adozona.hu
MBH 2006.11.160
MBH 2006.11.160
Ingatlan apportálásával megvalósított törzstőke emelés bejegyzését követően, ha a bíróság jogerős határozatában megállapítja a társasági szerződés-módosítás érvénytelenségét, a jogerős határozat végrehajtására törvényességi felügyeleti eljárásban kerül sor. Az ingatlan-nyilvántartás bejegyzett adatainak törlésére nincs lehetőség jogerős és végrehajtható okiratok hiányában. [1997. évi CXLV. tv. (Ctv. (régi)) 52. § (2) bek, 54. § (1) bek.; 1972. évi 31. tvr. 15. § (4) bek., 62. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi társaság 1992. június 25-én taggyűlést tartott, melyen többek között arról határoztak, hogy az I. és a II. rendű alperesek jogelődje, a S. Rt. a 38440/39. hrsz.-ú, természetben a Budapest X., Könyves Kálmán krt. 19. szám alatti ingatlan tulajdonát képező 24.725/324.741-ed részét 300.000.000,- Ft értékben, a 38.440/41. hrsz.-ú, természetben a Budapest, X., Kőbányai út 45. szám alatt található ingatlannak pedig az 1/1-ed részét, 420.000.000,- Ft értékben apportként szolgáltatja a fe...
MBH 2006.11.160 Ingatlan apportálásával megvalósított törzstőke emelés bejegyzését követően, ha a bíróság jogerős határozatában megállapítja a társasági szerződés-módosítás érvénytelenségét, a jogerős határozat végrehajtására törvényességi felügyeleti eljárásban kerül sor.
Az ingatlan-nyilvántartás bejegyzett adatainak törlésére nincs lehetőség jogerős és végrehajtható okiratok hiányában.
[1997. évi CXLV. tv. (Ctv. (régi)) 52. § (2) bek, 54. § (1) bek.; 1972. évi 31. tvr. 15. § (4) bek., 62. § (1) bek.]
A felperesi társaság 1992. június 25-én taggyűlést tartott, melyen többek között arról határoztak, hogy az I. és a II. rendű alperesek jogelődje, a S. Rt. a 38440/39. hrsz.-ú, természetben a Budapest X., Könyves Kálmán krt. 19. szám alatti ingatlan tulajdonát képező 24.725/324.741-ed részét 300.000.000,- Ft értékben, a 38.440/41. hrsz.-ú, természetben a Budapest, X., Kőbányai út 45. szám alatt található ingatlannak pedig az 1/1-ed részét, 420.000.000,- Ft értékben apportként szolgáltatja a felperesi társaságnak. Ezzel, valamint a perben nem álló F. Tibor 100.000,- Ft értékű apportszolgáltatásával a felperesi társaság 1.400.000,- Ft összegű törzstőkéjét 721.500.000,- Ft-ra felemelték. A tőkeemeléssel kapcsolatos változásokat a cégbíróság bejegyezte a cégjegyzékbe.A Fővárosi Kerületek Földhivatala 1992. augusztus 31-én a /39. hrsz-ú ingatlan 24.725/324.741-ed tulajdoni hányadára-, a /41. hrsz-ú ingatlan 1/1-ed tulajdoni hányadára a felperes tulajdonjogát, vagyonbevitel címén bejegyezte a nyilvántartásba.
A S. Rt. jogutóda, a G. Kft. felperesnek a T. Kft. I. rendű és F. Tibor II. rendű alperesek ellen tőkeemelés érvénytelenségének megállapítása iránt 1995. július 26-án előterjesztett keresete alapján indult perben a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az 1998. december 15. napján kelt Gf.II.31.214/1998/6. számú határozatában az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva megállapította, hogy a jelen per felperese 1992. június 25-én kelt társasági szerződés módosításának törzstőke emelésre vonatkozó rendelkezései érvénytelenek. Meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy az ítélet egy példányát küldje meg a Komárom-Esztergom Megyei Bíróságnak mint Cégbíróságnak és a Fővárosi Kerületek Földhivatalának azzal, hogy az ítélet alapján a szükséges intézkedéseket tegyék meg. A jogerős ítélet indokolása szerint az abban foglaltak érintik az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett adatokat az S. Rt. által apportált /39. és /41. hrsz.-ú ingatlanok tulajdonosai vonatkozásában, így az illetékes földhivatalnak jelen ítéletben foglaltak alapján intézkedéseket kell foganatosítania.
A Fővárosi Kerületek Földhivatala az 1999. június 17-én kelt 165355/1/1999. számú határozatával mindkét ingatlan vonatkozásában törölte a felperes tulajdonjogát, és bírói ítélet jogcímén bejegyezte (visszajegyezte) az S. Rt. tulajdonjogát, az eredeti tulajdoni hányadok szerint.
A felperes tulajdonjogát törlő határozattal szemben a G. Rt. mint a felperesi társaság egyik hitelezője és az akkor már felszámolás alatt álló felperesi társaság képviseletében dr. K. Tamás ügyvéd, mint a felperes tagja és jogi képviselője fellebbezést nyújtott be. A Fővárosi Földhivatal 1999. december 8-án kelt 30.964-3/1999. számú határozatával a jogorvoslati kérelmet elutasította, egyben a fellebbezéssel támadott határozatot helybenhagyta. A felperes határozat felülvizsgálatára irányuló keresete alapján indult pert a Fővárosi Bíróság 11.K.30.821/2000/9. számú végzésével megszüntette, a határozatot a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a 2001. november 8-án kelt Kpkf.VI.38.114/2000/7. számú végzésével helybenhagyta.
A G. Rt. 2002-ben keresetet nyújtott be ugyanezen földhivatali határozat felülvizsgálata iránt, a keresetlevelet a Fővárosi Bíróság 11.K.33.091/2002/3. számú - a Fővárosi Ítélőtábla 2003. július 23. napján kelt 2.Kpkf.50.166/2003/2. számú határozatával jogerőre emelkedett - végzésével idézés kibocsátása nélkül elutasította. A jogerős határozat indokolása - egyebek mellett - rögzítette, hogy helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a földhivatali határozat bírósági ítélet végrehajtását szolgálta és helyes volt azon következtetése is, hogy ez esetben az államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára nincs lehetőség.
A Fővárosi Kerületek Földhivatala 1999. június 30-án a /39. hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában az S. Rt. tulajdonjogát törölte az ingatlan-nyilvántartásból, és a G. Kft. közbenső tulajdonának feltüntetésével 12.153/312.169 hányad vonatkozásában a G. Kft. tulajdonjogát bejegyezte, majd 2005. február 9. napján, ugyanezen tulajdoni hányadot törölve, bejegyezte jogutódlás címén a II. rendű alperes tulajdonjogát.
Jelenleg a /39. hrsz.-ú ingatlan ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosai 12.153/312.169-ed tulajdoni arányban a II. rendű alperes, 16.788/312.169-ed tulajdoni hányad arányban a IV. rendű alperes és 283.228/312.169-ed arányban a III. rendű alperes. A tulajdoni lap III. részén az V. rendű alperes javára 173 m2 területre vezetékjog van bejegyezve.
A Fővárosi Kerületek Földhivatala a /41. hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában 1999. augusztus 9-én az S. Rt. tulajdonjogának törlése mellett 20.404/32.976 arányban jogutódlás címén bejegyezte a G. Kft.-t, a G. Kft. közbenső tulajdonjogának a feltüntetésével. A tulajdoni arány utóbb telekalakítás és kiigazítás jogcímén módosult, majd 2004. augusztus 31-én a G. Kft. tulajdonjogának törlését követően, szétválás és vagyonmegosztás jogcímén, 9028/32.976 arányban az I. rendű, míg 2005. február 9-én jogutódlás jogcímén 29348/32976 arányban a II. rendű alperes tulajdonjogának bejegyzésére került sor.
A /41. hrsz-ú ingatlannak jelenlegi tulajdonosai a fenti arányban az I. és a II. rendű alperesek, a tulajdoni lap III. részén 6. sorszám alatt a II. rendű alperes javára 20.000.000,- Ft és járulékai erejéig jelzálogjog van bejegyezve.
A Legfelsőbb Bíróság a 2005. március 16-án kelt Gf.II.31.214/1998/41. számú végzésével - a perben II. rendű alperesként részt vett - F. Tibor 2004. december 16-án előterjesztett, a 6. sorszámú ítélet kiegészítésére irányuló kérelmét elutasította.
Határozata indokolása szerint a kérelmet a kérelmező határidőn túl terjesztette elő, az ítélet hivatalból történő kiegészítésének pedig arra tekintettel nincs helye, hogy a bíróságok, így a Legfelsőbb Bíróság is a 1995. július 26-án benyújtott keresetet az 1988. évi VI. törvénynek, a régi Gt.-nek a keresetlevél előterjesztésekor hatályos 27. §-ának rendelkezései szerint bírálta el. Ebből következően nem alkalmazhatta a keresetlevél benyújtását követően hatályba lépett 1989. évi 23. tvr. 18/A. §-át, amelyet az 1995. július 30-át követő ügyekben kellett alkalmazni. Ugyanígy nem volt alkalmazható az 1998. június 16-án hatályba lépett 1997. évi CXLV. törvény (Ctv. (régi)) 48. §-a sem. Az alkalmazandó jogszabályhely az alapító okirat érvénytelenségének megállapítására jogosította fel a peres bíróságot, így a Legfelsőbb Bíróság nem rendelkezett, nem rendelkezhetett az érvénytelenség jogkövetkezményeinek meghatározásáról sem határozatának meghozatalakor, sem jelenleg, vagyis az ítélet hivatalból történő kiegészítésére nincs törvényes lehetőség.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a /41. hrsz.-ú inatlan 1/1-ed arányú tulajdonjoga, valamint a /39. hrsz.-ú ingatlan 12.153/312.169-ed tulajdoni hányada a felperes tulajdonát képezi és kérte az alpereseket annak tűrésére kötelezni, hogy a felperes tulajdonjogát az ingatlanokra az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék. Kérte továbbá a II. rendű alperest annak tűrésére kötelezni, hogy a /41. hrsz.-ú ingatlanra 20.000.000,-Ft és járulékai erejéig terjedő jelzálogjoga törlésre kerüljön.
Arra hivatkozott, hogy a Legfelsőbb Bíróság 2005. március 16-án kelt 41. sorszámú végzéséből is egyértelműen megállapítható, hogy a Legfelsőbb Bíróság nem rendelkezett az érvénytelenség jogkövetkezményeinek meghatározásáról, tehát a felperes tulajdonjogát törlő és az S. Rt. tulajdonjogát visszajegyző földhivatali határozatok alapját képező 6. sorszámú ítélet nem tartalmazott rendelkezést az eredeti állapot helyreállítására vonatkozóan. Ebből következik, hogy a Fővárosi Kerületek Földhivatala téves intézkedéssel törölte a felperes tulajdonjogát. Az akkor hatályos 1972. évi 31. tvr. (Inytvr.) 15. § (4) bekezdése bírósági ítélet alapján tette lehetővé az eredeti állapot helyreállítását. Az Inytvr. végrehajtásáról szóló 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (továbbiakban: Vhr.) 77. §-a szerint az ítéletnek a 76. § (1) bekezdés szerinti kötelező elemeket kellett volna tartalmaznia, így az ítélet rendelkező részének kellett tartalmaznia a bejegyzendő, törlendő jog pontos megjelölését, a változás jogcímét és az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó pontos ítéleti rendelkezést. Ezt pedig a hivatkozott ítélet nyilvánvalóan nem tartalmazta és nem is tartalmazhatta. Az ingatlan-nyilvántartás módosítására nem kerülhetett volna sor, a cégbíróságnak az 1989. évi 23. tvr. 21. §-ában foglaltak szerint kellett volna eljárnia, tehát törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása után törölhette volna a jogszabálysértő bejegyzést. Nem létezik olyan határozat, amely alapján a Fővárosi Kerületek Földhivatala a bejegyzést foganatosíthatta volna.
Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Érdemben arra hivatkozott, hogy az apportálásra vonatkozó szerződés érvénytelenségét jogerős ítélet állapította meg, érvénytelen szerződésre pedig tulajdoni igényt a felperes nem alapíthat. A földhivatal bejegyzése alapjául bírósági ítélet szolgált és a felperes lényegében a földhivatali eljárást sérelmezi állítva, hogy tévesen értelmezte a bírósági ítéletet a Fővárosi Kerületek Földhivatala. Ez azonban közigazgatási eljárásra tartozó kérdés, polgári perben nem érvényesíthető. A közigazgatási perben benyújtott keresetet azonban a bíróság elutasította.
A II. rendű alperes ellenkérelmében szintén a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Legfelsőbb Bíróság az ítéletében felhívta a Földhivatalt a szükséges intézkedések megtételére. Ennek egyetlen módja lehetett, hogy törlik a tőkeemeléssel történt vagyonbevitelt, és visszaállításra kerül az eredeti állapot. Ilyen tartalmú határozatot hozott a Földhivatal, amely ellen fellebbezés, majd keresetlevél is benyújtásra került, azonban a földhivatali intézkedés törvényességét a bíróság is megállapította. A felperes a tulajdonjogának a megállapítását kéri, ebben csak a vagyonbevitel érvényességére hivatkozhat. Ezt a jogvitát azonban a Legfelsőbb Bíróság már elbírálta és annak érvénytelenségét állapította meg. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a kereset a kötelmi jog körébe tartozik, ezért az elévült. Az 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 62. §-ában foglaltak alapján jelen tényállás mellett keresetindításnak nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság ítéletének érvénytelenségét nem lehet megállapítani.
A tényállás tekintetében előadta, hogy az S. Rt. az apportálást követően 1992. október 28-án eladta az üzletrészét dr. K. Tamásnak és F. Tibornak 130.000.000,- Ft vételárért, azonban a vételárat a vevők nem fizették meg. Az üzletrész átruházási szerződés érvénytelensége miatt eljárást is indítottak, elsőfokon a bíróság megállapította az üzletrész átruházási szerződés érvénytelenségét, a másodfokú ítéletre azonban arra tekintettel nem került sor, hogy időközben megszületett a Legfelsőbb Bíróság Gf.II.31.214/1998/6. számú ítélete. Ezért okafogyottá vált a kereset, hiszen megszűnt az az üzletrész, aminek az érvénytelenségére vonatkozott ez a per.
Előadta, hogy az S. Rt. jogutódlásával kapcsolatos eljárások nyomon követhetők és megfelelően igazoltak.
Az ingatlanok tekintetében arra is hivatkozott, hogy az eredeti állapot nem állítható helyre, mert a /39. hrsz.-ú ingatlanon teniszpályák és egy kétszintes klubház épült, még a /41. hrsz.-ú ingatlanon, engedély alapján folyamatban van egy lakópark építése, amely már szerkezetkész állapotú. Ennek igazolására fényképeket csatolt.
A III. rendű alperes ellenkérelmében a felperes keresetének teljesítését arra tekintettel nem ellenezte, hogy az a III. rendű alperes tulajdonjogát nem érinti.
A IV. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, csatlakozva, az I. és a II. rendű alperesek érdemi védekezéséhez.
Az V. rendű alperes ellenkérelmében úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a bíróság a tulajdonjog változást megállapítja, az új tulajdonos csak az V. rendű alperes bejegyzett vezetékjogával szerezheti meg az ingatlan tulajdonjogát.
A peres felek előadásaik alátámasztására okiratokat csatoltak, egyebek mellett a peres felek között folyamatban volt számos eljárásban született bírósági és egyéb határozatokat, valamint az elsőfokú bíróság beszerezte a Fővárosi Kerületek Földhivatalától a 165.355/1999. számú iratanyagot.
A felperes az iratanyag áttanulmányozását követően úgy nyilatkozott, hogy abból nem állapítható meg, hogy kinek a kérelme alapján rendelte el a bejegyzést a földhivatal, erre tekintettel bizonyítási indítványt terjesztett elő és kérte azon földhivatali iratok beszerzését, amelyből megállapítható, hogy ki kezdeményezte a sérelmezett bejegyzést.
Az elsőfokú bíróság a 2005. december 1. napján kelt 16.G.41.029/2005/27. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I., II. és IV. rendű alpereseknek fejenként 500.000,- Ft, a III. és az V. rendű alpereseknek fejenként 250.000,- Ft perköltséget. Kötelezte továbbá a felperest arra, hogy fizessen meg 15 napon belül a Magyar Államnak 900.000,- Ft kereseti illetéket.
Határozata indokolásában rögzítette, hogy az Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pontja értelmében keresettel kérheti a bíróságtól a bejegyzés törlését és az eredeti állapot visszaállítását érvénytelenség címén az, akinek nyilvántartott jogát a bejegyzés sérti, továbbá az ügyész.
A felperes keresetében sérelmezett 1999. június 17-i bejegyzések a Legfelsőbb Bíróság 6. sorszámú jogerős ítélete alapján történtek. A bejegyzések teljesítésére az akkor hatályban volt Inytvr. és az annak végrehajtásáról szóló MÉM rendelet volt az irányadó. A bírósági határozat tartalmára a Vhr. 77. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 76. § (1) és (2) bekezdése vonatkozott. A Vhr. azonban nem írta elő, hogy ezeket az adatokat az ítélet rendelkező részének kell tartalmaznia.
Megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete tartalmazta a jogszabályban előírt adatokat, így az érdekeltek azonosításához szükséges adatokat, az ingatlanok, a jog megjelölését és a változás jogcímét, ezért nem alapos a felperes azon hivatkozása, hogy a bejegyzések a legfelsőbb bírósági ítélet alapján nem voltak teljesíthetők.
Mellőzte a felperes arra vonatkozó bizonyítási indítványát, hogy a földhivatal megkeresésével tisztázza, hogy kinek a kérelme, illetve megkeresése alapján teljesítette a bejegyzéseket, mert ezt a per elbírálása szempontjából irrelevánsnak tekintette.
Megállapította, hogy a felperes által sérelmezett bejegyzések alapjául jogerős bírósági ítélet szolgált, ami nyilvánvalóan nem érvénytelen. Erre tekintettel találta megalapozatlannak az Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pontjára alapított keresetet.
A felperes a keresete további jogcímeként az Inytv. 62. § (2) bekezdés c) pontját is megjelölte, amely szerint keresettel kérheti a bíróságtól a bejegyzés kiigazítást az, aki a téves bejegyzés folytán sérelmet szenvedett.
E körben azt állapította meg, hogy a földhivatal részéről tévedés nem történt, a földhivatali határozat - tartalmát tekintve - téves, illetve hibás adatot nem tartalmaz, ezáltal kiigazításra nem szorul. Kifejtette, hogy a törvény e paragrafusában írt törlési és kiigazítási perek tárgya önmagában a földhivatali eljárás, a földhivatali határozat tartalma és annak alapján a tulajdoni lapon teljesített bejegyzés felülvizsgálata nem lehetséges, mivel ezeket az ellenük beadott jogorvoslati fórumrendszer keretén belül kell elbírálni. Ezért a bíróság jelen, polgári perben nem vizsgálhatta felül a felperes tulajdonjogának törléséről és az S. Rt. tulajdonjogának visszajegyzéséről rendelkező földhivatali határozatot. Erre tekintettel nem állnak fenn az Inytv. 62. § (1) bekezdés c) pontjában írt feltételek sem. Ezért a felperes e jogcímre alapított keresetét is elutasította.
A II. rendű alperesi védekezés kapcsán végül megállapította, hogy a Ptk. 115. § (1) bekezdésére tekintettel a felperes keresete nem évült el.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a Fővárosi Kerületek Földhivatala 165.355/1999.06.17. számú, valamint ezt követő határozataival a Budapest X. ker. 38.440/39. és 38.440/41. hrsz.-ú ingatlanokra eszközölt bejegyzések törlését és a megelőző állapot visszaállítását kérte téves, illetve érvénytelen bejegyzés jogcímén. Kérte továbbá, hogy kötelezze a másodfokú bíróság az alpereseket a perköltség megfizetésére.
Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság lényegében helyes tényállást állapított meg, azonban az ügy érdemét jelentő jogsértésen indokolás nélkül túllépett, és az Inytv. 62. § (1) bekezdésének helytelen értelmezésével és alkalmazásával jogsértő határozatot hozott. A földhivatal 1992. augusztusában az alperesek jogelődje által aláírt társasági szerződés és a cégbíróság jogerős bejegyző végzése alapján jegyezte be a felperes tulajdonjogát a perbeli ingatlanokra. A társasági szerződésmódosítás érvénytelenségét megállapító jogerős legfelsőbb bírósági ítélet hat évvel később született, ugyanakkor ma már nem vitathatóan a Legfelsőbb Bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeiről nem rendelkezett. Tény, hogy az érvénytelenség bármely jogkövetkezménye kerül is alkalmazásra, arról egyértelmű bírósági döntés szükséges. A Legfelsőbb Bíróság 2005. március 16. napján kelt 41. sorszámú végzése pedig egyértelműen rögzíti a korabeli jogszabályi rendelkezésekre utalással, hogy a 6. sorszámú ítélet csupán megállapította a kérdéses törzstőke-emelés érvénytelenségét, de nem rendelkezett, és nem is rendelkezhetett a jogkövetkezmények meghatározásáról. Ebből következik, hogy nincs olyan bírói kötelezés, hogy a felperes tulajdonába került ingatlanok tulajdonjogát, vagy birtokát az alperesek részére vissza kellene adnia, illetve azt mikor kellene megtennie, és egyáltalán az alperesek részére kellene-e visszaszolgáltatni vagy a társaságon belüli jogutódoknak, tekintettel arra, hogy a törzstőke emeléssel szerzett üzletrészét az alperesi jogelőd is eladta. Rámutatott, hogy a felperes a tulajdonába került vagyonra különböző kötelezettségeket vállalva 1998-ra komoly adósságállományt halmozott fel. Tekintettel arra, hogy maga az érvénytelenséget megállapító bírói fórum mondta ki, hogy a kérdéses ítéletben nem rendelkezett az eredeti állapot visszaállításáról, a Fővárosi Kerületek Földhivatalának 1999. június 21-i határozatait nem lehet jogszerűnek tekinteni. Téves és a jogszabállyal ellentétes az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete alapján a sérelmezett változás bejegyezhető volt, mert a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekből éppen ennek ellenkezője következik. Bár a Legfelsőbb Bíróság ítélete valóban félreérthető volt, azonban a 41. sorszámú végzés alapján ma már egyértelmű, hogy a 6. sorszámú ítélet nem rendelkezett az eredeti állapot helyreállításáról, ezért megalapozatlan és kifejezetten iratellenes az elsőfokú ítélet azon megállapítása, hogy a sérelmes bejegyzés alapjául jogerős ítélet szolgált. Jogi álláspontja szerint, ha egy ítéleti rendelkezésről utóbb kiderül, hogy az nem létezik, az ugyanolyan, mintha egy okiratról, vagy szerződésről állapítják meg, hogy nem létező. Ez esetben az Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pontja alapján lehet kérni a nem létező ítéleti rendelkezés alapján eszközölt földhivatali bejegyzés törlését. Ezt az álláspontot támasztja alá a BH 1996/431. számú eseti döntés is, amelyben a Legfelsőbb Bíróság hasonló tényállás alapján nem látta akadályát törlési kereset előterjesztésének.
Jogszabályi alap nélkül értelmezte szűk körűen az elsőfokú bíróság az Inytv. 62. § (1) bekezdés c) pontját is, mert a földhivatali határozat tartalma téves, hiszen nemlétező tartalmat tulajdonított egy ítéletnek. Hangsúlyozta, hogy éppen ezek miatt nem tekinthető irrelevánsnak az a körülmény, hogy a perbeli esetben a bíróság nem kereste meg a földhivatalt a változás átvezetése iránt. Álláspontja szerint szükséges lett volna azt tisztázni, hogy ki volt a bejegyzés kezdeményezője. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítélete azon túl, hogy jogszabálysértő, súlyosan méltánytalan is, hiszen segít fenntartani egy jogszabálysértő állapotot.
A Fővárosi Ítélőtáblához 2006. április 24. napján 7. sorszám alatt benyújtott fellebbezés kiegészítésében azt hangsúlyozta, hogy a földhivatalnak nincs jogot alakító hatásköre. Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeit nem vonta le, úgy nem volt jogszerű lehetősége a földhivatalnak az eredeti állapot visszaállítására. Kifejtette, hogy a cég törvényes működésének helyreállításáról a cégbíróságnak kell gondoskodnia. A felperes esetében a törvényes állapot helyreállítása - ha másként nem is - a társaság felszámolásával és megszűnésével megtörténhet. Ennek keretében eleget tehet fizetési kötelezettségeinek és maradék vagyonát értelemszerűen visszaadja a valamikori apportőr jogutódainak.
Végül a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 2005. júniusában megjelent véleményére hivatkozott, a semmisségi ok kapcsán követendő eljárás körében, amely alapján a szerződés érvénytelenségének megállapítása és a Ptk. 237. §-ában foglalt jogkövetkezmények levonása egymástól elválhat.
Az I., II., IV. és V. rendű alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben való marasztalását kérték.
A II. rendű alperes érdemben fenntartva az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatait, előadta, hogy a felperesi társaság felszámolását a hitelezők már 1996-ban kezdeményezték, és a fennálló követelések kb. 85 %-a engedményezések folytán a II. rendű alperest illetik, ezért a hitelezői állomány jelentős többségének nem áll érdekében a jelenlegi per vitele. Utalt arra is, hogy a cégbíróság a felperes törzstőkéjét az eredeti összegre csökkentette. Hangsúlyozta még, hogy a perbeli ingatlanokon jelentős mértékű beruházásokat eszközölt.
A III. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelmek korlátai között bírálta felül, erre tekintettel a másodfokú eljárásnak nem volt tárgya a keresetben érvényesített igény elévülése.
Megállapította a másodfokú bíróság, hogy a fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást érdemben helyesen állapította meg, és helytálló jogi következtetéssel utasította el a keresetet.
A rendelkezésre álló bizonyítékok és a másodfokú eljárásban az iratokhoz csatolt, a peres felek által ismert, a Fővárosi Ítélőtábla 2003. október 1. napján kelt 14.Cgf.41.086/2003/2. számú végzése, valamint a felperes hivatalból beszerzett cégmásolata alapján a Fővárosi Ítélőtábla a tényállást elsődlegesen kiegészíti az alábbiakkal.
A felperesi társaság jegyzett tőkéje a cégjegyzék 11. rovata szerint az alapításától 1992. június 15. napjáig 1.400.000,- Ft, 1992. június 25-től 1992. október 14-ig 721.500.000,- Ft, 1992. október 14-től 1992. június 25-ig bejegyzett hatállyal 721.600.000,- Ft volt.
A felperes nevében a felszámoló által adott meghatalmazás alapján a felperesi társaság jogi képviselője 1999. június 15-én változásbejegyzési kérelmet nyújtott be a cégbírósághoz, amelyben egyebek mellett, a Legfelsőbb Bíróság Gf.II.31.214/1998/6. számú ítéletére hivatkozással a cég törzstőkéjének 721.600.000,- Ft-ról 1.400.000,- Ft-ra történő leszállításának a cégjegyzékbe történő bejegyzését kérte.
A cégbíróság az 1999. június 17. napján kelt Cg.11-09-001494/39. számú végzésével - a cég kérelme alapján - a változásokat a cégjegyzékbe bejegyezte. A végzés a Cégközlönyben 1999. július 15-én került közzétételre.
A felperesi társaság hatályos cégadatai szerint a jegyzett tőke 1992. június 25-től 1.400.000,- Ft.
A felperes a fellebbezését érdemben arra alapította, hogy szemben az elsőfokú bíróság ítéletében írtakkal a Legfelsőbb Bíróság 6. sorszámú ítélete az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó, végrehajtható rendelkezést nem tartalmazott, ezért azon a földhivatali bejegyzés jogszerűen nem alapulhatott.
Elsődlegesen megállapította a másodfokú bíróság, hogy a jogorvoslati kérelmében hivatkozott jogeset és vélemény jelen ügy elbírálása szempontjából nem releváns.
Érdemben az alábbiakra mutatott rá a Fővárosi Ítélőtábla.
Egységes és változatlan a bírói gyakorlat - az 1989. évi 23 tvr., az 1997. évi CXLV. tv. (Ctv. (régi)) és a jelenleg hatályos, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.); az 1988. évi VI. tv., az 1997. évi CXLIV. tv. (Gt. (régi)) és a jelenleg hatályos, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) vonatkozó rendelkezései alapján - abban, hogy a kereset benyújtásakor hatályos, illetve alkalmazandó jogszabályokban megjelölt keresetek alapján indult perekben hozott jogerős ítéletek végrehajtására cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárás keretében kerül sor, végrehajtási eljárásnak nincs helye (EBH 2002/783.).
Az ítélet meghozatalakor hatályban volt 1997. évi CXLV. törvény (Ctv. (régi)) 52. § (2) bekezdése szerint, ha a bíróság vagy más hatóság a cégbíróságot olyan ítéletről vagy határozatról tájékoztatja, amely a cégjegyzékben szereplő adatról megállapítja vagy valószínűsíti, hogy az törvénysértő, a cégbíróságnak a törvényességi felügyeleti eljárást le kell folytatnia.
A perben hivatkozott, a Legfelsőbb Bíróság cégbíróságnak megküldött 6. sorszámú ítélete alapján a cégbíróság valóban nem folytatott le törvényességi felügyeleti eljárást. A jogerős ítélet rendelkezésének megfelelő törvényes állapot azonban a felperes felszámolója által benyújtott változásbejegyzési kérelem teljesítésével, a törzstőke 1.400.000,- Ft-ra történő leszállításának a cégjegyzékbe történő bejegyzésével helyreállt.
Rámutatott a Fővárosi Ítélőtábla, hogy amennyiben törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására került volna sor, a cégbíróság a Ctv. (régi) 54. § (1) bekezdés a) pontja alapján a fenti tartalmú változásbejegyzési kérelem benyújtására hívhatta volna fel a társaságot.
Így, érdemben helyesen hivatkozott arra a felperes, hogy a cég törvényes működésének helyreállításáról a cégbíróságnak kell gondoskodnia.
A felperes a fellebbezésében kifejtette, hogy a Fővárosi Kerületek Földhivatala 1992. augusztusában a felperesi társasági szerződésmódosítás és a Komárom-Esztergom Megyei Cégbíróság - törzstőkére vonatkozó - jogerős bejegyző végzése alapján jegyezte be a felperesi társaság tulajdonjogát a perbeli ingatlanokra. A bejegyző határozat jogerőre emelkedett, így a felperes az ingatlanok telekkönyvi tulajdonosa lett.
E körben rámutatott a Fővárosi Ítélőtábla arra, hogy mint ahogy a fenti, a felperes tulajdonjogának bejegyzéséhez a cégbejegyző végzés és az alapul szolgáló okirat együttesen szolgált, úgy a felperes által sérelmezett ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez - a felperes tulajdonjogának törléséhez és az S. Rt. tulajdonjogának bejegyzéséhez - a jegyzett tőke törlését bejegyző jogerős cégbírósági végzés és az annak alapjául szolgáló 6. sorszámú Legfelsőbb Bíróság ítélet alapján kerülhetett volna sor.
Ezen okiratok igazolják az Inytvr. 15. § (1) bekezdése szerint a bejegyzés tárgyát képező jog módosulását, illetve megszűnését.
A bejegyzés érvénytelenségére alapítottan ezért az Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem kérheti megalapozottan a felperes annak törlését, és az eredeti állapot helyreállítását.
A jelen törlési per keretein belül nincs jogi relevanciája annak a másodfokú bíróság álláspontja szerint, hogy az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésre ténylegesen nem cégbírósági végzés alapján került sor, továbbá annak sem - osztva az elsőfokú bíróság által e körben kifejtetteket -, hogy a földhivatali eljárást ténylegesen ki kezdeményezte, mert a fent kifejtettek szerint létezik a sérelmezett bejegyzés alapjául szolgáló, végrehajtható, érvényes közokirat.
A földhivatal eljárásának vizsgálata jelen pernek pedig nem lehet tárgya, ahogy ezt is helyesen állapította meg az ítéletében az elsőfokú bíróság.
Végül rámutatott a másodfokú bíróság, hogy a felszámolónak mint a felperes törvényes képviselőjének a 39. sorszámú cégbejegyző végzés alapján - ha az már korábban nem történt volna meg - kötelezettsége lett volna az ingatlan-nyilvántartási eljárást is kezdeményezni.
Így, helytálló indokolással mellőzte az elsőfokú bíróság a felperes bizonyítási indítványát, mert a kereset elbírálása szempontjából, jelen per keretein belül csak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett adat téves, illetve érvénytelen volta vizsgálható.
A földhivatali eljárás, és annak alapján a tulajdoni lapon teljesített bejegyzés felülvizsgálata körében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogi indokolását annyiban egészíti ki, hogy a G. Rt. hitelező, illetve dr. K. Tamás kezdeményeztek jogorvoslati eljárást a földhivatali határozatokkal szemben, azonban azok eredményre nem vezettek. Az akkor már felszámolás alatt álló felperes képviseletére jogosult felszámoló a földhivatal határozata ellen jogorvoslati kérelemmel nem élt.
Mindezek egybevetése alapján a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú bíróság érdemben helyes, a keresetet elutasító ítéletét azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság Gf.II.31.214/1998/6. számú ítéletére, és a Fővárosi Bíróság mint Cégbíróság Cg.11-09-001494/39. számú változásbejegyzést elrendelő végzésére tekintettel nincs lehetőség a sérelmezett ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlésének elrendelésére (Pp. 253. § (2) bek.).
A Pp. 239. § szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az I., II., IV., és V. rendű alperesek részére a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § alapján mérlegeléssel megállapított ügyvédi (jogtanácsosi) munkadíjból álló másodfokú költség megfizetésére azzal, hogy az ügyvédi munkadíj az általános forgalmi adót tartalmazza. Kötelezte továbbá a bíróság a felperest az illetékfeljegyzési jogára tekintettel le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére az állam javára a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján.
(Fővárosi Bíróság G.41.029/2005/27.
Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.236/2006/12.)