adozona.hu
BH+ 2006.12.562
BH+ 2006.12.562
I. A kifogás jogáról történő lemondás vélelme a választottbíráskodásról szóló törvény kötelező - a felek eltérő megállapodását meg nem engedő (kogens) - rendelkezése esetén nem alkalmazható [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 17. § (2) bek., 55. § (1) bek. c) pontja]. II. A bizonyítási teher szabályának mikénti alkalmazása, a marasztalás jogcíme feltüntetésének hiánya, illetve a döntés megalapozatlanságára történő hivatkozás önmagában nem ad alapot a közrendbe ütközés megállapítására [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 55.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság 2004. június 5-én kelt ítéletében kötelezte a jelen per felperesét, hogy fizessen meg a jelen per alperesének 458 333 Ft tőkét és annak az ítéletben részletezett mértékű kamatát.
A felperes keresetében a választottbírósági ítélet érvénytelenítését és az alperes kötelezését kérte a perköltség megfizetésére. Keresetének ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy a választottbíró nem küldött a fel...
BH+ 2006.12.562 I. A kifogás jogáról történő lemondás vélelme a választottbíráskodásról szóló törvény kötelező - a felek eltérő megállapodását meg nem engedő (kogens) - rendelkezése esetén nem alkalmazható [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 17. § (2) bek., 55. § (1) bek. c) pontja].
II. A bizonyítási teher szabályának mikénti alkalmazása, a marasztalás jogcíme feltüntetésének hiánya, illetve a döntés megalapozatlanságára történő hivatkozás önmagában nem ad alapot a közrendbe ütközés megállapítására [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 55. § (2) bek.].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság 2004. június 5-én kelt ítéletében kötelezte a jelen per felperesét, hogy fizessen meg a jelen per alperesének 458 333 Ft tőkét és annak az ítéletben részletezett mértékű kamatát.A felperes keresetében a választottbírósági ítélet érvénytelenítését és az alperes kötelezését kérte a perköltség megfizetésére. Keresetének ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy a választottbíró nem küldött a feleknek írásbeli nyilatkozatot a megbízatás elfogadásáról, a választottbírák kijelöléséről a feleket nem értesítették. A Választottbíróság nem tartotta be az első tárgyalási határnapra a 15 napos tárgyalási időközt, s egyik tárgyalási jegyzőkönyv sem tartalmazta a halasztás indokolását. A tárgyalásokon jelen lehetett J. E. az alperes részvénytársaság alkalmazottja, aki egyébként nem rendelkezett sem cégjegyzési joggal, sem képviseleti joggal. Így a választottbírósági eljárás több pontom sértette az eljárási szabályzat rendelkezéseit. A megbízási szerződésekben nem szerepelt utalás választottbírósági kikötést tartalmazó iratra, így a felek között választottbírósági szerződés sem jött létre, ezért választottbírósági eljárásnak nem lett volna helye.
A választottbírósági ítélet az alperes fizetési kötelezettségét jogcím hiányában írta elő, megfordította a bizonyítási terhet és iratellenes ténymegállapításokat tartalmaz. Ez okból a választottbírósági ítélet a közrendbe ütközik. Keresetének jogalapjaként a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbt.) 55. § (1) bekezdésének b), c), d), e), valamint a (2) bekezdésének a) és d) pontjaira hivatkozott.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperes részére 30 000 Ft perköltséget és megállapította, hogy a le nem rótt 5000 Ft kereseti illetéket az Állam viseli. Ítéletének indokolása szerint a Vbt. 5. § (4) bekezdése értelmében írásban létrejött választottbírósági szerződésnek kell tekinteni azt is, ha az egyik fél keresetlevelében állítja, a másik fél pedig válasziratában nem tagadja, hogy közöttük választottbírósági szerződés jött létre. Ilyen tagadást a válasziratában jelen perbeli felperes nem tett, ezzel a választottbírósági eljárást elfogadta.
A peradatok alapján nem zárható ki, hogy a felek részére nem küldték meg a választottbírák kijelölő, illetve elfogadó nyilatkozatát, azonban az eljárás során ezt egyik fél sem kifogásolta. A ügy tárgyalása alatt négy jegyzőkönyv került felvételre. A felperes nem igazolta, hogy az első tárgyalási időköz esetében nem állt rendelkezésére a 15 nap, az azonban megállapítható, hogy az ezt követő tárgyalási időközök megfelelőek voltak és nem gátolták a jelen perbeli felperest a felkészülésben.
A Választottbíróság Eljárási Szabályzata 4. §-ának (1) bekezdése szerint a választottbírósági eljárás nem nyilvános, de a felek kérésére a Választottbíróság mások jelenlétét is engedélyezheti a tárgyalásokon. J. E. jelenlétét a Választottbíróság megengedte és azt a felperes sem kifogásolta. J. E. nem képviselte a keresetet indító céget, ezért a választottbírósági képviselet taxatíven felsorolt formái nem sérültek. Az általa feltett kérdéseket a jelen per alperesének jogi képviselője ugyanúgy feltehette volna, így érdemi eljárási szabályszegés ez okból nem állapítható meg.
A Vbt. 6. §-a értelmében azt a felet, akinek tudomása van arról, hogy a törvény bármely, a felek eltérő megállapodását megengedő rendelkezésének, vagy a választottbírósági szerződés bármely előírásának nem tettek eleget és az eljárásban továbbra is részt vesz anélkül, hogy e mulasztás miatti kifogását haladéktalanul, vagy ha arra határidőt szabtak, e határidőn belül bejelentené, úgy kell tekinteni, mint aki a kifogás jogáról lemondott. A felperes sem a választottbírák személyét, sem magát a választottbírósági eljárást kifogással nem támadta meg, így alappal azt már jelen perben sem teheti meg.
Alaptalannak találta a bizonyítási teher megfordításának jogellenességére történő felperesi hivatkozást. E körben megállapította, hogy a választottbírósági eljárásban nem volt vitás, miszerint a jelen per alperese nem tudta csatolni azt a perdöntő írásos bizonyítékot, amely kereseti állítását alátámasztotta volna, mert ez az irat más iratokkal együtt eltűnt az irodából. Ezért az alperes megpróbálta egyéb módon, tanúk meghallgatása útján bizonyítani állítását. Az a tény, hogy a Választottbíróság a felperes kívánalmaitól eltérően értékelte a bizonyítékokat, nem ad alapot a közrendbe ütközés megállapítására. A Választottbíróság az ítéletét megfelelő részletességgel indokolta, az ítélet iratellenessége nem volt megállapítható. Mindezen indokok alapján a bíróság a felperes keresetét elutasította.
A jogerős elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárás lefolytatására. A jogerős ítéletben foglalt jogszabálysértést három pontban jelölte meg, ezek (a Vbt. 55. §-ában megjelölt érvénytelenítési okok sorrendjét követve) az alábbiak:
1. Az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a Vbt. 5. § (4) bekezdése értelmében a felek között a választottbírósági szerződés létrejött. A választottbírósági eljárás felperese - jelen per alperese - ugyanis a keresetlevélben nem állította, hogy a felek között választottbírósági szerződés jött létre. Ezzel kapcsolatban csupán annyit mond, hogy: "az eljáró Választottbíróság hatáskörét és illetékességét a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 3. § (1) bekezdésében, a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 376. § (3) bekezdésében foglaltak, valamint az üzletszabályzat rendelkezései határozzák meg".
2. A elsőfokú bíróság jogszabályt sértett, amikor figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes a választottbíró kijelöléséről nem volt szabályszerűen értesítve. E tekintetben ugyanis kogens rendelkezést tartalmaz a Vbt. 17. § (2) bekezdése, mely szerint a választottbíró a kijelölést a felekhez intézett írásbeli nyilatkozatban fogadja el. Ilyen nyilatkozat a választottbírósági eljárásban nem született és a felek részére nem lett megküldve. A Vbt. 6. §-ának helyes értelmezése esetén a kifogás jogáról való lemondással kapcsolatos vélelem nem alkalmazható a Vbt. kogens szabályainak és a Választottbíróság Eljárási Szabályzatának megsértése esetén. Következésképpen az a körülmény, hogy a jelen per felperese nem kifogásolta haladéktalanul a szabálysértéseket, nem jelenti azt, hogy azokra ne alapíthatná az érvénytelenítési keresetet. Ha helytálló lenne a bíróság jogértelmezése, akkor a választottbírósági eljárás során bejelentett kifogás hiányában gyakorlatilag nem lehetne az ítélet érvénytelenítését kérni a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontja alapján.
Másrészt megjegyezte, hogy ha J.E. az alperes részéről hallgatóként volt jelen, arra nem ad lehetőséget a választottbírósági eljárás, hogy tanút hallgasson ki. Álláspontja szerint bármely - akár a legkisebb - eljárási szabálysértés is alapot ad a választottbírósági ítélet érvénytelenségének megállapítására.
3. Továbbra is hivatkozott arra, hogy a választottbírósági ítélet közrendbe ütközése megállapításának feltételei fennállnak. E körben fenntartotta azt az előadását, hogy a Választottbíróság Eljárási Szabályzata 26. § (6) bekezdése értelmében az érdekelt fél köteles bizonyítani azokat a tényeket, amelyekre követelése, vagy védekezése megalapozásául hivatkozik. A bizonyítási tehernek ezt a szabályát a Választottbíróság megfordította. Ez az eljárása önmagában az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe ütközik és sérti az igazságos eljárás elvét. Ez pedig megvalósítja a közrend sérelmét.
Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a közrend sérelmét jelenti-e az a tény, hogy a választottbírósági ítélet nem tartalmazza a felperes kötelezésének jogcímét. Véleménye szerint nem fogadható el az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy bár a jogcím valóban nem szerepel az ítéletben, de az indokolásból kikövetkeztethető.
Végül állította, hogy az iratellenesség, mint a közrend megsértésének egyik oka szintén megállapítható. A Választottbíróság által hivatkozott tanú ugyanis semmit nem állított határozottan, sőt kifejezetten azt mondta, hogy pontosan nem emlékszik. Ehhez képest iratellenes az a ténymegállapítás, hogy "alperes ebben az időpontban mindenképpen látta a számlakivonatát a tanú véleménye szerint".
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy az üzletszabályzatukra való hivatkozással a keresetben hivatkoztak a választottbírósági szerződés létrejöttére. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az ügyet a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság elé terjesztették. Mivel a választottbírósági kikötést a felperes kellő időben nem vitatta és továbbra is részt vett az eljárásban, a kikötés érvénytelenségére a Vbt. 5. § (4) bekezdése alapján nem hivatkozhat. A Vbt. 6. §-a alkalmazása kapcsán hivatkozott arra, hogy a felperes által felhozott körülmények a választottbírósági iratokból megállapíthatóan a legkevésbé sem akadályozták a felperest ügyének előterjesztésében és védekezésének megalapozásában. Álláspontja szerint a közrend sérelme kapcsán a felperes felülvizsgálati kérelmében nem felülvizsgálati, hanem fellebbezési okokra hivatkozik. Az általa felfedezni vélt jogszabálysértést főként a bizonyítékok mérlegelése kapcsán látta megvalósulni. Az a tény pedig, hogy a marasztalás jogcímét a választottbírósági ítélet rendelkező része nem jelöli meg, szintén nem ad alapot a közrendbe ütközés megállapítására.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapította meg, hogy az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértés nem történt, ezért a felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A jelen perbeli alperesnek a Választottbírósághoz benyújtott kereseti kérelme tartalmazta, hogy a Választottbíróság hatáskörének megállapításához szükséges, az alperes társaság hatályos üzletszabályzatát F/1. sorszámon csatolja, ami meg is történt. Ez tartalmilag azt jelenti, hogy a keresetlevelében állította, miszerint közöttük választottbírósági szerződés jött létre. A felperes a keresetlevélre előterjesztett 2003. december 10-én kelt válasziratában ezt nem tagadta. Ennek alapján nem sértett jogszabályt az elsőfokú bíróság, amikor a Vbt. 5. § (4) bekezdése alapján úgy tekintette, hogy a felek között írásban választottbírósági szerződés létrejött, s az annak hiányára történt felperesi hivatkozást alaptalannak találta.
A felperes felülvizsgálati érvelése annyiban helytálló, hogy a Vbt. 6. §-ában foglalt, a kifogás jogáról való lemondás vélelme, csak a Vbt. diszpozitív - a felek eltérő megállapodását megengedő - rendelkezésének, vagy a választottbírósági szerződés valamely előírásának megszegése esetén alkalmazható, a választottbírósági törvény kogens, azaz a felek eltérő megállapodását meg nem engedő rendelkezésének megsértése esetén azonban nem.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, a Vbt. 17. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a választottbíró a kijelölést a felekhez intézett írásbeli nyilatkozatban fogadja el. A választottbíró kijelölését tartalmazó okirat részéről történő aláírása elfogadásnak minősül.
Az alperes az elsőfokú eljárás során 3/A/1. alatt csatolta a választottbírósági tanács valamennyi tagjának írásbeli nyilatkozatát arról, hogy a választottbírói kijelölést elfogadják. A választottbíró kijelöléséről a felperes legkésőbb az első választottbírósági tárgyaláson írásban is értesült, amely megállapítható az általa a keresetlevélhez becsatolt F/3/1. alatti jegyzőkönyvből. Így nem állapítható meg, hogy a felperes a választottbíró kijelöléséről ne lett volna szabályosan értesítve. Az eljárás során a felperes akarata, jogos érdekeinek védelme, a Vbt. kötelezően alkalmazandó szabálya érvényesült. Ezért a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt érvénytelenítési ok megvalósulása nem állapítható meg.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra a jogi következtetésre jutott, hogy a felperes által hivatkozott okokból a választottbírósági ítélet közrendbe ütközése [Vbt. 55. § (2) bekezdés] nem állapítható meg. A bizonyítási teher szabályának mikénti alkalmazása, a marasztalás jogcíme feltüntetésének hiánya, illetve a döntés megalapozatlanságára történő hivatkozás önmagában nem ad alapot a közrendbe ütközés megállapítására. A Vbt. 55. §-ához tűzött törvényi indokolás hangsúlyozza, hogy az érvénytelenítési okok nem a jogvita érdemi elbírálásával, a választott jog helyes, vagy helytelen alkalmazásával, az ítélet, vagy az indokolás helytálló, vagy téves voltával függnek össze. A felperes által a közrendbe ütközés körében előadottak pedig arra irányultak, hogy a bíróság érdemben vizsgálja meg a bizonyítási teherre vonatkozó szabály helyes alkalmazását, a bizonyítékok mérlegelésének okszerűségét, az ítélet tartalmi helytállóságát. A rendes bíróság azonban érdemben nem bírálhatja felül a választottbírósági ítéletet.
A kifejtett indokok miatt a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok mégsem áll fenn, ezért a jogerős határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.XI.30.369/2005. sz.)