adozona.hu
BH+ 2007.4.181
BH+ 2007.4.181
A munkáltató nem gyakorolta rendeltetésszerűen a rendes felmondás jogát, amikor a jogellenes munkáltatói intézkedések sorozata után a munkavállaló munkaviszonyát ismételten felmondta a visszahelyezését elrendelő jogerős ítéletet követő rövid időn belül [Mt. 4. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a 2005. március 7-én kelt munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és a munkaviszonya helyreállításának mellőzése mellett jogellenes munkaviszony megszüntetés címén 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg, elmaradt munkabér, valamint végkielégítés-különbözet, továbbá késedelmi kamat és perköltség megfizetését kérte. Rendeltetésellenes joggyakorlásra és az esélyegyenlőségi törvény megsértésére hivatkozott.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapíto...
BH+ 2007.4.181 A munkáltató nem gyakorolta rendeltetésszerűen a rendes felmondás jogát, amikor a jogellenes munkáltatói intézkedések sorozata után a munkavállaló munkaviszonyát ismételten felmondta a visszahelyezését elrendelő jogerős ítéletet követő rövid időn belül [Mt. 4. § (2) bekezdés].
A felperes keresetében a 2005. március 7-én kelt munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és a munkaviszonya helyreállításának mellőzése mellett jogellenes munkaviszony megszüntetés címén 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg, elmaradt munkabér, valamint végkielégítés-különbözet, továbbá késedelmi kamat és perköltség megfizetését kérte. Rendeltetésellenes joggyakorlásra és az esélyegyenlőségi törvény megsértésére hivatkozott.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a munkáltatói rendes felmondása jogellenességét, és az alperest elmaradt munkabér címén 1 432 868 forint, végkielégítés-különbözet címén 559 072 forint és ezen összegek késedelmi kamata, továbbá jogellenes munkaviszony megszüntetés címén 1 066 632 forint és perköltség megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint az 1982. szeptember 1-jétől az alperes alkalmazásában állt felperes műszakvezető diszpécser munkakörben dolgozott az alperes szennyvíztisztító telepén. 2003. január hó 15-én a munkáltató egyoldalú szerződésmódosítással más munkakörbe helyezte át. A felperes keresete folytán a munkaügyi bíróság megállapította az áthelyezés jogellenességét, és kötelezte az alperest, hogy a felperest eredeti műszakvezető diszpécser munkakörben foglalkoztassa tovább. A megyei bíróság 2003. június 17-én hozott ítéletével a per főtárgya tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az alperes a 2003. június 25-én kelt rendes felmondással a felperes munkaviszonya megszüntetése iránt intézkedett arra hivatkozva, hogy a munkatársak nem kívánnak a felperessel együtt dolgozni. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes munkaviszonyát helyreállította. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és a megyei bíróság határozatával az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróságot új tárgyalásra és új határozat hozatalára utasította.
A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével ismét a felmondás jogellenessége megállapításáról, és a munkaviszony helyreállításáról rendelkezett. Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság a 2005. február 10-én hozott ítéletével elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes a jelen per tárgyát képező 2005. március 7. napján kelt rendes felmondást azzal indokolta, hogy a szennyvíztisztító csoport létszámát három fővel kell csökkenteni, és ez a felperest is érinti.
A munkaügyi bíróság az előbbiek alapján megállapította, hogy az alperes az Mt. 4. § (1) bekezdésébe ütközően, nem rendeltetésszerűen gyakorolta a jogát, ezért, bár a munkáltatónál valóban létszámleépítés történt, a felperes számára kiadott felmondás jogellenes. Továbbá az esélyegyenlőségről szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. §-ában, valamint a 10. § (2) bekezdésében foglaltak megsértését is megállapította. Az alperes a felperest eredeti munkakörében a jogerős ítéletek ellenére nem foglalkoztatta, illetve jogellenes elkülönítést valósított meg a létszámleépítésre való kijelölés során. Műszakvezető diszpécser feladatkörnek megfelelő munkakör van a munkáltatónál, és ebben a munkakörben a felperes rendelkezik a legmagasabb szakirányú végzettséggel.
A bíróság igazságügyi könyvszakértői vélemények alapján, referencia személyként az azonos szakirányú végzettségű M. J. 2004. évi munkabérét figyelembe véve állapította meg felperes elmaradt munkabérét, illetve egyéb járandóságait.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság a ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett a felperes korábbi keresetét elutasító részét nem érintette, fellebbezett részét csupán az eljárási illeték tekintetében változtatta meg annak összegét, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette. Megállapította, hogy alaptalanul tagadta az alperes a diszpécser munkakör létezését, mivel a becsatolt munkarend módosítás és létszámcsökkentés tárgyú határozatában maga is használja ezt a kifejezést, különbséget téve a gépész, a karbantartó és diszpécseri munkakörök között; a vízmű telepeken műszakonként egy fő diszpécser is dolgozott. A felperes a munkaviszonyát helyreállító jogerős ítélet meghozatalát, 2005. február 10-ét követően február 11-én munkára jelentkezett, azonban a alperes a bíróság írásos ítélete megérkezéséig nem kívánta foglalkoztatni. A munkát végül 2005. február 21. napján vette fel a számára kijelölt csatornamű-gépész munkakörben, azonban néhány napos munkavégzést követően a felperes - állítása szerint a hiányos védőruházat miatti felfázás következtében - táppénzes állományba került, amelyből 2005. március 6-án gyógyult fel, és március 7-én már birtokában volt az alperes újabb felmondó határozata.
A másodfokú bíróság megítélése szerint sem volt kétséges, hogy az alperes célja a felperes jogviszonyának mindenáron való megszüntetése volt, ennek elérése érdekében figyelmen kívül hagyta mindazokat a szempontokat (hosszú munkaviszony, szakképzettség), amelyek a felperes jogviszonyának fenntartása mellett szóltak.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatásával a módosított kereset elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és új eljárás elrendelését kérte. Arra hivatkozott, hogy a bíróság is megállapította a felmondási indok valóságát, a létszámcsökkentés tényét, emellett a felmondás jogát rendeltetésszerűen gyakorolta. A felmondás indoka működésével összefüggő ok volt, nem lett volna vizsgálható, hogy miért éppen felperest érintette a döntése. Az intézkedésnek a jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka volt, így az nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását és az alperes perköltségben marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes nem foglalkoztatta a jogerős ítélet alapján eredeti műszakvezetői diszpécseri munkakörében, holott ez lett volna a kötelessége, és miután a létszámleépítés ezt a munkakört nem érintette, hanem csupán a csatornamű-gépész munkakört, ezért a létszám leépítési indok a felperes vonatkozásában nem is állt fenn.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem által támadott keretben vonta felülvizsgálata körébe.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének, azaz a bizonyítékok felülmérlegelésének. Ekként a jogerős ítéletben kiegészített ítéleti tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó.
Az Mt. 89. § (2) bekezdése alapján a perben az alperesnek a felmondási indok valóságát és okszerűségét kellett bizonyítania.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság jogi következtetésével, a jogellenességet megalapozó rendeltetésellenes joggyakorlással. Ebből következően a felmondásban megjelölt létszámcsökkentés tényét bizonyítottnak tekintette, amely általában a munkaviszony megszüntetésének okszerű indoka lehet.
Az adott esetben azonban a felmondást megelőző munkáltatói intézkedéseket helyesen vonta a bíróság az okszerűség vizsgálata során az értékelendő körülmények sorába. Az egymást követő, felperessel szembeni jogellenes munkáltatói intézkedések sorozata után a felperes munkaviszonyának ismételt felmondása - a visszahelyezéséről hozott jogerős ítéletet követő rövid időn belül - megalapozta azt a következtetést, hogy az alperes nem gyakorolta rendeltetésszerűen a felmondási jogát. A felperes munkaviszonya fenntartását ténylegesen nem a létszámcsökkentés tette lehetetlenné, hanem a munkáltatónak az a mögöttes szándéka, hogy az intézkedései jogszerűségét vitató, és ismételten vele szemben pernyertes felperestől megváljon. Ily módon a munkáltatói felmondás felperes jogos érdekének csorbítására irányult [Mt. 4. § (2) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.678/2006.)