedményezés útján megszerzett követelés 50%-a erejéig a társtulajdonos 4/10-ed tulajdoni illetőségéből a bejegyzett végrehajtási jog eredeti ingatlan-nyilvántartási ranghelyén juthasson kielégítéshez. A városi bíróság ítéletében a keresetet elutasította. A megyei bíróság a felperes a fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, hogy a központi költségvetést, a helyi önkormányzatot megillető, valamint az itt felsorolt egyéb követeléseket a behajtására jogosult szervezet csak az 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.)-ben szabályozott eljárásokban, így az adós ellen folyó felszámolási eljárásban, ezen belül is az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedését követően engedményezheti. Az adós felszámolását elrendelő végzés 1998. január 8-án emelkedett jogerőre. Az engedményezési szerződés megkötése viszont megelőzte a végzés jogerőre emelkedését, ezért az engedményezési szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis.
A felperes keresetet nyújtott be a jelen per alperese ellen az 1997. október 8-án kötött engedményezési szerződés érvénytelensége miatt az eredeti állapot helyreállítása végett, amelyben kérte kötelezni az alperest az általa az engedményezés ellenértékeként megfizetett 8 millió forint, ennek 1997. október 20-tól járó késedelmi kamata és a perköltségek megfizetésére. Az első fokon eljárt megyei bíróság ítéletében az alperest a kereset szerint marasztalta.
Az ítélőtábla az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, miszerint az illetékhivatal az 1990. évi XCI. tv. (Art.) 1. § (1)-(2) bekezdése, a 3. § (1) bekezdésének a) pontja, a 6. § (1) bekezdésének d) pontja és a 49. § (4) bekezdésében megállapított feladat- és hatáskörében járt el, ennek során gondoskodnia kellett az illeték visszautalásáról. Jogszabályi felhatalmazás hiányában a követeléssel nem rendelkezhetett, azt nem ruházhatta át, és arra egyezséget sem köthetett. A Cstv. 80. §-a az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedése után tette lehetővé számára a perbehozott követelés engedményezését. Tekintve, hogy az engedményezési szerződés az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedését megelőzően keletkezett, a szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis, a felperes által fizetett vételár visszajár.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakkal egyetértve alaptalannak ítélte az alperes elévülési kifogását is. Elfogadta az elsőfokú bíróság megállapítását, miszerint a felperesnek a szerződés semmisségéről mindaddig nem volt tudomása, amíg a megyei bíróság a 2004. október 6-án kelt másodfokú ítéletében - épp abban a perben, amelyben az engedményezett követelés 50%-át az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett végrehajtási jog alapján az ingatlan másik tulajdonosával, dr. B. K.-val szemben érvényesítette - meg nem állapította. A Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése értelmében az alperessel szemben a szerződés semmisségére alapított követelését ez időpontig menthető okból nem tudta érvényesíteni. Az ítélet kihirdetését követően 2004. december 13-án az alperest felhívta a teljesítésre, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül az igényét érvényesítette, ezért az elévülés nem következett be. Az eljárt bíróságok a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményét a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján az eredeti állapot helyreállításával vonták le és kötelezték az alperest az érvénytelen szerződés alapján általa vételár címén átvett 8 000 000 Ft és annak az átvétel időpontjától járó kamatai megfizetésére.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Cstv. 22. §-ának (1) bekezdésében, valamint 80. §-ának (1) bekezdésében, és a Ptk. 326. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy az eljárt bíróságok a felszámolási eljárás kezdő időpontja tekintetében téves jogi álláspontot foglaltak el. A Cstv. 22. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolási eljárás az adós fizetésképtelensége esetén, az adós, a hitelező vagy a végelszámoló kérelmére, avagy a cégbíróság értesítése alapján folytatható le. Eszerint a felszámolási eljárás megindításának kezdő időpontja az eljárás kezdeményezésének, az arra irányuló beadvány bírósághoz való érkezésének a napja. A felszámolási eljárás már a kérelem bírósághoz való beérkezésének napján megindul, mivel hogy a felszámolási eljárás keretében kell megvizsgálni az adós fizetésképtelenségét is. A felszámolási eljárás következő szakasza maga a felszámolás. A Cstv. 80. §-a (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint a felszámolási eljárás teljes tartama alatt lehetősége van az arra jogosultnak a követelés engedményezésére. Az adós Kft.-vel szemben a hitelezők 1996. június 6-án terjesztettek elő felszámolás iránti kérelmet, így a felszámolási eljárás kezdő időpontja 1996. június 6-a volt. Az engedményezési szerződés megkötésére ezt követően 1997. október 8-án került sor, ezért nem volt annak jogi akadálya, hogy az alperes a perbehozott követelését engedményezze.
Megjegyezte még, hogy az engedményezési szerződés aláírásakor hatályban lévő jogszabályok értelmében az illetékhivatal bárkire engedményezhette a követelést, abban semmilyen megkötés nem volt.
Előadta, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 326. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket is. Az 1997. október 8-án kötött szerződés felperes részéről történt teljesítését követően 2004. december 13-áig - a felszólításáig - hét év telt el, az ezt megelőző időtartam alatt a felperes vele szemben a követelését nem kísérelte meg érvényesíteni. A Legfelsőbb Bíróságnak a BH 1982/298. szám alatt közzétett eseti döntése szerint a szerződés semmisségére határidő nélkül lehet hivatkozni, de a szerződés alapján tartozatlanul fizetett pénzösszeg visszafizetésére irányuló igény a rá vonatkozó elévülési szabályok szerint ugyanúgy elévül, mint bármely más pénzkövetelés. A felperesnek a 8 000 000 Ft visszafizetésére irányuló követelése az annak kifizetésétől számított öt év alatt elévült, ez alatt az időtartam alatt semmi olyan menthető körülmény nem következett be, amely az elévülés nyugvását eredményezhette volna, ezért a felperes az elévült követelést bírósági úton nem érvényesítheti. Egyébként, ha a szerződés semmissége megáll, úgy az attól függetlenül semmis, hogy ezt a tényt bíróság megállapította volna. Az a körülmény pedig nem tekinthető az elévülés nyugvását eredményező oknak, hogy a felperes a jogszabályokat tévesen vagy hiányosan értelmezte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság az alperes által felhozott jogszabálysértéseket nem követte el. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes a Kft.-vel szemben jogerősen kiszabott és igazgatási végrehajtás alatt álló illetékkövetelését csak az adós felszámolását elrendelő bírósági végzés jogerőre emelkedését követően engedményezhette joghatályosan. A 2003. évi XCII. törvénnyel hatályon kívül helyezett, de a jelen perben még irányadó, az adózás rendjéről szóló többszörösen módosított 1990. évi XCI. tv. (a továbbiakban: Art.) 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint e törvény hatálya kiterjed az adóval, az illetékekkel összefüggő, a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap, vagy az önkormányzat javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező befizetésre. Az Art. 6. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint adóhatóságnak minősülő illetékhivatal a törvény 49. §-ának (4) bekezdése értelmében az illeték kiszabásával, megfizetésével, behajtásával az illetékfizetés rendjének előírásával kapcsolatos ügyekben jár el. A törvény 78. §-ának (2) bekezdése szerint a vagyonszerzési illetéket az illetékhivatal állapítja meg (kiszabás); a 81. §-a szerint határoz a fizetési halasztás, illetőleg részletfizetés engedélyezése kérdésében, és a 82. § (1)-(6) bekezdésében foglaltak figyelembevételével dönthet az adó, illetőleg illetéktartozás mérséklése vagy elengedése tárgyában, végezetül a törvény 87-93. §-aiban írtak szerint jár el a kiszabott illeték behajtása érdekében, ami azt jelenti, hogy az illetékhivatal az Art. fenti rendelkezéseiben írt jogosultságokkal rendelkezik. Azokat az intézkedéseket teheti meg, amelyekre a törvény kifejezetten feljogosítja. A törvény 102. §-ának (1) bekezdése szerint az adóügyekben az adóhatóságok e törvény szerint járnak el. Az Art. nem biztosít az illetékhivatal részére olyan lehetőséget, hogy a még be nem folyt illetéket mint követelést értékesítse, arra engedményezési szerződést kössön. Mindaddig tehát, amíg az illetékkel kapcsolatosan az Art. rendelkezései az irányadóak, az illetékhivatal a kiszabott, de még be nem hajtott illetékkövetelés engedményezésére joghatályosan szerződést nem köthet.
A már kiszabott, de még meg nem fizetett illetékkövetelés engedményezésére vonatkozóan a csődeljárásról-, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) eltérő rendelkezéseket tartalmaz. A Cstv. 1996. évi LX. törvény 3. §-ával módosított 80. §-a szerint a Cstv.-ben szabályozott eljárásokban a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat, a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot, illetve a helyi önkormányzatot megillető követelésről, a követelés behajtására jogosult szervezet lemondhat, ideértve annak engedményezését is. Abban egyetért a Legfelsőbb Bíróság az alperessel, hogy a felszámolási eljárás egymástól jól elkülöníthető két szakaszból áll, nevezetesen az adós elleni felszámolási kérelem benyújtásától a felszámolást elrendelő bírósági végzés jogerőre emelkedéséig terjedő, valamint az ezt követő, a tényleges felszámolási eljárásból. A Cstv. 80. §-a eljárásokat és nem az eljárás felszámolási szakaszát említi, ebből azonban nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az adóhatóság (illetékhivatal) az illeték fizetésére kötelezett gazdálkodó szervezet felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedését megelőzően is jogosult lenne a még be nem szedett illetékkövetelés engedményezésére. A Cstv. 38. §-ának (1) bekezdése szerint az adós ellen a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban lévő - a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos - végrehajtási eljárásokat a végrehajtást foganatosító bíróságnak (hatóságnak) haladéktalanul meg kell szüntetni, a lefoglalt vagyontárgyakat és befolyt, de még ki nem fizetett pénzeszközöket a kijelölt felszámolónak át kell adni. Az adós ingatlanán fennálló végrehajtási jog a felszámolás kezdő időpontjában megszűnik. A (3) bekezdés értelmében a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni.
A Cstv. fenti rendelkezése szerint tehát az adóssal szembeni végrehajtások - akár bírósági, akár igazgatási végrehajtás is - az adós felszámolásának kezdő időpontjáig a korábbi módon és a korábbi jogszabályok szerint folytatódnak, a már megindult végrehajtási eljárásokat csak az adós ellen indult felszámolás kezdő időpontjában kell megszüntetni. Az illetékkövetelés végrehajtására tehát a felszámolás kezdő időpontjáig az Art., azt követően a Cstv. rendelkezései az irányadóak. A Cstv. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja az azt elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja, azzal hogy a hitelezői igények bejelentése tekintetében nem a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének, hanem a végzés közzétételének napja minősül kezdő időpontnak. Az adós elleni, a már kiszabott illetékkövetelésnek a Cstv. 80. §-ában írtak szerinti engedményezésére tehát az illetékhivatalnak csak akkor van jogi lehetősége, ha annak végrehajtása már nem az Art., hanem a Cstv. szabályai szerint folyik, azaz a felszámolási eljárás második szakaszában magában a felszámolásban.
A Cstv. 80. §-ának fenti értelmezését támasztja alá a tv. szövegének indokolása is. A Cstv. 80. §-át módosító 1993. évi LXXXI. törvény 42. §-a, valamint az ugyanezt módosító, az 1996. évi LX. törvény 3. §-a is rendelkezett arról, hogy a behajtásra jogosult lemondhat az őt megillető követelésről, ez utóbbi jogszabály iktatta a törvény szövegébe, hogy ideértve az engedményezést is. Az 1993. évi LXXXI. törvény 42. §-ának indokolása szerint a követelésről való lemondás (értelemszerűen engedményezés) lehetőségét a jogszabály azért biztosította a behajtásra jogosult részére, hogy a felszámolásban az egyezségkötést elősegítse. A Cstv. 41-45. §-aiban szabályozott egyezségkötésre azonban a felszámolást elrendelő végzés közzétételét követő 40 nap eltelte után a felszámolási zárómérleg benyújtásáig van lehetőség, a végzés közzétételét megelőzően a felszámolási eljárásban egyezségkötésre nem kerülhet sor. Hasonló következtetést lehet levonni az Art. 2. számú Mellékletének I/2. pontja alapján is, amely akként rendelkezik, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőzően keletkezett fizetési kötelezettséget a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően kell teljesíteni, azaz a felszámolás kezdő időpontjáig a fizetési kötelezettség teljesítése az Art., azt követően pedig a Cstv. rendelkezései szerint történik, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az Art. hatálya alatt nincs, csak a Cstv. hatálya alatt van lehetősége az illetékhivatalnak az illetékkövetelés engedményezésére. Jogsértés nélkül állapította meg ezért a másodfokú bíróság, hogy a Kft. felszámolását elrendelő bírósági végzés jogerőre emelkedéséig - 1998. január 8-áig - az alperes a perbehozott, a kft.-vel szemben kiszabott illeték engedményezésére nem volt jogosult, ezért az e tárgyban kötött szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. A semmis szerződéshez joghatások nem fűződnek, a semmisség jogkövetkezményeként a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése szerint az eredeti állapotot kellett helyreállítani, azaz a felperes alappal igényelte az általa kifizetett vételár és annak kamatai visszafizetését.
A követelés elévülésének nyugvásával kapcsolatosan az első- és másodfokú bíróság által kifejtettekkel a Legfelsőbb Bíróság egyetértett. Az elévülés nyugvását előidéző okokat a jogszabály nem határozza meg, ezért a bíróság mérlegelheti, hogy milyen okot tekint az igényérvényesítés menthető akadályának. Az alperes a szerződést maga is érvényesnek tekintette, a felperes is alappal bízott tehát annak joghatásaiban. Amikor a tulajdonostársával szembeni keresetét a bíróság az engedményezés érvénytelenségére tekintettel elutasította, vált nyilvánvalóvá számára, hogy a szerződésre jogokat nem alapíthat. Arról, hogy az alperessel szemben követelése keletkezett, ekkor szerzett tudomást. Nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor ezt a körülményt az elévülés nyugvásának tekintette.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az ítélőtábla ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.IX.30.030/2007.)