adozona.hu
BH 2007.3.98
BH 2007.3.98
A munkavállaló a baleseti táppénz iránti igényét kizárólag a vele biztosítási jogviszonyban álló bt. útján érvényesíthette - A munkabalesetért fennálló kárfelelősség a munkáltatót terheli [1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban: Ebtv.) 63. §; Mt. 174. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a 2000. november 17-én elszenvedett balesete munkabaleset, amelyért az alperes 100%-os kártérítési felelősséggel tartozik.
A munkaügyi bíróság ítéletével a baleset munkabaleset jellegét, és az alperes 100%-os kártérítési felelősségét megállapította. Ennek megfelelően 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés, és több jogcímen vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest mint munkáltatót.
Az elsőfokú bíróság által megállapított ...
BH 2007.3.98 A munkavállaló a baleseti táppénz iránti igényét kizárólag a vele biztosítási jogviszonyban álló bt. útján érvényesíthette - A munkabalesetért fennálló kárfelelősség a munkáltatót terheli [1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban: Ebtv.) 63. §; Mt. 174. §].
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a 2000. november 17-én elszenvedett balesete munkabaleset, amelyért az alperes 100%-os kártérítési felelősséggel tartozik.A munkaügyi bíróság ítéletével a baleset munkabaleset jellegét, és az alperes 100%-os kártérítési felelősségét megállapította. Ennek megfelelően 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés, és több jogcímen vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest mint munkáltatót.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a felperes 1992. október 1-jétől 2001. augusztus 15-éig állt az alperes alkalmazásában, közszolgálati jogviszony keretében hatósági feladatokra kinevezett magán-állatorvosként dolgozott. 2000. november 17-én az állatok külföldre történő beszállításához szükséges okmányok kiállítása érdekében vérvételt eszközölt, amelynek során az egyik állat megharapta. A felperes a baleset kapcsán a jobb kéz kisujj-párna tenyér felszínén a bőr sorvadásával és kisfokú zsugorodásával járó másodlagos hegesedést, a V. ujj mérsékelt mozgáskorlátozottságát szenvedte el. A balesettel összefüggésben a felperes 2000. november 17-étől 2001. április 8-áig volt betegállományban, az egészségbiztosítási pénztár a táppénzt a felperes résztulajdonában lévő S. Bt. keretében folyósította részére.
A munkaügyi bíróság következtetése szerint az 1995. évi XCI. törvény 36. §-ának e) pontja alapján a hatósági állatorvos feladata az állategészségügyi körzetben működő hatósági állatorvos számára a diagnosztikai vizsgálatban történő részvétel, a marhalevél kiállítása. A vérvétel mint a diagnosztikai vizsgálat előfeltétele nem tekinthető olyan elkülöníthető munkafeladatnak, melyet a felperes nem hatósági állatorvosi minőségében végzett. Ezért a munkabaleset az alperes működési körében érte a felperest. A munkabaleset jellegét támasztja alá a 2001. május 9-én felvett jegyzőkönyv is, amelyben a munkáltató a felelősségét elismerte. Nem volt jelentősége a baleset munkabaleseti jellegének bizonyításánál annak, hogy a felperes a baleseti táppénzt mely jogviszonya keretében igényelte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az alapvetően helytállóan feltárt tényállásból a munkaügyi bíróság téves jogi álláspontra jutott. A jogerős ítélet szerint az élő állatok forgalmazásának és szállításának állategészségügyi szabályairól rendelkező 87/2003. (VII. 24.) FVM rendelet 54. §-ának (7) bekezdése szerint a mutatványos az állatairól - fajonkénti és egyedenkénti bontásban - azonosításra alkalmas, továbbá az egészségügyi állapotot bizonyító igazolást köteles a hatósági állatorvosnak bemutatni, amelyet a kezelőorvos állít ki. A vérvétel az előzetes igazoláshoz szükséges vizsgálat körébe tartozik, ez tehát nem hatósági állatorvosi feladat. A csatolt munkabaleseti jegyzőkönyvből - saját nyilatkozata szerint - tényként az állapítható meg, hogy a felperes a perbeli balesetet az S. Bt. munkáltatónál, és nem az alperessel fennálló köztisztviselői jogviszonyában szenvedte el. Az alperes Mt. 174. §-a szerinti kártérítési felelőssége ezért nem áll fenn, a felperes keresete megalapozatlan.
A felperes felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte és alkalmazta az 1995. évi XCI. törvény 36. §-ának h) és e) pontját, így azon megállapítása sem helytálló, hogy a felperest a baleset az S. Bt.-nél érte, a munkabaleseti jegyzőkönyvben foglaltak alapján ez nem volt megállapítható. Érvelése szerint a felperes a táppénz iránti igényét bejelenthette az S. Bt. munkáltatója útján is, mivel itt állt főállású munkaviszonyban, és itt fizette a teljes munkaidőben történő foglalkoztatás után az egészségbiztosítási járulékot is. A felperes álláspontja szerint azonban a "baleseti iratokat" és a "baleseti táppénzre vonatkozó iratokat" el kell különíteni egymástól, és így szükséges azokat értékelni.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A másodfokú bíróság abban egyetértett az elsőfokú bíróság ítéleti következtetésével, hogy a jogvita eldöntése szempontjából az állategészségügyi törvénynek a hatósági állatorvos feladataira vonatkozó rendelkezései irányadóak.
Ugyanakkor tévesen utalt a 87/2003. (VII. 24.) FVM rendelet 54. §-ának (7) bekezdésében foglaltakra, tekintettel arra, hogy a baleset 2000. november 17-én következett be, így a hivatkozott jogszabály ezen időpontban nem volt hatályos.
A felperes munkaköri leírásában a feladatai az 1995. évi XCI. törvény 36. §-ára és a 41/1997. (V. 28.) FM rendelet 1. számú mellékletére hivatkozással kerültek meghatározásra. Eszerint az állategészségügyi körzetben működő hatósági állatorvos feladata a diagnosztikai vizsgálatok elvégzésében való részvétel [1995. évi XCI. tv. 36. § e) pontja]. A másodfokú bíróság tehát alaptalanul következtetett arra, hogy a vérvétel az előzetes igazoláshoz szükséges vizsgálat körébe tartozik, így az nem hatósági állatorvosi feladat. A felperes a szükséges állategészségügyi bizonyítvány kiállítása érdekében végezte a vérvételt, így adott esetben ez - a tevékenység speciális jellegére is tekintettel - nem volt elkülöníthető a hatósági bizonyítvány kiállításától.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a jogvita eldöntése szempontjából el kell különíteni a baleset iratait, illetve a balesetből eredő táppénzre vonatkozó adatokat, illetve nyilatkozatokat.
Az 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 63. §-ának (1) bekezdése értelmében, annak, aki egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban kötelezett egészségbiztosítási járulék fizetésére, a táppénz, illetőleg a terhességi gyermekágyi segély, vagy a gyermekgondozási díj iránti igényét annak a munkáltatónak kell elbírálni és az ellátást folyósítani, amelyiknél társadalombiztosítási kifizetőhely működik. Az egészségbiztosítási pénztár tájékoztatása alapján az nyert megállapítást, hogy a felperes az S. Bt.-nél állt biztosítási jogviszonyban, mint a társas vállalkozás tagja.
Ebből pedig az következik, hogy a felperes baleseti táppénz iránti igényét kizárólag az S. Bt. útján érvényesíthette, tekintettel arra, hogy ezen munkáltató útján tett eleget egészségbiztosítási járulék fizetési kötelezettségének.
Ugyancsak helytállóan hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében a felek között 2001. május 9-én történő megbeszélésről felvett jegyzőkönyvben rögzítettekre. Ebben a munkáltató a kártérítési felelősségét csupán az összegszerűség bizonyítottságának hiánya miatt nem fogadta el, vagyis a jegyzőkönyv szerint a jogalap a felek között a baleset megtörténtét követően nem volt vitatott.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes 2000. november 17. napján elszenvedett balesete munkabaleset, amelyért az alperes 100%-os kártérítési felelősséggel tartozik. Ezért a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét a jogalap tekintetében helybenhagyta. A másodfokú bíróság elfoglalt jogi álláspontja miatt a követelések összegszerűsége tárgyában nem döntött, ezért a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.094/2006. sz.)