adozona.hu
BH+ 2006.10.470
BH+ 2006.10.470
Öregségi nyugdíj megállapítása a Magyar-Román Szociálpolitikai Egyezmény alapján [1962. évi 5. tvr., 1975. évi II. tv. 44. §, 1997. évi LXXXI. tv. 22. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2002. május 27-én, áttelepülése után az 1962. évi 5. törvényerejű rendelettel kihirdetett Magyar-Román Szociálpolitikai Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) alapján kérte öregségi nyugdíja megállapítását. A felperes Romániában 1996-ban történt nyugdíjazása előtt tanár, igazgató, majd 1990-től 1996-ig az R. Kft. tulajdonosa, egyben ügyvezetője volt, ahol havi 400 000 lei jövedelemmel rendelkezett. Magyarországon a 2002. május 3-án történt áttelepülése után már nem dolgozott, munk...
BH+ 2006.10.470 Öregségi nyugdíj megállapítása a Magyar-Román Szociálpolitikai Egyezmény alapján [1962. évi 5. tvr., 1975. évi II. tv. 44. §, 1997. évi LXXXI. tv. 22. §]
A felperes a 2002. május 27-én, áttelepülése után az 1962. évi 5. törvényerejű rendelettel kihirdetett Magyar-Román Szociálpolitikai Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) alapján kérte öregségi nyugdíja megállapítását. A felperes Romániában 1996-ban történt nyugdíjazása előtt tanár, igazgató, majd 1990-től 1996-ig az R. Kft. tulajdonosa, egyben ügyvezetője volt, ahol havi 400 000 lei jövedelemmel rendelkezett. Magyarországon a 2002. május 3-án történt áttelepülése után már nem dolgozott, munkaviszonyt nem létesített.Az alperes a 2002. július 28-án kelt határozatával 2002. június 1-jétől 41 év szolgálati idő és 14 210 Ft átlagkereset alapján 26 599 Ft öregségi nyugdíjat állapított meg az Egyezmény végrehajtásáról rendelkező 8/1962. (VII. 7.) MüM rendelet és a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: Tbt.) alapján. Megállapította, hogy a felperes részére a külföldi szerv 37 év szolgálati időt igazolt, azonban a magyar jogszabályok alapján 41 év szolgálati idővel rendelkezik a felsőoktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi idejének figyelembevételével. Mivel a 60. életévét 1996. február 9-én betöltötte, keresőfoglalkozást nem folytatott, munkaviszonyban nem állt, nyugellátásra jogosult.
A felperes 2003. augusztus 13-én kérte a megállapított átlagkereset felülvizsgálatát és az öregségi nyugdíj felemelését. Előadta, hogy Romániában 36 évet tanárként, igazgatóként dolgozott, és kényszerből lett vállalkozó, ahol adózási kötelezettségének nem a minimálbér alapján tett eleget, hanem 1996 évben 400 000 lei fizetése volt.
Az alperes a 2003. augusztus 29-én kelt határozatával a kérelmet elutasította. Határozatát az Egyezmény 5. cikk (3) bekezdésére alapítva megállapította, hogy a külföldi szerv igazolása alapján a felperes a nyugdíjazását közvetlenül megelőző időben vállalkozóként volt biztosított, ahol utolsó munkaköre nem állapítható meg, fix bér havi 40 000 lei (helyesen 400 000 lei) után fizetett járadékot. Tanári, illetve igazgatói átlagkeresete nem volt figyelembe vehető, mivel ez nem az utolsó munkaköre volt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes igazgatója a 2003. november 21-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot indokolása kiegészítésével helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes nyugdíjazás előtti utolsó jogviszonya Magyarországon társas vállalkozás tagi jogviszonyának felel meg, a társas vállalkozó járulék fizetésére legalább a külön jogszabályban meghatározott minimálbér alapján köteles. A nyugellátás megállapítása az 1996. évi minimálbér alapján helyesen történt. A megállapító határozat kiadására az 1997. évi LXXXI. törvény alapján került sor a romániai nyugdíj megállapítás időpontjában hatályban volt 1975. évi II. törvényben foglaltak alkalmazásával. A figyelembe vehető átlagkereset és a megállapított öregségi nyugdíj a hatályos jogszabályoknak megfelelően került kiszámításra.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium Bérpolitikai Osztálya levelében tájékoztatta a bíróságot, hogy adatfelvételük csak az alkalmazásban álló munkavállalókra terjed ki, ezért a gazdálkodó szervezetek munkaviszonyban álló első számú vezetőire rendelkeznek átlagkereseti adatokkal, függetlenül azok gazdálkodási formájától. A vállalkozások első számú vezetőinek keresete nagyon szoros összefüggést mutat a vállalkozás méreteivel (a foglalkoztatott létszámmal), ezért szakmailag csak az ennek figyelembevételével számított adatot tartottak elfogadhatónak. Jelen esetben, feltételezve, hogy a felperes vállalkozása nem foglalkoztatott 20 főnél több munkavállalót, az ilyen vállalkozások igazgatóinak bruttó átlagkeresete 1996 évben 96 833 Ft/hó volt. A Központi Statisztikai Hivatal pedig megkeresésre adott válaszában közölte, hogy szakmánkénti részletességgel kereseti adatokkal nem rendelkezik, a teljes munkaidős alkalmazásban álló egyéb kis szervezet vezetők országos havi bruttó teljes keresete 1996-ban 132 405 Ft volt.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a megkeresett hivatalok által közölt adatok alapján kétséget kizáró módon nem volt megállapítható, hogy a felperes 1996. évi nyugdíjazásának idején hány forint volt a vele azonos képzettséggel rendelkező és a fogadó államban hasonló tevékenységet folytató dolgozó szakmai átlagkeresete. Ennek az adatnak a hiányában jogszerűen döntött az alperes arról, hogy annak a minimum összegnek az alapulvételével számította ki a felperes öregségi nyugdíját, amely után abban az évben a társas vállalkozó nyugdíjjárulék fizetésére volt köteles. Az 1996 évben a társas vállalkozók legalább minimálbér összege alapján voltak kötelesek a járulék fizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérte. Álláspontja az volt, az Egyezmény 5. cikkének (3) bekezdése átlagkeresetről rendelkezik, nem pedig minimálbérről, amelyet az alperes a határozatának meghozatalánál figyelembe vett. A Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium által közölt átlagkereset alapján a nyugdíja megállapítható volt.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az irányadó tényállás szerint a felperes nyugdíjazását megelőzően Romániában korlátolt felelősségű társaság tagja volt, amely társaságból 400 000 lei jövedelme származott.
Az Egyezmény 5. §-ának (3) bekezdése szerint azoknak az állampolgároknak a részére, akik az egyik szerződő fél területéről a másik szerződő fél területére költöztek, azonban az átköltözés után nem dolgoztak tovább, a nyugellátás összegét a megfelelő képzettséggel rendelkező és a nyugellátás megállapítása időpontjában a fogadó állam hasonló tevékenységet folytató dolgozója szakmai átlagkeresete alapján kell kiszámítani.
A Tbt. 10. §-ának (2) bekezdésének d) pontja alapján a korlátolt felelősségű társaság tagja biztosított, amelyre a nyugdíjbiztosítás is kiterjed. A Tbt. 103/A. § (2) bekezdése értelmében társas vállalkozás a 10. § (2) bekezdésében főfoglalkozású tagja után társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett, amelynek alsó határa a minimálbér összege. A Tbt. 44. §-ának (1) bekezdése értelmében az öregségi nyugdíj összegét 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért keresetnek - 1987. december 31-e utáni és 1997. január 1-je előtti időben - a főfoglalkozás keretében elért keresetnek, jövedelemnek havi átlaga alapján kell megállapítani. Kereset alatt a kifizetés időpontjában érvényes rendelkezések szerinti nyugdíjjárulék-köteles keresete, jövedelem alatt pedig a nyugdíjbiztosítási, illetőleg nyugdíjjárulék-köteles jövedelmet kell érteni. A Tbt. 44. § (6) bekezdésében szabályozta azt az esetet, amikor a nyugdíj alapját képező átlagkereset nem volt megállapítható, és írta elő a minimálbér alapulvételét.
A keresettel támadott határozat meghozatalakor hatályos és az alperes által alkalmazott, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 22. §-a tartalmazta az átlagkereset kiszámításának szabályát, azt, hogy mit kell keresetként, illetve jövedelemként figyelembe venni. A (4) bekezdés szerint a havi átlagkeresetet a tényleges - a kifizetés időpontjában érvényes jogszabályok szerint nyugdíjjárulék alapját képező - kereset, jövedelem alapján kell meghatározni. Amennyiben pedig az igénylő nem rendelkezik jövedelemmel, alkalmazandó a minimálbér meghatározott részének alapulvétele az (5) bekezdésben írtak szerint.
A Tny. végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 15. §-ának (2) bekezdése pedig az adott esetre is alkalmazandóan akként rendelkezik, hogy ha a szociálpolitikai egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörében, illetőleg ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapítása időpontja szerinti - a Foglalkoztatási Hivatal által közölt - kereset országos átlaga alapján kell meghatározni.
Az ismertetett jogszabályok alapján a szakmai átlagkereset fogalmába - az alperes által sem vitatottan - a társas vállalkozás tagja által elért járulékfizetési kötelezettség alá eső jövedelem is beletartozik.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás teljes felderítése nélkül kereste meg a Foglalkoztatási Hivatalt, amely e miatt nem tudta közölni a hasonló munkakörben foglalkoztatottak keresetének országos átlagát. Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségét is megsértve, jogszabályi hivatkozás nélkül, a rendelkezésre álló bizonyítékoknak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésébe ütköző mérlegelésével hiányosan állapította meg a tényállást, és elmulasztotta a felperes átlagkeresetének kiszámításához szükséges jövedelme megállapítását.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróságnak az új eljárásban elsősorban a felperes személyes meghallgatásával és egyéb bizonyítékok alapján kell megállapítani azt, hogy mivel foglalkozott a felperes vállalkozása, rendelkezett-e alkalmazottakkal, továbbá a vállalkozás nagyságát, jövedelmezőségét és azt, hogy a felperes tulajdonos ügyvezetőn kívül más a vállalkozásban részt vett-e. Tisztázni kell a felperes 1990. és 1996. év között igazolt jövedelmét, amely alapján adót, járadékot fizetett, továbbá a felperes keresetének és a vállalkozása méreteinek összefüggéseit is. Az így feltárt tényállás alapján kell megkeresni a Foglalkoztatási Hivatalt arra, hogy a felperes által vezetett vállalkozáshoz hasonló méretű vállalkozások ügyvezetőinek mennyi volt a bruttó átlagkeresete az 1996. évben. (Legf.Bír. Mfv/K.II.10.762/2004.)