adozona.hu
BH+ 2006.10.466
BH+ 2006.10.466
Ha a köztisztviselő 2000. május 25-ét megelőző időponttól részesül előrehozott öregségi nyugdíjban, a végkielégítésre való jogosultságát nem érinti az a körülmény, hogy a reá irányadó (62 évnél alacsonyabb) nyugdíjkorhatárt elérte [Ktv. 19. § (8) bekezdés, 19/A. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek keresetükben az alperest végkielégítés megfizetésére kérték kötelezni.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az I. r. felperes 1998. december 16-ától, a II. r. felperes 1998. szeptember 28-ától előrehozott öregségi nyugdíjban részesül. Közszolgálati jogviszonyukat az alperes a 2004. november 15-én, illetve 2003. november 19-én kelt felmentéssel megszüntette, végkielégítést részükre nem fizetett.
A munkaügyi bíróság meg...
BH+ 2006.10.466 Ha a köztisztviselő 2000. május 25-ét megelőző időponttól részesül előrehozott öregségi nyugdíjban, a végkielégítésre való jogosultságát nem érinti az a körülmény, hogy a reá irányadó (62 évnél alacsonyabb) nyugdíjkorhatárt elérte [Ktv. 19. § (8) bekezdés, 19/A. § (1) bekezdés].
A felperesek keresetükben az alperest végkielégítés megfizetésére kérték kötelezni.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az I. r. felperes 1998. december 16-ától, a II. r. felperes 1998. szeptember 28-ától előrehozott öregségi nyugdíjban részesül. Közszolgálati jogviszonyukat az alperes a 2004. november 15-én, illetve 2003. november 19-én kelt felmentéssel megszüntette, végkielégítést részükre nem fizetett.
A munkaügyi bíróság megítélése szerint a végkielégítésre való jogosultság szempontjából nem az előrehozott öregségi nyugdíj igénybevétele, hanem a felmentés időpontjában hatályos szabályokat kell alkalmazni, és ezek figyelembevételével a felperesek keresetét alaptalannak találta.
A felperesek fellebbezésükben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és az összegszerűen megjelölt végkielégítés, annak késedelmi kamata és perköltség megfizetését kérték.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság helytállónak találta az elsőfokú bíróság jogi következtetését. Hangsúlyozta, hogy a felperesek a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől kezdve már öregségi nyugdíjasnak tekinthetők, és az öregségi nyugdíjra jogosultak tekintetében a jogszabály - sem az igény érvényesítésekor, sem a jogszabály-módosítást megelőzően - végkielégítést nem biztosított.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet megváltoztatását és a keresetüknek helyt adó határozat hozatalát kérték jogszabálysértésre hivatkozással [Ktv. 19. §, 19/A. § (1) és (2) bekezdés, 2000. évi XXXIII. törvény 23. § (4) bekezdés], mert a végkielégítés szempontjából nem minősülnek nyugdíjasnak.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Egyebek mellett azzal érvelt, hogy a törvényhozó 1997. január 1-je óta nem kívánta végkielégítésben részesíteni az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött köztisztviselőket.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az első- és másodfokú ítélet arra helyesen hivatkozott, hogy a felperesek végkielégítés iránti igényét a felmentésük időpontjában hatályos jog alkalmazásával kell elbírálni.
A Ktv. 19. § (8) bekezdésének - a 2000. évi XXXIII. törvény 8. §-ával megállapított, 2000. május 25-étől hatályos - b) pontja szerint nem jogosult végkielégítésre a köztisztviselő, ha legkésőbb a közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül.
A hivatkozott törvény 9. §-ával megállapított Ktv. 19/A. §-ának (1) bekezdése határozza meg, hogy a köztisztviselő a Ktv. 19. § (8) bekezdés b) pontja szempontjából mikor minősül nyugdíjasnak:
-az a) pont szerint akkor, ha a hatvankettedik életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság),
-a b) pont alapján abban az esetben, ha az a) pontban említett korhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesül,
-a d) pont értelmében pedig akkor, ha előrehozott öregségi nyugdíjban részesül.
E szabályok hatályba lépésekor azonban a törvény úgy rendelkezett, hogy a Ktv. 19. § (8) bekezdés b) pontját az előrehozott öregségi nyugdíjas köztisztviselők esetében akkor lehet alkalmazni, ha az előrehozott öregségi nyugdíjat a törvény hatályba lépését (2000. május 25.) követően vették igénybe [2000. évi XXXIII. törvény 23. § (4) bekezdés].
A felperesek előrehozott öregségi nyugdíjban részesülnek 1998 óta. Az előbbi szabályok alapján tehát a Ktv. 19/A. § (1) bekezdés d)pontja szerint minősülnének nyugdíjasnak, de e nyugellátás igénybevételének időpontjára tekintettel rájuk a végkielégítésre való jogosultságot kizáró szabályt [Ktv. 19. § (8) bekezdés b) pont] nem lehet alkalmazni.
A rájuk irányadó nyugdíjkorhatár betöltésének a jogosultságuk elbírálásánál azért nincs jelentősége, mert ezt a körülményt a munkajogi szabályok alkalmazása szempontjából a Ktv. 19/A. § (1) bekezdése nem minősíti öregségi nyugdíjra való jogosultságnak, ahhoz a 62. életév betöltése szükséges [a) pont]. Másrészt felperesek a rájuk irányadó nyugdíjkorhatár betöltésére tekintettel 62 éves életkoruk elérése előtt öregségi nyugdíjban nem részesülnek [b) pont]; az előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételét [d) pont] nem lehet ennek minősíteni, mert a törvény azt külön jogcímként szabályozza, és az előbbi címen felperesek öregségi nyugdíjat nem igényeltek, így abban nem is részesülnek.
A felperesek végkielégítésre való jogosultságát tehát a jogszabály nem zárja ki, ezért keresetük elutasítását a jogerős ítélet jogszabálysértően hagyta helyben.
Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása és a peres iratok felperesek illetményére vonatkozóan eltérő adatokat tartalmaznak, ezért az összegszerűség tekintetében a felülvizsgálati eljárásban megalapozottan dönteni nem lehet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította a felperesek végkielégítésre való jogosultságát és annak összegszerűsége tárgyában való érdemi döntés végett a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.676/2005. sz.)