BH+ 2007.2.88

A közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetésének jogi feltételeit a törvény határozza meg. Az érdekegyeztetés keretében kötött megállapodás kollektív szerződésnek, közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabálynak nem minősíthető [Ktv. 17. §, 65/B. §, 71. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes határozatlan időre szóló közszolgálati jogviszonyban állt főmunkatársi munkakörben. Az alperes 2003. november 13-án tájékoztatta a felperest, hogy a Kormány 1106/2003. (X. 31.) Korm. határozata alapján a hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, ezért a tájékoztató kézhezvételének napját követő 31. nappal kezdődően közszolgálati jogviszonyát felmentéssel megszünteti. A felperes a felmentést 2003. december 15-én vette kézhez, amelyben az alperes a köztisztviselők ...

BH+ 2007.2.88 A közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetésének jogi feltételeit a törvény határozza meg. Az érdekegyeztetés keretében kötött megállapodás kollektív szerződésnek, közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabálynak nem minősíthető [Ktv. 17. §, 65/B. §, 71. §].
A felperes határozatlan időre szóló közszolgálati jogviszonyban állt főmunkatársi munkakörben. Az alperes 2003. november 13-án tájékoztatta a felperest, hogy a Kormány 1106/2003. (X. 31.) Korm. határozata alapján a hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, ezért a tájékoztató kézhezvételének napját követő 31. nappal kezdődően közszolgálati jogviszonyát felmentéssel megszünteti. A felperes a felmentést 2003. december 15-én vette kézhez, amelyben az alperes a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 11. § (2) bekezdés d) pontja alapján közszolgálati jogviszonyát 2004. június 15. napjára szóló hatállyal felmentéssel megszüntette, és egyidejűleg a hat hónap felmentési idő teljes tartamára a munkavégzési kötelezettség alól mentesítette, és intézkedett a járandóságai kifizetése iránt.
A felperes keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és a visszahelyezés mellőzésével a Ktv. 60. § (4) bekezdésében foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte. A közszolgálati jogviszonyban is alkalmazni rendelt Mt. 3. § (1) bekezdésében meghatározott jóhiszeműség és tisztesség, valamint a 4. §-ban meghatározott rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének megsértésére hivatkozott, mert az alperes a felmentés gyakorlásakor nem vette figyelembe a Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanácsban (KÉT) kötött megállapodás 4. pontjában foglaltakat, miszerint az 55. életévét betöltő felperes közszolgálati jogviszonyát csak szakmailag rendkívül indokolt esetben lehetett volna felmentéssel megszüntetni.
A munkaügyi bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította.
A bíróság a Ktv. 65/B. § (2) bekezdésében foglaltakból azt a következtetést vonta le, hogy a KÉT-ben kötött megállapodás ajánlásnak tekinthető, annak jogi úton való kikényszerítésére nincs lehetőség, melyből következően a megállapodás 4. pontjába ütközés miatt a felmentés jogellenessége nem állapítható meg.
Az ítélet ellen bejelentett fellebbezésében a felperes azt hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság jogértelmezése teljesen kizárná az Mt. általános részében foglalt alapelvek érvényesülését.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes 2003. december 13. napján kelt felmentése jogellenes. Egyebekben az elsőfokú bíróságot további eljárásra, és újabb határozat hozatalára utasította.
Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetése azonban téves.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a megállapodást kvázi kollektív szerződésnek kell tekinteni, amely a köztisztviselőkre a Ktv. rendelkezéseihez képest többlet védelmet nyújt, ezt törvényi rendelkezés nem zárja ki. Azzal, hogy az alperes a megállapodást nem tartotta be, megsértette az Mt. 4. §-ában foglaltakat, azaz a munkavállaló személyének kiválasztási jogát nem rendeltetésszerűen gyakorolta.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Érvelése szerint a kormányzati oldal és a munkavállalói oldal között létrejött megállapodásból az állampolgárokra és jogi személyekre közvetlenül jogok és kötelezettségek nem származhatnak, különösen nem olyan munkajogi védettséget kimondó szabály, amely a törvényalkotás kizárólagos tárgyát képezi. A megállapodás kollektív szerződésnek nem tekinthető, mivel a köztisztviselői jogviszony vonatkozásában nincs helye kollektív szerződésnek. A kormány - bár erre a megállapodásban kötelezettséget vállalt - annak végrehajtása érdekében az állami irányítás egyéb eszközével nem élt, egyébként pedig a megállapodás sem jogforrásnak, sem jogügyletnek nem tekinthető. A közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetésének jogi feltételeit a törvény szabályozza, amelyet maradéktalanul betartott, a megállapodás 4. pontjában szereplő szempontokat a személyek kiválasztásánál mérlegelte, de erre vonatkozóan további indokolási kötelezettség - a csoportos létszámleépítés, mint valós és okszerű felmentési ok említésén kívül - nem terhelte.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében annak megalapozottságára és jogszerűségére tekintettel a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetésének jogi feltételeit a törvény határozza meg [Ktv. 17. §, Ktv. 71. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 90. § (1)-(2) bekezdés]. A törvény keretei között a munkáltatói jogkör gyakorlója választhatja ki, hogy kinek a jogviszonyát szünteti meg. E tekintetben a Ktv. a munkaviszony megszüntetésénél irányadó felmondási korlátozásra vonatkozó szabályt [Mt. 89. § (7) bekezdés] nem rendeli alkalmazni.
A KÉT megállapodás jogi természetének megítélésénél a következőket kell figyelembe venni:
- a köztisztviselői jogviszonyra vonatkozó szabályt csak törvény (Ktv.) és felhatalmazása alapján (Ktv. 80. §) alkotott jogszabály állapíthat meg,
- az Mt. szabályait csak a Ktv. 71. §-ában meghatározott körben kell alkalmazni,
- a szakszervezeteket a közszolgálati jogviszonyt illetően kollektív szerződés-kötési jog nem illeti meg (az Mt. 20. § és 30-41/A. §-a nem alkalmazható).
Ennek megfelelően a köztisztviselői érdekegyeztetésre vonatkozó szabályok a KÉT hatáskörét is úgy határozzák meg, hogy
- a közszolgálati jogviszonnyal összefüggő kérdésekben véleményezési jog illeti meg [Ktv. 65/B. § (2) bekezdés a) pont],
- a hatáskörébe tartozó ügyekben tájékoztatáskérésre, illetve javaslattételre jogosult [Ktv. 65/B. § (3) bekezdés].
Az érdekegyeztető fórum megfelelő megállapodások kialakítása céljából működik [Ktv. 65/B. § (1) bekezdés]. E megállapodás - a fentiek figyelembevételével - kollektív szerződésnek, tehát a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabálynak nem minősül, ettől eltérő értelmezés a törvénnyel nyilvánvalóan ellentétes. Amennyiben a megállapodás valamely közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos kérdés szabályozását érinti, a megállapodásban foglaltak érvényesítése érdekében az ahhoz szükséges jogalkotásra vonatkozó javaslattételben, annak kezdeményezésében, vállalásában lehet megállapodni. Ez utóbbit az érintett KÉT megállapodás nem tartalmazza. Ebből az következik, hogy a megállapodást kötő felek maguk sem kívánták az adott létszámcsökkentésre kiterjedően a felmentés szabályait módosítani, kiegészíteni.
Ezek szerint abból az általános elvből, hogy a Megállapodás az azt kötő feleket köti, a "munkáltatóra" kötelező felmentési korlátozásra levont ítéleti következtetés nem felel meg a törvénynek (EH 2005.1248).
A felperes rendeltetésellenes joggyakorlást csupán a Megállapodásra hivatkozva - a kifejtettek szerint megalapozatlanul állított, egyéb, a rendeltetésellenességet megalapozó tényt, körülményt pedig nem jelölt meg, és nem bizonyított.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság törvénysértően állapította meg a felmentés jogellenességét, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságnak a felperes keresetét elutasító ítéletét helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.396/2006/4.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.