adozona.hu
BH+ 2006.11.520
BH+ 2006.11.520
A 2004. évre járó egyhavi távolléti díjnak megfelelő külön juttatást (13. havi illetményt) a tárgyévet követően, 2005. januárjában kellett kifizetni. Ha a jogosultak 2005. január 18-án egyhavi külön juttatásban részesültek, a 2004. évre járó külön juttatás címén alapos igényt nem támaszthattak [1996. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hszt.) 109. §, 2003. évi XCV. törvény 36. §, 1/2006. PJE].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek a szolgálati panaszuk elutasítását követően előterjesztett keresetükben a 2004. évre járó egyhavi külön juttatás 11/12-ed része megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperesnek a felperesek szolgálati panaszát elutasító határozatait megváltoztatta és az alperest külön juttatás címén a felperesek javára a keresetükben igényelt összeg és ennek kamatai megfizetésére kötelezte.
A megállapított tényállás szerint felperesek a 2004. évre járó eg...
BH+ 2006.11.520 A 2004. évre járó egyhavi távolléti díjnak megfelelő külön juttatást (13. havi illetményt) a tárgyévet követően, 2005. januárjában kellett kifizetni. Ha a jogosultak 2005. január 18-án egyhavi külön juttatásban részesültek, a 2004. évre járó külön juttatás címén alapos igényt nem támaszthattak [1996. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hszt.) 109. §, 2003. évi XCV. törvény 36. §, 1/2006. PJE].
A felperesek a szolgálati panaszuk elutasítását követően előterjesztett keresetükben a 2004. évre járó egyhavi külön juttatás 11/12-ed része megfizetésére kérték kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperesnek a felperesek szolgálati panaszát elutasító határozatait megváltoztatta és az alperest külön juttatás címén a felperesek javára a keresetükben igényelt összeg és ennek kamatai megfizetésére kötelezte.
A megállapított tényállás szerint felperesek a 2004. évre járó egyhavi külön juttatás 2004. január hónapra eső részét (1/12-ed részt) megkapták, és alperes 2005. január 18-án egyhavi külön juttatást fizetett felperesek részére 2005. évi járandóság címén.
A munkaügyi bíróság az 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 109. §-ának eredeti és 2004. február 1-jétől, illetve 2005. január 1-jétől hatályos rendelkezését összevetve megállapította, hogy a Hszt. 109. §-a a módosítás során nem változott a tekintetben, hogy következetesen minden naptári évben egyhavi távolléti díjnak megfelelő összegű külön juttatásra való jogosultságról rendelkezett. Ebből arra következtetett, hogy a szolgálati viszonyban állók külön juttatásra való jogosultságát 2004. évre vonatkozóan a törvény módosítása nem szüntette meg. A felperesek keresetének ezért helyt adott.
Az alperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és a felperesek keresetének elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a "minden évben" történő fizetés megvalósult, nincs jogszabályi alapja annak, hogy felperesek 2005. évben kétszer részesüljenek egyhavi külön juttatásban.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta a kamatfizetés kezdő időpontjának módosításával.
A másodfokú bíróság osztotta azt az álláspontot, hogy a módosított szabályok nem szüntették meg 2004. év vonatkozásában a külön juttatásra való jogosultságot. A 2003. évi XCV. törvény 36. §-ához fűzött indokolásra utalva megállapította, hogy a 2004. évre járó külön juttatást a tárgyévet követően, 2005. januárjában kellett kifizetni. Megítélése szerint azonban önmagában az a tény, hogy felperesek részére 2005. januárjában az alperes egyhavi külön juttatást fizetett, nem jelenti a jogszabályban előírt kötelezettség teljesítését, mert 2005. januárjában ki kellett fizetni a 2004. évi juttatást és a jogszabály nem zárta ki a 2005. évi juttatás kifizetését ugyancsak 2005. januárban.
Az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatását, a felperesek keresetét elutasító határozat hozatalát kérte a Hszt. 109. §-ába, a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 58. § (3) bekezdésébe, az 1987. évi XI. törvény 13. §-ába és a méltányosság elvébe ütköző volt amiatt. Hangsúlyozta, hogy az állomány tagjai minden évben 2004. és 2005. januárjában egyaránt megkapták az őket megillető külön juttatást, így nem sérült a Hszt. 109. §-a alapján biztosított jogosultságuk.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Az első- és másodfokú bíróság a jogszabály helyes értelmezésével állapította meg, hogy a felpereseket a Hszt. 109. §-a alapján "minden naptári évben", így 2004. évre vonatkozóan is megillette az egyhavi távolléti díjnak megfelelő összegű külön juttatás.
Helytálló az a jogerős ítéleti következtetés is, miszerint a 2004. évi külön juttatást a tárgyévet követően, tehát 2005. januárjában kellett kifizetni (2003. évi XCV. törvény indokolása).
A felperesek igénye elbírálásánál azonban a bíróság annak tévesen nem tulajdonított jelentőséget, hogy az alperes - az ítéletben rögzített tények szerint - felperesek részére 2005. január 18-án egyhavi külön juttatást megfizetett. Az alperes ezzel - a tárgyévet követő kifizetési szabálynak megfelelően - eleget tett a Hszt. 109. §-ában előírt kötelezettségének a 2004. évi járandóságot illetően, függetlenül a kifizetés jogcímének eltérő megjelölésétől, mivel az - a jogerős ítéletben is kifejtettek szerint - a jogszabály téves értelmezésen alapult (1/2006. PJE).
A felperesek ezért 2004. évre járó külön juttatás címén - minthogy azt már alperes megfizette részükre - alapos igényt nem támaszthattak.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.207/2006. sz.)