adozona.hu
EH 2006.1474
EH 2006.1474
A hulladékgazdálkodási bírság a környezetvédelmi bírság egyik típusa, annak megfizetésére természetes személy is kötelezhető a hulladékgazdálkodásra vonatkozó szabályok megszegése esetén [1995. évi LIII. tv. 1. §, 106. §, 30. §, 4. §; 2000. évi XLIII. tv. 1. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél, az elsőfokú környezetvédelmi hatóság névtelen bejelentés alapján, 2002. február 12. napján, a N., Deák Ferenc u. 18/3. szám alatti ingatlanon helyszíni ellenőrzést tartott. Ennek során megállapítást nyert, hogy a felperes mindenféle műszaki védelem nélkül elhelyezett ott mintegy 300 db 200 literes fémhordót (tömegük kb. 6000 kg).
A felperes nyilatkozata szerint a hordókat a R. Kft.-től kapta, a hordók eredeti tartalmát nem ismerte.
A hordókat szétvágta, a juhhodály tetejére, ...
EH 2006.1474 A hulladékgazdálkodási bírság a környezetvédelmi bírság egyik típusa, annak megfizetésére természetes személy is kötelezhető a hulladékgazdálkodásra vonatkozó szabályok megszegése esetén [1995. évi LIII. tv. 1. §, 106. §, 30. §, 4. §; 2000. évi XLIII. tv. 1. §].
A felperesnél, az elsőfokú környezetvédelmi hatóság névtelen bejelentés alapján, 2002. február 12. napján, a N., Deák Ferenc u. 18/3. szám alatti ingatlanon helyszíni ellenőrzést tartott. Ennek során megállapítást nyert, hogy a felperes mindenféle műszaki védelem nélkül elhelyezett ott mintegy 300 db 200 literes fémhordót (tömegük kb. 6000 kg).A felperes nyilatkozata szerint a hordókat a R. Kft.-től kapta, a hordók eredeti tartalmát nem ismerte.
A hordókat szétvágta, a juhhodály tetejére, illetve kerítéselemként kívánta felhasználni.
Megállapítást nyert, hogy a kékre festett lemezhordók oldalán fehérrel nyomtatott, festett felirat, oldalukon halálfejes "toxic" feliratozású címke van.
A R. Kft. a bérkiszerelés után visszamaradó 200 literes fém-, illetve műanyag hordókat veszélyes hulladékként kezeli, üzemi gyűjtőhelyén gyűjti, és engedéllyel rendelkező kezelőnek ártalmatlanításra adja át.
Az elsőfokú hatóság részére a kft. rendelkezésre bocsátotta a kísérőjegyeket, és azokból megállapítást nyert, hogy a keletkezett veszélyes hulladék a korábban hatályos veszélyes hulladékokról szóló 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet szerinti V.053103 VHJ számon szereplő növényvédő szerrel szennyezett csomagolóeszközökkel azonosítható.
A felperesnél talált hordók növényvédő szerrel szennyezett hulladéknak minősültek, a felperes tehát 150110EWC kódszámú veszélyes hulladékokat kezelt.
Az ellenőrzés eredményeként a Környezetvédelmi Felügyelőség határozatával 1 289 250 Ft hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte a felperest.
A határozat indokolása szerint a felperes az ingatlanon környezetvédelmi hatósági engedély nélkül veszélyes hulladéknak számító, növényvédő szerrel szennyezett hordókat tárolt, a talajon mindenféle műszaki védelem nélkül. Ezáltal megszegte a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 14. § (2) bekezdését, 32. § (6) bekezdését, így a 49. § (1) b) pontja alapján bírság fizetésére köteles.
A hulladékgazdálkodási bírság mértékét a 271/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet mellékletének 1. pontja szerinti képlet alkalmazásával az 1. §-ban foglalt rendelkezések és a 3. § (6) bekezdése alapján állapították meg.
A felperes fellebbezéssel élt a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a bírság összegét 644 625 Ft-ra leszállította. Ezt azzal indokolta, hogy a felperes a helyszíni szemlét követően gondoskodott a veszélyes hulladék elszállításáról, így az alapbírság összegét 25%-kal csökkentett mértékben kellett megállapítani.
A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát kérte.
Vitatta azt a megállapítást, miszerint a növényvédő szeres hordók környezeti kárt okoznak.
Másodlagos kereseti kérelemként arra hivatkozott, hogy a felperes tevékenységére nem vonatkoznak a Hgt. 3. §-ában megfogalmazott értelmező rendelkezések. Állította, hogy a felperes nem végzett hulladékgyűjtést, előkezelést, hasznosítást, és nem valósult meg a tárolás sem.
Tevékenysége nem minősül hulladékgazdálkodásnak, így a bírság kiszabásának semmiféle jogszabályi alapja nem volt.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában a Hgt. 1. § a) pontjára, 2. § (1) és (4) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy e rendelkezések szerint a hulladékgazdálkodással összefüggő, e törvényben nem szabályozott kérdésekben a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kt.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Kt. 1. § (1) bekezdésére, 30. § (1), (2) és (3) bekezdésére hivatkozással a megyei bíróság megállapította, hogy a Kt. visszautal a Hgt. rendelkezéseire, és annak 5. § (7) bekezdése szerint tilos a hulladékot elhagyni, - gyűjtés, tárolás, lerakás szabályaitól eltérő módon - felhalmozni, ellenőrizetlen körülmények között elhelyezni, kezelni.
A felperesnek az a tevékenysége, hogy a veszélyes hulladéknak minősülő, szennyezett hordókat átvette, és azokat ellenőrizetlen körülmények között elhelyezte az ingatlanán, a hivatkozott jogszabályi rendelkezésekbe ütközött.
A megyei bíróság álláspontja szerint a Hgt. 13. § (1) bekezdése értelmében a felperes hulladékbirtokosnak minősült, és mint hulladékbirtokosnak, kötelessége lett volna a birtokába kerülő hulladéknak az ártalmatlanításáról gondoskodni. Ezt nem tette meg, így az alperes határozatával jogszabálysértés nélkül kötelezte a felperest hulladékbírság megfizetésére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak - és az alperesi határozatoknak - a hatályon kívül helyezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Hgt. 3. §-át, 13. § (1) bekezdését és a Kt. 30. § (1)-(3) bekezdését.
Álláspontja szerint a Kt. 30. § (3) bekezdése nem utal vissza a hulladékgazdálkodási törvénye, a Hgt. alkalmazhatóságát nem teszi lehetővé.
Ezt önmagában alátámasztja az a körülmény, hogy a Kt. nem jelöli meg - mint alkalmazandó jogszabályt - a Hgt.-t, mint ahogy teszi azt a Kt.-vel az 1. § (4) bekezdésében.
A Kt. egyébiránt már csak azért sem utal a Hgt. alkalmazhatóságára, mert a 30. § minden bekezdése a Kt. eredeti szövege, a Hgt. pedig 2000. évben elfogadott törvény, azaz a törvényszöveg megfogalmazásánál szóba sem jöhetett a hulladékgazdálkodási törvényre utalás, azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyen jogszabály akkor nem létezett.
Kifejtette a felperes, hogy a két jogszabály konkrétan meghatározza azt a személyi kört, amire vonatkozik, méghozzá két különböző kifejezés alkalmazásával.
A Kt. a "környezethasználó", a Hgt. a "hulladékgazdálkodó" kifejezést használja.
A hulladékgazdálkodó sokkal szűkebb fogalom, olyan jogi vagy természetes személy, aki gazdálkodó tevékenységével összefüggésben hulladék kezelésével foglalkozik, ez állapítható meg a Hgt. 3. § a)-r) pontjainak vizsgálata után is, különös tekintettel a 3. § g) pontban írtakra.
Nyilvánvaló, hogy a gyártó, termelő, a forgalmazó, a hulladék tárolója tartozik ebbe a körbe, de ezekbe a meghatározásokba a felperes személye nem fér bele. Abban az esetben pedig, ha hulladékgazdálkodónak, hulladékkezelőnek nem minősül, nem alkalmazható vele szemben a törvény egyetlen rendelkezése sem, így bírság kiszabására sincs lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte, és a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a megyei bíróság jogerős ítélete indokolásában kifejtett jogi álláspontjával.
A Hgt. 2. § (4) bekezdése értelmében a hulladékgazdálkodással összefüggő, e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Kt. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Hgt. 5. § (7) bekezdése szerint tilos a hulladékot elhagyni, - a gyűjtés, begyűjtés, tárolás, lerakás szabályaitól eltérő módon - felhalmozni, ellenőrizetlen körülmények között elhelyezni, kezelni.
A Hgt. 13. § (1) bekezdése előírja, hogy a hulladék termelője, birtokosa a tevékenysége gyakorlása során keletkező, illetőleg más módon a birtokába kerülő hulladékot köteles gyűjteni, továbbá hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni.
A Kt. a környezet védelmének általános szabályait alkotta meg. A környezetvédelem fogalmát a Kt. 4. § z) pontja olyan tevékenységek és intézkedések összességében definiálja, amelynek célja - többek között - a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelőzése.
A Hgt. 1. §-ában meghatározott törvényi cél is lényegében úgy rendelkezik, hogy az emberi egészség és környezet magas szintű védelme, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás, hulladékkezelés megelőzése és a képződő hulladékok mennyiségének és veszélyességének csökkentése érdekében alkotta meg e törvényt a jogalkotó.
Az ily módon megfogalmazott célok mindegyike a környezet védelmét kívánja szolgálni, speciálisan a hulladékgazdálkodás szabályain keresztül, ezért a környezet védelmére vonatkozó általános szabályok megsértése a hulladékgazdálkodásra vonatkozó speciális szabályok megsértésével szükségszerűen együtt jár, és ez fordítva is igaz.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a környezet védelmét szolgáló előírások megszegése - akkor is, ha a környezet védelmének általános szabályaihoz képest egy speciális területen valósul meg -, szükségszerűen vonja maga után a bírság kiszabását.
A hulladékgazdálkodási bírság a környezet védelmének egy területét érintő bírság, a Kt. 106. § (1) bekezdésében meghatározott környezetvédelmi bírság egyik típusa, amelyről a törvény felhatalmazása alapján külön jogszabály - az R. - rendelkezik.
Alaptalanul hivatkozott arra a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a Hgt. személyi hatálya rá - mint természetes személyre - nem terjed ki. Ezen jogértelmezésnek semmiféle - a jogszabályi rendelkezésekből levezethető - alapja nincs.
A "törvény hatálya" címszó alatt a 2. § (1) bekezdés b) pontja kimondja, hogy a hatály kiterjed a hulladékgazdálkodási tevékenységekre és létesítményekre.
A Hgt. 3. § h) pontja definiálja a hulladékgazdálkodás fogalmát, eszerint a hulladékkal kapcsolatos mindennemű tevékenység idetartozik. A tevékenységet végezheti természetes és jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság is.
A jogszabályi felsorolás nem taxatív, hanem példálózó jellegű.
Mindebből következően egyértelmű, hogy hulladékgazdálkodási tevékenységet bárki végezhet, a törvény rendelkezéseit bárki megsértheti, így természetes személy is. Magánszemély is a törvény hatálya alá tartozik, tehát ha megsérti a törvényben foglaltakat, vele szemben hulladékgazdálkodási bírság jogszerűen kiszabható.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.248/2005.)