BH+ 2006.8.374

A létszámcsökkentésre alapított felmentés indoka a valóságnak megfelel és okszerű, ha a köztisztviselő felmentésére a törvényben megjelölt felsőbb döntés alapján elrendelt létszámcsökkentés keretében kerül sor. Ilyen esetben nem szükséges, hogy a köztisztviselő által betöltött munkakör is megszűnjön, mivel a létszámleépítéssel érintett köztisztviselők kiválasztása a munkáltató döntési jogkörébe tartozik, és a létszámcsökkentéssel együtt járó átszervezés során a munkáltató a lecsökkent létszámmal a feladatok

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a határozatlan időre szóló közszolgálati jogviszonyban adóvégrehajtói munkakört látott el. Az alperes 2003. november 10-én tájékoztatta a felperest, hogy az igazgatóság hivatali szervezetében létszámcsökkentést és átszervezést kell végrehajtani, a végrehajtandó létszámcsökkentés a felperes jogviszonyát is érinti, ezért 30 nap elteltével a felmentésére kerülhet sor. Az alperes a 2003. december 8-án kelt felmentő intézkedésében a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) és c) pontjára hivatkozássa...

BH+ 2006.8.374 A létszámcsökkentésre alapított felmentés indoka a valóságnak megfelel és okszerű, ha a köztisztviselő felmentésére a törvényben megjelölt felsőbb döntés alapján elrendelt létszámcsökkentés keretében kerül sor.
Ilyen esetben nem szükséges, hogy a köztisztviselő által betöltött munkakör is megszűnjön, mivel a létszámleépítéssel érintett köztisztviselők kiválasztása a munkáltató döntési jogkörébe tartozik, és a létszámcsökkentéssel együtt járó átszervezés során a munkáltató a lecsökkent létszámmal a feladatokat a megmaradt köztisztviselők szervezeten belüli átcsoportosításával oldhatja meg [Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes a határozatlan időre szóló közszolgálati jogviszonyban adóvégrehajtói munkakört látott el. Az alperes 2003. november 10-én tájékoztatta a felperest, hogy az igazgatóság hivatali szervezetében létszámcsökkentést és átszervezést kell végrehajtani, a végrehajtandó létszámcsökkentés a felperes jogviszonyát is érinti, ezért 30 nap elteltével a felmentésére kerülhet sor. Az alperes a 2003. december 8-án kelt felmentő intézkedésében a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) és c) pontjára hivatkozással a felperes közszolgálati jogviszonyát 2004. június 11. napjával felmentéssel megszüntette, és a felmentési idő teljes időtartamára a munkavégzés alól mentesítette. Az okiratot a felperes 2003. december 19-én vette kézhez.
A felperes az intézkedés ellen keresetet terjesztett elő, amelyben a felmentés jogellenességének megállapítását és a visszahelyezés mellőzésével a jogkövetkezmények alkalmazását, az elmaradt illetménye, nyolc havi átlagkeresetének megfelelő összeg, szabadság pénzbeni megváltása és késedelmi kamat, valamint perköltség megfizetését kérte.
A felmentés jogellenességét több ok miatt állította. Elsősorban arra hivatkozott, hogy azt az alperes visszamenőleges hatállyal adta ki részére, másrészt hasonló beosztásba köztisztviselő felvételére került sor. Vitatta, hogy a felmentés indokolása valós és okszerű, és a csoportos létszámleépítésre vonatkozó szabályok [Ktv. 17/B. § (2) és (3) bekezdés] megsértésére is hivatkozott.
A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy az 1106/2003. (X. 31.) Korm. határozat az alperesre is kötelező létszámcsökkentést írt elő. Az alperes a létszámcsökkentést csoportos létszámcsökkentés keretében hajtotta végre, amelynek során a Ktv. 17/B. § (2) és (3) bekezdését betartotta. A létszámcsökkentés átszervezéssel is járt, így arra a főosztályra, ahol a felperes is dolgozott, más területről kerültek át munkatársak, új személy felvételére nem került sor. A felmentés indokolása valós és egyben okszerű volt, munkaügyi jogvitában azt pedig nem lehet vizsgálni, hogy a munkáltató miért az érintett munkavállaló munkaviszonyát szüntette meg. Az alperes a felmentést valóban később közölte a felperessel, mint ahogyan a felmentési idő kezdő időpontjáról rendelkezett; ez azonban az intézkedést nem teszi jogellenessé, csupán a felmentési idő módosítását vonja maga után. Az alperes az így a meghosszabbodott felmentési időre járó illetményt a felperes részére megfizette.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján [Pp. 253. § (2) bek. és 254. § (3) bekezdése] helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben elsődlegesen annak az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, valamint egyidejűleg az ügyben másik eljáró tanács kijelölését kérte. A másodlagos kérelme a jogerős ítélet megváltoztatására és az alperesnek a kereset szerinti marasztalására irányult.
A felperes az elsődleges kérelmét a Pp. 164. § és 221. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésére alapozta. Előadta, hogy az elsőfokú eljárás során bizonyítási indítványt terjesztett elő, amelyet a bíróság mellőzött, annak indokát sem az eljárás során, sem az ítélet indokolásában nem adta. Az egyszer előterjesztett bizonyítási indítványt nem kell megismételni, ezért a bírónak a tárgyalás berekesztése előtt az a felhívása, miszerint a felek "további" bizonyítást terjesztenek-e elő, a másodfokú bíróság erre vonatkozó értelmezésével szemben nem jelenthette azt, hogy a korábbi bizonyítási indítványát visszavonta.
A felperes a jogerős ítéletet érdemben amiatt támadta, mert álláspontja szerint a felmentés való és okszerű indokot nem tartalmazott, abból ugyanis nem állapítható meg, hogy mi történt a munkakörével. A munkaköre megmaradt, nem vált feleslegessé, azt az átszervezés nem érintette, márpedig az érintett munkavállaló munkakörének kell megszűnnie ahhoz, hogy a felmentés indoka okszerű legyen.
Állította, hogy a perben az alperes a csoportos létszámleépítésre vonatkozó jogszabályok betartását nem bizonyította. Nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy milyen álláspontot foglalt el a munkavállalói érdekképviseleti szerv a kiválasztás tekintetében, és arra sem, hogy az alperes a munkaügyi központot értesítette. Végül arra hivatkozott, hogy az alperes a felmentést visszamenőleges hatállyal adta ki, ezért az jogellenes.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az iratokból megállapíthatóan a felperes előkészítő iratában indítványozta a felperessel együtt dolgozó T. J. köztisztviselő tanúkénti meghallgatását arra vonatkozóan, hogy 2003. november 10-ét követően a felperes munkakörében kit alkalmaztak, kivel végezte a munkáját.
A bíróság a bejelentett személyt tanúként a legközelebbi tárgyalásra nem idézte meg. A felperes jogi képviselője ezen a tárgyaláson a korábbi bizonyítási indítványát változatlan tartalommal fenntartotta. A bizonyítási indítvány felől a munkaügyi bíróság pervezető végzésben nem határozott, és az ítélete indokolásában sem tért ki azokra az okokra, amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. Ezzel megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Ez az eljárási jogszabálysértés az adott esetben nem minősül az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértésnek, mert a tanú meghallgatásától eltérő tényállás megállapítását nem eredményezte volna. A felperes ugyanis a perben úgy nyilatkozott: "korábbi párjától", T. J. kollégájától arról szerzett tudomást, hogy több dolgozót, L. E.-t és N. A.-t felvették arra a végrehajtási osztályra, ahol dolgozott. Nevezetteket azonban nem újonnan alkalmazták, hanem a szervezeten belüli átcsoportosítással kerültek erre az osztályra. Az alperes által becsatolt kimutatás ezzel egyező adatokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az érintett osztályra új köztisztviselőt nem vettek fel, csak két személyt más főosztályról helyeztek át oda. Ehhez képest a felmentés jogszerűsége szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy T. J. a felmentést követően kivel dolgozott.
A perben a felperes sem vitatta, hogy az 1106/2003. (X. 31.) Korm. határozat az alperesre vonatkozóan létszámcsökkentést rendelt el, és ennek végrehajtása során az alperes elnöke a szervezeten belül átszervezést is elrendelt. A perben az alperes bizonyította, hogy a Végrehajtási Főosztály létszáma 2003. novemberében 120-ról 100-ra csökkent, és ennek keretében szűnt meg felperes jogviszonya. A hét végrehajtási osztály közül egyet megszüntettek.
A Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontjára alapított felmentés indoka a valóságnak megfelel és okszerű, ha a köztisztviselő felmentésére a törvényben megjelölt felsőbb döntés alapján elrendelt létszámcsökkentés keretében került sor.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtett állásponttól eltérően nem szükséges, hogy a köztisztviselő által betöltött munkakör is megszűnjön, mivel a létszámleépítéssel érintett köztisztviselők kiválasztása a munkáltató döntési jogkörébe tartozik, és a létszámcsökkentéssel együtt járó átszervezés során a munkáltató a lecsökkent létszámmal a feladatokat a megmaradt köztisztviselők szervezeten belüli átcsoportosításával oldhatja meg.
A Ktv. 17/B. § (2) bekezdése szerint a csoportos létszámcsökkentés végrehajtása során a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdekképviseleti szerv véleményét ki kell kérni.
A perben az alperes által becsatolt okiratok bizonyítják, hogy a létszámcsökkentéssel kapcsolatos értekezleteken a helyi szakszervezet képviselője részt vett, és a létszámcsökkentéssel kapcsolatos tájékoztatót a szakszervezet megkapta. A szakszervezet titkára pedig írásban nyilatkozott arról, hogy a létszámcsökkentés végrehajtási elveinek, szempontjainak egyeztetése, a munkavállalói érdekképviseleti szerv tájékoztatása, véleményének kikérése megtörtént, a létszámcsökkentésben érintett alkalmazottak kiválasztásának elveivel, személyeivel, és a létszámcsökkentés végrehajtásával egyetértett.
Az alperes által a peres iratokhoz csatolt igazolás szerint a Fővárosi Munkaügyi Központ az alperesnek a csoportos létszámleépítésre vonatkozó bejelentését 2003. november 10-én nyilvántartásba vette. A perben nem merült fel olyan adat, amely ezen okiratban foglaltakat cáfolná, és ilyenre a felülvizsgálati kérelem sem hivatkozott.
Az előbbiek figyelembevételével a munkaügyi bíróság a Ktv. 17/B. § (2), (3) bekezdése betartását megalapozottan állapította meg.
4.Helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy a felmentésnek a felmondási idő kezdete utáni közlése a felmentést nem teszi jogellenessé, csupán a felmentési idő módosítását teszi szükségessé. Az alperes a felmentési idő módosítását a perben nem vitatta, és az arra járó illetménykülönbözetet a felperesnek megfizette.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.870/2005. szám)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.