adozona.hu
EH 2006.1466
EH 2006.1466
Egyházi tulajdonú általános iskola elhelyezése, területbővítése céljára kisajátításnak nincs helye a Ktvr. 4. § (1) bekezdés a) pontja alapján [1976. évi 24. tvr. 4. §; 1957. évi IV. tv. 73. § (3) bekezdése].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az É., Alsó u. 21. szám alatti, 22573. hrsz.-ú ingatlanon az É. Római Katolikus Egyházközség Képviselő-testülete által 1991. június 7-én alapított Szent Keresztről Nevezett I. N. M. Általános Iskola működik. Az ingatlan állami tulajdonban állt, kezelői jogát az É. Római Katolikus Egyházközség szerezte meg. Az 1997. április 28-án módosított alapító okirat szerint az iskola fenntartója a Sz. Egyházmegyei Hatóság lett. A fenntartó és a II. r. alperes 1998. március 30-án közoktatási megállapodást...
EH 2006.1466 Egyházi tulajdonú általános iskola elhelyezése, területbővítése céljára kisajátításnak nincs helye a Ktvr. 4. § (1) bekezdés a) pontja alapján [1976. évi 24. tvr. 4. §; 1957. évi IV. tv. 73. § (3) bekezdése].
Az É., Alsó u. 21. szám alatti, 22573. hrsz.-ú ingatlanon az É. Római Katolikus Egyházközség Képviselő-testülete által 1991. június 7-én alapított Szent Keresztről Nevezett I. N. M. Általános Iskola működik. Az ingatlan állami tulajdonban állt, kezelői jogát az É. Római Katolikus Egyházközség szerezte meg. Az 1997. április 28-án módosított alapító okirat szerint az iskola fenntartója a Sz. Egyházmegyei Hatóság lett. A fenntartó és a II. r. alperes 1998. március 30-án közoktatási megállapodást kötött, amellyel a fenntartó a II. r. alperes közoktatási alapfeladatainak teljesítését tíz évre átvállalta.É. Római Katolikus Egyházközség építtető kérelmére a II. r. alperes jegyzője a 2000. augusztus 2-án kelt határozatával engedélyt adott az iskola bővítésére és a tetőtér beépítésére. A határozat rögzítette, hogy az iskola a teljes tanulólétszám megfelelő oktatási feltételeit nem biztosítja, ezért szükség van a tervezett bővítésre az iskola végleges befejezéséhez. A végleges működési engedély kiadásához a szomszédos 22572 hrsz.-ú ingatlan hozzácsatolására van szükség a megfelelő iskolaudvar és sportudvar kialakítása céljából. Az ingatlan beépítettsége meghaladja a rendezési tervben meghatározott maximális mértéket, ez az átmeneti állapot abból adódik, hogy a bővítésben szereplő helyiségek az oktatáspolitikai célok teljesítése miatt most szükségesek. A rendezési terv a szomszédos ingatlant, mint az iskola bővítési területét tartja nyilván, amelynek tulajdonjogát eddig nem sikerült megszerezni.
A 22572 hrsz.-ú ingatlan az I. r. felperes tulajdonában áll, a II. r. felperes haszonélvezeti jogával terhelten. A II. r. alperes képviselő-testülete 2000. március 16-án határozott arról, hogy a telket megvásárolja vagy csereingatlant ajánl fel. Az ingatlan megszerzésére a tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért a II. r. alperes kérte az ingatlan kisajátítását, melyről az I. r. alperes a 2001. szeptember 25-én kelt határozatával rendelkezett. A felperesek keresetindítása folytán a megyei bíróság a 2002. április 17-én kelt ítéletével az I. r. alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az I. r. alperest új eljárásra kötelezte. A jogerős ítélet - indokolási részében - a kisajátítás közérdekűségét megállapította, az új eljárást a kártalanítás megállapítása tekintetében rendelte el.
Az új eljárásban a - lényeges - releváns körülmény tekintetében tett a II. r. alperes változás bejelentést, 2003. december 8-án úgy nyilatkozott, hogy a kisajátított ingatlant az időközben egyházi tulajdonba került általános iskola részére kívánja átadni. Az I. r. alperes szakértői vélemény beszerzését követően a 2004. január 6-án kelt határozatával a kisajátítást ismételten elrendelte és rendelkezett az I. r. és II. r. felperesek részére járó kártalanításról. Rögzítette, hogy az ingatlan tulajdonjogát a II. r. alperes szerzi meg.
A felperesek keresetet nyújtottak be az I. r. alperes határozatának felülvizsgálata iránt, a határozatnak mind a jogalapját, mind az összegszerűségét vitatták.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét a jogalap hiánya tekintetében alaposnak találta és az I. r. alperes határozatát hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a megismételt eljárás során a tényállás lényegi eleme megváltozott, mert időközben az általános iskola tulajdonjogát az É. Római Katolikus Egyházközség megszerezte, a tulajdonjogot a Körzeti Földhivatal 2002. május 3-án bejegyezte. Erre az új tényre figyelemmel a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Ktvr.) 4. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kisajátítás közérdekű célja már nem állt fenn, a kisajátítás nem önkormányzati szervnek vagy önkormányzati intézménynek az elhelyezésére került elrendelésre. Ilyen körülményre már a II. r. alperes sem hivatkozott. Tény, hogy az I. r. alperest a határozathozatal idején hatályos az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 73. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítélet új eljárásra adott útmutatása, a közérdekűség megállapítása kötötte, azonban ez a kötöttség csak akkor áll fenn, ha a releváns tényállás a megismételt eljárásban nem változik. Az I. r. alperes a megváltozott tényállásra figyelemmel már nem rendelhette volna el a felperesi ingatlan kisajátítását a Ktvr. 4. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltétel hiányában. A perbeli esetben a Ktvr. 4. § (1) bekezdés o) pontjában foglalt feltétel sem állt fenn, így az egyház részére történő átadás végett az ingatlan kisajátítását ennek a rendelkezésnek alapján sem lehetett volna elrendelni.
A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes és a II. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
Az I. r. alperes elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását, a kisajátítás jogalapjának megállapítását és az elsőfokú bíróságnak az összegszerűség kérdésében új eljárásra utasítását kérte. Az I. r. alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Áe. 73. § (3) bekezdését, a Ktvr. 1. §-át. A korábbi jogerős ítélettel elrendelt új eljárás során az ítélet útmutatásának megfelelően kellett eljárnia, mert a jogerős ítéletben foglaltak kötötték, az ítélet a kisajátítás közérdekű voltát eldöntötte, attól eltérő döntést az I. r. alperes a megismételt eljárásban sem hozhatott. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a tényállás megváltozását, mert a korábbi jogerős ítélet egyértelműen rögzítette, hogy egyházi tulajdonú iskola bővítése miatt szükséges a kisajátítás, tehát ezt a tényt a korábbi perben a bíróság értékelte, amikor a közérdekűséget megállapította. A kisajátításra a II. r. alperes részére került sor, a II. r. alperes feladata az alapfokú oktatás biztosítása, amelyet közoktatási megállapodás alapján engedett át az egyházi hatóságnak.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a jogalap elismerését és az összegszerűség kérdésében új eljárás elrendelését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontját, a Ktvr. 4. § (1) bekezdés a) pontját, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXXIX. törvény (Ktv.) 81. § (1) bekezdés e) pontját, valamint az Önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 8. § (2) bekezdését, valamint az Áe. 73. § (3) bekezdését. Az elsőfokú bíróság a közoktatási megállapodásra figyelemmel a kisajátítás közérdekűségét nem vizsgálhatta volna, mert ebben a kérdésben a korábbi ítélet már jogerősen döntött, csak az összegszerűség kérdésében kellett volna határozni. A jelen perben a kisajátítás a II. r. alperesi önkormányzat javára került elrendelésre, közérdekű cél megvalósítása érdekében. A II. r. alperes közérdekű feladata az oktatás ellátása, amelyet a közoktatási megállapodás alapján egyházi intézmény végez. Az oktatási feladat teljesítésének átengedése miatt nem vonható kétségbe a kisajátítás közérdekűsége. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a tényállás megváltozását és törvénysértően vizsgálta újból a kisajátítás jogalapjának fennállását.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást a Kfv. 5. számú végzésével elrendelte abban a jogkérdésben, hogy közérdekűség, a kisajátítás jogalapja a megismételt eljárásban hozott határozat felülvizsgálata iránti peres eljárásban vizsgálható volt-e.
Az I. r. és a II. r. alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.
Az Áe. 73. § (3) bekezdése értelmében a közigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezései és indokolása a megismételt eljárás során köti, attól nem térhet el. A megismételt eljárásban az I. r. alperes abban az esetben hagyhatja figyelmen kívül a jogerős ítéletben foglaltakat, ha a jogerős ítéletben foglalt tényálláshoz képest a megismételt eljárás során a tényállás releváns körülmények tekintetében megváltozik.
A perbeli esetben a korábban eljárt megyei bíróság ítéletének rendelkező részében nem utasította el a felperesek keresetét a kisajátítás jogalapja tekintetében és az új eljárást az ítéleti rendelkező rész szövege szerint nem csak az összegszerűség tekintetében rendelte el. A kisajátítás jogalapjának, a közérdekűségének fennállását nem állapította meg, hanem az I. r. alperes határozatának - teljes körű - hatályon kívül helyezése mellett az I. r. alperes új eljárásra kötelezéséről határozott. A bíróság a kisajátítás jogalapját az ítélete indokolási részében állapította meg, ezért ítélete a jogalap tekintetében a Pp. 229. § (1) bekezdése alapján a jelen perben eljárt bíróságokra nézve ítélt dolognak nem volt tekinthető. Az elsőfokú bíróság ezért ítélt dolog hiányában a jelen perben a korábbi ítélethez kötve nem volt, jogszerűen vizsgálhatta, hogy a megismételt eljárásban megállapított tényállás megváltozott-e, kisajátítás jogalapja változatlanul fennállt-e. A megyei bíróság ítéletében tényállásként az általános iskola tulajdonjogát érintő kérdésben ténymegállapítást nem tett, az iskola egyházi tulajdonúvá válását sem állapította meg. Nem is tehette, mert az É. Római Katolikus Egyházközség tulajdonjogának bejegyzésére a perbeli ingatlannal szomszédos ingatlan tekintetében csak a korábbi jogerős ítélet hozatala után került sor.
Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság jogszerűen jutott arra a megállapításra, hogy a megismételt eljárásban a tényállás megváltozott, új tényként merült fel, hogy az általános iskola időközben egyházi tulajdonba került. A kisajátítási eljárásban olyan, jelentős körülményben következett be változás, amely a kisajátítás közérdekűségét, jogalapját is érintette. Nem hagyható figyelmen kívül ugyanis, hogy a II. r. alperes a kisajátítással megszerezni kívánt ingatlant nem maga hasznosítja, használja oktatási feladata ellátásához, hanem - 2003. december 8-ai nyilatkozata szerint - azt az egyházi tulajdonban álló általános iskola részére átadja, azaz azt az egyház tulajdonába adja már csak azért is, mert önállóan a kisajátítani szándékozott ingatlanon semmilyen - a kisajátítási törvényben előírt közérdekű célt - megvalósítani nem is tudna. A Ktvr. 4. § (1) bekezdés a) pontja szigorú szabályként csak az állam vagy az önkormányzati szerv, vagy e szervek működéséhez szükséges oktatási létesítmény elhelyezése érdekében teszi lehetővé a kisajátítást, mint kivételes tulajdonszerzési módot. E rendelkezés kiterjesztő értelmezése törvénysértő, csak állami illetve önkormányzati tulajdonú oktatási intézmény céljára történhet kisajátítás akkor is, ha az oktatást közoktatási megállapodás alapján más szerv vagy személy végzi. Az általános iskola részére az önkormányzat - amíg az egyházi intézmény csak annak fenntartója volt, de az ingatlan állami tulajdonban állt - az önkormányzati szerv részére történő kisajátítással oktatási intézmény elhelyezése céljából területet szerezhetett az alapfeladatai ellátása érdekében. Azáltal, hogy a 2002. május 3-án történt tulajdonosváltozás bejegyzésével az intézmény és az ingatlan egyházi tulajdonná vált, a perbeli ingatlan kisajátítására jogszerűen nem kerülhetett sor, mert a kisajátított ingatlan már nem önkormányzati oktatási létesítmény elhelyezését, nem annak területi bővítését szolgálta volna, így a kisajátítás közérdekűsége nem állt fenn.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - amely a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogszabályokat nem sértette meg -, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.193/2005.)