adozona.hu
BH 2006.9.304
BH 2006.9.304
Származás igazolásaként okiratok helyett tanúvallomás nem fogadható el a jövedéki ügyben [1997. évi CIII. tv. 76. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jövedéki hatóság a felperes és házastársa ingatlanán 2003. június 19-én jövedéki ellenőrzést tartott.
Az ellenőrzés során az ingatlan pincéjében 49 db különböző űrméretű műanyag kannában össze 418 liter vegyes pálinkát és 8 liter keserű likőrt találtak.
A jövedéki termékek tekintetében a vámhatóság a felperes házastársát kötelezte jövedéki bírság és jövedéki adó megfizetésére. A felperes házastársa ellen folyt jövedéki hatósági eljárás során ismételt eljárásra került sor, amikor a felpere...
Az ellenőrzés során az ingatlan pincéjében 49 db különböző űrméretű műanyag kannában össze 418 liter vegyes pálinkát és 8 liter keserű likőrt találtak.
A jövedéki termékek tekintetében a vámhatóság a felperes házastársát kötelezte jövedéki bírság és jövedéki adó megfizetésére. A felperes házastársa ellen folyt jövedéki hatósági eljárás során ismételt eljárásra került sor, amikor a felperes úgy nyilatkozott, hogy a lefoglalt pálinkából 132 liter az ő tulajdonát képezi, és ebből 38 liter pálinkáról származási igazolványt is bemutatott. Ez utóbbi igazolást a hatóság elfogadta, 94 liter pálinka vonatkozásában azonban nem fogadta el a felperes azon nyilatkozatát, hogy mint a 1980-as évek végén, 1990-es évek elején állami gazdaság dolgozója háztáji juttatásként kapta a szeszes italt.
Ennek következtében a felperes ellen is megindult a jövedéki eljárás, melynek eredményeképpen a felperest az elsőfokú vámhatóság 445 786 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte, valamint elrendelte 94 liter vegyes pálinka elkobzását és megsemmisítését.
A fellebbezés folytán eljáró másodfokú jövedéki hatóság az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a fizetendő jövedéki bírság összegét 387 741 Ft-ban állapította meg.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését és az elkobzott pálinka a részére való kiadását kérte. Arra hivatkozott, hogy a 94 liter pálinka eredetét igazolta azzal, hogy korábbi munkahelyén az állami gazdaságban természetbeni juttatásként kapta, erről igazolást nem adtak, a tanúként meghallgatni kért személyekkel ezt igazolni tudja.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 76. § (1) bekezdése, 76. § (2) bekezdés b) és c) pontja alapján megállapította, hogy a jövedéki termék származásának, eredetének igazolására alkalmas bizonyítási eszköz kizárólag okmány lehet, a tanúvallomás a tényleges birtokostól lefoglalt jövedéki termék eredetének, származásának bizonyítására nem alkalmas.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. A felperesnek az volt az álláspontja, hogy hitelt érdemlően tudta bizonyítani a pálinka eredetét. A tények igazolására megnevezte három tanú nevét és adatait. A bizonyítás indítványát azért terjesztette elő, mert a Jöt. 76. § (2) bekezdés b) pontja lehetőséget adott arra, hogy más hitelt érdemlő módon is bizonyítsa állítását. Ettől a lehetőségtől a bíróság ítélete megfosztotta.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A nem vitás tényállás szerint a felperes és férje ingatlanán végzett jövedéki ellenőrzés során az ingatlan pincéjében nagyobb mennyiségű pálinkát és keserű likőrt találtak. A felperes állította, hogy az ellenőrzés során feltalált szeszes italból 132 liter pálinka a tulajdonát képezi. E mennyiségből a felperes 38 literről származási igazolványt is bemutatott, amely mennyiségű pálinka visszaadását a hatóság el is rendelte.
94 liter vegyes pálinka származásának igazolása maradt az eljárás tárgya. A Jöt. 76. § (1) és (2) bekezdése alapján az a természetes személy, aki jövedéki terméket birtokol és az általa birtokolt termék eredetét számlával, számlát helyettesítő okmánnyal, termékkísérő okmánnyal, egyszerűsített kísérő okmánnyal, vagy más okmánnyal, illetve más hitelt érdemlő módon nem tudja bizonyítani, jövedéki törvénysértést követ el, és jövedéki bírságot köteles fizetni.
A jelen perben nem volt vitás, hogy felperes jövedéki terméket birtokolt, állította azonban azt, hogy e termék származását igazolni tudja, azt korábbi munkahelyén a 1980as évek végén illetve 1990-es évek elején az állami gazdaságban háztáji juttatás fejében kapta.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett álláspontjával, miszerint a tanúvallomással az okiratok nem pótolhatók, így a Jöt. 76. § (2) bekezdés b) pontjában írt "más hitelt érdemlő módon" való bizonyításra nem alkalmas a tanúbizonyítás akkor amikor a jogszabály a szeszes ital származását származási igazolvány adásához köti. A tanúk vallomása ugyanis valójában csak azt tudná bizonyítani, hogy a felperes az általa megjelölt években hol dolgozott, és azon a munkahelyen természetbeni juttatásként kaptak szeszes italt. Ez a vallomás a jelen hatósági ellenőrzéskor feltalált szeszes itallal való azonosság bizonyítására nem lenne alkalmas. Helytállóan állapította meg ezzel kapcsolatosan az alperes határozatában azt is, hogy a felperes által hivatkozott időben hatályos szesz előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló 13/1973. (VIII. 25.) MÉM számú rendelet 45. §-a alapján a bérfőzetéssel előállított és főzetőnek kiadott pálinkáról az üzembentartó igazolványt volt köteles kiállítani és a bérfőzetés keretében előállított és a tagok részére kiosztott pálinkáról a termelőszövetkezet (adott esetben állami gazdaság) is köteles volt igazolást kiadni.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes határozata jogszabályt nem sértett. Így a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.264/2004. sz.)